*

- Úristen… Ilúvatar… - zokogott Roxie.

- Én a helyedben, nem amiatt aggódnék – vigyorodott el Vicky.

- Te… tessék? – nézett fel könnytől maszatos arccal a lány.

            A kórteremből felharsant egy hatalmas nagy vonyítás… a zaj egyre közeledett feléjük. Ilúvatar teljesen kifordult magából, ő is vérfarkassá vált, az emberi énje felett teljesen eluralkodott az állat.

            Fred és Sophie mindenkit kimenekítettek a gyengélkedőről, kivéve Vickyt és Roxiet, ám már Dumbledore is úton van, úgyhogy a közvetlen veszély elmúlt…

- Meg kell hagyni, Ilúvatar külsejében beállt változások csak előnyösebbé tették a vonásait – mosolyodott el Fred, édesapja rögtönzött ágya mellett ülve.

- Weasley! – rontott be a terembe McGalagony. – Merre van a vérfarkas?

- A gyengélkedőn, professzor.

Az átváltoztatatást tan tanár után Bimba, Perselus és Lilly szaladt, hogy megakadályozzák a katasztrófát.

- Nagyon sápadtnak tűnsz! – vigyorgott Vic.

- Olyan furcsa vagy… - motyogta alig hallhatóan Roxie.

- Neked itt a mese vége!

- Tessék?

- Jól hallottad! Avada Kedavra! – Roxienak ideje sem volt felkészülnie a halálos átok ellen, a zöld fény egyenesen szíven találta, a lány holtan esett össze, üveges tekintettel meredve a mosdó fehér falára. – Sosem bírtam a képedet – csóválta a fejét Vicky.

Ilúvatar egy hatalmasat vonyított, majd egy puffanást lehetett hallani… megérkezett a felmentő sereg. Vic elmotyogott vagy tíz átkot, hátha valaki látni akarná, hogy milyen varázslatokat hajtott végre a pálcája, majd végül magára szórta a stuport, kábultan esett össze.

Fél óráig küzdöttek a vérfarkassal majd nagy nehezen sikerült beterelni egy ketrecbe. Sophie és Fred berontott a vécékhez, ijedten hőköltek hátra, amikor megpillantották a két lányt. Fred Vickyhez, Sophie Roxiehoz rohant… a Weasley fiú boldogan, Sophie zokogva állapította meg mi történt. Fred gyorsan felélesztette Victoriát.

- Ketten voltak… - motyogta bódultan. – Egy férfi és egy nő… nagyon ismerősek voltak nekem… csak azt nem értem, hogy engem miért hagytak életben.

- Lilly és Perselus ért ide elsőként… - találgatott Fred.

- Eszedbe ne jusson őket vádolni! – csattant fel Sophie, Roxie kezét szorongatva. – Ezt, hogy a fenébe adagoljuk be Ilúvatarnak, ha végre önmaga lesz?

- Jesszusom – lépett be a mosdóba McGalagony. – Azonnal értesítem Dumbledore professzort.

- Köszönjük – nyöszörgött Sophie.

Roxfort igazgatója kikérdezte Vickyt, hogy mi is történt, eszébe sem jutott a lányt gyanúsítani, ám az óvatosság kedvéért lezárta az elméjét. Próbálta Perselusékra terelni a gyilkosság gyanúját, ám Albus hajthatatlan volt. Ilúvatar már a gyengélkedőn fekszik, visszaváltozott a napok folyamán, de még nem tért magához, vagy csak nem merte felnyitni a szemét.

- Istenem! – kapott a szája elé Maya.

- Mi történt? – nézett fel ijedten Sophie és Vic.

- Végre! Sikerült! Nem hagyott cserben az ősi mágia! Még szerencse, hogy vajákosnak tanultam fiatal boszorkánykoromban.

- Az jó régen lehetett - viccelődött George.

- Fiacskám, a hallásom viszont tökéletes.

Sophie napok óta először mosolygott. Végre Draco ujjai elkezdtek valami növekedés félét mutatni. Az eszméletlen fiú arcára kiült a fájdalom, barátnője leült mellé, és a homlokán gyöngyöző izzadságcseppeket törölgette.

- Mindjárt jövök! –pattant fel hirtelen Vicky, és kivágtázott a gyengélkedő ajtaján. Fred érdeklődve nézett utána, ám Judy inkább követte, mert volt valami balsejtelme a lánnyal kapcsolatban.

            Judy settenkedve követte a lányt, amikor az hátranézett, gyorsan beugrott egy szobor mögé. Mikor kikukucskált Davis a rejteke mögül, Vickynek már se híre, se hamva nem volt.

Fred nem bírt teljes szívéből megbocsátani hűtlen barátnőjének, az hiába bizonygatta, hogy az valami félreértés volt és azt tisztázták… a szálka ott maradt.

*

- Végre itt vagy – sziszegte Amy.

- Most tudtam elszabadulni.

- És, végeztél valami hasznosat?

- Megöltem Roxie Turnert – vigyorodott el Vicky.

- Helyes – mosolyodott elégedetten Amy.

- Azért én leellenőrizném, hogy hazudott e – biccentett tele hassal Sharlotte.

- A kezedet! – parancsolt rá Silverre, aki engedelmesen odanyújtotta a karját, mint valami dróton rángatott báb. –Ugyan Sharlotte, nincs okod kételkedni benne, kirajzolódott az első kis halálfej, a Vámpírok Akarata mellett.

- Hagy nézzem! – ő is leellenőrizte Vic állítását. – Jó vámpír lenne belőled.

- Köszönöm.

- És, van valami jelenteni valód?

*

- Mivé lettem? – tért magához Ilúvatar. – Egy gusztustalan, undorító…

- Szerintem csinos voltál – vigyorgott Fred.

- Egyáltalán nem vicces – kapta fel a vizet jogosan a fiú. – Ugye nem bántottam senkit?

- Nem kell aggódnod – George rettegett közölni a rossz hírt.

- Hol van Roxie? – nézett körbe aggódva. Senki sem felelt. – Azt kérdeztem, hogy merre van a barátnőm? – üvöltött fel Ilúvatar.

- Ami azt illeti… - motyogta Fred.

- Meghalt – Sophie szeméből ismét patakokban hullott a könny.

- Mi van? –a fiú elsápadt.

- Sajnos…

- Nekem te ne sajnosozzál! – vicsorgott Georgera. – Én… én tettem?

- Nem, két halálfaló volt… - suttogta Sophie.

            Ilúvatar felpattant, és a tűzhöz sietett, ami a hopphálózatra volt kötve.

- Ne csinálj hülyeséget! – rohant utána Sophie.

- Nem tudsz megállítani! – azzal eltűnt a zöld lángok között.

- Hallotta valaki, milyen úticélt mondott? – nézett az ikrekre Sophie reménykedve.

- Miért, mondott egyáltalán valamit? – húzta fel a szemöldökét George.

- Mintha valami olyasmit motyogott volna, hogy… Toxicotéka? – mondta bizonytalanul Fred.

- ÁHÁ! –kiáltott fel diadalmasan Sophie. – Az egy üreg vagy mifene a Velencei- tó alatt. Az ’56-os felkelők használták bájitalok tárolására. Aztán persze a lázadást leverték, a nagy rakás méreg meg azóta is ott porosodik a rothadó barlangban.

- Na persze…Tuti lenyúlta már valaki –szólt Fred.

- Nagyon erős bűbájokkal van védve. Vic és én még KMD-s korunkban egyszer véletlenül rájöttünk, hogy lehet kikerülni őket. Én meg pár napja elmondtam Ilúvatarnak annak fejében, hogy ő meg győzze meg Roxiet, hogy készítsen valami bájitalt Draconak… - Sophie szemében könny csillant.

- Akkor, mire várunk még? – George egy határozott lépéssel benntermett a kandallóban, kimondta az úti célt, majd eltűnt a zöld lángok közt. Sophie és Fred követte a példáját.

Judy berohant a gyengélkedőbe.

- Vic eltűnt! Szerintem valami oltári gáz va…- mikor észrevette, hogy csak Maya és az eszméletlen ápoltak vannak a teremben, elhallgatott.

- Ne kiabálj kincsem, pihenésre van szüksége! – bökött a nő Dracóra.

- Oh, bocsánat. Nem tudja véletlenül, merre mentek Sophiék? – udvariaskodott Judy.

- Talán azt hiszed, van időm a külvilág ily jelentéktelen történéseivel foglalkoznom? Minden energiámat leköti a lélek rezgéseinek észlelése! – Maya végigmustrálta a lányt. – Ha már itt tartunk, a te lelkednek sem ártana egy kis pihenés! Ágyba!

Judy kelletlenül követte a boszorkány utasítását. Végül is, ha nem lett volna ágyba parancsolva, akkor se tudott volna mit tenni, amíg Sophiék vissza nem térnek.