7. Fejezet

Vad gy�l�ls�g

- K�szi, ez �llati j�l esett – n�zett r� undorodva George, majd Draco ruh�j�nak ujj�ba t�r�lte b�jitalt�l ragad� arc�t.
- Viszont, haszn�lt – mondta vigyorogva Sophie. Roxie pedig r�k�val szentelte fel a pince padl�j�t.
- Bocsesz, nem b�rom, ha arcon k�pnek – ny�gte.
- Pfuj, ezek ut�n azt ne mondj�tok, �n vagyok gusztustalan! – fintorgott a sz�ke mardek�ros.
-Azt csak nem mondhatjuk, hogy Roxie az, mert akkor Tarzan z�ld f�nycs�v�val sz�r�tan� le r�lunk ezt a szart… - kacsintott Fred.
- Na el�g legyen a s�rteget�sekb�l! – Il�vatar felemelt p�lc�j�val adott nyomat�kot a mondatnak.
- H�! Ne fenyegesd a bar�tomat! – Vic farzseb�b�l meglep� gyorsas�ggal ker�lt el� a var�zsp�lca.
- Gyerekek, nehogy m�r �sszevesszetek! Egys�gben kell maradnunk! – pr�b�lta nyugtatgatni �ket Sophie.
- Sophie, mit csin�ln�l, ha a te bar�todat pr�b�ln� meg�tkozni? �n az egys�get v�dem! A mi egys�g�nket! � nincs benne a csapatban! Egy�ltal�n mit keres itt?! Senki nem k�rte, hogy j�jj�n ide, �s ny�rja ki az esetleg �rt�kes inform�ci�kkal szolg�lhat� t�szokat!
- M�r megbocs�ss, de te j�tt�l hozz�m seg�ts�g�rt! – Il�vatar d�ht�l eltorzult arccal v�laszolt.
- Nem k�rtem m�st, csak s�rk�nypikkelyt!
- �s mi lett a v�ge? Elvesztettem a s�rk�nyomat!
- A s�rk�nyod sokkal jobb helyre ker�lt! Egy�bk�nt is, ha �n nem vagyok, m�r r�g nem �ln�l!
- EL�G! – ord�tott a veszeked�kre Draco. – Azt hittem, enn�l okosabbak vagytok! Bes�t�ltatok Tudjukki csapd�j�ba, an�lk�l, hogy fel�ll�tott volna egyet a sz�motokra! Hiszen ez a S�t�t Nagy�r c�lja! A visz�lysz�t�s!
- Oh, igen, te m�r csak tudod! Bocs, el is felejtettem, hogy te nem k�z�nk tartozol, egy piszkos kis hal�lfal� vagy! Mondd, h�ny ember �let��rt felel�s az az �rzelmes kis lelked? –k�rdezte Fred inger�lten.
- Fred! Hiszen tudod, hogy � a mi oldalunkon �ll! – Sophie megr�k�ny�dve n�zett a fi�ra.
- �s ugyan mi bizony�tja ezt?!
- �n azt hittem, m�r el�g r�g�ta dolgozik egy�tt veletek… hisz Vic is a csapat tagjak�nt tartja sz�mon – Roxie hal�los megvet�ssel ejtette ki a l�ny nev�t.
- H�, tal�n valami bajod van Vickyvel? – Ronban hirtelen ism�t felsz�nre t�rtek a Rupertron �ltal elnyomott �rz�sek.
- Senkinek semmi baja senkivel! Magyar�zz�tok m�r el az �cs�teknek! – n�zett k�ny�r�gve az ikrekre Sophie. A d�ht�l remeg� Fred nem t�nt t�l szolg�latk�sznek. – George! K�rlek legal�bb most az egyszer l�gy �szn�l!
- Most az egyszer?! Ezek szerint te mindig �gy n�zt�l r�m, mint egy idi�t�ra?! H�t k�sz, �n ebb�l t�bbet nem k�rek! Szerintem igaza van Vic�knek, hith� hal�lfal�knak �s �rz�ketlen gyilkosoknak nincs helye k�zt�nk! Sem azoknak, akik t�mogatj�k �ket! – s�t�t pillant�st vetett Sophiera, Roxiera, Drac�ra �s Il�vatarra.
- H�t �gy �llunk… - a sz�ke l�ny arc�ra ki�lt az elkeseredetts�g.
- �gy. – Vic �let�ben el�sz�r �rezte mag�t ennyire t�vol legjobb bar�tn�j�t�l.
- Ha annyi bajotok van vel�nk, akkor nem �rtem, mit kerestek m�g itt – Draco len�z�en besz�lt.
- M�r megbocs�ss, de ez itt az �n h�zam! – v�laszolt inger�lten Vic.
- Ap�d h�za… - Sophie f�sultan jav�totta ki bar�tn�j�t.
- DE �N VAGYOK AZ AP�M L�NYA! – ord�tott r� a barna sz�ps�g. P�lc�j�t Il�vatarr�l Sophiera ir�ny�totta, mire Fred emelte a saj�tj�t a magyar fi�ra.
- OK�! RENDBEN! �RTETTEM! ELMEGY�NK! – Sophie teljesen kij�tt a b�ket�r�sb�l, m�g Vicn�l is hangosabban ordib�lt. Megragadta Drac�t, Roxie a karja ut�n kapott, m�sik kez�t pedig bar�tj��ra kulcsolta. A n�gyes hangos pukkan�s k�s�ret�ben elt�nt, Fred �s Vic pedig a semmire c�lozva dermedten �lltak.
- H�, v�gre valami izgalom! – kezdte vigyorogva Judy, aki eddig n�m�n figyelte a jelenetet. –Tudj�tok, milyen neh�z volt visszafojtanom a r�h�g�sem? – az utols� sz� alig volt �rthet� a kirobban� nevet�s miatt. –Szetinte-te-tek m-m-meghal a h�gom? – pr�selte ki mag�b�l.
- J�zusom, mit tett�nk! – Vic arc�ra ki�lt a r�m�let.
- Ezt meg hogy �rted? Nem te mondtad nekik, hogy menjenek el! – Fred v�gre leeresztette p�lc�j�t.
- De �n vesztem �ssze vel�k!
- Il�vatar kezdte – v�gta r� Ron.
- Sosem volt szimpatikus nekem az a cs�v�… Szerintem valami nem stimmel vele. Ha valaki a j� oldalon �ll, nem �l meg szemrebben�s n�lk�l senkit se! – George indulatosan besz�lt.
- De nem �rtitek? Ezzel most vesz�lybe sodortuk az �let�ket! – Vic szem�ben k�nny csillant.
- �k sodort�k vesz�lybe magukat! – Fred �t�lelte bar�tn�j�t.
- Szerintem m�r eddig is vesz�lyben volt az �let�k – jelentette ki spont�nul George.
- Pont, mint a mi�nk – tette hozz� egy fintorral k�s�rve Ron. A nagy igazs�g n�m�t�lag hatott a t�rsas�gra. Csak Vic felhangz� zokog�sa t�rte meg a csendet.
- H���! Az � d�nt�s�k volt, hogy elmennek! – pr�b�lta vigasztalni �t Fred.
- De az �n hib�m! – ny�vogta k�nnyeit t�r�lgetve a l�ny.
- Ha valaki hib�ja volt, akkor Il�vatar�! � emelt p�lc�t Fredre! – �rvelt Ron, elford�tva fej�t a Vickyt cs�kokkal vigasztal� b�tyj�r�l.
- Vagy Malfoy�! � vetette fel, hogy k�l�n k�ne v�lnunk! – tette hozz� George.
- Nem akarom megzavarni ezt a kis b�nbak-keres�st, de �n �gy vettem �szre, hogy Fred kezdte az eg�sz vit�t a g�nyol�d�s�val! – sz�lt Judy. L�that�an kezdte unni, hogy csak a t�vollev�knek jut ki a szidalmakb�l.
- Judy dr�g�m, nem voltam el�g vil�gos a bar�tomat szidalmaz�k jutalm�val kapcsolatban? –k�rdezte �rtatlanul Vic. Minden szem a p�lc�j�t emel� kez�re szegez�d�tt, de a mozdulat c�lja ez�ttal csak az volt, hogy a var�zseszk�z visszaker�lj�n eredeti hely�re, a farzsebbe.
- L�tszik, hogy nem ismered Mordon profot – vigyorodott el Fred.
- Mert?
- � mondta mindig, hogy a p�lca nem a farzsebbe val� – magyar�zta az legifjabbik Weasley sr�c.
- Bizony, mert mi van, ha felgyullad a segged? – George szavaira kit�rt a nevet�s a pinc�ben.

*

 
Sophie �s t�rsai Pesten, a Margitsziget magass�g�ban bukkantak fel.
- Hova megy�nk? – k�rdezte Draco.
- �l itt egy haverom… Nagyon rendes ember…
- De var�zsl�?
- Psssszt! Ilyenr�l itt nem besz�l�nk! – suttogta a l�ny.
- �s milyen messze van? Tudod, nem igaz�n szeretn�k sok�ig a szabad �g alatt tart�zkodni… - mondta Roxie az ajk�ba harapva.
- M�r itt is vagyunk – jelentette be a sz�kes�g, �s bekopogtatott egy ajt�n, ami akkor t�nt fel a semmib�l egy graffitikkel cs�f�tott t�glafalon.
K�t kopog�s ut�n felt�nt p�r ablak, v�g�l pedig a fal �tv�ltozott egy h�feh�rre meszelt h�z oldal�v�. Az ajt� r�snyire ny�lt, kiny�lt rajta egy k�z, �s ber�ntotta a kis csapatot az el�szob�ba. Sophi�kat meglepte a hirtelen j�tt, cseppet sem udvarias betess�kel�s, �s egym�s hegy�n-h�t�n �rtek f�ldet egy apr� el�szob�ban.
- Sophie? Te vagy az? Szia! – k�sz�nt kedves hangon egy k�z�pmagas, v�kony, sz�ke, fel�ll� haj� f�rfi. Majd felemelte a var�zsp�lc�j�t, �s hangja �lesebbre v�ltott. – Igazold magad!
- Sophie Davis, magyar, ex-KMD-s l�ny, Victoria Silver bar�tn�je. Vicky �r�j�t t�rte sz�t a kuty�d, Panka.
- Stimmt. Vic, te is itt vagy valahol a kupac alj�n? – k�rdezte megenyh�lve a f�rfi.
- Nem. � a f�hadisz�ll�sunkon maradt. De nek�nk musz�j volt elj�nn�nk – magyar�zta Sophie, mik�zben felt�p�szkodott a f�ldr�l.
- Nektek? Kiknek? – v�gigj�rtatta tekintet�t a h�rom ismeretlenen.
- �k itt Roxie, Il�vatar �s Draco. � pedig Alf�ldi R�bert – a megnevezettek udvariasan biccentettek egym�snak.
- Sz�val, mi az, hogy el kellett j�nn�t�k? – k�rdezte Robi.
- H�t, tudod, nem mindenben egyezett a v�lem�ny�nk, �s egy kicsit �sszekaptunk – mondta halkan Sophie.
- Hmm… - Robinak nem volt t�bb hozz�f�znival�ja. Betess�kelte a t�rsas�got a nappalij�ba, majd hellyel �s kaka�val k�n�lta �ket.

Sophie gondolataiba m�lyedve �lt Alf�ldi kanap�j�n. A t�bbiek b�vebb bemutatkoz�s�b�l, cseveg�s�b�l csak mondatfoszl�nyok jutottak el az agy�ig. Becsukott szemmel pr�b�lta felid�zni a t�rt�nteket, nem �rtette, hogyan fajulhatott id�ig ez az eg�sz. Sajn�lta Vicet, tudta, a l�ny most biztos mag�t okolja a t�rt�ntek�rt. Pedig szerinte mindenki hib�zott valamiben. A keser� �rz�seket hirtelen j�kedv v�ltotta fel benne. K�nnyed kacag�st hallott. Mikor r�d�bbent, hogy bar�tn�je fej�be l�tott bele, �s ez az �rz�s Vict�l sz�rmazik, sajn�lat�t harag v�ltotta fel. Sz�val ezt �rzi most Vic! �r�l, hogy � �s Draco�k elmentek, �s nem foglalkozik azzal, milyen vesz�lynek tett�k ki ezzel magukat! Vagy foglalkozik vele, csak nem tartja ezt probl�m�nak? Sophieban hirtelen fell�ngolt a gy�l�let szeretett bar�tn�je ir�nt.

*

Vic j��z�en nevetett az �j b�lcsess�g hallat�n, �s megfogadta, t�bbet nem teszi a farzseb�be a p�lc�t. Ron �r�mmel vette ezt az elhat�roz�st, �s hangot adott abb�li meggy�z�d�s�nek, hogy Vic feneke m�g sokra viheti, ha meg�rzi eredeti form�j�t. Fred ez�rt egy taslival jutalmazta �ccs�t.
- Na sz�p! – horkant fel Vic.
- H�, nyugi, nem akartalak megs�rteni! – szabadkozott a tark�j�t simogat� Ron.
- Nem, nem az! Sophie elm�j�be l�ttam az el�bb… Tudj�tok, mit �rez ir�ntunk? GY�L�LETET! �n meg itt agg�dok miatta!

*

- Nagy�r, ez egy remek h�z�s volt – h�zelgett Dolohov.

- Tudom – vonta meg a v�ll�t Voldemort. – Mindez, nem j�tt volna �ssze Perselus Piton n�lk�l.

- Mi k�ze van ehhez neki? – k�rdezte undorodva Bella, fej�vel Piton fel� b�kve.

- � seg�tett bejuttatni a h�zba a ront�st.

- �s, m�gis, hogy j�tt r�, hogy ez, hogy is megy? – Bella nem b�rta elfojtani a gy�l�let�t. – Sokat dekkolhatott ott, hogy ennyire kiismerte a h�z titkait.

- Bella, Bella… f�lt�keny vagy? – cukkolta �t Perselus.

- R�d? – egy er�ltetett kacag�sba kezdett.

- Hagyj�tok m�r abba, ez az �r�k�s marakod�s igen gyerekes. – Narcissa unottan forgatta a szem�t. – Akkor most kett� lettek v�lasztva, ugye?

- Megfert�zt�k a lelk�ket… amint r�d�bbennek, hogy mekkor�t hib�ztak, �szhez t�rnek, �m addig sebezhet�ek lesznek – Piton s�t�t szeme a messzibe r�vedt. Er�sen kellett koncentr�lnia, hogy elrejtse a f�lelm�t a Nagy�r el�tt… m�g szerencse, hogy j� oklumentor.

- �s, akkor indulhatunk is Davis�k�rt – Voldemort el�reszegezett p�lc�val �llt – T�l sokat tudnak a dolgaimr�l… - sziszegte.

*

- Mi�rt t�rt�nt mind ez �gy? – motyogta maga el� Sophie… k�nny�ztatta arccal meredt ki az ablakon. Robi volt olyan sz�ves, �s elsz�ll�solta �ket ma �jszak�ra, igaz, hely sz�k�ben neki �s Draconak a f�ld�n kell aludniuk, de ki fogj�k b�rni. – Hisz, mi sohasem veszekedt�nk… soha nem volt vita k�z�tt�nk… erre most ez az ostobas�g… - lekuporodott az egyik sarokba �s csendese szipogott. Roxie �s Il�vatar b�k�sen aludtak a d�v�nyon, Draco csak pislogott maga el�.

- Ez az �n hib�m… Sophie miattam veszett �ssze a legjobb bar�tn�j�vel… erre nincs ments�g… viszont t�ged v�lasztott – mondta diadalittasan egy gonosz hang a fi� fej�ben. – De mit �r a dics�s�g, ha a kedves szomor�?

            A mardek�ros odahuppant a sz�kes�g mell�, �s n�m�n �tfogta a derek�t. A l�nynak j�l esett Draco k�zels�ge, �s az is, hogy nem k�rdezett t�le semmit… semmit amivel m�g jobban felkavarn� �t. Lassan m�ly �lomba s�rdog�lta mag�t…

            Az �jszaka hamar eltelt, arra �bredtek, hogy Robi halkan dudor�szik. Roxie �lmosan pislogott ki a szem�b�l. Hossz� v�r�s haja gubancosan l�gott a szem�be, de az agya csak a tegnap t�rt�nteken t�prengett. Sajn�lta, emellett, m�g mindig mag�nak adott igazat… Minek kellett Il�vatart felh�zni? J�, �k nem tudhatj�k, hogy kiskor�ban a szeme l�tt�ra v�gezt�k ki a csal�dj�t, �gy arr�l sincs elk�pzel�s�k, hogy a fi�ban mi j�tsz�dhat le, ha p�lc�t l�t el�re szegezve… �s az a p�lca az egyetlen szerett�re szegez�dik.

- Fiatalok, k�szen van egy kis eb�d… igen, m�r egy �ra van, sz�pen elszund�tottatok – mosolygott Robi.

            Draco�k h�l�san falt�k a hal�szl�t �s hozz� a kenyeret, egy sz� sem esett k�z�tt�k, am�g ki nem �r�lt minden t�ny�r.

- A med�llal mi lesz? Az ott van a f�hadisz�ll�son – sutyorogta Draco – Vissza kellene �rte menn�nk.

- Az a v�lem�nyem, hogy mi oda nem hoppon�lhatunk be… maximum a b�rt�nbe, �s akkor nem vagyunk el�r�bb.

- Az lenne a v�lem�nyem, hogy most �lljunk tov�bb… nem akarjuk kihaszn�lni a vend�gszereteted Robi �s vesz�lybe se szeretn�nk sodorni. H�l�sak vagyunk, hogy befogadt�l minket, �m azt hiszem, itt az ideje, hogy a t�voz�s h�mes mezej�re l�pj�nk.

- Egyet �rtek – b�logatott buzg�n Il�vatar.

- �r�l�k, hogy megismerhettem a bar�taid Sophie, �s ne feledd, ide b�rmikor j�hetsz –kacsintott a f�rfi, a szem�ben mosoly bujk�lt.

- Elhoppon�lunk…

- Itt biztos nem! M�rmint �gy �rtem – kezdett bele a magyar�zatba a d�bbent arcokat l�tv�n – hoppon�l�s-g�tl� van beszerelve hozz�m… kicsit s�t�lnotok kell, a sz�k�k�tt�l m�r minden sim�n fog menni – biccentett.

- Akkor, viszl�t! – k�sz�ntek sorj�ban, majd egy pillanattal k�s�bb m�r a h�znak nyoma sem volt. Megkezdt�k a s�t�t kifel�… az id� es�re �ll, a leveg� leh�lt, a l�nyok dideregnek a cs�p�s sz�l miatt.

-Van egy tervem –mosolygott a sz�ke l�ny, k�nnyes szem�t t�r�lgetve, amit kif�jt a sz�l.

A n�ma csendet egy kis f�nycs�va szak�totta f�lbe, ami egyenesen Sophieba csap�dott. A l�ny felki�ltott ijeds�g�ben, �m meglep� m�don nem tapasztalt semmi f�jdalmat.

- Fut�s! Itt vannak a hal�lfal�k! – kiab�lta Draco. Sajnos nem t�vedett, az egyik fa �rny�k�b�l n�gy csukly�s alak ugrott el�, c�lba v�ve vele Roxi�kat. Mindenki sz�rta a m�sikra az �tkokat, a fiataloknak csak a sz�k�k�tig kell kib�rniuk…

- Crucio! – sip�totta egy ismer�sen cseng� n�i hang.

- Protego! – reag�lta le k�nnyed p�lcamozdulattal Roxie.

            M�r l�tt�k azt a pontod, hogy meddig kell eljutniuk, �m ekkor egy �tok s�rolta Il�vatar l�b�t, a fi� arca a f�jdalomt�l eltorzult.

- Stupor! – kiab�lta Draco, ezzel kil�ve egy hal�lfal�t. M�g n�h�ny m�ter �s kijutnak a vesz�ly z�n�b�l… Roxie a test�vel v�delmezi szerelme �let�t, mint egy felb�sz�lt oroszl�n.

-Avada Kedavra! –sz�lt az egyik s�t�t alak. A z�ld f�ny, szerencs�re c�lt t�vesztett, �s egy arra s�t�l� embert tal�lt el… a n� holtan zuhant a f�ldre…

- Te rohad�k! – kiab�lta Sophie. – Crucio! – a f�rfi fel�v�lt�tt hatalmas k�njait�l.

V�gre el�rt�k a biztons�gos hoppon�l�st jelent� tiszt�st…

- Menj�nk! – ki�ltotta a l�ny. Er�lk�d�tt, de nem siker�lt neki… mindenki k�ts�gbeesetten figyelte Sophie pr�b�lkoz�sait. – Menek�ljetek!

- De… Stupor! – kiab�lta Roxie, nem akarta otthagyni Sophiet a hal�lfal�k martal�k�nak.

- K�rlek!

- Melletted maradok! – Draco ezer sz�mmal v�dekezett, �s k�zben futott h�trafel�.

- Dehogy maradsz…

            A l�nynak siker�lt r�vennie egy c�lba nem tal�lt hal�los �tok hat�s�ra Roxi�kat, hogy ments�k a b�r�ket, �gy elt�rshoppon�lt Il�vatarral, k�zben magukkal cib�lt�k Dracot is.

A sz�ke l�ny minden izm�t megfesz�tette �s futni kezdett a biztons�got jelent� villamos fel�… �m nem volt szerencs�je, az els� k�b�t� �tok tark�n tal�lta, aminek k�vetkezt�ben �jultan esett �ssze…

*

- �s ha valami bajuk t�rt�nt? – Vicky aggodalmasan s�t�lt f�l al� a pinc�ben.

- Akkor az csak a te hib�d lesz! – Judy m�la undorral szeml�lte az ideges l�nyt – Legyen m�r v�r a puc�dban, nem hiszem el, hogy ekkora ny�pic vagy. Ne f�ltsed m�r �ket, rossz p�nz nem v�sz el.

- Azt hiszem, neked most nem osztottunk lapot – Fred a tekintet�vel gyilkolni tudott volna. Bezzeg Ron, m�r a k�pzelet�ben vetk�ztette Rupertront.

- Ha j�l tudom, az �n seg�ts�gem miatt l�togattatok meg minket… nem akarok panaszkodni, de vagy k�t napja nem kaptunk enni, csak att�l a v�r�s fej�t�l ott ni, aki �pp bar�tn�met st�r�li. Lassan m�r p�nzt szedhetn�nk a leselked�s��rt…

- Mit nyavalyogsz, most mondtad, hogy kaptatok kaj�t – George idegesen t�rdelte a kez�t.

- Azt nem eml�tettem, hogy milyet…

- Mondjuk, ismerem az �cs�m remek f�z�tudom�ny�t… kimer�l a r�ntott�ban! – nevetett Fred.

- Igaz�b�l fogalmam sincsen, hogy merre lehetnek… ha nem t�nt volna fel, �n nem ismerem a testv�remet. – Judy egy hatalmasat �s�tott, hull�mos haj�t megr�zta, majd zavartalanul folytatta – Tal�n valami elveszett boszork�ny ig�vel kellene pr�b�lkoznod.

- Hogy mivel?

- Jaj, ne m�r… mi�rt akarjuk, hogy az a hal�lfal� itt legyen, meg az a gyilkos? – Ron nem �rtette Vicky �szj�r�s�t.

- Az egy �si var�zslat… nem hiszem el, hogy ennyire nem m�lyedtetek bele a m�gi�ba… r�gen annyi hasznos dolog volt – Judy semmibe vette Ron s�p�toz�s�t – ma bezzeg m�r senkit sem �rdekelnek az �seink tudom�nya…

- Ne erk�lcsi pr�dik�ci�t tarts, hanem… - ekkor Vicky szava elakadt, �s �les f�jdalmat �rzett… nem a test�ben, hanem a lelk�ben…

*

- Nem tudok semmit se arr�l a nyavaly�s nyakl�ncr�l – Sophie egy sz�khez volt kik�t�zve, ami a pincehelys�g f�lhom�ly�ba burkol�dzott.

- Ne hazudj! – sziszegte egy �bl�s f�rfihang. – Crucio! – a l�ny felsikoltott f�jdalm�ban. – Ez egy kis �zel�t� volt, most magadra hagylak… t�z perc pihen�, majd folytatjuk a kihallgat�st.

            N�gy �r�ja annak, hogy fel�bredt ebben a mocskos helys�gben. A falr�l �temesen cs�p�g�tt a v�z, a sarokb�l emberi vizeletszag terjengett, ami belengte az eg�sz pinc�t. Az apr� ablakon, amit er�s r�csok v�delmeztek, alig jutott be n�mi f�ny, n�h�ny csont… n�h�ny emberi csont hevert szanasz�t a f�ld�n. A l�nyt n�gy �r�ja vallatj�k Vickyr�l, a nyakl�ncr�l �s Dracor�l… de � nem t�rt meg… �m k�rd�s, hogy az elm�j�t mennyi ideig tudja rejtve tartani.

- �s, hogy tetszett a hoppon�l�s-g�tl� var�zslatunk, amit most fejlesztett�nk ki? – l�pett be a mocsokba egy n�i alak.

- Remek�l m�k�d�tt – sziszegte Sophie.

- �r�l�k, hogy elnyerte a tetsz�sedet. Most pedig megk�rdezem t�led, hol a fiam? – Narcissa m�lyen a l�ny szem�be n�zett. Sophie csak anyai szeretet tudott kiolvasni a n� rideg tekintet�b�l.

- Biztons�gban – felelte nyugodtan, hallgatva az �szt�neinek.

- �n se tudom megpuh�tani! – kiab�lta ki Narcissa.

- Mondtam neked, hogy kem�ny di�, �m most j�n csak a java – Dolohov tekintet�ben �r�lt f�ny gyulladt. Narcissa elhagyta a pinc�t, mint aki j�l v�gezte a dolg�t…

            Sophie fej�t el�nt�tt�k az eml�kek… tudta, hogy ez �lete utols� napja. Boldogs�ggal t�lt�tte el, amikor megtudta, hogy boszork�ny, hogy felvett�k a KMD-be, hogy megismerte Vickyt. Az agy�ban egyetlen kicsiny k�p �lesedett ki; az �jszaka leple alatt egy p�rduc �s egy feh�rtigris lopakodik… ez a kis kocka �lesedni kezdett…

Dolohov fejjel lefel� fell�gatta Sophiet, �s az arc�ba b�mult, a szeme megakadt a l�ny nyak�b�l lel�g� med�lon. Egy kis pentagrammot �br�zolt az �kszer, amit egy kis pattint�ssal ki lehetett nyitni… egy f�nyk�p hullott a padl�ra, �br�val felfel� a t�cs�ba hullott. Vicky �s az � alakja boldogan �lelte egym�st azon a k�pen.

- Na sz�ps�gem, hol vannak ilyenkor a bar�taid? – nevetett – Csak nem balh� volt, �s el kellett v�lnotok? Azt rem�lheted, hogy a seg�ts�gedre sietnek, �m azt hiszem ez nem fog bek�vetkezni!

- A rem�ny bennem addig �l, am�g �n �letben tartom – Sophie fej�be sz�llt a v�r, a feje v�rv�r�sen festett.

- Ne hidd, hogy azok, akik meg vannak �tkozva, �szhez t�rnek. Csak gy�l�letet �rezhet ir�ntad az a v�r�rul� – egy hatalmasat k�p�tt a f�ldre. Sophieban ekkor nyilv�nval�v� v�lt, hogy az �sszevesz�s�kkor mindannyian meg voltak �tkozva… a feh�rtigris alakja egyre er�s�d�tt…

- Mi az Dolohov, nem b�rsz sz�ra egy l�nyt? – Bellatrix g�nyos arccal m�rte v�gig a szitu�ci�t – Csak nem szerelmes lett�l?

- Egy f�lv�rbe?

- Crucio! – Sophienak es�lye sem volt, hogy felk�sz�lj�n a f�jdalomra, a lelk�ig hatolt…

*

Vicky l�tta, amit Sophie l�tott… tudta, hogy cselekednie kell… a bar�tn�je �lete vesz�lybe ker�lt. Hirtelen elkezdett �tv�ltozni…

*

Rengeteg id� telhetett el az�ta, hogy Bellatrix bel�pett a k�pbe… Sophie tudta, hogy m�r csak percei vannak h�tra… ekkor megpillantotta egy n�gyl�b� �rny�k�nak a vet�let�t a falon, a gy�r f�nyben. Sz�ve sebesebben kezdett verni…

Felhangzott egy vony�t�s, Bella, Narcissa �s Dolohov r�m�lten rezzentek �ssze. Sophieban pedig elhalt a rem�ny utols� szikr�ja. Hisz ez nem lehet Vic, � feh�r tigriss� tud v�ltozni, nem pedig…farkass�. M�rpedig a vony�t�s bizonyosan farkast�l sz�rmazott.
A helyis�g gy�r megvil�g�t�s�t feler�s�tette a pince m�gikus ablakain bevet�l� holdf�ny. Ezek szerint bek�sz�nt�tt az �jszaka. Sophie az �tkok k�nz�s�ban m�r nem is �rz�kelte az id�t.
- Fut�s! – adta ki a parancsot ord�tva Bella, s t�rsaival a nyom�ban elindult az ajt� fel�.
De nem jutottak ki a pinc�b�l, egy m�sodperccel k�s�bb �tjukat �llta egy kifejlett v�rfarkas.
- Fenrir! K�ny�rg�m, Fenrir, ne feledd, ki vagy! – rim�nkodott Bella.
Greyback v�rt�l cs�p�g� arccal fordult a boszork�ny fel�. L�bait behajl�tva k�sz�lt a t�mad�sra.
 - Stup…! – kezdte Dolohov, de a v�rfarkas meglep�en gyorsan reag�lt. Fej�t a var�zsl� fel� ford�totta, �s elrugaszkodott.

Dolohov holtan esett a f�ldre, Narcissa pedig iszonyodva sikoltott. R�gt�n r�j�tt, hogy ezzel �ri�si hib�t k�vetett el. Mag�ra vonta Fenrir figyelm�t �ldozat�r�l, r�m�lt menek�l�sre k�sztetve Mrs. Malfoyt. Bellatrix szint�n a felsz�v�d�s mellett d�nt�tt, �gy, miel�tt m�g a v�rfarkas ism�t t�mad�sba lend�lhetett volna, becsap�dott m�g�tt�k a pinceajt�.
Sophie tehetetlen�l �lt a sz�khez k�t�zve. Tudta, itt a v�g. Egyetlen es�lye maradt, ha Greyback valahogy az �jszaka folyam�n nem veszi �szre �t. �m alig haltak el Bell��k t�volod� l�ptei, Fenrir Sophiera emelte tekintet�t. Szem�ben valamif�le perverz �r�m csillant. Hi�ba volt �nkontrolt vesztett v�rfarkas, fel tudta m�rni a helyzetet. Tudta, Sophie mozdulni se tud, �gy nem jelenthet vesz�lyt r�. H�t akkor mi�rt ne j�tszadozhatna vele k�nye-kedve szerint?
A farkas elkezdte ker�lgetni a sz�ket, egyre kisebb k�r�ket t�ve. V�g�l m�r olyan k�zel volt Sophiehoz, hogy a l�ny meg tudta volna sz�ml�lni a v�rcseppeket pof�j�n. Fenrir el�rkezettnek �rezte az id�t a t�mad�shoz. Vicsorogva vett lend�letet.
Egy robban�s z�kkentette ki el�k�sz�leteib�l. A pince h�ts� fal�n hatalmas lyuk t�tongott. Greyback a ny�l�shoz rohant, �s a s�t�ts�get szeml�lve kereste a robban�s okoz�j�t.
Egy hatalmas feh�r tigris nekifut�sb�l vetette r� mag�t a farkasra, fogait h�s�ba m�lyesztve.
A tigris m�g�tt felt�nt Fred, �s p�lc�j�t Sophie k�teleire ir�ny�totta. A k�telek sz�tm�llottak, �s a sz�ke l�ny t�ntorogva �llt fel. Nem id�zhettek sok�ig, hisz a tigris �s a farkas p�rharca egyre �d�zabb lett. Fred megc�lozta p�lc�j�val Greybacket, de nem sz�rt r� �tkot.
- Csin�lj m�r valamit! – vis�totta remeg� hangon Sophie.
- De mi van, ha Vicet tal�lom el?
- Add ide azt a p�lc�t! – kikapta a kez�b�l, �s sz�les mozdulatot t�ve egy piros f�nycs�v�t l�tt a k�zd�k fel�. Szerencs�j�re a k�b�t� �tok a v�rfarkast tal�lta telibe.
A feh�r tigris �tv�ltozott Vick�, �s lihegve rogyott a f�ldre.
- Cica, menn�nk kell! – sz�lt r� idegesen Fred.
Vic v�lasza egy f�jdalmas grimasz volt csup�n, majd �jultan ter�lt el.
- �llati… - Fred bar�tn�j�hez l�pett, felemelte, �s elindult vele a falon t�tong� lyuk fel�. Sophie t�ntorogva k�vette.

Komplik�ci�k n�lk�l jutottak ki a h�zb�l. Sophie hoppon�l�s-g�tl� �tka m�r teljesen elm�lt, �gy Freddel kar�ltve siker�lt eljuttatniuk magukat �s az eszm�letlen Vicet a f�hadisz�ll�sra.
Ron ut�latos arccal n�zte az �rkez� Sophiet.
- Foglalkozz ink�bb Vickel! – sz�lt r� Sophie, �s f�radtan �lt le az egyik fotelba. – Hogy ker�ltetek oda? – k�rdezte Fredet.

- Vicky vezetett hozz�d, de azt t�le kellene megk�rdezned, hogy mi vezette oda…

- Draco�k? – Sophie aggodalmasan n�zett k�rbe a szob�ban. Roxi�k sehol sem voltak.

- Nem tal�lkoztunk vel�k – Fred agg�d�an figyelte Georgeot, aki �pp Vickyvel szerencs�tlenkedett.

- Mi? De ide kellett j�nni�k, hisz ez lett megbesz�lve… - Sophie szem�b�l egy hatalmas nagy k�nnycsepp buggyant el�. – Mi van akkor, ha valami bajuk esett?

- Biztos egyszer�bben meg�szt�k, mint te… - Fred hirtelen felpattant a fotelb�l. – Azt mondtad, hogy vannak vend�geink a cell�ban – n�zett indulatosan a v�r�s�d� Ronra.

- Ami azt illet… - kezdett bele a fi�.

- A rohadt �letbe Ron, Il�vatar megs�r�lt! – Sophie lerohant a pinc�be, ahol �r�mmel konstant�lta bar�tait.

- M�g mindig �letben vagy? – Judy kifejezetten csal�dottnak t�nt.

- Sophie, h�la a j� �gnek, hogy m�g mindig �letben vagy. – Roxie egy halv�ny mosoly k�s�ret�ben t�r�lgette Il�vatar homlok�r�l a verejt�kcseppeket. A sz�ke l�ny gyorsan kinyitotta a cell�juk ajtaj�t, �s a bocs�nat��rt esdekl� Ronr�l tudom�st sem vett. Hord�gyat var�zsoltak, majd felfektett�k r� Il�vatart. Draco k�nnyed�n fellebegtette a sebes�ltet a nappaliba, onnant�l az �pol�st Roxiera b�zta. A mardek�ros fi� j� er�sen meg�lelte Sophiet, el se akarta ereszteni… m�lyeket szippantott a l�ny illatos nyak�b�l…

- Ne haragudjatok r�nk – Fred les�t�tte a tekintet�t, �s szomor�an n�zett Malfoy�kra.

- Semmi gond… am�g lent sakkoztam Dolohovval, elkottyintotta, hogy ront�s hat�sa alatt �lltunk… Sz�val azt hiszem, csak f�lig a mi hib�nk… a var�zslat v�ltotta ki bel�l�nk az �rj�ng� �llatot.

            Fred olyan l�p�sre sz�nta el mag�t, amire eddig m�g nem volt p�lda, odal�pett Dracohoz, �s kezet r�zott vele, majd Sophie arc�ra nyomott k�t hatalmas puszit. Ezen tett�ben ikertestv�re is k�vette, azonban Ron ink�bb t�vol tartotta mag�t a heves �rzelmekt�l. Nem kedveli Sophiet, f�leg az�rt nem, mert megb�zik a mardek�ros fi�ban…

- Van egy kis g�z… Ott maradt a p�lc�m abban a koszos helys�gben… �j var�zsp�lc�ra lesz sz�ks�gem.

- Dehogy lesz, �rte megyek. – Draco �pp indulni k�sz�lt, �m a sz�kes�g megakad�lyozta ebben.

- Elk�b�tottunk egy v�rfarkast… nem tan�csos odamenni!

- Ne f�lts te engem, egyk�nnyen visszaszerzem – kacsintott �s elt�nt a semmibe.

- NE! – k�ts�gbeesetten n�zett arra a helyre, ahol az el�bb m�g a Malfoy �llt.

- Ut�na megyek, �s seg�tek neki. Invito k�t sepr� – Fred lelkiismeret furdal�sa igen nagy lehet, mivel �nzetlen�l a fi� ut�n hoppon�lt.

- Remek, most m�r k�t ember miatt agg�dhatok – motyogta zavartan a l�ny.

- Gratul�lok, k�t ember �let�t sodortad ism�t vesz�lybe –Ron sarkon fordult �s levonult a pinc�be.

- Ezt most mi�rt kaptam? – Sophie a k�nnyeit nyelte.

- Mert egy barom, �s m�g mindig nem fogta fel, hogy Vickyr�l lek�sett…

            Sophie szomor�an, j� p�r friss sebbel �s lelkileg megt�rve roskadt le bar�tn�je �gya mell�.

- �n mindenn�l jobban szeretlek Vicky, �s sajn�lom, hogy �gy alakult a tegnapi nap… k�sz�n�m, hogy megmentetted az �letemet… - suttogta, s k�zben b�szen t�r�lgette a szem�t.