11. Fejezet

A kegyetlen val�s�g

- Eg�sz sz�p lett! – l�pett be vigyorogva a szob�ba egy k�z�pkor� f�rfi. – Jaj, ne ijedjenek meg, b�k�s sz�nd�kkal j�ttem. – mosolygott nyugodtan, amikor szembe tal�lta mag�t n�gy elsz�nt fiatallal �s izz� var�zsp�lc�val.

- �s, mib�l higgy�k el neked, hogy t�nyleg a mi oldalunkon �llsz? – szegezte neki a k�rd�st Ron.

- Az�rt k�rlek Mr. Weasley, mert az �n h�zamat haszn�lj�k f�hadisz�ll�snak. Dave Silver vagyok. Fura, hogy Judy �s Rupertron meg se ismer… JUDY? Te mit csin�lsz itt, hisz azt hittem, hogy Tudjukki oldal�n harcolsz!

- Le van maradva p�r fejezettel – kacsintott Davis, majd leengedte a fegyver�t.

- �n felismertem �nt, Mr. Silver, csak sosem lehet tudni – tette zsebre a p�lc�j�t Rupertron.

- Honnan ismeri ezt a helyet? – k�rdezte gyanakodva George.

- Mindenki ismeri, csak kevesen hisznek benne… az�rt j�ttem, hogy seg�tsek nektek, de el�tte m�g el kellene int�zn�nk egy k�nyes dolgot… Molly k�ld�tt, hogy haza kellene l�togatnotok egy r�vid id�re.

- T�nyleg! – jutott hirtelen esz�be Ronnak… a legjobb bar�tja holtteste m�g mindig a szob�jukban hevert…

            A kis csapat kivonult a mened�khelyr�l, szerencs�re a V�r faln�l egyetlen egy mugli sem tart�zkodott, �gy nem tudott megbotr�nkozni azon, hogy a falb�l l�pnek ki az emberek…

- Hova kell mennetek? – k�rdezte k�v�ncsian Rupertron, majd kac�ran Ron szem�be n�zett.

A fi�t hirtelen el�nt�tte a gy�l�let Judy ir�nt, hisz � tehet Harry hal�l�r�l…

- Ki kell v�geznem Voldemortot! – ki�ltotta… �si hiba volt… amint elhagyta az a bizonyos el�tkozott n�v a sz�j�t, egy csapat hal�lfal�val tal�lt�k szembe magukat.

- A F�nix rendjeinek tagjai! – ki�ltotta az egyik – Avada Kedavra! – Vicky apja holtan esett �ssze…

George-�k r�gt�n fel�l�nk�ltek. Z�poroztak az �tkok, ront�sok, egy perc eltelt�vel m�r a hal�lfal�k fele �jultan fek�dt a f�ld�n.
- Hol van a fiam? – k�rdezte egy csukly�val takart arc� n�, t�l�v�ltve a var�zslatok �s f�ldre hanyatl� testek zaj�t.
- Hogy hol? H�t nem maga �ld�zte el? – ord�tott vissza Ron, k�b�t� �tkok t�mkeleg�vel megsorozva a hal�lfal�kat. A talpon maradt s�t�t szolg�l�k z�ld f�nycs�v�kkal jutalmazt�k a mutatv�nyt, �m szerencs�re egy sem �rt c�lba. Nem �gy Narcissa k�b�t� �tka: a piros sug�r belecsap�dott Rupertron test�be. A n� elkapta az �jult l�nyt, majd p�lc�j�t a sz�v�hez szegezve �gy sz�lt:
- Ha nem kapom vissza a fiam m�g ma, meghal a l�ny! – majd egy p�lcaint�ssel elt�ntette a f�ld�n fekv� hal�lfal�kat, �s eszm�let�n�l l�v� t�rsai k�s�ret�ben elhoppan�lt. Ron az utols� pillanatban kapta el Draco anyj�nak a kez�t, �gy � is elt�nt vel�k.
- Ron! – �v�lt�tt fel George, d�bbenten meredve a helyre, ahol �ccse ezel�tt �llt. – Ez meg�r�lt!
- Dehogy, csak szerelmes – mondta egy undorod� fintor k�s�ret�ben Judy. – Ne tudd meg, mennyi ny�las besz�lget�st kellett v�gighallgatnom a cell�mba z�rva… Komolyan, fel�r egy Cruciatusszal…

*

Vicky elt�k�lten ny�lt a med�l�rt, mikor felt�rult a rejtekhely ajtaja. Egy feh�r tigris l�pett be rajta.
- Vic? – k�rdezte Sophie.
- Tess�k? – v�laszolt oda se n�zve a l�ny.
- Nem, nem… �gy �rtem… Vicky, te vagy az? – szegezte p�lc�j�t a d�bbent tigrisre a sz�kes�g.
A feh�r tigris �talakult. A hely�n egy csont sov�ny, megviselt arc� boszork�ny t�nt fel a f�ld�n kuporodva, h�feh�r kez�vel v�delmezve arc�t. Elny�tt tal�rja s�tor m�dj�ra l�gott rajta, hajdan barna haj�ba �sz sz�lak tucatjai vegy�ltek.
- K�ny�r�ljetek rajtam! – susogta.
- Vic? – k�rdezte t�relmetlen�l Sophie.
- Vicky? – sz�lt l�gy hangon Fred.
- Silver? – mondta ellens�gesen Draco.
- �N? – d�bbent le Vic.
- Te… �n? – a ny�zott boszorka elvette kezeit az arc�t�l, �s elk�pedve n�zett fiatalkori �nj�re. – A med�l! – sz�lt �rtelemt�l csillog�, csodasz�p k�k szemekkel. Fred megh�kkenve kapdosta tekintet�t az egyik Vicr�l a m�sikra.
- J�zusom, mi t�rt�nt veled?! – �llapodott meg a pillant�sa a fiatalabbik l�nyon.
- Tal�n ink�bb mi fog t�rt�nni? – jav�totta ki �t a l�ny, �s p�lc�j�t a f�ld�n kuporg� boszork�nyra emelte. – Halljam, mi a sorsom? Mi�rt �s hogyan �rulom el �ket? – fej�vel Sophi�k fel� intett.
- Nem �rulod… nem �rultam el �ket! Hiszen � Fred! – egy k�nnycsepp g�rd�lt le az arc�n.
-Ne hazudj! Tudjuk, hogy meg�lted �ket! Csak meg akarom akad�lyozni, hogy �n is megtegyem! –er�sen markolta a p�lc�j�t.
-Vic, tedd le azt a var�zsp�lc�t! –sz�lt r� a bar�tja. – Mit akarsz azzal, tal�n meg akarod �lni magad? – Vic feld�ltan n�zett a fi�ra, majd lassan leeresztette a kez�t.
- Nem… �n csak… nem tudom, mit tehetn�k! – az � szem�ben is gy�lni kezdtek a k�nnyek.
- H�t, nem gyakran adatik meg az embernek az �ngyilkoss�g e f�jdalommentes form�ja – sz�lt bujk�l� vigyorral Draco. Sophie egy angyali mosoly k�s�ret�ben bok�n r�gta szerelm�t.
- �r�lj, hogy nem magasabbra c�loztam!
A s�padt boszork�ny arc�n mosoly jelent meg.
- Im�dlak titeket! – mondta halkan.
- Akkor mi�rt �lt�l meg minket? – tette fel a k�rd�st Sophie.
- �n nem… na j�… v�rjatok, elmondom az eg�sz sztorit. Akkor tal�n majd hinni fogtok nekem. De k�rlek titeket, ne sz�ljatok k�zbe, majd a v�g�n tegy�tek fel a k�rd�seiteket.
- H�t, nem t’om, j� �tlet-e. Honnan tudjuk, hogy nem hazugs�g az eg�sz? Akkor viszont jobb az elej�n kiz�kkenteni az embert. Tapasztalat – n�zett mag�ra ellens�gesen Vic.
- T�nyleg ilyen elviselhetetlen voltam? – horkant fel a boszork�ny. Fred mosolyogva n�zett az egyik Vicr�l a m�sikra. – na j�l van, akkor k�ss bele, ha akarsz… sz�val… nem tudom, mi mindent tudtok… azzal a ha-itt-maradok-a-j�v�ben-akkor-nem-lesz-g�z dologgal m�r pr�b�lkoztatok? – a kis csapat b�lintott. – �reztem… hjaj, azok a sz�p id�k… az a p�r �ra kettesben Freddel – a fi�ra kacsintott. Az ifj� Vic �s Fred arca hirtelen l�ngba borult. – Hopp�… Ezt lehet, nem kellett volna… na de ink�bb folytatom. Sz�val, akkor l�tt�tok, ki hogy halt meg. Legal�bbis azt hiszitek, hogy l�tt�tok.
A szob�ban n�ma csend uralkodott, m�g a falakon elhelyezett egyn�h�ny fekete gy�szfeliratos apr� portr� is Vic szavaira figyelt.
- L�tt�tok, ahogy meghal Fred. Azt�n ahogy meg�l�m Sophiet, majd George-ot �s Il�vatart. Nem sokkal k�s�bb Bella v�gzett Drac�val. Roxie, mint l�thatt�tok, �letben maradt – k�z�mb�s pillant�st vetett a padl�n fekv� k�bult boszork�nyra. – �s �n is �letben maradtam. De azt tudj�tok-e, hogyan halt meg Judy, Rupertron �s Ron? – k�rd� pillant�st vetett a fiatalokra.
- Judyt Tudjukki �lte meg szem�lyesen. Benne van az egyik feliratban – b�k�tt fej�vel a fal fel� Fred.
- Rupertront �s Ront pedig b�rki meg�lhette. �szint�n sz�lva nem voltak… nem nagy harcosok – szipogta a tizen�ves Vic.
- Aha, persze – sz�lt g�nyosan az id�sebbik. – K�zl�m veletek, hogy rendesen f�lreismert�tek �ket. T�ny, hogy nem nagy harcosok, de j�l tudnak lav�rozni. Rupertron mindig is a s�t�t oldal elk�telezett h�ve volt, de csod�san j�tszotta a megt�rt j� kisl�nyt. Ron pedig nem tudott ellen�llni az �j szerelem �s a fekete m�gia hatalma cs�b�t�s�nak.
Draco�k t�tott sz�jjal figyelt�k a n�t.
- Fred, sajn�lom, hogy pont t�lem kell megtudnod. Hiszen sosem akartam f�jdalmat okozni neked – n�zett k�nny�ztatta arccal a sr�cra. – De ez az egyetlen es�lyetek. Sz�val legyetek er�sek, az igazs�gn�l nagyobb f�jdalom nem l�tezik.
A Weasley fi� szorosan megmarkolta bar�tn�je kez�t, �s v�rakoz�steljesen n�zett a n�re.
- Az �cs�d az �rul�, nem �n – folytatta dr�mai hangon. – Rupertron vette r� �t. A pontos tervet a hal�lfal�kkal kar�ltve akkor k�sz�tett�k el, amikor a rejtekhely el�tt harcot imit�lva elrabolt�k �ket Judy �s George mell�l. Semmit sem sejtett�nk. Nem is gyanakodtunk r�juk, hiszen mindenki azzal volt elfoglalva, hogy az �n �rul�somat meg�sszuk. Bele�rtve engem is. �gy �r�mmel vettem Ron javaslat�t, hogy cser�lj�nk testet sz�zf�l� f�zet seg�ts�g�vel, h�tha az seg�t valamit. A t�bbieknek nem sz�ltunk a dologr�l. Elj�tt december negyedike, �s Ron test�ben boldogan vetettem bele magam a harcba. Hiszen tudtam, hogy meg�sztam azt, amit�l a legjobban f�ltem: a szeretteim meg�l�s�t. A csata hev�ben nem figyeltem arra, mit csin�l Ron az �n testembe b�jva. Eltal�lt egy k�b�t� �tok. Hogy ki k�ldte r�m, m�ig sem tudom. �s hogy mi�rt nem hal�los �tok volt? Felteszem az�rt, mert a hal�lfal�k nem voltak biztosak abban, hogy melyik testben b�jik meg Ron, �s nem akart�k fel�ldozni ezt a kincset �r� csatl�st.
- Saj�t testemben, a s�t�t, n�ma �jszak�ban �bredtem. Gondolom, meg�lt�k azt a m�gust, aki az �tkot sz�rta r�m. R�gt�n a rejtekhelyre j�ttem, ahol Roxie v�rt r�m. Elkezdett ord�tozni velem, �s �tkok ezreivel pr�b�lt eltenni engem l�b al�l. Nem volt alkalmam elmagyar�zni neki a helyzetet, ink�bb elmenek�ltem. Az�ta csak tigris alakban j�rok a vil�gban, hiszen ugyan�gy f�lnem kell a S�t�t Nagy�r ellens�geit�l, mint h�veit�l.
Fred�k dermedten b�mult�k a n�t.
- De h�t… akkor mi lett Ronnal �s Ruprival? – k�rdezte Sophie, megt�rve a csendet.
- Nem tudom. Val�sz�n�leg m�g mindig �lnek, Tudjukki jobb kezek�nt minden j�val elhalmozva.
- De h�t akkor honnan gondolt�k azt a t�bbiek, hogy meghaltak? – k�rdezte Draco.
- Milyen t�bbiek? – nevetett fel s�t�ten a n�. – Szinte mindenki odaveszett. Senki nem foglalkozott az elt�ntekkel. Hiszen egy ilyen csat�ban a holttest hi�nya nem jelentette az �ldozat hi�ny�t! Gondoljatok Pet�fire…
Fred s�padtan n�zett t�rsaira, majd k�zelebb l�pett a boszork�nyhoz.
- A szemed semmit nem v�ltozott – jegyezte meg halkan. – Na nyom�s az �cs�m�rt!

*

Judy �s George tehetetlen�l t�rtek vissza a rejtekhelyre.
- Most mondd meg, mit csin�ljak! – n�zett k�ny�r�gve George a l�nyra.
- Mit tudom �n, mi vagyok �n az any�d? – vetette oda Judy.
- Nem, az tuti nem…sehogy se hasonl�tasz r� – n�zett r� t�prengve George.
Judy elmosolyodott. M�g sose l�tta elgondolkodni a fi�t. Nem hitte volna, hogy a csupa-m�ka m�g�tt �rtelmes sr�c lakozhat.
- Figyelj… szerintem nem tehetsz semmit sem – v�ltott hangnemet a l�ny. – Hiszen nem tudjuk hol az �cs�d. Az egyetlen, amit rem�lhet�nk, hogy siker�l megmenek�lni�k �nerej�kb�l.
- Aha… lehet, hogy igazad van – mondta elt�n�dve a Weasley.
- Szerintem fek�dj�nk le.
- Aludni?
- Ja, �gy �rtettem…
Ezut�n f�raszt� nap ut�n hamar �lomba zuhant a k�t fiatal.
Ron �l�nk hangja verte fel �ket.
- Hello mindenki, nem hiszitek el, milyen sim�n megmenek�lt�nk! – vigyorgott b�tyj�ra a fi�, Rupertron derek�n nyugtatva kez�t.
- T�nyleg nem hiszem el… - sziszegte Judy, bizalmatlanul m�regetve Rupertront. A l�ny kih�v�an mosolygott, �s Ron arc�ra nyomott egy hatalmas nagy puszit.

- Az �n h�s�m – bazsalygott.

- H�t igen – h�zta ki mag�t a fiatalabb Weasley. – Szeretlek –m�lyen a l�ny szem�be n�zett, �s m�r hajolt, hogy megcs�kolja.

- H�nynom kell! – fintorgott Davis.

- �n az�rt �r�l�k, hogy egy darabban vagytok, b�r kicsit csod�lkozom, hogy a hajatok sem g�rb�lt… Narcissa kicsit elsz�ntabbnak t�nt, mintsem, hogy ilyen k�nnyed�n engedjen kicsusszanni a kezei k�z�l… - George a szem�vel Mr. Silver holttest�t fix�rozta.

- Miattunk halt meg… - motyogta Ron, pr�b�lt szomor� fejet v�gni, h�tha ezzel m�s vizekre tudja terelni a besz�lget�st.

- Mert felk�sz�letlen�l �s ostob�n ment�nk ki! – cs�v�lta a fej�t Judy – De �csk�s, ha jobban belegondolunk, v�g�l is te vagy a hib�s, minek kellett a S�t�t Nagy�r nev�t kimondanod?

Ron arca els�padt… a fen�be, h�t m�g sem tudtam jobb ir�nyba terelni a besz�lget�st – gondolta.

*

Vicky �nmag�t m�regette, �s a fej�ben egyre csak gy�ltek a nyomaszt� gondolatok;

�risten, �gy fogok harmincvalah�ny �vesen kin�zni, mint egy sz�z�ves veter�n… megcsonk�tott l�lekkel… a legszebb �veimet bujdosva kellett t�ltenem. �n ezt nem akarom!

- Nyugi, nem engedem, hogy �gy v�gezd! – Sophie hirtelen a sz�ja el� kapta a kez�t. – �n ezt most hangosan kimondtam?

Draco is az id�sebb Vicet b�multa, az arca beesett volt, hajdan �lett�l csillog� szemei most tele voltak szomor�s�ggal. A n� odal�pett Fredhez, �s megszor�totta a kez�t;

- Ne hagyd, hogy ezt tegy�k velem! – szerelme mit sem v�ltozott ilyen hossz� id� alatt.

- Le a kezeket a bar�tomr�l! – ugrott az asszony �s Fred k�z� gyermekeit v�delmez� anyatigrisk�nt Vicky.

- De… mi egyek vagyunk! – csattant fel az id�sebb Vic.

- Nem! �n soha nem leszek Te!

- Rem�lem… - s�t�tte le a szem�t a n�.

- Induljunk! – l�pett el� egy remek �tlettel Draco. Megfogt�k egym�s kez�t, b�cs�t intettek a f�ld�n fekv� Roxienak �s Vickynek. A mardek�ros fi� szeme megakadt egy urn�n a bal oldali polcon, ami eddig m�g nem foglalt helyet ott, de ezen m�r nem volt ideje gondolkodni…

            Meglepet�s�kre a rejtekhelyen ott tal�lt�k Georgeot �s Judyt, akik hirtelen p�lc�t r�ntottak r�juk.

- Mi az, m�r meg se ismered az ikred? – nevetett Fred felemelt k�zzel.

- �s, ha valami hal�lfal� az �lruh�ban? – b�k�tt a var�zsp�lc�j�val Judy Sophi�k fel�.

- Mi�rt kergetett meg minket anya, amikor Roncimonci t�z �ves volt?

- Mert azt mondtuk neki, ha megissza a szuperragacs-ragaszt�g�lt, akkor biztosan a Griffend�lbe ker�l – vont v�llat unottan Fred. – Mondjuk, sz�gyen, hogy nem ismersz meg…

- Nyugi m�r, csak �vatosak vagyunk.

- Csak �gy k�v�ncsis�gb�l, melyikt�k volt az a szerencs�tlen pancser, aki ott hagyta a p�lc�j�t a f�hadisz�ll�son? – k�rdezte vigyorogva Judy, miut�n el�h�zta a farzseb�b�l az eml�tett t�rgyat.

- Nem vagyok szerencs�tlen pancser, te gonosz, ideges�t�… - ki�ltott fel Sophie.

- Egy egyszer� k�sz�n�m is megfelelt volna – morogta Judy, majd odaadta h�g�nak a var�zsp�lc�t.

A rejtekhelyben patikai tisztas�g uralkodott, de a falon ott vir�tott egy friss felirat; NE ADJ�TOK FEL! A REM�NY BENNEM ADDIG �L, AM�G �N �LETBEN TARTOM! 2007. szeptember 15. Sophie Davis, Fred Weasley, Victoria Silver �s Draco Malfoy

- N�zd csak! – vigyorgott Sophie, �s a falra mutatott.

- Ez meg mi a szar? – vonta fel a szem�ld�k�t Judy.

- ���! – ki�ltott fel r�m�lten Vicky, �s meredten a fal t�v�be b�mult. A ki�lt�s hat�s�ra el�reszegezett p�lc�val kiugrott Rupertron �s Ron az egyik szob�b�l. A l�ny haja sz�tborzolva meredt az �gnek, Ron nem viselt p�l�t, �s igen morcosnak t�nt, hogy megzavart�k valamiben.

Sophie k�vette Vicky tekintet�t, amikor �szrevette azt, ami bar�tn�j�t sokkolta…

- Dave! – a l�ny szem�be k�nnyek sz�ktek, ma m�r sokadszorra.

- Meg�lted �t! – ki�ltott Vic, ujjal mutatva Rupertronra.

- Ne besz�lj butas�got! – szabadkozott a megv�dolt.

- Mocsok! – ki�ltotta Vicky �s m�r vetette is mag�t, hogy beh�zzon egyet Rupertronnak. Sophie volt az, aki id�ben elkapta a l�nyt, nehogy k�rt tegyen mag�ban…

- Nem �rtem mi�rt engem v�dolsz, hiszen pont �n voltam az egyik �ldozat! Az ap�d, vagy ki, f�jdalommentesen halt meg…

Ez el�g volt Sophienak, elengedte bar�tn�j�t, �s egy ugr�ssal a l�ny orra el�tt termett; hatalmas �t�ssel a f�ldre k�nyszer�ttette Ruprit. Ron �ppen r� akarta mag�t vetni Sophiera, hogy megtorolja a tettet, de Fred mindezek el�tt elk�b�totta �ccs�t. Judy �s George �rtetlen�l b�mult Sophi�kra.

- Mi�rt? Mi�rt halt meg az az ember, aki az egyik legfontosabb sz�momra? – Vicky zokogva roskadt le a f�ldre. Sophie leguggolt bar�tn�je mell�, �s �t�lelte… egym�s v�ll�n s�rtak. Draco �s Fred tehetetlen�l n�zt�k, ahogy bar�tn�ik elkeseredetten gy�szolnak…

- Az a helyzet, hogy a szob�ban tart�zkodik k�t �rul�… - kezdett bele a monol�gba Draco. F�l �ra kellett ahhoz, hogy felv�zolja a helyzetet, hogy elmes�lje, mit l�ttak, �s milyen borzalmas j�v� v�r r�juk, ha nem tudj�k meg�ll�tani Voldemortot.

- Nem tudunk visszamenni a f�hadisz�ll�sra… lehet, hogy jobb is, nem akarok olyan kor�n elpatkolni – Judy sz�rakozottan csavargatta az egyik hajtincs�t – Mi lenne, ha itt �ln�nk december v�g�ig? Engem nem zavarna, ha nem kellene �let-hal�l tus�t v�vnom azokkal a meg�talkodottakkal.

- De mi van akkor, ha a j�v�beli Vic hazudott? – vetette fel a k�rd�st George.

- Nem hazudtam! – csattant fel k�nnyes szemmel a l�ny – M�rmint, lehet, hogy meg lett volna r� az okom… vagyis a j�v�beli �nemnek, de ti nem l�tt�tok �t… vagyis engem… borzalmasan n�zek majd ki! – visszaroskadt �desapja holtteste mell�, gyeng�den cir�gatni kezdte az arc�t.

- �s, ha t�nyleg �rul�k, akkor Perselus Piton mi�rt nem �rtes�tett minket? – morogta idegesen George. Nem akarta elhinni, hogy a csupa sz�v �ccse a j�v�ben mindny�juk hal�l�t okozza…

- A Piton az a helyes ipse? – csillant fel Judy szeme.

- Lehet, hogy � m�gsem a mi oldalunkon �ll – v�lekedett Sophie.

- Kiz�rt! El�gszer bizony�tott m�r – kelt ex-b�jitaltan tan�ra v�delm�re Draco.

- Akkor h�vjuk ide! – vigyorgott Judy.

- Az t�l vesz�lyes lenne… menjetek Roxfortba, mi addig itt tartjuk a frontot! – biccentett Fred.

- Majd j�l lest�r�l�m a h�ts�j�t! – az id�sebb Davis l�ny arc�ra ki�lt, hogy m�r a fant�zi�ja m�shol j�r. Megfogta George kez�t, majd elt�ntek a jellegzetes hang k�s�ret�ben a semmibe.

            Sophie egy kis haboz�s ut�n a var�zsp�lc�j��rt ny�lt;

- Vic, l�pj h�tr�bb! – mondta hat�rozott hangon a sz�kes�g. Bar�tn�je b�gyadtan engedelmeskedett neki. R�szegezte a p�lc�j�t Davere, mormolt egy var�zsig�t, minek hat�s�ra a f�rfi test�t l�ngok bor�tott�k be. Sophie arc�r�l patakokban hullt a k�nny, Vicky hangosan felzokogott… Mikor a l�ngok elcsitultak, m�r csak egy kis urna �llt azon a helyen, ahol el�bb Dave fek�dt.

- Ennek itt dics� helye lesz – Draco felhelyezte a hamvvedret a bal oldali polcra.

- Gyere cica, menj�nk lefek�dni! – Fred gyeng�den �tkarolta bar�tn�j�t �s elk�s�rte az egyik szob�ba.

            Malfoy �s Sophie lerogytak a kanap�ra, a sz�kes�g r�hajtotta a fi� v�ll�ra a fej�t, n�m�n folytak a k�nnyei… emellett �r�lt annak, hogy van neki Draco.

*

Mr. Weasley gondterhelten ment dolgozni, f�leg, hogy most megszigor�tott�k a szab�lyokat… Ami�ta Voldemort egyik b�bja a M�gia�gyi Miniszter, az�ta k�osz uralkodik mind a miniszt�riumban, mind a var�zsl�t�rsadalomban. Emellett el�g nyugtalan�t� h�reket kapott a fiair�l, a Rend is bajban van, �s Ginnyvel sem stimmel valami. Hogy ezt m�g fokozzuk, megl�tta Harryt az utc�n s�t�lni… ez nem norm�lis! Mit csin�l itt ilyenkor? – gondolta aggodalmasan a f�rfi.

- Az ott a Potter gyerek? – suttogta mellette egy tal�ros boszork�ny.

*

- Kicsit neh�zkes lesz ide bejutnunk… Te v�r�rul� vagy �n meg csak sim�n �rul�… hmm, j� p�ros�t�s, szerinted melyik�nk fej�n van nagyobb v�rd�j? – suttogta Judy az �jszaka n�mas�g�ba. Roxmortsban, a H�rom sepr� bej�rat�n�l lapultak a falhoz. – Na, nagyokos, �n innen nem ismerem a j�r�st.

- Akkor, most sz�pen ki�br�nd�tjuk magunkat.

- Igenis f�n�k – mosolygott Judy, �s m�r el is v�gezte a megfelel� var�zslatot.

- Amikor ahhoz a h�lye b�jitalhoz gy�jt�tt�tek az alapanyagot, bejutottatok valahogy a suliba, nem? – k�rdezte Judy, a ki�br�ndult George tekintet�t keresve.
- Ja, aha! Azzal most is megpr�b�lkozhatunk…
Judy k�vette a fi�t a Szellemsz�ll�shoz vezet� hossz� �ton.
- Te most akkor mit gondolsz? – k�rdezte �vatosan Davis.
- Mir�l besz�lsz?
- H�t err�l az eg�szr�l… az �cs�ddel… Hogy �rul�. Hiszel Vic�knek?
- Nem is tudom… az �cs�m?!
- Lehet, hogy Vic hazudott… m�rmint az id�sebbik. �gy akarta menteni a b�r�t, �s igaz�b�l � az �rul�.
- Lehet – sz�lt George elgondolkodva.
El�rkeztek a Szellemsz�ll�s romjaihoz, �m az �p�let m�r teljesen egyenl�v� v�lt a f�lddel.
- Itt nem tudunk bejutni – mondta elkeseredetten Judy.
- H�, milyen �les a megfigyel�k�pess�ged!
- Most mi legyen? You’re the boss!
- H�t iz�s… a M�zesfal�sb�l is indul egy titkos j�rat a suliba.
- Na j�, de hogy jutunk be a M�zesfal�sba? – Judy m�r eg�sz j�l kiismerte mag�t Roxmortsban.
- Majd ott improviz�lunk!
A p�ros gyors l�ptekkel tartott a bolt fel� a n�ptelennek t�n� utc�n. A M�zesfal�s el�tti, m�rv�nyk�sz�b�n cip�j�k hangosan koppant.
- Ki vagy? – hallatszott egy n�i hang a az egyik mell�kutc�b�l.
Judy r�m�lten szor�totta meg George karj�t.
- Lilly, csak semmi meggondolatlans�g! Val�sz�n�leg csak egy �llat volt… – suttogta egy f�rfihang.
- Perselus, k�rlek! Ne b�nj m�r �gy velem, mint egy h�ly�vel! – v�laszolta inger�lten a Lillynek nevezett.
- Piton prof? – k�rdezte fojtott hangon George.
A hangok ir�ny�b�l egy lila sug�r r�ppent a M�zesfal�s fel�, �s telibe tal�lta George-ot. A fi� r�m�lten n�zett v�gig mag�n, de az �tok csak a ki�br�nd�t� b�b�jt hat�stalan�totta.
- Weasley? – k�rdezte a f�rfihang. – Egyed�l vagy?
George gyorsan felm�rte a helyzetet. Ha val�ban Piton az illet�, akkor se lenne b�lcs d�nt�s el�rulnia Judyt, hiszen ott van m�g az a Lilly is. Az is el�g nagy baj, hogy � lebukott, Judyt nem fogja mag�val r�ntani.
- Igen! – v�laszolta magabiztosan.
K�t alak l�pett el� a mell�kutc�b�l: egy fiatal, k�z�pmagas, hossz� barna haj�, gy�ny�r� boszork�nyt k�zen fogva h�zott maga ut�n egy zs�ros haj� var�zsl�.
- El kell t�nn�d innen! – suttogta Piton.
- Ki ez? – k�rdezte George a n�re szegezve tekintet�t.
- Nem �r�nk r� erre, b�rmikor itt lehetnek a hal�lfal�k! – v�laszolt idegesen a var�zsl�.
- De besz�lnem kell mag�val! Maga miatt j�tt�nk!
- Azt mondtad egyed�l vagy! – Piton r�m�lten n�zett k�rbe.
George egy p�lcaint�ssel l�that�v� tette t�rs�t.
- Davis! – d�bbent le Piton, �s var�zsp�lc�j�t a n�re szegezte.
- Ne emeld r�m azt a botot, amigo! – ny�vogta Judy.
- Weasley, egy hal�lfal�val az oldal�n m�szk�l?! K�nytelen leszek… - Perselus egy s�hajt�ssal fejezte be a mondatot. – Lilly, B-terv!
A boszork�ny egy ugr�ssal Judy mellett termett, �s szorosan a karj�ra kulcsolta ujjait. Piton ezzel egyidej�leg George kez�t kapta el, majd a n�gy ember egy pukkan�s k�s�ret�ben k�dd� v�lt.

*

Vicky �lmatlanul forgol�dott az �gyban. Pr�b�lta csup�n r�vid id�re kiverni a fej�b�l a t�rt�nteket, hiszen tudta, sz�ks�ge van az alv�sra. De mikor v�gre elterelte gondolatait leend� j�v�j�r�l �s Ron�k �rul�s�r�l, folyton befurakodott az agy�ba egy kellemetlen �rz�s. Mintha megfeledkezett volna valamir�l. Az elm�lt napok z�rzavar�ban �sszekavarodtak benne a dolgok, nem tudott figyelni mindenre, �gy nem lep�dne meg, ha elfelejtett volna valami nagyon fontosat. De hi�ba pr�b�lt r�j�nni, mit, min�l jobban er�lk�d�tt, ann�l kev�sb� tudott koncentr�lni. Agy�ba bek�sztak a j�v�beli esem�nyek. A Harc. Bar�tai, szerelme hal�la. Az � nyomor�s�gos sorsa. Hogy a j�v�ben mennyire fogja gy�l�lni �t az �sszes var�zsl�, boszork�ny. Maga el�tt l�tta Roxie gy�l�lett�l izz� szemeit…
- Roxie! – �lt fel riadtan Vic.
- Mi van? – Fred f�l�lomban tekintett r�.
- Roxie! – n�zett a fi�ra Vic.
- Nem, Fred… De t�ny, hogy kik�p�tt m�sa vagyok…
- H�t nem �rted?! Roxie �s Il�vatar! Nem tudj�k, hogy a f�hadisz�ll�sunk a hal�lfal�k uralma alatt �ll!
- Majd csak �szreveszik valahogy… - Fred jelen �llapot�ban csak az alv�ssal tudott foglalkozni.
Vic vetett r� egy szemreh�ny� pillant�st, majd kiugrott az �gyb�l, �s kirohant a nappaliba. Sophie Draco v�ll�ra d�lve aludt.
- Sophie! �bredj!
- Mi van m�r, d�l a h�z? – sz�lt morcosan Draco.
- Sophieeee! – r�zta meg a l�nyt Vic.
- Mi van, Vicky? – n�zett r� hunyorogva a sz�szke.
- �bredj, g�z van! Elfeledkezt�nk Roxi�kr�l!
- Basszus! – Sophienak nem volt sz�ks�ge t�bb magyar�zatra, fel�l�nk�lve pattant fel. Draco ink�bb Fred p�ld�j�t k�vette. – Mit tehetn�nk?
- Nem t’om! De musz�j megkeresn�nk �ket!
- De hogyan?
- Menj�nk el Roxie csal�dj�hoz! – mondta hirtelen �tlett�l vez�relve Vic.
A l�nyok tov�bbi gondolkod�s n�lk�l cselekedtek. Egym�sba kapaszkodva t�ntek el a semmiben.

Egy muglitelep�l�sen �rtek f�ldet.
- Valahol erre laknak, nem? – k�rdezte bizonytalanul Vic.
- �gy r�mlik… De pontosan hol?
- H�t, nem hiszen, hogy t�l sok var�zsl� lakna egy ilyen nyomor�k helyen. Sz�val csak m�gi�val �titatott h�zat kell keresn�nk!
- �s rem�nykedj�nk, hogy nem v�di Fidelius-b�b�j – tette hozz� Sophie.
Kivont p�lc�kkal baktattak a f��ton. Minden �rz�kszerv�ket bevetve figyelt�k a k�rnyez� h�zakat, b�r fogalmuk sem volt, hogyan lehet �rz�kelni a m�gia jelenl�t�t.
- Te figyu… az a h�z olyan fur�n n�z ki! Nem lehet, hogy az az? – k�rdezte Vic.
- �h, nem, az egy iskola… Csak el van ker�tve… Biztos hullik r�la a m�rv�nybor�t�s, vagy ilyesmi…
- Azt nem megrepar�lni k�ne?
- �h, arra gondolom nem volt p�nz�k… �gy ink�bb csak elbarik�dozt�k, hogy ne a te fejedre hulljon az anyag – magyar�zta j�l inform�ltan Sophie.
- �s ahhoz mit sz�lsz? – mutatott egy narancss�rga h�zra Vic.
-Ijjj, de gusztustalan! – h�rd�lt fel bar�tn�je.
- De n�zd, fekete z�szl�…
- Aha, beleillik a k�pbe… Hiszen Roxie �ccs�t gy�szolj�k… Megpr�b�lhatjuk…
Sophie �vatosan a h�z ajtaj�hoz l�pett, �s kopogott. A hat�s nem maradt el: az ajt� meglep� gyorsas�ggal kit�rult, �s valamif�le l�g�rv�ny szippantotta be a k�t l�nyt a h�zba, egy m�gikus ketrecbe.
- Sophie, Vic? – hangzott Roxie megd�bbent hangja.
- Mi�rt, hal�lfal�kra eml�keztet�nk? – horkantott fel a sz�kes�g, sajg� h�ts�j�t d�rzs�lve.

- Nem tudhatom! Am�gy is, hazafel� j�vet megt�madtak minket a dementorok… �lm�ny kimenni az utc�ra.

- Nem mintha nem �lvezn�m a cseveg�st, de lenn�l olyan sz�ves, �s kiengedn�l minket a ketrecedb�l? – k�rdezte idegesen Vicky.

- Mi a baj Roxie? – l�pett el� a f�lhom�lyb�l Il�vatar. – H�t ti? – vonta fel a szem�ld�k�t vigyorogva.

- Gondoltuk, beugrunk csevegni… - sziszegte Sophie – J�l sz�rakoztok?

- M�k�sak vagytok! – mosolygott Roxie majd kiengedte a k�t le�nyz�t a kalitk�b�l. – De, mi�rt is j�ttetek tulajdonk�ppen?

- Ami azt illeti…

*

- H�, kiszedn�d a melleim k�z�l a p�lc�dat, te szuka! – Judy az utols� sz�t olyan halkan mondta, hogy csak Lilly hallja.

- Mi legyen vel�k? – k�rdezte a n�, m�g jobban Davis mellkas�ba m�lyesztve a var�zsp�lc�t.

- Nocsak, nocsak! – vigyorgott g�nyosan Piton. – Fogtunk egy �rul�t, a Nagy�r biztos d�jazni fogja.

- A l�tszat n�ha csal – vont v�llat kedvszegetten George.

- Azt mondod, �pp vel�nk van? – Lilly m�lys�ges megvet�ssel n�zett a Weasleyre.

- Igyekszem – er�ltetett az arc�ra egy mosolyt Judy.

Perselus biccentett egyet, aminek k�vetkezt�ben Lilly elengedte a fogly�t. Egy s�t�t szob�ban �lltak, minden apr� ablak be volt r�csozva, a leveg�be izzads�g �s p�llott ruha szag terjengett, a falakon hatalmas pen�szfoltok �ktelenkedtek.

- Mi�rt nem mondtad, hogy van csaja? – suttogta m�rgesen Georgenak Judy.

- Fel se t�teleztem volna, hogy van n�, aki szereti a denev�r be�t�st…

- �s, mi a fen��rt kock�ztatj�tok az inkognit�mat azzal, hogy a karjaimba szaladtok? – Piton arca kif�rk�szhetetlen maradt.

- Ha maga a mi oldalunkon �ll, akkor mi�rt nem k�z�lte vel�nk, hogy az �cs�m �s Rupertron �rul�? – Georgeban csak �gy forrt a d�h.

- �n ilyenr�l nem tudok… - vakargatta meg az �ll�t Piton.

- Nekem elejtett valami furcs�t az unokatestv�rem, de nem tulajdon�tottam neki t�l nagy jelent�ss�get – vont v�llat Lilly.

- Mi�rt, mit mondott Bella?

- Azzal a Rupertronnal kapcsolatban… hogy � a t�gla…

- Szerinted ez nem fontos inform�ci�? – vetette oda Judy.

- K�rdezett valaki, �rul�? – sziszegte Perselus bar�tn�je.

- Ki vagy te? – Judy el�r�ntotta a p�lc�j�t, de a m�sik n� sem k�slekedett.

- H�lgyeim, ne ilyen hevesen – biccentett nyugodtan Piton.

- Akkor, mi t�v�k legy�nk? Nem akarjuk, hogy Ronb�l is hal�lfal� legyen… - cs�v�lta csal�dottan a fej�t George.

- �lj�k meg – csillant fel Davis szeme.

- Lehet, hogy az lenne a legmegfelel�bb megold�s… - t�n�d�tt Perselus, szem�t le sem v�ve a k�t ellens�ges n�szem�lyr�l.