*

- K�rlek, Nagy�r, ne b�nts engem! – rim�nkodott Draco az egyik f�gg�nydarabnak, a szeme v�r�sen izzott – Nem �n voltam… k�rlek! ���!! – Draco a f�ld�n fetrengve vonaglott a f�jdalomt�l.

Sophie csak egy na-ugye-�n-megmondtam pillant�st vetett az ikrekre, majd a fi�hoz szaladt, hogy enyh�tsen a f�jdalm�n.

- Szerintem ne ny�lj hozz�! – fogta meg a l�ny v�ll�t George.

A sz�ke fi� elvesztette az eszm�let�t, �s �jultan a padl�n maradt.

- Nincs m�s v�laszt�sunk, itt kell hagyjuk, els� Vic agya! – Fred felnyal�bolta Dracot, �s levitte az egyik cell�ba – Bocs haver, de a legjobb lesz, ha most itt maradsz!

- Ugye nem lesz nagy baja? – Sophie agg�dva pillantott le a pinc�be.

- Nyugi… majd kital�lunk valamit, addig is, vigy�k le Judyt is a szomsz�dos z�rk�ba.

- H�, nem hagyhattok egyed�l, Voldemort b�rmikor itt lehet! – zokogott a hal�lfal�.

- Ne agg�dj, � ide nem tud bejutni! – vont v�llat George – B�r �rted nem lenne nagy k�r.

- �n is itt vagyok, pedig elvileg hatalmas nagy a v�delem a f�hadisz�ll�sotok k�r�l. – sziszegett a boszork�ny.

- Igen, de te a testv�rem vagy, �gy, ha megtal�lod r� a m�dot, be tudsz jutni…  

- �rtem m�r.

- Most egyel�re nem k�nzunk meg, mert sz�ks�g�nk van r�d! Am�g vissza nem t�r�nk, addig te tal�ld ki mi t�rt�nt Dracoval!

            George felment a s�b�lv�nny� var�zsolt Vic�rt, �s �t is be�ltette Draco mell�.

- Al�val� gazember! A saj�t h�zamban tart fogva! Sophie, te ezt mi�rt hagyod?

- Legal�bb egy kis v�delmi b�b�jt kre�ljatok ide, az �vatoss�g kedv��rt, jobb f�lni, mint megijedni! – Judy ennyire m�r r�g f�lt…

- Na j�, de ne, hogy azt hidd, hogy ezt miattad teszem, csak Dracot �s Vickyt f�ltem! – Sophie mormolt n�h�ny var�zsig�t, majd fak�pn�l hagyt�k a lent raboskod�kat.

            - Fred, nem vett�l �szre valami k�l�n�set Bellatrix h�z�ban? – Ron fel-al� m�szk�lt idegess�g�ben.

- Igaz�b�l, amikor engem k�noztak nem figyeltem semmire… m�g ha akartam volna, se tudtam volna – motyogta. – Az eg�sz az �n hib�m…

- Ne mondj ilyet! – �lelte �t �t Sophie.

- A terv a k�vetkez�, elhoppon�lunk Bella h�z�ba, mi h�rman feltart�ztatjuk a hal�lfal�kat, Sophie te meg megkeresed Vicky eml�keit! – Georgeb�l csak �ml�tt a sz� – nem hiszem, hogy volt idej�k a hoppon�l�s-g�tl�t ellen�rizni. Voldemort meg tuti nem dekkol ott… s�t, ha szerencs�nk van, minden hal�lfal� terepen dolgozik.

- Akkor, felk�sz�lni, vigy�zz, k�sz, hopp! – a szok�sos r�nt�s, majd a szok�sos balj�sl� �rz�s, ami Bella nappalij�ban �ri utol �ket. A pukkan�sra k�t hal�lfal� szalad be a szob�ba, mind a kett� hal�los ront�st k�ldve, �m a fi�k �gyesen h�r�tottak mindent.

- Invito Vic eml�kei! – semmi sem t�rt�nt – Tudtam, hogy nem fog ilyen sim�n menni!

            Sophie �tkok el�l f�lreugorva kereste azt, ami�rt j�ttek. Irt� nagy m�zlijuk van, hogy csak k�t csatl�s tart�zkodik ebben a lak�sban, �gy tal�n van n�mi es�ly�k arra, hogy visszaszerezz�k Vicky agyacsk�j�nak piciny r�sz�t. Felforgatta az eg�sz nappalit, �m minden eredm�ny n�lk�l. �tf�s�lte a konyh�t, mik�zben Ron�k ki�t�tt�k mind a k�t csukly�st, �gy azok megk�t�zve fek�dtek a kanap� mellett. A Weasley testv�rek is besz�lltak a keresg�l�sbe, de mindhi�ba. �pp a k�nyvespolc melletti szekr�ny k�vetkezett, amikor George nekid�lt a falnak, �s csod�k csod�j�ra, a szem�k el�tt felt�rult egy eddig ismeretlen szoba.

- Aszta! – meresztett hatalmas szemeket ikertestv�re.

- Var�zsp�lc�val hozz��rhettem valami gombhoz, amiatt ny�lhatott ki ez a titkos ajt�.

- Ne t�tov�zzunk! – Sophie b�tran bel�pett a szob�csk�ba. Minden tele volt k�l�nf�le b�jitalokkal, hozz�val�kkal �s rotyog� �st�kkel. – Gyertek, seg�tsetek!

            Nem telt bele f�l perc, amikor valaki berontott az ajt�n;

- A fene egye meg Dolohov, riaszt� b�b�jt sz�rtam a szob�ra, tudhatn�d, hogy csak enged�llyel l�phetsz be oda! – Bella m�rges arccal vette �szre, hogy nem a t�rsai mentek be h�vatlanul a rejtekhelyre. – V�r�rul�k!

- Sophie keresd, addig mi feltart�ztatjuk! Stupor!

- Crucio!

- Petrificus totalus!

- Protego! –v�dekezett remek�l Bella, �gy a ront�sok szanasz�t pattogtak. A n� sem volt rest, azonnal a s�t�t jegybe m�lyesztette az ujj�t. – Avada Kedavra!

- Protego! – kontr�ztak a fi�k.

- Sophie sietn�nk kell!

- F�l perc, tal�ltam valamit, tartsatok ki!

A l�ny egy r�gi fadobozt nyitott fel, amire ez�st bet�kkel ez volt �rva; memoria armarium. Vagy sz�z k�l�nb�z� fiol�t tartalmazott, ABC sorrendbe szedve. Az S bet�n�l csak h�rom darabot l�tott, �gy j�nak tal�lta zsebre v�gni mindegyiket, biztos, ami biztos.

- Indulhatunk! – a fi�k h�tr�bb l�ptek ront�sokkal bomb�zva a n�t. Megfogt�k egym�s kez�t, m�g pont j�kor… mert ekkor t�nt fel a sz�nen Voldemort, egy z�ld f�nycs�v�t k�ldve Sophie fel�, ami telibe is tal�lta a l�nyt… �m nem lett semmi baja, �gy most s�rtetlen�l �lldog�lt a f�hadisz�ll�sukon.

- Mi a fene volt ez? Hogy �lted t�l? – szegezte neki a k�rd�st Fred. – Ki vagy te?

- Nem kell aggodalmaskodnod, minden rendben van, majd elmes�lem, de el�bb j�jj�nk r�, mi legyen Dracoval…

-�s adjuk vissza Vickynek az eml�keit! – ind�tv�nyozta Ron.

-Ja, mi sem egyszer�bb enn�l. Egyszer�en csak �tnyomjuk a kopony�j�n a h�rom fiola egyik�t, vagy hogy gondoltad? – George g�nyosan tekintett �ccs�re.
- ����. Mit tudom �n, mi vagyok �n, zseni?
- Senki nem vetemedne olyan gal�ds�gra, hogy azt felt�telezze r�lad, zseni vagy…
- George, im�dom, ha oltod a legkedvencebb �cs�nket, de ez nem a megfelel� pillanat…Vicky lent s�nyl�dik a cell�nkban! Vagyis az � cell�j�ban! Nem is �rtem, hogy engedhettem nektek, hogy bez�rj�tok �t oda! Most vajon mit �rezhet? – Fred a fej�t fogta elkeseredetts�g�ben.
- Persze, a te dr�gal�tos Vickyk�d �rz�sei mindenn�l fontosabbak – Ron ut�lkozva n�zett b�tyj�ra.
- Most meg mi bajod van?! Azt hittem, neked is fontos az a l�ny…

- Hitted? Tudtad! �S M�GIS ELHAL�SZTAD!
- Vic nem egy hal, vagy egy t�rgy, amit csak �gy el lehet lopni a m�sikt�l! – Fred szeme v�szesen villogott. Ron inge alatt is megcsillant valami. – �rz�sei vannak! Pont ezt magyar�ztam!
- Igen, �rz�sei vannak… Tudod ki ir�nt voltak �rz�sei, am�g te bele nem �t�tted az orrod? IR�NTAM!
- Ahogy mondod, m�ly �rz�seket t�pl�lt ir�ntad… tudod, nem k�nnyen felejti el az ember azt, aki MEGK�NOZTA!
- De megbocs�tott nekem! Ez is csak azt mutatta, hogy bej�ttem neki! Te meg biztos megitatt�l vele valami szerelmi b�jitalt, vagy megb�v�lted…
- L�tod, ez a k�l�nbs�g k�zt�nk: �n soha nem k�lden�k Vickyre olyan var�zslatot, amivel b�rmilyen m�don �rthatok neki…
- Akkor meg csak sim�n bebesz�lted neki, hogy �n milyen egy szem�t �llat vagyok!
- Tudod, mit mondott nekem el�sz�r? Megk�rdezte, hogy mindig ilyen g�z volt�l-e! Mag�t�l is r�j�tt, hogy nem stimmel veled valami…
- Fi�k, hagyj�tok m�r abba a veszeked�st! – v�gott k�zbe Sophie.
- Ne sz�lj bele, mocskos kis f�lv�r!
H�rom p�lc�b�l rep�lt az �tok Ron fel�, aki v�g�l �sszebilincselt l�bakkal, megperzselt hajjal �s hupilila szempill�kkal �lt a f�ld�n.
- Persze, a csajodat nem �tkozn�d meg, de az �cs�det igen? K�sz sz�pen, Fred!
- Ron, ha nem hagyod abba, leker�lsz Judy mell�, �s romantik�zhatsz vele!
- MI van? MI VAN? Fenyegetsz? Gy�l�l�m a n�v�redet, �s gy�l�llek t�ged is! Te seg�tett�l Frednek �sszej�nni Vickel! �s mi�rt? Biztos felaj�nlotta cser�be, hogy megszervez neked egy randit azzal a hal�lfal� k�ly�kkel! Vagy �nmag�t aj�nlotta fel? – Fred �ccs�nek esett, de Sophi�k ler�ngatt�k r�la.
- Ne mondd, hogy nem sz�ltam… George, lenn�l olyan kedves, �s lek�s�rn�d az �cs�det a pinc�be? K�sz�n�m…
- �r�mmel – �s m�r fel is kapta a fi�t a f�ldr�l, majd egy b�b�jjal megb�n�totta csapkod� karjait. – Ha m�g egyszer s�rtegetsz valakit a sz�rmaz�sa miatt, nem �szod meg ennyivel!
Fred megk�v�lten figyelte testv�rei t�volod� alakj�t, mikor Sophie megb�kte.
- Fred, figyelsz te r�m? M�r harmadszor sz�lok! Veled is g�z van?
- Jaj, bocs�ss meg… Mi t�rt�nt Ronnal? Bel�b�jt az �rd�g?
- Az�rt te se volt�l egy szent… - Sophienak megint meg kellett �rintenie a fi�t, hogy figyeljen r�.
- Mi? Ja? � provok�lt…
- Az t�ny. Agg�dom is �rte. – Sophie l�tta, hogy Fred fel� n�z, de a sr�c tekintete furcs�n �resnek t�nt. Hatalmasat tasz�tott rajta, aki ezut�n �gy n�zett r�, mintha m�ly �lomb�l �bredt volna. – Valami nagyon nem stimmel itt… Vic eml�khi�nyos, Draco szem�lyis�ge v�ltozik, Ron pedig… �����! – Sophie arca �sszer�ndult a f�jdalomt�l.
- J�zusom, mi baj? J�l �rzed magad?
Sophie nem tudott megsz�lalni, csak a nyak�t markol�szta.
- SOPHIE!
- Vedd le, t�ntesd el, ne hagyj engem szenvedni! – ny�gte.
- Mit vegyek le?
Fred k�zelebb l�pett a l�nyhoz. Elvette a kez�t a nyak�t�l, majd egy r�nt�ssal elt�vol�totta az ott tal�lt nyakl�ncot. Sophie szenved�se lassan enyh�lni kezdett.
- Mi ez? – k�rdezte Fred �rtetlen�l.
- Ez olyan, mint az a med�l… de az az el�bb m�g biztos helyen volt.
- Ha a biztos hely neked Ron nyak�t jelenti… - a visszat�r� George kapcsol�dott be a besz�lget�sbe.
- Ezt meg hogy �rted? – n�ztek r� �rtetlen�l a t�bbiek.
- Az el�bb, amikor annyi badars�got �sszehordott, ez ott volt a nyak�ban… l�ttam. Hogy ker�lt hozz�d?
- Nem tudom, �n… v�rjunk csak… Fred, mi az ott a l�ncon? Az a k�k valami?
A l�ncr�l egy s�t�tk�k c�rnasz�l l�gott le.
- Ez olyan, mint a p�l�m c�rn�ja… Itt, a nyakkiv�g�sn�l… Hogy ker�lt ez r�? – v�laszolt a k�rdezett.
- Tal�n a te nyakadban is volt ez a l�nc, csak senki nem vette �szre – n�zett r� Sophie elgondolkodva.
- L�ssuk csak… Mikor Ron nyak�ban volt a l�nc, � veszeked�st provok�lt – kezdte George.
- Amikor meg Sophi�ban volt, k�nz� f�jdalmat okozott neki – folytatta Fred.
- Amikor pedig a tiedben volt… szerintem az az el�bb lehetett, amikor olyan k�ba volt�l! –eg�sz�tette ki Sophie.
- Sz�val ez a med�l mindenkire m�s hat�ssal van… De hogy ker�l egyik embert�l a m�sikhoz? – George t�relmetlen�l n�zte t�rsait.
- H�t… �n meg�t�ttem Ront, mikor a l�nc rajta volt… Te meg �gy megl�kt�l engem, hogy majdnem elestem, amikor �n viseltem – n�zett Sophiera a m�sik iker.
- Milyen igaz! De… Ronhoz hogy ker�lt?

Ron az elk�b�tott Rupertron �s Pansy Parkinson mellett landolt. George volt olyan kegyes, �s feloldotta az �tkokat r�la.
- De azt�n semmi galib�t ne csin�lj, �csk�s! – sz�lt, majd r�z�rta az ajt�t.
Ron egy ideig �rtetlen�l b�mult maga el�. Mi �t�tt bel�? Hogy viselkedhetett �gy a testv�r�vel? �s Sophieval? Gy�l�lte �nmag�t amiatt, amit tett. Hogy elterelje a figyelm�t az �nmarcangol�sr�l, fogta a p�lc�j�t, �s tal�lomra r�b�k�tt vele az egyik fogolyra.
- Mi van, hol vagyok? – Rupertron k�bultan n�zett k�r�l. –Ja, Vic…
- Szia! –k�sz�nt r� a fi�.
- H�t te? Te a m�ltkor m�g a puszipajt�suk volt�l! Mi van, �tp�rtolt�l a s�t�t oldalra? – n�zett r� g�nyosan a l�ny.
- Nem… legal�bbis nagyon rem�lem.
- H�t persze hogy nem – Rupertron arca megenyh�lt. – Mi mindannyian a j� �gy�rt harcolunk. Csak mindenkinek m�s az elk�pzel�se a j� �gyr�l – kacsintott kac�ran. Ron gyomra �sszer�ndult.
            Miut�n Fred volt olyan sz�ves, �s levette Sophier�l azt az �tokverte nyak�ket, a l�ny �sszer�ncolt homlokkal bambulta a f�jdalma okoz�j�t.

-Ez nem az a med�l, ami Draco�.  –�llap�totta meg hosszas t�preng�s ut�n a sz�kes�g. –Nagyon hasonl�t az eredetire, de ez valami ut�nzat lehet… -p�r perc h�mm�g�s ut�n lerohant a cell�khoz, nyom�ban a k�t �rtetlen Weasleyvel. –Judy, meg tudod mondani, hogy ezen a nyakl�ncon milyen �tok �l? –nyomta n�v�re szeme el�.

- H�t nem egy�rtelm�? A fekete m�gia nyomai rettent� k�nnyen �szrevehet�k ezen a durv�n d�sz�tett med�lon. El se hiszem, hogy te iskola els� volt�l…

- Arra r�j�tt�nk mi is, hogy ez a cucc b�zlik! – fintorgott George – Csak ki k�sz�thette �s milyen c�llal?

- Milyen c�llal, nevetnem kell fiam a tudatlans�godon! Egy�rtelm�, visz�lysz�t�s miatt ker�lt elk�sz�t�sre ez a borzalmasan sil�ny hamis�tv�ny, l�tszik, hogy �sszecsapott munka… semmi k�ze nincsen az eredeti nyak�khez… a form�ja m�g hasonl�t, de minden m�s egy nagy nulla.

- Hogy lehet elpuszt�tani? – Fred �pp emelte a p�lc�j�t.

- Ha hallgatsz a tan�csomra, nem teszed – figyelmeztette a fi�t Judy – Val�sz�n�leg ront�s �l rajta, �s ki tudja, hogy a hal�lfal�k mivel kedveskedtek nektek. Egyszer�en szabaduljatok meg t�le, hoppon�ljatok a Gr�nlandra vagy valami vulk�nhoz �s dobj�tok bele, �gy a legbiztons�gosabb.

- Akkor ezt �n elint�zem! – George beledobta egy kis zs�kba a nyakl�ncot, hogy ne kelljen hozz��rnie, �s elhoppon�lt, ki tudja merre.

- K�sz – biccentett Sophie, majd f�lrevonta Fredet. – Akkor ker�lhetett r�nk, amikor megjelent Tudjukki… r�m k�ldte a hal�los �tkot, amit�l semmi bajom se lett, eml�kszel?

- Persze – b�logatott nagy b�szen Fred.

- Ez volt Tudodki bossz�ja az�rt, mert Draco hamis med�lt adott oda neki… ront�st helyeztem el rajta, amit egy �si k�nyvben olvastam; ha b�rki rosszra akarja haszn�lni a t�rgyat, amire r�sz�rta valaki ezt a b�b�jt, akkor az automatikusan blokkolja a hal�los �tkot… de ez csak akkor m�k�dik, ha valami hatalmas nagy gonoszs�gra akarja haszn�lni, jelen esetben a med�lt.

- Akkor mi�rt nem helyez�nk el rengeteg t�rgyat Tudjukki k�zel�ben, amire ezt az �rt�st sz�rjuk… �gy se venn� �szre a szerencs�tlen.

- Sajnos, egy kis �ram�t�s szer�s�get �rez, ha bek�vetkezik a m�gia. K�nnyen kiv�dhet�, egy egyszer� var�zsig�t kell csak elmormolni, sajnos a Nagy�r biztos ismeri… ez csak meglepet�sszer�en hatott r� – vont v�llat Sophie.

- Na akkor, pr�b�ljuk meg Vickyt visszahozni k�z�nk! – mind a ketten bevonultak a s�b�lv�nny� v�ltoztatott Vic cell�j�ba, �s le�ltek a l�nnyal szembe.

- Sophie! Az�rt rem�lem, tudod, hogy nagyon m�rges vagyok r�d! – a l�ny arc�n mer� gy�l�let �lt, a szeme egyik pillanatban Sophien a m�sikban meg Freden pihent.

- Szerintem, �gy kell, mint a mereng�n�l… - v�lekedett Weasley.

- Oki – a l�ny felnyitotta az els� fiol�t – Pr�ba, szerencse! – az �vegcse ez�st�s f�nyt bocs�tott ki mag�b�l. Sophie gyeng�den megp�ccintette a p�lc�j�t, majd az ez�st folyad�kot Vicky hal�nt�k�hoz lebegtette, ami azon nyomban belesz�kkent a l�ny agy�ba.

-Ti ephates, Sophia? – Vicky csod�lkozva n�zett a k�rnyezet�re.

- Mit gajdol? – Fred ijeds�g�ben felpattant a hely�r�l.

-Ti kanis?

- Vic, mi�ta besz�lsz te g�r�g�l? – Sophie hatalmas szemeket meresztett bar�tn�j�re.

- Zen kszero… nem tudom – motyogta.

- Akkor ez nem az � eml�ke lesz! – Fred m�r a falat kaparta.

-Kala ise, Sophia?

- Nem �rtem mit besz�lsz… - cs�v�lta a fej�t a megsz�l�tott.

- �s, hogy tegy�k vissza az eml�ket? – morfond�rozott a v�r�s haj� fi�.

- Koppintsatok r� h�romszor az �vegre! – kotyogott k�zbe Judy.

Sophie k�vette n�v�re elgondol�s�t, �s l�m, a kis ez�stcs�k visszar�ppent a fiol�j�ba.

- Rem�lem ezzel nagyobb szerencs�nk lesz. – a m�sodik �vegcse tartalma kecses �vben rep�lt Vic hal�nt�ka fel�, majd, mintha az beszippantotta volna, elt�nt.

- Sophie, mit csin�lunk itt? Mi�rt vagyok s�b�lv�nny� var�zsolva? – �gy t�nik ez m�r a teljes Vicky lesz. – �s… �s, mikor menek�lt�nk meg Bellatrix karmai k�z�l? Fred… de j�, hogy itt vagy! – a l�ny gyeng�den n�zett Fredre.

- Eml�kszik r�m! – a fi� �r�mt�ncot lejtett, �s k�zben azt kiab�lta, hogy eml�kszik, eml�kszik, eml�kszik.

Sophie feloldotta az �tkot Vickyr�l �s j� alaposan meg�lelgette, majd tiszte er�b�l f�ldh�z v�gta az �veget, amibe belek�nyszer�ttett�k bar�tn�je tudat�nak egy r�sz�t.

- Ron mi�rt z�rt�tok a szomsz�dos cell�ba? B�r, biztos meg�rdemelte… �s Draco mi a fen��rt van elk�b�tva?

- Azt sejtj�k, hogy Bella belel�t a fej�be �s ir�ny�tja – Fred nem tudott betelni Vic l�tv�ny�val.

- Magyarul megsz�llta?

- Valami olyasmi – Sophie szomor�an n�zett az eml�tett mardek�rosra.

- Azzal az �tvaros med�llal v�geztem, nem lesz vele t�bb gond, st�lusosan a Marianna-�rokba haj�tottam… eddig m�g �gy sem j�rtam arrafel� – vigyorgott George, amikor megl�tta Vicet. – L�tom az ifj� h�lgy is visszat�rt a k�r�nkbe, m�r csak a dr�ga �cs�nket kell a hely�re tenn�nk…