9. Fejezet

Malaz�r egy csepp v�re

- Hol vagyunk? – Vicky ijedten n�zett k�r�l… egy tiszt�son �lltak, s�t�t volt… meleg szell� gyeng�den cir�gatta a b�r�ket. F�kly�s alakok rohang�ltak �ssze-vissza, var�zsp�lc�val kergetve n�h�ny kentaurt �s koboldot.

- �n azt hiszem, tudom… vagyis, rem�lem nincsen igazam… J�, �jra �n vagyok �n! – vigyorogva megcs�kolta Dracot, aki �r�mmel fogadta bar�tn�je gesztus�t.

- Hasra! – ki�ltotta valaki, �pp id�ben, mert n�h�ny lila f�nycs�va haladt el a fej�k feledt. A megment�j�k egy szak�llas, s�t�thaj� f�rfi volt.

- Meg tudod mondani, hogy ma h�nyadika van? – k�rdezte idegesen Sophie.

- M�rcius tizennegyedike – a f�rfi �rdekl�dve n�zett v�gig a csapaton – Nem ideval�siak vagytok, ugye?

- �s, melyik… melyik �v? – Fred tenyere izzadni kezdett…

- Term�szetesen ezernyolcsz�z-negyvennyolc. T�nyleg nagyon el lehettek t�jolva…

- Tudtam… hiszen err�l tanultunk. Megbocs�tasz egy pillanatra? – fordult oda Sophie a f�rfihez.

- Persze, addig fedezlek titeket, nem tan�csos ilyen id�kben az utc�n m�szk�lni…

- Mondj�tok el, hogy mi van! – Draco idegesen akasztotta nyak�ba a med�lt.

- A nyak�k visszarep�tett minket a m�ltba… m�gpedig a nagy magyar kobold illetve kentaur l�zad�shoz… ami k�zben a muglik is v�res csat�kat v�vtak.

- Bocs�nat, hogy belesz�lok, de itt nem biztons�gos! Gyertek el hozz�nk, a szerelmemet biztos nem zavarn� n�h�ny v�ndor. Am�gy, Pet�fi S�ndor vagyok. – mutatkozott be a var�zsl�. A k�t magyar l�nynak leesett az �lla a csod�lkoz�st�l. – Velem tartotok?

- Persze! – v�gta r� Fred.

- Akkor egy kis s�t�val hamar hazajuthatunk! – mosolygott el�reszegezett p�lc�val Pet�fi.

- Egyet nem �rtek, mi�rt pont ide cs�ppent�nk? – Vicky direkt suttogott, nehogy S�ndor meghallja, amir�l �ppen besz�lnek.

- Tal�n, mert ebben a korban ker�lt el� Malaz�r egy csepp v�re c�m� k�nyv… �s pontosan ekkor t�jt t�nt el… annyira, hogy az�ta senki sem l�tta. – Draco er�sen szor�totta Sophie remeg� kez�t.

- �s ebben a k�nyvben benne van a megold�s kulcsa? – k�rdezte suttogva a l�ny, elhajolva egy kentaur nyila el�l.
- �gy bizony! – v�laszolt a kellet�n�l hangosabban Draco.
- Mit fecsegtek? Mit bizony? – n�zett r�juk k�rd�n Pet�fi.
- Ja, semmi… Csak egy k�nyvr�l besz�lgett�nk – v�gta r� Sophie.
- �h, sz�val �gy �ll a dolog – csillant fel Pet�fi szeme. – Igen, �n az a Pet�fi S�ndor vagyok. �s igen, az �sszes verset �n �rtam m�gia n�lk�l – n�zett a fiatalokra b�szk�n.
- ���, h�t akkor igaz! – j�tszotta az izgatottat Vic. – Gratul�lok, csod�s versek! – Pet�fi szer�ny mosollyal k�sz�nte meg a dics�retet.
- Meg�rkezt�nk! – sz�lt egy apr� h�z el�tt �llva. A lila f�nycs�v�k m�r r�g elt�ntek a h�tuk m�g�tt, �gy nyugodtan vizsg�lgathatt�k Vic�k a h�zik�t. – Ker�ljetek beljebb!
A kis t�rsas�g �rdekl�dve n�zett k�r�l az apr� el�szob�ban, melyben az ajt� mellett egy kicsiny kom�d �llt, tetej�n halomnyi, valami Arany J�nost�l �rkezett lev�llel.
- Sz�p h�z – sz�lt Vic.
- �, igen… b�r a l�zad�s egy kicsit lek�t�tte az id�met, ez�rt egy picit leamortiz�l�dott. R�ad�sul most m�g a muglik �gy�t is a v�llamra fogom venni, ezek semmire nem k�pesek!
- Ja, sose �rtettem, hogy engedhett�k meg a Habsburgok ily m�rt�k� t�rnyer�s�t Magyarorsz�gon… – mondta Sophie. Fred �s Draco �rtetlenkedve n�zett r�.
- Ugye? �n is ezt hangoztatom m�r mi�ta! – Pet�fi vid�man n�zett a l�nyra, majd hirtelen hangnemet v�ltott. – Mit kerestetek a harc kell�s k�zep�n? Itt most h�bor� d�l! Nem gyerekeknek val�!
- Mi m�r nem vagyunk gyerekek! – ellenkezett Vic.
- De ifjak vagytok!
- Ja, ifjak… mint a m�rciusi ifjak – tette hozz� Vic.
- M�rciusi ifjak? Hm… fant�ziad�s – t�prengett Sanyi.
Vic �s Sophie vigyorogva n�ztek �ssze, majd Fred�k �rtetlen arc�t l�tva kit�rt bel�l�k a nevet�s.
- H�! Most mi olyan vicces? –n�zett r�juk idegesen Pet�fi.
- �h, semmi – vihogta Vic.
- Na j�l van, ne mondj�tok el… De akkor �n se seg�tek nektek! Felt�telezem, nem csak a vicc kedv��rt j�ttetek ide.
- H�t, nem… Tudod, keres�nk valamit… - hagyta abba a nevet�st Sophie.
- �s �gy m�gis mit?
- H�t… - kezdett bele a t�rt�netbe Sophie.
- Iz�… - folytatta Draco.
- Na, ny�gj�tek m�r ki v�gre! Itt az id�, most, vagy soha! – tette hozz� s�rget�en.
- Nem, igaz�b�l id� mindig is volt, �s mindig is lesz – sz�lt filozofikusan Fred, led�bbent pillant�sokat kiv�ltva a t�bbiekb�l.
- Na, sz�val van egy k�nyv… egy m�gikus k�nyv… ami elt�nt… �s azt szeretn�nk megtal�lni – Sophie �gy d�nt�tt, seg�ts�get k�r, de a lehet� legkevesebb inform�ci�t juttatva Pet�fi tudom�s�ra.
- Hmmm… �s itt t�nt el?
- H�t azt nem t’om…
- Mi nem Tom? – k�rdezte �rtetlenkedve a fick�.
- �gy �rtem, nem tudom….de mindenesetre az tuti, hogy id�n t�nt el! Draco, mikor is?
- H�t tal�n �prilisban…
- Tiszt�ban vagytok azzal, hogy m�g csak m�rcius van, teh�t id�n m�g nem volt �prilis? Mifajta id�sz�m�t�s szerint �ltek? – n�zett r�juk cs�p�re tett k�zzel S�ndor.
- J�, bevallom, a j�v�b�l j�tt�nk! – unta meg a k�nt�rfalaz�st Vic.
Pet�fi sz�nakozva n�zett a l�nyra, l�tszott rajta, hogy nem hisz neki.
- Na j�, �n �r�ltekkel nem foglalkozom, van fontosabb dolgom is. H�v a haza!
- Nem vagyunk �r�ltek!
- M�s magyar�zat nincsen! Idej�tt�k a harcok kell�s k�zep�be, azt�n baroms�gokat magyar�ztok! �n �gy �rzem, ifj� h�lgy, hogy maga fel sem fogta, milyen vesz�lyes id�ket �l�nk!
- Ne agg�dj, lesz ez m�g vesz�lyesebb is – motyogta Fred.
- Milyen var�zsl� vagy, ha m�g arr�l sem hallott�l, hogy lehet utazni az id�ben? – k�rdezte agressz�van Vic.
- Hallottam mendemond�kat, de nem hiszek nektek! Ahhoz ti t�l fiatalok vagytok!
- Menj m�r, majdnem annyi id�sek vagyunk, mint azok az egyetemist�k, akiket holnap r� fogsz venni az �let�k kock�ztat�s�ra!
- Vicky, Vicky, ne csin�ld! – suttogta bar�tn�je f�l�be Sophie.
- Mir�l dum�lsz? – n�zett d�bbenten Vicre Pet�fi.
- Ja, semmi… - azt k�v�nta, b�r visszamehetne az id�ben, �s semmiss� tehetn� azt a besz�lget�st. Azt�n r�j�tt, hogy �pp egy id�utaz�s miatt ker�ltek ilyen faramuci helyzetbe.
- Van egy �tletem! – sz�lt bele Fred. – Mi seg�t�nk neked, te seg�tesz nek�nk, b�rmif�le k�rd�s vagy tal�lgat�s n�lk�l.
- B�zhatsz benn�nk, egy nemzethez tartozunk! – ny�jtotta ki jobbj�t Sophie. Pet�fi t�prengve fogadta el k�zfog�s�t.
- Na, akkor mindenf�le h�ts� sz�nd�k n�lk�l: milyen k�nyvet kerestek? – vette �t az ir�ny�t�st S�ndor.
- H�t, az a c�me, hogy Malaz�r egy csepp v�re… - mondta Draco.
- Ezt most nem mondod! – n�zett r� d�bbenten Pet�fi.
- Mi olyan k�l�n�s ebben? – k�rdezte Vic.
- Az a k�nyv n�lam van… mindj�rt idehozom – sz�lt a f�rfi, elt�nt a h�l�szob�ban, majd egy vaskos, megs�rgult lap�, v�rfoltos k�tettel ker�lt el�.
- Aszta! – reag�ltak egyszerre a n�gyek.
- Hogy ker�lt ez hozz�d? – k�rdezte a k�nyvet fix�rozva Draco.
- K�t �ve �rtam egy verset, Eml�kezet c�mmel. Sok�ig form�lgattam a sorokat, a r�meket, sehogy nem tetszett. Sokszor olvastam fel hangosan, hogy jav�tsak rajta, m�gnem a hetedik felolvas�s ut�n egyszer csak l�ngra lobbant a pap�r, amire jegyzeteltem, �s a cs�v�k hirtelen egy k�nyvv� form�l�dtak. Ez a k�nyv volt az.
- Nem azt mondtad, ’48-ban ker�lt el� a k�nyv? – n�zett k�rd�n a bar�tj�ra Sophie.
- H�t, eddig m�g senkinek sem mutattam meg, csak k�t-h�rom hete egy haveromnak…

- Nicolas Flamelnek… - sz�lt k�zbe Draco.
- Honnan…? – n�zett �rtetlenkedve a fi�ra Pet�fi.
- Csak semmi k�rd�s! – sz�lt r� Sophie.
- ����… sz�ks�g�nk lenne erre a k�nyvre… Ha nem jelent gondot… - sz�lt b�tortalanul Vic.
- H�t… mi c�lotok vele? Ez a legs�t�tebb m�gi�k legs�t�tebbik�ivel van tele.
- Nyugi, a j� oldalon �llunk… R�ad�sul t�ged nem is fog �rinteni az �gy, a mi id�nkben te m�r r�g nem �lsz – magyar�zta Vic.
- Ezt nem tudhatjuk biztosan – n�zett bar�tn�j�re Sophie.
- Igaz is –gondolkodott el a l�ny. – Lehet, hogy nem is halt m�g meg! V�g�l is, csak azt tudjuk, hogy elt�nt!
- Hogy mi van?
- Semmi, semmi – nyugtatgatt�k a f�rfit a l�nyok.
- Akkor… megkaphatjuk a k�nyvet? – k�rdezte Fred.
- Nem b�nom, vigy�tek! – adta be a derek�t Pet�fi.
- K�szi. Neked meg sok sikert a szabads�gharchoz! – sz�lta el mag�t megint Vic.
- De h�t… �n… szabads�gharc? Igazad van… �s akkor a magyar n�v megint sz�p lesz…
- M�lt�, r�gi nagy h�r�hez – folytatta Vic.
- Jaja, moss�tok csak le a gyal�zatot! – sz�lt Sophie, �s kikapta a k�nyvet Pet�fi kez�b�l. – Mi most t�nt�nk, fel kell k�sz�ln�d a holnapra!
- Ciao, amigo! – k�sz�nt el Vic, �s a t�bbiekkel a nyom�ban kiviharzott a h�zb�l, mag�ra hagyva a d�bbenett�l megb�nult Pet�fit.
- Ezzel megvoln�nk – sz�lt az utc�n Sophie.
- De hogy fogunk visszajutni a saj�t korunkba? – k�rdezte aggodalmaskodva Fred.

- Nem kellett volna ilyen meggondolatlanul elhagynunk a biztons�got jelent� h�zat – Sophie elkezdett h�tr�lni, amikor megpillantotta a v�r�ztatta Budapestet.

- Nekem van egy �tletem, hogy hol rejt�zhetn�nk el addig, am�g r� nem j�v�nk a megold�sra. – Vicky arc�n diadalittas mosoly �lt – A Gell�rt-hegyen.

- Nem akarok szabad �g alatt aludni…

- Vesz�lyes is lenne. – kelt bar�tn�je v�delm�re Draco.

- Ki mondta, hogy egy bokor al� akarlak vinni titeket? Sophie, nem eml�kszel, a hegy oldal�ba rengeteg ajt� van m�lyesztve, ott bent mened�kre lelhet�nk.

- Vic, te zseni vagy – kacsintott bar�tn�j�re a sz�kes�g. – Akkor mire v�runk, hoppon�ljunk!

- Nem mentek ti b�d�s boszork�k sehov�! – egy �les hang �t�tte meg a f�l�ket. Sz�lsebesen fordultak a felsz�l�t�s ir�ny�ba… vagy h�sz ki�hezett kobold n�zett vel�k farkasszemet.

- Bocsi, de mi csak turist�k vagyunk – biccentett idegesen Fred.

- Eressz�tek le a p�lc�itokat, �s adj�tok �t az �sszes ing�s�gotok! – sz�l�totta fel �ket egy szem�veges kobold.

- Persze, �lmodik a nyomor! Stupor! – Draco j� gyorsan cselekedett, �gy mire el�rt�k volna �ket a r�juk z�dul� �tkok, el tudtak hoppon�lni…

- Micsoda csapat vagyunk – vigyorgott Fred az egyik fa takar�s�ban.

- Pszt! – tette a sz�ja el� a kez�t Sophie.

�pp id�ben hallgattatta el a Weasleyt, mert egy csoport kentaur viharzott el mellett�k. Szerencs�j�k volt, hogy az �jszaka leple alatt senki sem figyelt az �rnyakra… muglik szaladg�ltak fegyverrel, var�zsl�k szikr�z� p�lc�val…

- Alohomora! – suttogta Vicky, �s l�m, csod�k-csod�j�ra, a bej�rat felt�rul el�tt�k. Mind a n�gyen leosontak a l�pcs�n, halkan bez�rva maguk ut�n az ajt�t.

- Lumus! – Draco p�ld�j�t k�vetve mindenkinek kis f�nyt var�zsolt a p�lc�ja v�g�re. Egy barlangszer�s�gben tal�lt�k magukat, ami hosszan vezetett a hegy belsej�be.

- Colloportus! – Vicky m�gikusan lez�rta az ajt�t, �gy nem t�rhetnek r�juk �szrev�tlen�l.

- Menj�nk beljebb! – ind�tv�nyozta Fred.

            A leveg� nyirkos, a h�m�rs�klet el�g h�v�s, a falr�l le-lecs�p�g egy kis v�z.

- Itt j� lesz – Fred levetette mag�t az egyik nagyobb „teremben”. Vicky m�gikus t�zet gy�jtott, hogy az meleg�tse �ket.

- Legal�bb a k�nyv megszerz�se k�nnyed�n ment – Draco lassan felnyitotta a kem�nyk�t�ses k�tetet. M�gikus f�ny �radt a k�nyvb�l is, a med�l meg, mintha elkezdett volna pulz�lni…

- Draco! R��r�nk ezt a szart olvasgatni, de most menj�nk ink�bb vissza a saj�t id�nkbe! – Fred kikapta a fi� kez�b�l a k�nyvet.

- Csak �vatosan! – figyelmeztette �t a mardek�ros fi�.

- Menj�nk innen… nagyon rossz el��rzetem van – ny�sz�rg�tt Sophie.

- �, csak az�rt maradunk ebben a koszos, rideg lukban, mert olyan kir�ly, nem az�rt, mert ehhez a med�lhoz nem adtak haszn�lati utas�t�st! – Fred csal�dottan elkezdte rugdosni a falat.

- Hagyd m�r abba! – Draco visszaszerezte Fredt�l a k�nyvet – �n megkeresem ebben azt a r�szt, ahol az id�utaz�st taglalja… addig ti pihenjetek.

            Sophienak �s Vickynek nem kellett k�tszer mondani, elhelyezkedtek a t�z mellett, �s m�r aludtak is. Sophie �lm�ban egy feny�erd�ben szaladt k�t alakkal. A boszork�ny f�tylat viselt, a var�zsl� term�szetesen tal�rt.

- Siess el�re �s rejtsd el a k�nyvet, �n addig feltart�ztatom �ket!

A boszork�ny csak b�lintott �s rohant tov�bb… Egy barlangba menek�lt, ami el� var�zslattal egy hatalmas k�vet g�rd�tett. Elv�gzett vagy sz�z f�le var�zslatot, amivel megv�dheti az esetleges lop�st�l a k�tetet. Csak az lelhet r� erre a helyre, aki nem akarja bemocskolni az �seink nev�t! – gondolta mag�ban. A var�zsp�lc�j�val egy pentagrammot rajzolt a falra, a vonalak felizzottak, �s aranysz�n�en f�nylettek. A boszork�ny megfogta az �bra k�zep�t, �s gyeng�den leszedte a falr�l, mint valami dug�t. M�g�tte egy kis �reg volt tal�lhat�, ahova behelyezte a k�nyvet, s ut�na lez�rta m�g egy tucat var�zslattal.

            A barlang el�l elg�rgette a k�vet, majd vissza, �s m�r rohant is, hogy megkeresse a t�rs�t �s az �t �ld�z� cs�csel�ket. Sophie a f�tyolt�l ugyan nem l�tta, de biztos volt abban, hogy a n�nek eleredtek a k�nnyei… a f�rfi holtan fek�dt az avarban, kez�b�l kihullott a p�lca.

Leguggolt hozz� a boszork�ny, �s a nyak�r�l lecsatolta a nyak�ket.

- Nem hagyhatom, hogy rossz kezekbe ker�lj�n! – fel�llt �s megszor�totta a med�lt. – Vissza kell t�rnem Roxfortba, �s �rtes�tenem kell a t�bbieket err�l a szomor� esetr�l – �talakult egy gy�ny�r� fekete holl�v� �s elrep�lt.

- A francba! – Draco a f�ldre ejtette a k�nyvet, amire mindenki felriadt. – Bocs�nat – pirult. – csak m�r �tn�ztem k�tsz�z oldalt fel�letesen, de nem tal�ltam semmit se.

Vicky kez�be vette a k�nyvet, �s csak n�zegette a bor�t�j�t.

- Nagyon sz�p k�t�s�… �s ez a sz�p z�ld gy�ngy a k�zep�n nagyon �zl�ses. Biztos n� k�sz�tette!

- Mardek�r �rta ezt a k�nyvet – morogta Draco.

- A p�ldak�ped? – cukkolta �t Fred.

Vic felsikoltott, mert a kez�ben hirtelen felt�rult a k�nyv �s saj�t mag�t lapozta a n�gysz�z�tvenkettedik oldalra.

- Any�s, csajszi! Megtal�ltad! Id�utaz�s: A med�l rengeteg m�gikus k�pess�ggel rendelkezik, de tal�n az egyik legjelent�sebb tulajdons�ga az id�utaz�s. M�dj�val szabad csak ezt haszn�lni, mert k�l�nben �sszekavarodhatnak az id� sz�lai. Soha nem szabad belesz�lni a m�lt esem�nyeibe, mert kihat�ssal lehetnek a j�v�re n�zve. A med�l haszn�lata egyszer�, csak er�sen kell koncentr�lnod arra az id�pontra, ahova ker�lni akarsz. Ha nem megy annyira k�nnyen, akkor mondd ki hangosan a c�lt, �s �gy biztosan oda jutsz, ahova szeretn�d. Van egy m�sik lehet�s�g, amikor nincs c�lpontod, akkor a med�l saj�t maga d�nt…

- Persze azt nem �rja, hogy mi szerint – cs�v�lta a fej�t Fred.

- Akkor azt hiszem, mehet�nk is! – vigyorgott Draco. –Fogjuk meg egym�s kez�t… K�tezer –h�t, szeptember tizen�t�dike, Magyarorsz�g, f�hadisz�ll�s! – a med�lb�l f�nycs�v�k l�velltek ki, hirtelen elt�nt k�r�l�k minden, majd a nappaliban tal�lt�k magukat.

- Meglepet�s! – vigyorgott bele a k�p�kbe el�reszegezett p�lc�val Bellatrix.

- Azt a rohadt… - m�g �pp id�ben buktak le a d�v�ny m�g�, mert egyszerre k�t hal�los �tok reppent fel�j�k. Sophie p�lc�j�t elr�ptette egy h�jas hal�lfal�.

- Csak nem f�ltek, kicsi bab�csk�k! – Bella egy s�t�ni kacajt hallatott.

*

N�h�ny �r�val kor�bban…

- George! George! Ezek elt�ntek! – kiab�lt hal�lra v�lt arccal Ron.

- Hogy micsoda? – George �rtetlenkedve f�rk�szte �ccse tekintet�t.

- Mondom, az el�bb m�g itt �lltak, azt�n valami f�ny… �s HUSS! Elt�ntek!

Ekkor megremegett a h�z, mintha egy meteor csap�dott volna bele.

- Lehet, hogy most j�nnek vissza – tippet George.

Egy pillanattal k�s�bb, lefegyverezve �lltak vagy t�z hal�lfal� t�rsas�g�ban.

- Hello! – k�sz�nt cseveg� hangon Narcissa.

- Maguk, hogy…

- Jaj Weasley, ne hidd magad akkora zseninek, azt hiszed, hogy b�rmi kifog rajtunk? – Bella diadalittasan lehajtotta az arc�r�l a csukly�t, szabadon hagyva hajdan gy�ny�r� von�sait. A k�t testv�r p�lca n�lk�l, t�z v�rengz� hal�lfal�val szemben… sz�p kil�t�sok. A pince lej�rat�n�l �lltak, nincs m�s menek�l�si es�ly�k… Egyszerre rohantak le a l�pcs�n, �s becsapt�k maguk m�g�tt az ajt�t. A cell�k mellett �rt�k �ket utol Bell��k.

- J�tszadozni azt tudtok, mi? – kacagott – Crucio! – George elkezdett vonaglani a f�ld�n.

- Hol vannak a dr�gal�t�s bar�taitok? – k�rdezte egy pokoli m�lys�gb�l j�v� hang� var�zsl�.

- Ha tudn�nk, se mondan�nk meg! – amint ezt kimondta George, m�r meg is b�nta, mert egyszerre ketten k�ldtek r� k�nz� �tkot.

- Lestrange, mostan�ban fegyvertelen fiatalokat k�noztok? – Judy g�nyosan n�zett n�hai t�rs�ra.

- Davis, �n a helyedben meg se sz�laln�k, ugyanis a Nagy�r a s�rv�r�ekn�l csak az �rul�kat ut�lja jobban! – sziszegte a n� – �s, amint l�tom te �ppen egy pinc�ben raboskodsz,  p�lca n�lk�l, mert n�h�ny ostoba k�ly�k foglyul ejtett. De ne felejtsd el, az �n kezemben itt van a hal�los �t�leted, �s akkor �llek meg, amikor �n akarom.

- Szem�lyes bossz�ra most nincs id�nk. – b�kte oldalba Bell�t Narcissa.

            Ront �s Georgeot m�g vagy f�l �r�ig k�nozt�k, majd behaj�tott�k az egyetlen �res cell�ba. K�t �rt �ll�tottak r�juk, hogy ne hagyj�k megl�gni a Weasleyket �s Davist. Rupertron senkit sem �rdekelt, tal�n neki lesz �gy n�mi es�lye arra, hogy t�l�lje a dolgot.

Bella �s csapata t�relmesen helyet foglaltak a nappaliban, nem siettek sehov� sem… �s ezt az akci�t nem sz�rhatj�k el.

*

Draco nyak�ban megremegett a med�l, majd �les f�nyt bocs�tott ki… hirtelen ugyanaz az �rz�s fogta el a kis csapatot, mint az el�bb…

- Megmenek�lt�nk! – ki�ltott fel boldogan Vicky.

- Hol a k�nyv? – k�rdezte idegesen Sophie.

- NE! Kiesett a kezemb�l, amikor meg�rkezt�nk… ha nagy szerencs�nk van, akkor az �gy al� nem n�znek majd be… - Draco hihetetlen�l m�rges volt mag�ra.

- Nem akarok k�zbesz�lni �m… de hol a fen�ben vagyunk? – k�rdezte riadtan Fred. A n�gy fiatal ijedten konstant�lta, hogy term�szetellenes csend uralkodik k�r�l�tt�k…

- H�t… k�ne keresni valakit, aki elmondja – sz�lt b�tortalanul Vic, �s k�rben�zett a kihalt, barlangokkal telet�zdelt hegyl�ncon.
- Aha. �s honnan tudod, hogy az a valaki nem k�ld az es� pillanatban r�d egy hal�los �tkot? – k�rdezte Draco.
- Akkor… n�zz�nk k�r�l – j�tt az evidens �tlet ism�t Vict�l.
- Ok�s. �br�nd�tsuk ki magunkat! – Sophie javaslat�t mindenki megfogadta, csak maga Sophie nem k�ld�tt mag�ra semmilyen b�b�jt.
- Sophie! Te nem… ? – n�zett a bar�tn�j�re Draco.
- A p�lc�m… - mondta dermedten a l�ny.
- Basszus! T�nyleg, az ott maradt – harapott az ajk�ba Vic.
-De a francba, m�r mindig az �n p�lc�mat cs�rj�k el?! – t�rt ki Sophieb�l az inger�lt ki�lt�s.
- Psssszt!
A csit�t�s t�bb sz�jb�l, �mde k�sve �rkezett. A k�rnyez� barlangokb�l hatalmas �rnyak l�ptek el�, fenyegetve k�zeledve a kis csapat fel�. Test�k �s arcuk a s�t�ts�g hom�ly�ba veszett.
- Mit kerestek itt? – sz�lt a legk�zelebbi, d�rm�g� hangon.
- Mi… mi… - dadogta remegve Sophie.
- Mi csak v�letlen�l ker�lt�nk ide! – seg�tette ki Fred.
- V�letlen�l? Az el�z� is ezt mondta, azt�n mit tett Deadsterrel? –kr�kogta egy m�sik alak.
- Igazad van, Flygon, de nem �ltal�nos�thatsz! Lehet, hogy �k vesz�lytelenek – v�laszolta a d�rm�g� hang gazd�ja.
- �hm… Eln�z�s�ket k�rem, de megmondan�k, hol vagyunk? Pontosabban mikor vagyunk? – k�rdezte remeg� hangon Draco.
- Hogy mikor? Most – v�laszolta len�z� hangon a Flygonnak nevezett.
- J�, de �gy �rtem, milyen �vet �runk? – pontos�tott Draco.
- �vet? Mi semmilyen �vet nem �runk… Az a cs�v� is hablatyolt nek�nk valami id�sz�m�t�sr�l, meg Krisztusr�l, de mi m�g egyikr�l sem hallottunk – magyar�zta a d�rm�g�.
- Maguk mi… kik? – k�rdezte Fred.
- �n Kingrus vagyok – v�laszolta a legk�zelebbi. – �k meg itt a t�rsaim.
- Maga amolyan… kir�ly f�le? – folytatta a k�rdez�sk�d�st Fred.
- Kir�ly?! KIR�LY?! – vis�totta Flygon. – A legutols� kir�lyunk �vmilli�kkal ezel�tt egy l�zad�s �ldozatak�nt elesett! Az�ta anarcho-szindikalista kisebbs�g vagyunk, havonk�nt mindig m�s gyakorolja a v�grehajt� hatalmat.
- Eln�z�st, nem akartunk megs�rteni titeket –sz�lt b�k�t�en Vic.
- �vmilli�kkal ezel�tt? – n�zett r�juk d�bbenten Sophie, kikapta Vic kez�b�l a var�zsp�lc�t, �s elmotyogott egy Lumost.
A kis csapat r�m�lten rezzent �ssze. K�r�l�tt�k sz�z�val �lltak a hatalmasn�l hatalmasabb dinoszauruszok, mindegyik m�s-m�s fajb�l val�.
- �, igen, m�r akartam is k�rni, hogy gy�jtsatok Napot. B�r be kell valljam, a ti napotok sokkal kisebb, mint az� a Vodlim�r�, vagy ki�… – sz�lt kedvesen Kingrus.
- Maguk… din�k! – sz�lt meglep�en magas hangon Draco.
- Igen…
- �s maguk besz�lnek! – csatlakozott Fred, megmutatva eddig gondosan elrejtett tenor hangj�t.
- �, m�r megint azok a nyamvadt sztereot�pi�k! Igen, besz�l�nk! Sokkal fejlettebb l�nyek vagyunk, mint ahogy azt k�s�bb gondolni fogj�k! Az a Videlmort sok �rdekes dolgot mes�lt a ti korotokr�l. K�zl�m veletek, hogy mi rendk�v�l magas intelligenci�val rendelkez� l�nyek vagyunk, akik fejlett t�rsadalomban �lnek, �s nem puszt�tj�k egym�st ok n�lk�l! Nos, ifjak, ezek k�z�l melyik illik a ti t�rsadalmatokra? – k�rdezte homlokr�ncolva Kingrus.
- H�t iz�s – motyogta Sophie. – Mit csin�lnak itt ennyien?
- Gy�l�s volt… �pp az im�nt v�lasztottak meg engem vez�rl�j�kk�. Term�szetesen csak egy h�napra. Tudj�tok, havonta egyszer minden d�n�faj egy k�pvisel�je �sszegy�lik, �s szavazunk – magyar�zta Vic�k �rtetlen k�p�t l�tva.
- Mi t�rt�nt Deadsterrel? – k�rdezte Vic.
- Meghalt. Az a Vomderokt meg�lte – mondta szomor�an Flygon.
- Nem ink�bb… Voldemort? – sz�lt rosszat sejtve Sophie.
- De, t�nyleg! – ki�ltottak fel t�bben is a d�n�k k�z�l.
- Ett�l f�ltem – motyogta Fred.
- Mit keresett itt az a k�gy�?! – k�rdezte Vic.
- Nem k�gy�, var�zsl�… B�r volt benne valami k�gy�szer� – sz�lt elgondolkodva Flygon.
- � is megjelent itt hirtelen, �s valami med�lr�l hablatyolt nek�nk. Hogy nem l�ttuk-e… �s mi azt hitt�k, �rtalmatlan, ez�rt seg�tett�nk neki. Tudj�tok, nem sokkal az �rkez�se el�tt itt j�rt egy �sz, h�rihorgas var�zsl�, aki elrejtett itt valami nyak�ket, majd a rejtekhelyr�l visszat�rt a saj�t kor�ba – mes�lte Kingrus.
- �s megmutattuk neki, melyik k�szikl�ba rejtette. De az a gal�d ezek ut�n meg�lte Deadstert, a v�r�t a k�szikl�ra fr�csk�lte, beugrott az �gy ny�lt j�raton, majd egyszer csak elt�nt…
- �h…
- De nem akarjuk sok�ig h�zni a dr�ga id�t�ket, tudtommal ti nem �ltek t�bb sz�z �vig… sz�val, mi most folytatn�nk a tan�cskoz�st. Viszl�t! – sz�lt hirtelen Kingrus, �s t�bbi t�rs�val egy�tt elt�nt egy barlangban.
- Kedves n�ps�g – mondta a norm�lis hangj�n Fred.
Vic �s Sophie r�m�lten n�ztek egym�sra.
- Mi baj, l�nyok? Hisz nem akarnak b�ntani minket! – nevetett Draco.
- Nem az a baj… h�t nem �rtitek? – sz�lt remegve Vic.
- Voldemort a med�l n�lk�l is tud utazni az id�ben! – mondta Sophie.
Fred �s Draco ugyanolyan ijedt arcot v�gott, mint a l�nyok.
- De… hogy?

*

Ron reszketve �lt a cella koszos padl�j�n.
- Pfuj, itt sosem takar�tanak? – k�rdezte undorodva George.
- Legal�bb megtudj�tok, mi mindent �l�nk �t mi – sz�lt g�nyosan Judy.
- Csak semmi besz�lget�s! – mondta az egyik �rk�d� hal�lfal�.
Rupertron �vatosan k�zelebb cs�szott a cell�j�nak ajtaj�hoz, majd kiny�lt a r�csok k�zt, �s a f�ld egy apr� m�lyed�s�b�l kiemelt egy p�lc�t. A k�t hal�lfal� ebb�l semmit sem vett �szre, csak Judyt �s a Weasleyket figyelt�k.
- Stupor! Stupor! – suttogta a l�ny, az �r�k k�bultan estek �ssze.
Rupertron saj�t, �s Ron�k cell�j�ra ir�ny�totta a p�lc�t, �s k�nnyed�n kinyitotta az ajt�kat.
- H�t ezt meg… hogy? – k�rdezte �rtetlenkedve George.
- Nem �rtenek ezek a b�b�jaitokhoz. Amikor behoztak titeket, egy csom� v�d�var�zslatot feloldottak, mert m�shogy nem tudt�k kiker�lni �ket – magar�zta a l�ny.
- De hogy ker�lt ide egy var�zsp�lca? – folytatta a k�rdez�sk�d�st a fi�.
-H�t… khm… iz� – Ron arca l�ngba borult. – Erre most nem �r�nk r�! – v�gta ki mag�t a szorult helyzetb�l.

- Hova tett�tek a p�lc�mat? – tette cs�p�re a kez�t Judy.

- Fent van a t�rol�ban… a francba, n�gy�nknek csak egy p�lc�ja van – George cseppet fesz�ltnek t�nt.

- Van egy remek �tletem, hogy �jra birtokolhassuk a var�zsp�lc�kat – Judy kikapta Rupertron kez�b�l a p�lc�t, �s r�szegezte az egyik �rre.

- Imperio! �llj fel, �s hozd le a p�lc�inkat a t�rol�b�l! Ha valaki k�rdezi, hogy mi�rt cselekszel �gy, mond, hogy el akarod �getni azokat az �cska vessz�ket!

A f�rfi, mint egy dr�ton himb�l�dz� b�b, k�ba tekintettel elindult felfel� a l�pcs�n. Ron gyorsan a fej�be h�zta a csukly�t, hogy a hal�lfal� t�rsai ne vegy�k �szre a bamba fej�t. A m�sik f�rfit becib�lt�k a cell�ba, �s Ron vagy t�z f�le b�b�jt olvasott a b�rt�n r�csaira.

- Nem is tudtam, hogy erre is k�pes vagy �csk�s – vigyorgott George.

- Vajon el tudunk hoppon�lni innen? – morfond�rozott Judy.

- Biztos, mi�rt ne lenne es�ly�nk a menek�l�sre?

- Hm… l�ssuk csak? Tal�n mert Vold… Tudjukkival �llunk szemben? – vonta fel g�nyosan a szem�ld�k�t Judy. Amikor a mondat v�g�re �rt, a hal�lfal� n�gy p�lc�val a kez�ben t�rt vissza.

- H�, te ostoba, ez egyel t�bb! – forgatta a szem�t Rupertron.

- Lehet, hogy Draco�, vagy Vick�, tegy�k csak el, j�l j�het m�g – Ron zsebre v�gta a sz�ban forg� t�rgyat.

- Stupor! – a hal�lfal� eld�lt a f�ld�n, mintegy zs�k krumpli. Judy elkezdte levetk�ztetni a f�rfit, mindenki megd�bben�s�re. – Most mit b�multok? Ink�bb m�szk�lok kint az utc�n ilyen cuccban, minthogy az els� l�p�sn�l valaki meg�tkozzon! – mag�ra �lt�tte a maskar�t, �s m�r teljesen �gy festett, mint egy igazi hal�lfal�…

- �gy n�zel ki, mintha t�nyleg hozz�juk tartozn�l… - suttogta megk�v�lten Ron.

- Mert r�gen oda is tartoztam. – vigyorgott Davis. – na, t�nj�nk el innen, mert nem tetszik a nappaliban l�v� vend�geink k�pe! – megfogt�k egym�s kez�t, �s elhoppon�ltak…

*

- De ha az a nyomor�k a med�l n�lk�l is tud id�t utazni, minek kell az neki? – Sophie kil�pett a barlang ridegs�g�b�l, a napf�ny kac�r j�t�kot j�tszott sz�ke f�rtjein.

- J� k�rd�s… de Mardek�r egy csepp v�r�ben biztos benne van – Fred sz�r�san n�zett Dracora.

- J�l van na, �n sose p�nikolhatok be?

- Ja, az�rt van egy nedves folt a nadr�godon – nevetett Fred, �m hamar elakadt a szava, amikor a szeme el� t�rult a paleontol�gusok �lma. �sh�ll�k ezer fajt�ja t�rult a szeme el�, a leveg�ben, a v�zben, a f�ld�n… mindent �k uraltak.

- Hogy lehet, hogy ezekb�l a hatalmas �llatokb�l csak n�h�ny lelet maradt? – h�ledezett Vicky.

- Az�rt azt ne felejts�k el, hogy a s�rk�nyok az egyik dinoszaurusz fajt�b�l sz�rmaznak. – Draco gy�ny�rk�dve n�zte ezeket a csod�latos �s, mint ut�bb kider�lt intelligens �llatokat.

- �s, mi van akkor, ha nincs kedv�nk visszamenni a saj�t id�nkbe? – vetett fel egy fontos k�rd�st Fred.

- Itt akarsz maradni? – vonta fel a szem�ld�k�t Vicky.

- Nem itt, de b�rhol m�shol sz�vesen l�b�ln�m a l�bamat.

- Neked bej�nne a struccpolitika? – adott hangot felh�borod�s�nak Sophie.

- Lehet, t�nyleg egyszer�bb lenne… - Draco titkon egyet �rtett Freddel. Sokszor megfordult m�r a fej�ben, hogy ugyan nem m�s id�be, de egy m�sik helyen �jrakezden� az �let�t.

- Ezt meg se hallottam! Hagyn�tok a testv�reiteket, a csal�dotokat, m�s embereket meghalni? – Vic szeme �sszesz�k�lt az idegess�gt�l.

- A szeretteimet vinn�m magammal – jelentette ki nemes egyszer�s�ggel Fred.

- �n biztos, hogy nem menn�k veled – Vicky t�volabb l�pett a v�r�s haj� fi�t�l.

Ekkor a med�l �n�ll� �letre kelt, a szok�sos f�nyt bocs�totta ki, majd elrep�tette �ket egy m�sik id�be… csak k�rd�s, hogy hov�!