14. Fejezet

A l�pok

Voldemortn�l van Malaz�r egy csepp v�re! Utols� �rtes�l�seim szerint a l�pokn�l rejtette el valahol… Ne k�slekedjetek! A. D.

Ut�irat: Harryr�l ne feledkezzetek meg!

- Felsz�l�t�s egy �jabb �letvesz�lyes kalandra… - motyogta Fred. – �n ilyen �llapotban nem megyek sehova sem!

- Stipi-stopi a f�rd�szoba az eny�m – Sophie, ahogy ereje engedte, elszaladt a mosd�ba levakarni mag�r�l, ezt az elviselhetetlen b�zt.

- Mindj�rt jobb a leveg�… - Judy arca m�g mindig s�padt volt, �m m�r nem a hal�l �rny�ka l�tsz�dott a szem�ben, hanem az elsz�nts�g. – Akkor, mikor indulunk?

- Ifj� h�lgy, neked m�g legal�bb egy h�tig fek�dn�d kell!

- Tess�k? – meresztett hatalmas szemeket az id�sebbik Davis l�ny.

- J�l hallottad – felelte kurt�n Maya. – Mai nap m�g itt leszek veled, hogy kezeljem a sebed m�gikus hegeit Weasley �rral, �m ut�na � fogja mag�csk�t �polgatni.

- De �n harcolni akarok! – makacskodott a beteg.

- R��r arra, egy h�t m�lva is! �s rem�lem ez alatt az id� alatt, a m�sik betegs�gedb�l is kigy�gyulsz – s�hajtott az �reg boszork�ny, majd kitess�kelt Georgeon k�v�l mindenkit a szob�b�l. – Most pedig, a steril kezeddel felhajtod Judy p�l�j�t, aki ugye nem ellenkezik! – csattant fel Maya. Judy arc�ra most el�sz�r �lt ki sz�gyenkez�s.

- De t�k cs�nya a hasam… - morogta. George �vatosan v�gigh�zta az ujj�t a l�ny friss hegein, �s k�vette az id�s boszork�ny mozdulatait. Judyt kir�zta a hideg, a Weasley fi� �rint�s�t�l…

- Micsoda form�s der�k �s cs�p�… na meg ez a has! – George gondolatban m�r eg�sz m�shol j�rt.

- H�, �csk�s, csak finoman, �rz�keny vagyok! – Davis hangja, kegyetlen�l visszar�ngatta Georgeot a val�s�gba.

- Igyekszem! – a fi� f�lig elpirult. Maya elfojtott egy �nel�g�lt vigyort…

Kint a nappaliban, Draco �pp felv�zolta a l�p hely�t.

- Amikor kicsi voltam, sokszor j�tszottunk arra, az�rt vonzott minket az a hely, mert �rezni lehetett a m�gi�t a leveg�ben, no meg… megtiltott�k a sz�l�k, hogy arra k�sz�ljunk. A cs�b�t�s igen nagy volt… el�g r�gen j�rtam arra utolj�ra, mert… egyik tavaszi napon, kiment�nk �ten a l�p melletti erd�h�z, de csak n�gyen ment�nk haza… Emm�t, az�ta nem l�tta senki… n�gy �ves lehettem ekkor.

- Uh… de az�rt m�g eml�kszel, ugye? – k�rdezte aggodalmasan Vicky.

- Persze… de nagyon vesz�lyes k�ldet�s lesz.

- Nem baj, mi nem retten�nk meg semmit�l sem – vigyorgott Il�vatar.

- Na, csak a magad nev�ben besz�lj… nekem ehhez az eg�szhez semmi kedves sincsen… van egy rossz el��rzetem – sziszegte Roxie.

- Jaj kicsim, ne legy�l ennyire pesszimista…

- Tudom, hogy t�rt�nni fog valami rossz… �rzem a leveg�ben!

- Az csak Fred! – vigyorodott el Il�vatar.

- Szerintem ne menj�nk mindny�jan oda! – n�zett maga el� Draco. – El�g vesz�lyes k�ldet�s lesz, nyugodtan itthon maradhatsz Roxie… de komolyan!

- Nem vagyok annyira gy�va! – csattant fel a l�ny.

- Ezt nem az�rt mondtam…

- Megyek… s�t! Menni akarok!

- Ha ilyen �des vagy, akkor �n engedelmetekkel lemondok a mai kalandr�l, mert �sszeesem a f�radts�gt�l – Vic k�ny�rg�en n�zett Fredre.

- De… - kezdett volna bele a Weasley.

- �reg, neked meg egyenesen k�telez� itthon maradnod! – kacsintott cinkosul Draco.

- K�szen vagyok! – l�pett ki mosolyogva a f�rd�b�l Sophie. Nem l�tsz�dott rajta, hogy �r�kig k�nozt�k.

- Gy�ny�r� vagy! – vigyorodott el Draco.

- Ja… mint egy l�pi t�nd�rman�… egy�ltal�n minek f�r�dtem le… hisz �gy is tiszta kosz leszek.

- Akkor, k�szen �lltok? – n�zett Draco, az el�tte �ll� kis csapatra.

- Alap! – mosolyodott el Il�vatar.

- J�zus vel�nk van, akkor nincs mit�l tartanunk – vigyorgott Sophie.

Megfogt�k egym�s kez�t �s elhoppon�ltak, a kietlen messzes�gbe…

- H�t ez gy�ny�r�! – n�zett sz�t a feny�erd�ben a sz�kes�g.

- �s nagyon vesz�lyes… most m�g S�t�t Nagy�r csapd�it�l is �vakodnunk kell… Fogjuk egym�s kez�t… k�vessetek! Csak oda l�pjetek, ahova mi… a kiss� pulz�l� k�vekre szabad csak r�l�pni, mert az nem s�llyed el alattunk!

Am�g az erd�ben baktattak, nem volt semmi vesz�lyes, mert k�nnyed�n r�akadtak az �sv�nyre, ami kivezette �ket a l�phoz.

- Az ingov�nyon t�l lesz egy barlang… gondolom, oda kell eljutnunk. Fejl�dj�nk libasorba! Ha valakivel g�z van, ki�ltson… rem�lem ilyen nem lesz!

- Milyen szerencse, hogy nem csak �n vagyok betojva – vigyorgott Roxie.

K�r�l�tt�k a k�dt�l alig lehetett l�tni, hideg sz�l borzolta a hajukat, az es�felh�k v�szesen gy�lekeztek az �gen…

- Mi�rt nem hoppon�lunk a barlanghoz? – csillant fel Sophie szeme.

- Azt mindig is b�b�j v�dte ett�l… - cs�v�lta a fej�t a sz�ke fi�.

- Lumos! –Il�vatar p�lc�ja m�gikus f�nyt �rasztott mag�b�l, remek �tlet�t a t�bbiek is k�vett�k.

�r�kig bolyongtak a f�lhom�lyban, a biztons�got jelent� k�vecsk�ken egyens�lyozva, amikor v�gre megpillantott�k a barlang bej�rat�t… a leveg�ben d�gh�s, �s a fekete m�gia szaga �rz�d�tt.

- Ha nem tudn�m, hogy itt j�rt � Akit Nem Nevez�nk Nev�n, akkor most biztos r�j�nn�k… - motyogta Draco.

A barlanghoz �rve, megpillantott�k a falon a s�t�t jegyet… a mardek�ros fi� k�zelebb l�pett a szimb�lumhoz, r�nyomta a saj�tj�t… �m nem t�rt�nt semmi…

- Mi ez? – Sophie kez�re valami nedves dolog cs�ppent.

- ����! – �m a sikolt�s Roxie sz�j�t hagyta el. – Ez v�r! Emberi v�r!

A plafonr�l hatalmas cs�pp�kben hullott r�juk a v�r… Il�vatar megborzongott, amikor l�tta, hogy a v�jat tetej�re friss, emberi holttestek vannak feltapasztva.

- Ez a var�zsl� nem teljesen norm�lis… - Sophie szapor�n pislogott �s t�r�lgette le mag�r�l a v�rt… a keze meg-megremegett…

- A k�nyv, val�sz�n�leg a s�t�t jegy m�g� lett elrejtve… k�rd�s, hogy, hogyan tudn�nk megszerezni – Draco pr�b�lta kiz�rni a fej�b�l a hull�kat.

- A nyakl�nc nagyon forr� lett! – a p�l�ja al�l Sophie el�szedte a med�lt, ami hirtelen elkezdett vibr�lni. A l�ny a lelki szemei el�tt l�tta;

Voldemort egy fekete k�penyben �rkezett a barlanghoz… nem ment, hanem lebegett… a kez�ben ott tartotta a k�nyvet. A szeme v�rben forgott… a var�zsp�lc�j�val f�l perc alatt elv�gzett vagy sz�z s�t�t var�zslatot. Csettintett egyet az ujj�val, aminek k�vetkezt�ben egy megk�t�z�tt l�ny termett mellette. Hossz�, tejf�l sz�ke haja �sszegubancolva meredezett az �gnek…

- Ap�d kig�nyolt engem, most majd r�j�n, hogy a S�t�t Nagy�rral nem lehet ellenkezni! – sziszegte. –Luna Lovegood, ha nem t�vedek! – Voldemort egy hatalmas kacajt hallatott, beleremegtek a barlang falai. El�kapott egy k�gy�val d�sz�tett t�rt, majd elnyisszantotta vele a hal�lra v�lt l�ny tork�t. A v�r, patakokban h�mp�lyg�tt a f�ld�n, majd besz�vta a f�ld… ekkor felt�rult az a hely, ahova Mardek�r egy csepp v�r�t elrejtette Tudjukki.

- Ember�ldozattal ny�lik fel csak ez… - Sophiet a h�nyinger ker�lgette.

- Ezt honnan tudod? – k�rdezte k�rusban Draco �s Il�vatar.

- L�ttam… - Davis jelent�s�gteljesen a med�lra mutatott.

- Jaj, �n nem akarok fel�ldozni senkit! – Roxie ijedt�ben nekid�lt a falnak… a keze s�rolta a s�t�tjegyet… a barlang tetej�r�l h�rg�st lehetett hallani, majd megindult a v�rf�rd�… a halottakb�l zuhanyszer�en folyt a v�r, r� Sophi�kra. A tetemek szeme felpattant, �m �let nem volt benn�k…

- Menek�lj�nk! – sik�tott Roxie, �s ezerrel elkezdett szaladni a barlang kij�rata fel�. A t�bbiek k�vett�k… Sophie gyorsabbra kapcsolt, amikor megpillantotta azt a sz�ke l�nyt a s�t�tben, akivel Voldemort v�gzett…

            Roxie pr�b�lt pontosan a k�vekre l�pni, �m nem volt egyszer� ennyire bep�nikolva… a haja �s a ruh�ja �szott a v�rt�l, �s mindezek mellett egy csapat hulla �ld�zi �ket… az egyik ki�ll� k�ben megbotlott… egyenesen bele a mocs�rba… nem tudott belekapaszkodni semmibe, �s kim�szni sem tudott… a p�lc�j�t m�r elnyelte a s�r… � is sz�p lassan elkezdett s�llyedni. Hi�ba kiab�lt, nem hallotta �t senki…

            Il�vatar, Draco �s Sophie �ps�gben, v�rt�l mocskosan ki�rkeztek az erd�be… m�r a h�rg� hangot sem hallott�k.

- Hol van Roxie? – Il�vatar arc�ra ki�lt a retteg�s.

- Azt hittem m�g�tt�nk j�n… - lihegett Sophie.

- �n �gy l�ttam, mintha � szaladt volna ki els�nek a barlangb�l – Draco megszor�totta Sophie kez�t.

***

- V�gre egy kicsit kettesben lehet�nk – mosolyodott el Vic. Fred nem sz�lt egy sz�t sem, csak gyeng�den odah�zta mag�hoz a l�nyt, �s el sem eresztette.

A fi� keze v�szesen k�zeledett Vicky melltart�ja fel�, �m a l�ny nem h�tr�lt meg, hanem kac�r pillant�ssal Fred szem�be n�zett.

***

Az egyik k�b�t� �tok, ami Rupri p�lc�j�b�l indult, nem tal�lt c�lba, hanem helyette a barlang fal�t traf�lta el, k�oml�st okozva. Piton len�zett a test�re, m�r nem valami b�jg�n�r volt, hanem saj�t maga… tudta, hogy menek�lni�k kell, m�g miel�tt leleplez�dnek, �m hol van Lilly? Ekkor megpillantott egy �lettelen kecses, n�i kezet a lehullott k�rak�s alatt, el�nt�tte a f�jdalom �s a f�lelem…

A k�zen apr� v�rcsepp folyt v�gig, v�r�s s�vot hagyva maga ut�n. Piton tekintete akaratlanul is k�vette a b�borsz�n ned� �tj�t. A cs�pp az ujjhegyeket el�rve, a f�ldre hullott, az �ltala festett vonal kett�szelte a h�feh�r kezet. Ugyanekkor Pitonban is kett�szakadt valami. A racion�lis gondolkod�st kiz�rta elm�j�b�l, csak a bossz�v�gy tombolt benne. Nem foglalkozva a t�ler�vel, a leleplez�d�s vesz�ly�vel �s a barlang ingatag volt�val, harcba kezdett. A d�h t�bbsz�r�s�re n�velte erej�t, egy egyszer� k�b�t� �tok k�nnyed�n leter�tette k�t fiatal, a v�ratlan k�oml�s miatt ledermedt ellenfel�t.

Piton hiszt�rikus �llapotban kezdte el saj�t kez�vel lesz�rni a hatalmas k�veket bar�tn�je test�r�l. K�nnyek csorogtak az arc�n, a f�ldre �rve elvegy�ltek Lilly v�r�vel. A n� teste hamar el�ker�lt a k�rak�s al�l. Lilly merev arc�n d�bbent f�lelem t�kr�z�d�tt. Piton zokogva rogyott szerelm�re.

***

Fred cs�kokkal halmozta el karjaiba z�rt bar�tn�j�t, de a l�ny hirtelen ell�kte mag�t�l. A sr�c lend�letesen lebukfencezett a kanap�r�l.

- Mi a franc van? – k�rdezte inger�lten, f�j� kobakj�t d�rzs�lgetve.

- Jaj, bocsi – mondta Vic. Arc�n szemernyi sajn�lat nem t�kr�z�d�tt.

- Aha… lehetn�l egy kicsit meggy�z�bb – vetette oda ellens�gesen Fred.

- Ne csin�ld m�r! H�t nem �rzed?! – horkant fel a l�ny.

- De! Sz�treped a fejem ett�l az es�st�l!

- Nem azt, te idi�ta! Pr�b�lj m�r meg egy kicsit nem csak magaddal foglalkozni! – Vicky idegesen pattant fel az �l�alkalmatoss�gr�l.

- Szerinted eddig mit csin�ltam?! V�gig veled pr�b�ltam foglalkozni! – Fred �rtetlen�l �llt bar�tn�je viselked�se el�tt.

- Komolyan ennyire korl�tolt vagy?! – a l�ny, zokog�sban t�rt ki, ezzel v�gleg led�bbentve szerelm�t.

- Vic… Vicky. J�l �rzed magad? – Fred �vatosan k�zel�tett.

- Persze, j�l �rzem magam! �n mindig j�l �rzem magam! Van okom… nem, van lehet�s�gem arra, hogy egyszer, csak egyszer az �letben rosszul �rezzem magam?! – t�rt ki Vic. Fred t�tott sz�jjal h�tr�lt a szoba hossz�ban. – Itt Victoria Silver, hall�! A l�ny, aki Tudjukki ellen harcol! A l�ny, akit megk�nzott egy Weasley-fatty�! A l�ny, akit ki akart faggatni brut�lis m�dszerekkel egy csapat hal�lfal�! Akinek ellopt�k az eml�keit! Akit egy cell�ba z�rtak a bar�tai! Akire sz�rny�bb j�v� v�r, mint a hal�l! Ugyan, mi�rt ne lenn�k j�l?!

- �s aki bele�jult a szennyv�zbe – tette hozz� halkan Fred. Vic k�nny�ztatta arccal rogyott vissza a kanap�ra. – Cica, sajn�lom, ha valami rosszat mondtam! – l�pett vissza el� sz�nakozva Fred. – De nem �rtem, hogy j�tt most ez az eg�sz neked… Hiszen cs�kol�ztunk, �s…Vic? – a l�ny �veges szemmel b�mult maga el�.

- Ne haragudj, mit mondt�l? – k�rdezett vissza kedvesen. Fred �let�ben nem �rezte m�g ilyen fur�n mag�t.

- �desem, mi �t�tt bel�d?

- Ezt meg hogy �rted?

- Az el�bb m�g teljesen ki volt�l akadva!

- Mi? Hogy �n? Mir�l be… ROXIE! – Vic b�rmif�le magyar�zat n�lk�l elkapta Fred karj�t, �s vele egy�tt a l�phoz hoppan�lt.

***

- Az nem lehet hogy… - Il�vatar r�m�lt arca befejezte helyette a mondatot.

- �n nem l�ttam, hogy beleesett volna –mondta remeg� hangon Draco.

- Vissza kell menn�nk �rte! –mondta ellentmond�st nem t�r� hangon Il�vatar. Sebesen indult meg a l�p fel�.

- Meg�llni! – ki�ltott r� Draco, p�lc�j�val adva nyomat�kot parancs�nak.

- Persze, neked mindegy mi lesz vele! De nekem nem! – ord�tott vissza Il�vatar.

- Nem mehet�nk vissza csak �gy – mondta halkan Sophie.

- Dehogynem! –Il�vatar befejezettnek tekintve a vit�t tov�bb indult.

- Locomotor mortis! – sz�lt Draco. A magyar fi� elv�g�dott a f�ld�n. – Nem v�llalhatunk ekkora vesz�lyt – jelentette ki hat�rozottan.

Il�vatar hi�ba ellenkezett, Sophie �s Draco t�ler�ben volt. Egy tapodtat se tettek az erd�b�l.

***

- Cica, azt hiszem a kapcsolatunk ingov�nyos talajon �ll… - jelentette ki Fred m�rgesen, �s arr�bb l�pett.

- H�t m�g te – Vic az utols� pillanatban r�ntotta vissza a l�pba s�t�l� fi�t.

- Basszus, ez mi?!

- Ez a l�p…

- Mint a Gy�r�k ur�ban? De mit keres�nk itt?

- Roxiet…

Fred �gy d�nt�tt nem k�rdez�sk�dik tov�bb, ink�bb minden erej�t a ment�akci�ba fektette. Nem telt el egy perc, �s keze Roxie karj�ra kulcsol�dott. A l�ny eszm�letlen�l ker�lt el� a l�pb�l. Fred �s Vic �vatosan szil�rd talajra vitt�k, majd fel�lesztett�k.

- �lek!

- H�t, el�gg� �gy t�nik… - jegyezte meg Fred.

- De hol vannak azok a hull�k? – forgol�dott m�g kiss� k�b�n.

- Mif�le hull�k? – k�rdezte f�l�nken a fi�.

- Akik megt�madt�k �ket… - v�laszolt Vic.

Roxie �s Fred �rtetlenkedve n�zte �t.

***

- �s akkor mit csin�ljunk? �lj�nk itt �lbe tett k�zzel, am�g nem t�rt�nik valami? – Il�vatar d�h�sen szeml�lte k�t t�rs�t.

- Csak addig v�runk, am�g biztons�gban visszat�rhet�nk a barlanghoz – v�laszolta Draco nyugodt hangon.

- Oda soha nem tudunk biztons�gban visszat�rni! – horkant fel Il�vatar. – Induljunk!

A k�zeli f�k m�g�l hangos morg�s hallatszott.

- Mi… mi volt ez? – Il�vatar b�tors�ga semmiv� foszlott.

- V�����r – a h�tborzongat� h�rg�s csontig hatolt.

- Ne-nem tudom – remegett Sophie.

Egy vad�llat �v�lt�tt a k�zelben.

- Me-menj�nk innen! – Draco reszketve pattant fel.

Egy n� vihog�sa hallatszott.

- Roxie! – k�t hang szemreh�ny�n v�laszolt a f�k k�zt.

Vic, Fred �s Roxie vigyorogva l�ptek el� a f�k k�z�l.

- Any�tokat ijesztgess�tek! – vetette oda a sz�v�t markol�szva Sophie.

Il�vatar, bar�tn�je nyak�ba ugrott.

***

Piton sz�ve �r�m�ben kihagyott egy dobban�st: bar�tn�je alig �szlelhet�en l�legzett, sz�ve gyeng�n vert. A var�zsl� r�gt�n nekil�tott a gy�gy�t� var�zslatoknak, de nem tudott seg�teni a l�nyon.

- Neee! – v�gs� elkeseredetts�g�ben r�gi mester�re, Dumbledore-ra gondolt. A megold�s vill�mk�nt �tl�tt fej�be. – Fawkes! – ki�ltott fel.

A gy�ny�r� f�nixmad�r azon nyomban megjelent a barlangban, �s var�zserej� k�nny�vel begy�gy�totta Lilly sebeit. A n� k�b�n �lt fel.

***

- Honnan tudt�tok, mi t�rt�nt? – k�rdezte Roxie, mikor m�r kell�en ki�r�mk�dt�k magukat.

- H�t, Vic egyszer csak meghibbant – v�laszolta Fred.

- Nem tudom, mi t�rt�nt, egyszer csak elkezdtem �rezni –kezdte Vic.

- Fura, �n ezt m�r �vek �ta csin�lom… �s bev�lik – v�gott k�zbe Il�vatar.

- Elkezdtem �rezni, amit ti �reztek… El�sz�r Judy �rz�sei �nt�ttek el. Majd Piton�… � valami�rt nagyon ki van akadva… Azt�n j�tt Il�vatar. Az�rt bocs�natot k�rek t�led, Fred… Baromi ellens�ges voltam… - Fred b�lintott, Il�vatar cs�ny�n n�zett. – Ut�na Draco nyugalma ragadt �t r�m. Ezt�n k�vetkezett Roxie. Na h�t olyan hal�lf�lelmet senkinek se k�v�nok… Mindenesetre megtudtam, hogy haldoklik… m�g szerencse, hogy tudtam, hova j�tt�k…

- De… hogy t�rt�nhetett mindez? – k�rdezte Sophie, ujjait a med�lra kulcsolva.

- Az nem lehets�ges, hogy te gondolt�l erre �s a tudatalattinkon kereszt�l seg�tett a med�l? –Vic meggy�z�en adta, el� ezt a k�ptelen elm�letet.

- H�t cica… �n ink�bb arra tippeln�k, hogy megzakkant�l – vigyorgott Fred.

Vicky megsemmis�t� tekintettel b�mult Fredre, akit�l a t�mogat�st rem�lte.

- Figyelj, m�gikusan megmagyar�zhat� lenne az, amit l�tt�l… de nem val�sz�n�, hogy a nyak�knek lelke van �s seg�t nek�nk… vagyis arra akarok kilyukadni, hogy az �kszer nem tudhatja, hogy bajban vagyunk… maximum, ha Sophie konkr�tan a seg�ts�g�t k�ri… de ilyen nem t�rt�nt, igaz? – fordult oda bar�tn�j�hez Draco.

- Pontosan… viszont ami�rt j�tt�nk az m�g mindig nincs meg…

- Nem szerezt�tek meg a k�nyvet? – mordult fel Fred.

- �n oda vissza nem megyek… nem vihettek be abba a barlangba m�g egyszer! - Roxie minden porcik�ja remegett a f�lelemt�l.

- Azt hiszed, hogy engedn�m? – Il�vatar v�delmez�en mag�hoz h�zta kedves�t. Irt�zatosan nagy szerencs�j�k volt, mert egy z�ld f�nycs�va pont akkor r�ppent el a l�ny f�le mellett.

- Protego! – reag�ltak gyorsan.

- Semmi es�lyetek nincsen – l�pett el� sziszegve a boz�tb�l maga Voldemort, a l�ba mellett ott tekergett Nagini.

Az erd� f�lhom�ly�ban felsorakozott a Nagy�r m�g�tt vagy t�z hal�lfal�. Mellett�k megzizzent a bokor �s egy tucat v�rfarkas v�rt, a v�ront�sra ny�lukat csorgatva.

- Itt a mese v�ge! – kacagott Voldemort.

- Rem�nykedsz? – vigyorodott el Sophie.

- Hogy tud ilyen nyugodt maradni? – gondolta Vicky.

- Silver, mi az, csak nem f�lsz a hal�lt�l? – S�t�t Nagy�r arc�ra torz vigyor �lt ki.

- Z�rt de az elm�d, z�rd le az elm�d! – ism�telgette mag�nak idegesen.

- Nem menek�lhetsz el�lem!

- Crucio! – Draco reszket� k�zzel �m gyorsan cselekedett, Nagy�r nem sz�m�tott a t�mad�sra, de m�g pont siker�lt elhajolnia… Bell�t telibe tal�lta az �tok, a n� felsikoltott f�jdalm�ban.

- Malfoy, ez meggondolatlan d�nt�s volt! Most meghalsz! Avada Kedavra! – a fi� arc�ra ki�lt a r�m�let, ami odabilincselte a f�ldh�z… Sophie ugrott, hogy led�ntse a l�b�r�l Drac�t, Vicky pedig elkezdte sz�rni az �tkokat a hal�lfal�k fel�. Fred a v�rfarkasokra �sszpontos�tott Roxieval, m�g Il�vatar a Weasley fi�t seg�tette.

Sophie beugrott Draco el�… a l�ny teste felizzott, �s �lettelen rongydarabk�nt rogyott a f�ldre.

- Ott a med�l, csak a l�nyra menjen mindenki! – kiab�lta a S�t�t Nagy�r, mert l�tta megvillanni az �kszert.

A mardek�ros fi�, csak elsz�rnyedve n�zte bar�tn�j�t… ekkor meg�rkezett a felment� sereg, a F�nix rendje is becsatlakozott a h�bor�ba, Remus Lupin, Nymphadora Tonks, Mordon, Mundungus, Mr. �s Mrs. Weasley, Kingsley Shacklebolt, Sturgis Podmore, Hestia Jones, Dedalus Diggle, �s m�g j� p�ran… maga Dumbledore is ott k�zd�tt az els� sorban.

- Menek�ljetek! – ki�ltott h�tra Tonks.

Nem kellett k�tszer mondani ezt Roxienak �s Il�vatarnak, elhoppon�ltak.

- Ezt nevezem �sszetart�snak –sziszegte Fred. � meg sem mozdult, f�rfi m�dj�ra k�zd�tt az ellens�ggel.

Draco bar�tn�je sz�v�re tette a kez�t… az nem dobbant… egyet sem… a fi�t el�nt�tte a d�h �s a f�jdalom. �v�ltve rohant Voldemort fel�, f�lelmet nem ismerve.

Vicky ekkor vette �szre, hogy Sophie �lettelen�l fekszik a f�ld�n… a szeme k�nnyf�tyolba borult… nem lett volna szabad m�sfel� koncentr�lnia, mert valaki lefegyverezte, aminek k�vetkezt�ben �tbucsk�zott bar�tn�j�n. Arccal a s�rba esett, de gyorsan felpattant a f�ldr�l… egy v�rfarkas szemelte ki �t �ldozat�ul.

            Il�vatar �rkezett vissza a csatat�rre, kar�ltve h�sz magyar var�zsl�val, akik mind Vic�k t�rsai voltak. Judy �s George �tkok had�val bomb�zt�k a hal�lfal�kat.

Vicky var�zsp�lca h�j�n felkapta halottnak hitt bar�tn�j�t, �s a mocs�r k�d�s kietlenj�be rohant vele. Egy ideig l�tta maga m�g�tt rohanni Greybacket, �m hamar elnyelte �t a k�d �s a f�lhom�ly…

            �r�kig bolyongott az ingov�nyos talajon az instabil k�vek k�z�tt… a keze m�r szinte leszakadt, de csak markolta bar�tn�j�t. Az k�ptelens�g, hogy meghalt… hogy v�ge legyen… hogy t�bb� m�r ne nevessenek egy�tt… hogy ne harcoljanak Tudjukki ellen… hogy ne l�ssa �t cs�kol�zni Drac�val… hogy m�r egy�tt sohasem lehetnek boldogok… Tal�n percekkel, de lehet, hogy �r�kkal k�s�bb megpillantott egy barlangot. K�rbe sem n�zett, csak sz�p lassan lefektette bar�tn�j�t a f�ldre, feje al� tette a pulcsij�t, �s f�lhangosan rim�nkodott a s�t�tben.

- K�rlek sz�pen, kelj fel! Nem hagyhatsz magamra! Szeretlek! �rted?! Soha sem fogom t�l�lni, ha most magamra hagysz! – a szem�b�l patakokban folyt a k�nny… az egyik csepp mag�ra a med�lra hullt… F�nyess�g t�lt�tte be a barlangot, a falon megvillant a halottak �res tekintete, a sarokban a v�rt�csa… mindebb�l Vic semmit sem vett �szre.

Sophie lassan felnyitotta a szem�t… az arc�ra ki�lt a f�jdalom �s a f�radts�g…

- Majdnem meghaltam… - motyogta kimer�lten… a sz�ja sz�l�b�l sziv�rgott a v�r. –Megmentett�l! – megpr�b�lt fel�lni, �m annyira gyenge volt, hogy nem siker�lt.

- Fek�dj csak nyugodtan! – Vicky m�g mindig s�rt, de m�r mosolygott. Szor�totta bar�tn�je kez�t, el sem eresztette.

- Te s�rt�l? – h�kkent meg a sz�kes�g.

- Nem sz�m�t… - h�pp�gte bar�tn�je.

- De miattam nem �rdemes!

- V�rzel… - Vicky let�r�lte Sophie sz�j�t.

- Ne foglalkozz velem! Menek�lj… itt nem vagy biztons�gban! Csak el�tte vedd le r�lam a med�lt… �g�rd meg, hogy vigy�zol r�!

- De majd vigy�zol r� te! – Vic felzokogott.

- Nem hiszem, hogy lesz m�g r� alkalmam… - a l�ny v�rt k�h�g�tt fel. – Nem hiszem, hogy t�l sok id�m lenne… ha m�r egyszer �gy is meghaltam… tudom… nem csak elk�b�tottak… a med�l elnyelhette ugyan… de a sz�vemben �reztem, hogy kett�szakad a lelkem…

- Ilyet ne mondj… k�rlek! – a haja az arc�ba hullott, a v�llai r�zk�dtak, �gy s�rt.

- Pszt! – motyogta Sophie. Vicky �rtetlen�l n�zett bar�tn�j�re. – Mindj�rt itt van… k�zeledik… hallottam… azt parancsolta Nagininek, hogy n�zzen k�r�l a barlang k�rzet�ben… a Nagy�r egyenesen ide tart…

- �risten… nincs n�lam p�lca.

- Nekem… a farzsebemben volt… - megpr�b�lta mozd�tani a kez�t… de nem tudta - N�zd csak meg!

Vicky gyeng�den beny�lt Sophie nadr�gj�nak zseb�be, a var�zsp�lca t�nyleg ott lapult.

- Akkor most elhoppon�lunk.

- Innen nem tudunk… menj ki a barlang sz�j�hoz, ha kil�psz, lehet, hogy Tudjukki megl�t, de m�g �pp id�ben el fogsz tudni menek�lni!

- Nem k�pzeld, hogy itt hagylak! Ha meg kell halnunk, tegy�k azt egy�tt! – a l�ny szem�ben elsz�nts�g t�kr�z�d�tt. – Vagy v�rj… nem is kell meghalnunk! Ott lapul a menek�l�s�nk kulcsa a nyakadban! Elmegy�nk a m�ltba… k�t �vvel ezel�ttre… amikor m�g KMD- re j�rtunk… beviszlek a gyeng�lked�re!

- K�sz�n�m… - lehelte alig halhat�an a sz�kes�g.

Megfogta Sophie gyenge kez�t Vicky, �s a pontos d�tumra koncentr�lt…

- Sssz… sssssz! Ssssssz, ssssz! – Voldemort teljes val�j�ban, m�lt�s�g teljesen bel�pett a barlangba. – Szzzz, sssssssz! – �s ekkor siker�lt a k�t fiatalnak elmenek�lnie… m�r csak a S�t�t Nagy�r vill�ml� tekintet�vel tal�lkoztak…

- Mit sziszeghetett ez? –gondolta mag�ban az „utaz�s” alatt Vicky.

- Azt, hogy Emberszagot �rzek! Meglakolnak a mocskos v�r�rul�k! Nagini hozz�m! –Sophie agy�b�l Vic k�nnyen kiolvashatta a v�laszt… de k�rd�ses, hogy a l�ny mi�rt �rtette meg a p�rszasz�t…

***

- Sz�vem j�l vagy? – Piton Lilly nyak�ba ugrott. A n� kiss� s�padt volt gyenge, �m �lt… �s ez a l�nyeg.

- Valami olyasmi… Leleplez�dt�nk? – k�rdezte homlok�t r�ncolva a n�.

- Nem tudom… de az most nem sz�m�t! Az a fontos, hogy magamhoz h�zhatlak �s…

- Perselus, k�rlek! Nagyon h�l�s vagyok, hogy megmentett�l… de… hol vagyunk?

- Mit de? –a f�rfi arc�r�l nem lehetett leolvasni semmit sem.

- Hol vagyunk?

- Dumbledore irod�j�ban! A f�nix�nek a k�nnycseppje mentette meg az �letedet…

- �s hol van Albus?

- Harcol…

- �s mi mi�rt nem vagyunk ott?

- Kedves Lilly, az�rt, mert m�r v�ge van… - s�t�tte le a tekintet�t az igazgat�.

- Mi t�rt�nt? Vesztes�geink? Ellenf�l t�ler�ben volt?

- Kezdetben igen… de azut�n egy b�tor magyar fi� hozott seg�ts�get… Mr. Weasley s�lyos s�r�l�st szenvedett, az ifj� Malfoy �rfi majdnem oda lett, de az�rt m�g �pp id�ben lehetett rajta seg�teni… a balga mit sem f�ltve nyomult el�re… b�tors�ga el�tt tisztelettel ad�zom. Megmentette az �letemet… elhaladt m�r felettem is az id�, �n se forgatom m�r �gy a p�lc�t, mint r�gen… meg h�t, ez a fr�nya sz�nn� �gett k�z is akad�lyoz a munk�ban… - az �sz var�zsl� arc�ra ki�lt a f�radts�g.

- Ugye, senki nem veszett oda a csatamez�n? – Lilly �gy itta az igazgat� szavait, mint m�s az �letelix�rt.

- Sajnos… Hestia Jonest sz�tcinc�lt�k a v�rfarkasok.

- Az nem lehet igaz! – kapott a sz�ja el� Perselus.

- Sajnos igaz… a Weasley ikrek mind a gyeng�lked�n fekszenek. Fred s�lyosan, George kev�sb� v�szesen s�r�lt meg… Tonks �s n�h�ny h�s magyar m�g a gyeng�lked�n pihenget.

- N�zz�k meg mi van vel�k! – Lilly felpattant, �m amilyen gyorsan �llt fel, olyan gyorsan huppant vissza. Az egyens�ly�rz�k�vel m�g baj volt…

- Perselus, a foglyok�rt v�g�l visszament�l? – �rdekl�d�tt Dumbledore. A v�lasz egy pirul�s volt… Albus mindent �rtett, nem k�rdezett t�bbet, �m Lilly rosszall� tekintettel meredt bar�tj�ra.

***

Ron �s Rupri m�g mindig eszm�letlen�l fek�dtek a bej�rat t�v�ben.

Zoli cell�j�nak az ajtaja kid�lt, �gy k�nnyed�n ki tudott m�szni a barlangb�l, csak n�h�ny k�vet kellett arr�bb reptetnie… a sarokban megpillantotta Flintet bet�rt kopony�val. Odarohant hozz�, �m m�r k�s� volt…

- NE!!!!! –kiab�lta a v�r�s haj� f�rfi. –Meg�l�m azt a kis ribancot, aki ezt tette veled!

Kint a szabadban megakadt a szeme Ronon �s Ruprin… odaszaladt hozz�juk �s fel�bresztette �ket, majd besz�molt mindenr�l…

***

Vic �s Sophie egy hatalmas, kihalt folyos�n �rt f�ldet.

- Pfuj, nek�nk is pont a b�jitaltanterembe vezet� folyos�ra kellett j�nn�nk – ny�gte fintorogva Sophie.

- Tekintve, hogy itt van a gyeng�lked�…

Vic egy k�tsz�rny�, feh�r ajt� fel� hurcolta a l�nyt.

- H�h�… vajon mit fog sz�lni hozz�nk Robert doki? – vihogott bugyut�n Sophie. �gy t�nt, szervezete t�ljutott a holtponton, f�jdalm�ban m�r csak r�h�gni tudott.

- �, j� fej cs�v� volt � mindig… Legal�bbis k�t �ve biztosan – Vic arc�n titokzatos mosoly suhant �t. – No, de megl�tjuk… felk�sz�lt�l? – nem v�rta meg bar�tn�je v�lasz�t, egy hat�rozott mozdulattal kinyitotta az ajt�t, �s becipelte Sophiet a gyeng�lked�be.

- Vicky? �s… Miss. Davis? – egy fiatal var�zsl� �llt a terem t�ls� fel�ben, egy �gy mellett. �rtetlen pillant�sokat vetett a k�t l�nyra, �s az �gyon fekv� alakra. – Az nem lehet… mondj�tok, hogy csak… csak sz�vattok – mondta teljesen �sszezavarodva.

Vic nem v�laszolt r�gt�n. Lefektette bar�tn�j�t a legk�zelebbi �gyra, aki elm�l�zva j�rtatta v�gig tekintet�t az eg�sz gyeng�lked�n. Ezut�n a barna l�ny frizur�j�t igazgatva l�pdelt a k�v� dermedt gy�gy�t� fel�. Szem�t a f�rfira szegezte. �llati j�l n�z ki, �llap�totta meg mag�ban. K�z�pmagas volt, k�kes szem�, sz�ke haja rendezetten hullott csinos arc�ba.

- Szia Robert – mondta Vic kiss� b�tortalanul.

- ����… - a megsz�l�tott�l nem tellett t�bb.

- �r�l�k, hogy �r�lsz, de el�g lett volna, egy egyszer� szia is… - jegyezte meg Vicky.

Robert nem v�laszolt, t�gra ny�lt szemekkel n�zte a k�zelebbi �gyon fekv� l�nyt. Vic is vetett r� egy �rdekl�d� pillant�st.

- J�zusom, ez �n vagyok! – ki�ltotta.

- Mi, itt van Il�vatar? – ocs�dott fel �lmodoz�s�b�l Sophie.

- Basszus! R�lad teljesen elfeledkeztem – bocs�nat�rt esedezve n�zett bar�tn�j�re.

- Nem g�z, v�g�l is nem miattam j�tt�nk – Sophie egy adag v�r kik�p�s�vel k�s�rte a mondatot.

- Bocsi, bocsi, bocsi! Sz�val… Robert, a seg�ts�gedre van sz�ks�g�nk! Sophie s�lyosan megs�r�lt! L�gy sz�ves, seg�ts rajta, mentsd meg az �let�t, azt�n mindent elmagyar�zunk!

A var�zsl�, Vic esdekl� arc�t n�zve bizonytalan l�ptekkel indult el a sz�kes�g fel�.

- Teh�t semmi k�rd�s – mondta morcosan.

- M�g – tette hozz� Vic, �s r�mosolygott a dokira. Robert viszonozta azt, �s ezut�n teljes bele�l�ssel vetette bele mag�t a munk�ba.

Egy hossz� vizsg�lat ut�n megsz�letett a diagn�zis.

- Te t�k eg�szs�ges vagy – jelentette ki hat�rozottan a gy�gy�t�.

- Pont �gy n�z ki – felelte ironikusan Vic.

- De nem, most komolyan – Robert vigyorogva lend�tette meg a p�lc�j�t.

Sophie mintha �jj� sz�letett volna: s�r�l�sei mind begy�gyultak, arc�n nyoma sem volt szenved�snek.

- Heh… ennyi? – nevetett. – �s ezt nem tudtad te megcsin�lni, Vic? – n�zett g�nyosan bar�tn�j�re.

- Hagyd m�r… Nem tudhatta, mi bajod – v�dte meg Robert. – Igaz�b�l, pontosan �n se tudom… Sz�val most fizikailag meggy�gyult�l, de hogy a lelkeddel mi van – a f�rfi szavai megr�m�tett�k a l�nyokat. – Ez az eg�sz haldokl�s, vagy nem tom’ mi a lelked �llapot�t t�kr�zte… Ne �rts f�lre, ez nem jelenti azt, hogy haldoklik a lelked… egyszer�en csak van valami g�z… Nem tom’, mi. De ez vet�lt ki a fizikai �llapotodra…

- Hal�li egyszer�, t�nyleg… - Vic letelepedett Sophie �gy�ra.

- �s te? J�l vagy? –k�rdezte t�le Robert, a l�b�t simogatva.

- Persze – mosolygott r�. –�s �n hogy vagyok? – n�zett a m�sik �gyon fekv� �nmag�ra.

- �h, semmi k�l�n�s… Csak szok�s szerint felrobbantottatok egy �st�t. Tele k�b�t� f�zettel. Miss. Davis szerencs�sen meg�szta, de te m�g napokig k�m�ban lehetsz…

- Mi az, hogy szok�s szerint?! – n�zett r� d�h�sen Sophie.

- Ez az! K�b�t� f�zetet csak egyszer robbantottunk! – tette hozz� vigyorogva Vic.

- Ja igaz, a t�rdhajlat-sz�r�s�t� robbant k�tszer – nevetett Robert.

- De egyszer se r�nk �ml�tt – csatlakozott hozz� Sophie.

***

- Sz�val �gy �ll a helyzet… Piton az �rul� – mondta fogcsikorgatva Rupertron.

Bereczki, Ron �s � abban a teremben �lltak, ahol nemr�g m�g Sophiet k�nozt�k.

- H�t el�gg� �gy t�nt – Zoli irt� ideges volt.

- Nem lehet, hogy… hogy ez csak valami t�ved�s? – sz�lt k�zbe b�tortalanul Ron.

- Te nem b�zol bennem? – l�pett fel� ellens�gesen Zoli.

- Dehogynem! – visszakozott a fi�. – Csak azt mondom, hogy nem lehets�ges, hogy �tvertek?

- Van benne valami – n�zett elgondolkodva bar�tj�ra Rupri. –V�g�l is, akkor neked tudnod kellett volna, hogy Piton a ti oldalatokon �ll. Tuti nem most �llt �t.

- Igen, �n is pont erre gondoltam – kapott az �tleten Ron. Tudta, hogy Fred�ken nem seg�thet, de nem fogja el�rulni Piton�kat is.

- Akkor kell valami B verzi�… Flint hol van? – k�rdezte Rupertron.

- Meghalt – v�laszolt s�ron t�li hangon Bereczki. – R�omlott a barlang egy r�sze.

- �rdekes… Nagyon �rdekes… Tudod, az �n �tkom temetett k�rak�s al� egy testet… A te testedet…

- Te most… mire gondolsz? �n �lek! Mondtam, hogy sz�zf�l�-f�zet lehetett!

- Igen… �n is arra gyanakszom… Meg is van a B verzi�m… B, mint Bereczki – p�lc�j�t a f�rfira szegezte. Villant a z�ld f�ny, �s Zoli holtan esett �ssze. – Kett�b�l kett�. �rul�k kil�ve – vigyorgott a l�ny.

***

A Roxfort gyeng�lked�j�n nagy volt a s�rg�s-forg�s. Madam Pomfrey pr�b�lt seg�teni a harc �ldozatain.

- A b�ty�m… Vagy az �cs�m… J�l van? �l? – k�rdezte reszketve George.

- H�t persze hogy �l! Az �n kezeim k�zt senki nem halhat meg! –a boszork�ny �pp Fredet vizsg�lgatta. – M�r csak egy kis pihen�sre lesz sz�ks�ge…

Az eml�tett k�b�n nyitotta fel szemeit.

- Vicky… Hol van Vicky? – �lt fel az �gy�ban f�jdalmas ny�g�sek k�s�ret�ben.

- Nem tudjuk – v�laszolta szipogva Roxie.

A mellette �ll� �gyon, egy felismerhetetlens�gig �sszemart arc� alak fek�dt.

- Az ki? J�zusom…– n�zett r� undorodva Fred.

- Igen… Il�… Il�vatar – zokogott fel Roxie. – A v�-v�rfarkasok…

- De �l…ugye?

- �l… de hogy?!

Fred jobbnak l�tta nem feszegetni a t�m�t, ink�bb k�rben�zett a teremben, ismer�s�ket keresve. Nem volt neh�z dolga, a gyeng�lked�n csak ismer�s�k tart�zkodtak, �r�lten rohang�szva az �gyak k�zt. Legt�bbj�k szem�b�l patakokban �ml�tt a k�nny. Weasley szeme megakadt a szemk�zti �gyon fekv�, eszm�letlen Dracon. Egyik kez�r�l hi�nyzott k�t ujj.

- � te j� �g… - Fred jobbnak l�tta ism�t el�julni.