22. Fejezet

Télapó, Télanyó és a krampuszok

Lilly bágyadtan ébredt fel. Mikor kinyitotta szemeit, nem látott először mást, csak vakító fehérséget. Hirtelen azt sem tudta, hogy ki ő és hol van. Aztán szép lassan derengeni kezdtek neki a tegnapi történések. Voldemort megtámadta Dracoékat és ők Perselussal segítettek nekik. Aztán ő egyesítette a lelkét Willowval, Buffyval meg valami Maryvel. Utána egyszer csak megszakadt a kapcsolat és ő felpattant, rémült kedvese segítségével. De amint talpra állt, telibe találta egy kábító átok és onnantól kezdve semmi sem ugrott be neki.
Ekkor tovább szemlélte a gyengélkedőt, majd egy fekete szempáron megállapodott a tekintete.
- Jó reggelt álomszuszék – hajolt közelebb a látogatója Lillyhez, majd egy csókot lehellt a szájára.
- Szia, drágám. Mondd csak… tegnap… mi történt?
- Oh… igen, te nem emlékszel a csata végére – töprengett Perselus. – Ezt jobb lenne nem itt megbeszélni – pillantott a szomszédos ágy felé, ahol Lupin és számos más Főnix Rend tag feküdt félig önkívületi állapotban.
Lilly nem szólt többet, de felült és Perselus nyomába eredt. A férfi lassú léptekkel haladt kézen fogva szerelmét, az alagsori lakosztálya felé. A kihalt folyosókon elhaladva kiszűrődött egy-egy óra hangfoszlánya. A gyertyák lángja megremegett a mellettük elhaladó párocskától.
- Neked nem kéne órát tartanod?
- Mára már végeztem – válaszolta kurtán Perselus.
- Miért? Mennyi az idő?
- Egy múlt huszonhárom perccel. Meg is érkeztünk – tette hozzá, s kinyitott a faajtót.
Bent vaksötét volt, majd Perselus pálca-legyintésére meggyulladtak a gyertek bent is.
- Áh, itt rémesen hideg van – vacogta Lilly. – Te nem fagysz meg?
- Nem – adta a tömör választ. Majd ismét intett egyet pálcájával, s a kandallóban elkezdett ropogni a tűz. A nő mohón odaült a kandalló előtti kanapéra, és egy pokrócot is varázsolt magának, amivel jól betakarózott, de amint körbetekerte magát, valami furcsán megakadt a szeme. Döbbenetétől nagyra tágult a szeme és értetlenkedve szerelmére nézett.
- Mi-mit jelentsen ez? – rebegte félősen a boszorka, majd bal karját, párja felé mutatta.
- Azt hogy többé nem vagyunk kettősügynökök – hallatszott a lesajnáló válasz.
- De hogy? Miért?
- Majd idővel azt is elmondom, de előtte hagy vázoljam fel a tegnap történteket – mondta, miközben még egyet intett pálcájával, mire két bögre, gőzölgő tea jelent meg egy ezüst tálcán. Majd leült Lilly mellé.
- Szóval miután elájultál, egyszer csak megjelent valami Angelus, aki ha jól értettem Buffy szerelme, amúgy az illető vámpír. A Sötét Nagyúr oldalán harcolt. És ott elkezdett Buffyhoz beszélni, de a nagyúr nem tudta, hogy Angelus honnan ismeri Pottert, mert ugye még mindig tartott a százfűlé főzet hatása. Elég érdekesen néztek ki, mert Potter elkezdett sírni meg rimánkodni Angelusnak, hogy szereti meg minden – megeresztett egy gúnyos mosolyt. – A Nagyúr nem is tudta mire vélni ez a komédiát. Majd ráparancsolta Angelusra, hogy vagy megöli Pottert vagy eltakarodik a harcból, mert nem alkalmas most a „nemi életetek megtárgyalása”. Egyszóval Angelus kiszívta Buffy vérét – mondta csöndesen Perselus. Lilly üveges szemmel bámult maga elé, s közben magához húzta Perselus. – Utána Angelus Willow-val akart végezni, de Spike a semmiből feltűnt. Aztán nem tudom mi volt, mert én is harcoltam Avery ellen… Ez fel is tűnt a Nagyúrnak és hát… szóval lebuktunk. Azt tudom viszont, hogy miután Spikenak sikerült valahogy végeznie Angelusszal, majdnem az összes vámpír eltűnt. Erre persze a nagyúr eléggé dühös lett és mindenkit elkezdett öldökölni, nagyon sokan meghaltak akkor.
- Kik? – kérdezte holtra váltan Lilly.
- Bill-, Fred és Percy Weasley, Blade, Judy Davis, Hajós András, Alicia Spinnet, Katie Bell, Hermione Granger, Andromeda Tonks, Angelina Johnson, Filius Flitwick, Mundungus Fletcher, Seamus Finnigan és még a KMD-ből is egy páran. Súlyosan megsérült Lupin – fintorgott -, Neville, Mary White és Victoria Silver.
- Mi történt Vickyvel?
- Még nem lehet tudni, át is vitték a Szent Mungóba, mert kritikus az állapota.
- És hogy sikerül… miért ilyen a jegy? – pillantott a bal alkarjára Lilly.
- Nem tudom, én sem egészen értettem, de Sophie nagyon feldühödött mikor látta, hogy a nővére meghal és Miss. Silvernek is súlyos baja van. Oda rohant Willow-hoz, és nem tudom mit csináltak, de valahogy egyesítették erejüket és megtámadták a Sötét Nagyurat. Valami iszonyat volt, amit műveltek… Aztán beszállt ebbe a harcba még Dumbledore is… egy szó, mint száz, a Nagyúrnak nem volt maradása és visszavonulót fújt. És ahogy elnéztem, nem fog egy hamar felépülni ettől a kis harctól. A jegyünkről a koponya valószínűleg azért tűnt el, mert Voldemort megtagadott minket és így is elég gyenge – fejezte be történetét Perselus.
Egy percig csak a kandallóban, békésen ropogó fákat lehetett hallani.
-És a halálfalók közül kik vesztek oda?
-Azt nem tudom pontosan, csak pár nevet, meg ugye rengeteg volt az újonc is. De azért tudok pár nevet mondani… Narcissa Malfoy, Rodolphus és Rabastan Lestrange, idősebb Crack és Monstro, Sharlotte, Avery, Parkinson, Raszkolnyikov, Mr. és Mrs. Smith meg a sötét bestiák. Emlékszem, Narcissát a Nagyúr ölte meg, mert Draconak akart segíteni az inferusok ellen…
- Ez borzalmas – suttogta megkövülten Lilly. – És most mi lesz?
- Gondolom, én tanítok tovább – fintorgott Perselus. – Te talán megpályázhatnád Flitwick helyét…
- Mi hogy én??? Az kizárt! Nem szeretem a gyerekeket – ellenkezett Lilly.
- Én sem, de jól lehet őket szivatni – suhant át egy eszelős vigyor Piton arcán. – Te amúgy is elég jó vagy a bűbájokból – somolygott tovább.
- Jól van már elég lesz – csattant fel a lány. – Megyek lezuhanyzom, hogy legalább kicsit felmelegedjek. Mondtam már, hogy rémes ez a jégverem?
- Igen, említetted már.
Lilly szinte vacogva vetkőzött le, s lehelete meg is látszódott a nyirkos levegőben.
- Ez elképesztő, hogy nem fagy meg – gondolta.
Remegve beállt a zuhany alá, amiből gőzölögve hulltak alá a vízcseppek. Aztán rájött, hogy nincs nála tusfürdő ezért kihajolt a zuhany alól a mahagóni pálcájáért, és elővarázsolta a kókusz illatú tusfürdőjét és tükör sima, kasmír tapintású samponát és balzsamát. Majd visszatért a zuhany alá. Jó öt perce zuhanyozhatott már, mikor gyengéd kezek ölelték magához. A lány először megijedt, aztán hátravillantott egy kéjes mosolyt, s berántotta támadóját, aki káromkodva ugrott ki a zuhany alól.
- Áh, te elvetemült, ez iszonyat forró – méltatlankodott Perselus. – Mellesleg – pillantott a lány kebleire -, tartozol nekem.
- És ugyan miért, Hercegem? – vigyorgott Lilly.
- Azért a múltkoriért, mikor otthagytál II. Ramszival… én meg jól megszívtam a nagyúrnál.
- Megszívtad, mi? – somolygott.
- Jaj, beteg lény, nem úgy értettem – válaszolt lesújtóan. – De akkor is tartozol nekem.
- Hát akkor hajrá, éld ki most rajtam a perverz fantáziád agyszüleményeit.
- Ahogy óhajtod – s már neki is vetkőzött az akciónak.
A lány a falnak dőlve, pajzánul nézte végig hogy szabadul meg ruhadarabjaitól kedvese. Amint végzett, Lilly szinte neki esett, a nagy szeretgetésbe… Eleinte lágyan, majd egyre vadabbul csókolóztak. Majd a „paraszimpatikus hatásra a hímvesszőbe menő artériák fokozottan megnyíltak, és miközben a vénák szűkültek, a vérrel telődő barlangos testek nekifeszültek a kötőszövetes toknak” készen állva a bevetésre. Perselus nekidöntötte kedvesét a falnak, s az a lábait körbefonta a férfi csípője körül, s közben magához ölelte. Mikor Perselus behatolt, kedvese kéjesen felnyögött, majd körmeit a férfi vállába mélyesztette. Több se kellett neki, egy intésére, indák nőttek ki a falból, hogy odaszögezzék a nő kezeit.
- Eh… he… de… perverz… itt… valaki – nyögte szavanként Lilly. A férfi szinte felégette a tekintetével a nőt, miközben a ritmusosan döngette. Lillynek kezdett zsibbadni a keze, de ezt nem tette szóvá, mert élvezte is, ezt a nyakatekert pózt. Lassacskán mindkettejüket felperzselte a belső tűz, „hogy elérjék az áldott Nirvánát”. A lány nyögött még egy utolsót, s a férfi is még sokáig ölelte szerelmét. Majd elengedte és egy sötét mosolyt küldött felé, s elkezdett felöltözni. Mikor már a talárja utolsó gombját is begombolta, oda lépett a kikötözött Lillyhez és még egyszer megcsókolta.
- Na most mi van? Nem hagyhatsz, csak így itt – szólt utána értetlenkedve Lilly, mikor Perselus már a szoba ajtajánál járt.
- Mért is nem?
- Hát… mert…
- Te is ott hagytál engem Ramszesszel – vetett ellent somolyogva a férfi.
- Jó, de ott legalább nem volt ilyen rémségesen hideg – szól ingerülten Lilly.
- Nem, de aztán Voldemort rám küldött néhány cruciot.
- De meg fogok fázni – felelte immáron libabőrösen.
- Akkor majd kapsz Kalapkúráló bájitalt – vigyorgott Persi. – Egye fene, kinyitom a melegvizet, hogy ne fagyoskodj annyira… de majd ne felejtsd elzárni – tette hozzá, majd sarkon fordult és elhagyta a fürdőt, majd a lakosztályt is.
- Hát ezt nem hiszem el – dühöngött Lilly. – Ilyen egy alattomos, undok húzást…
Hallotta, ahogy a kandallóban is kialszik a tűz. Ekkor egy gondolat ütött szöget a fejében, majd meg is valósította. Gyorsan átváltozott, majd kiröppent a kéményen keresztül, ablak híján… A hideg langyos fuvallatként borzolta fel tollait, amit egy búgással jutalmazott. Körözött egyet a Roxfort körül, majd Hagrid kunyhója felé vette az irányt. Látta, ahogy a félóriás egy roppant fenyőfát húz maga után az erdőből, majd a bejárat felé veszi az útját. Lilly nem fordult vissza, inkább csak irányt váltott. A tó felé repült, s nézte, saját arany és vörös tollas tükörképét, amit a tó sima vízfelszíne felett szárnyal. Majd meglátta, hogy az óriáspolip meglengeti polipkarjait és próbálja őt játékosan elkapni. Lilly játszott vele néhány percig, majd a polip egy sellő után eredt. A lemenő nap aranyba borított a tájat. A lány felreppent a magasba, hogy jól lássa a lenyugvó napot a hegyeken túl is. Majd egy magas torony felé vette az irányát, s beröppent a nyitott ablakon keresztül. Ott egy ősz hajú varázsló ült, az emlékeibe bonyolódva.
- Szervusz Fawkes – üdvözölte a jövevényt, aki megrovón nézett vissza a barátságos szempárra. – Óh… Akarom mondani, Lilly kedves – tette hozzá hunyorogva Dumbledore. – Fawkes, sose nézne ilyen mogorván rám - mosolygott a mágus.
- Jó is hogy jössz, épp meg szerettelek volna kérdezni, hogy nem lenne-e kedved a holnapi programban részt venni – Lilly-főnix kérdőn tekintett rá. – Áh, hát Perselus nem mondta? – a lány gúnyosan felbúgott. – Azt terveztük, hogy jó lenne a diákokkal egy kicsit elfeledtetni, hogy egy háború kellős közepén állunk. Így aztán teszem azt, azt a roppant mókás ünnepet tarthatnánk meg, amit a muglik Mikulásnak neveznek. Tudja hölgyem, miről beszélek?
Lilly boldogan felbúgott.
- Szóval, mit szólna, ha Perselust rá beszélné, hogy legyen egy krampusz? És akkor te pedig Télanyó?
Erre a lányból kitört a csilingelő kacagás, úgy hogy a tollai is az égnek meredtek.
- Amint látom, tetszik az ötlet – hízelgett mosolyogva Dumbledore. – És miért kerestél fel, Lilly? – A lány Fawkes üres rúdjára pillantott, majd meglátta, hogy az alatt egy védtelen kis, ráncos bőrű, labda szemű fióka néz vissza rá.
- Fawkest jöttél meglátogatni? Nos igen, besegített a tegnap, és szegénykémnek el is kellett hamvadni, mert lenyelt egy halálos átkot – pillantott a fióka felé sajnálkozva.
Lilly oda reppent a kis Fawkeshez és anyai jóindulattal felbúgott, majd csőrét a másik csőréhez dörgölte, s kedveskedve megcsattogtatta azt.
Dumbledore kedveskedve nézte a jelenetet, majd elindult az ajtó felé.
-Lilly kedves, vacsoraidő van, szívesen látunk a kastélyban vacsorára is – mosolygott Dumbledore. Lilly ismét kedvesen felbúgott, majd szárnyra kapott, hogy megkeresse kedvesét.
Meg is találta a dolgozó szobájában, az undok lombikok társaságában. Ismét a kandallón keresztül reppent be a szobába, de ezt nem vette észre Perselus. Túlságosan is el volt foglalva, ahogy az ötödikesek dolgozatát javítgatta, néha fel-fel ciccentve. A lány, hogy szívassa egy kicsit kedvesét, felkapott egy borítéknak látszó tárgyat, és odaröppent az asztalra. Kedvese érdeklődve nézte a jelenséget.
-Fawkes? Dumledore küldött? – kérdezte, mire Lilly felbúgott s Perselus átvette a pergament tőle. Hátra fordult, majd mikor egy másodperccel később vissza fordult, már az anyaszült meztelen Lillyvel találta szemben magát, aki az íróasztalon üldögélt.
-Óóóooo… Lill… - dadogott a meglepettségtől Piton a megfelelő szavakat keresve. A lány küldött felé egy lesajnáló pillantást, majd közelebb húzódott szerelméhez és megcsókolta. Az óriásdenevért hirtelen érte a támadás, és szinte lefagyott a lány kedveskedésétől. Majd ismét felgyúlt szemében a perverz láng, s magához szorította a lányt, aki közben elkezdte levetkőztetni kedvesét. Majd miután a nadrágjánál járt, Lilly hirtelen meggondolta magát, s elhúzódott szerelmétől és pajzánul a szemébe nevetett.
-Hehe, most visszakaptad – szólt kárörvendően –, majd máskor folytatjuk… ha benne vagy Dumbledore ajánlatában… de most menjünk már vacsorázni, mert már korog a pici pocim.
Mielőtt még Perselus csípős megjegyzést tehetett volna, erre az alattomos húzásra, a lány ismét főnixszé vált, s elröppent a lakosztályba.
Legközelebb a nagyteremben találkoztak. Dumbledore egyik oldalán ült McGalagony, másik oldalán Perselus, és ő mellette Flitwick volt helyén Lilly. Így a lány egész vacsora alatt szekálhatta szerelmét. A diákok nem kis megdöbbenésére, az utált és ellenséges bájital tanár el-elmosolyodott, majd még nagyobb megdöbbenésére egyszer el is nevette magát. Az sem keltett kisebb pánikot, hogy egy másik, fiatal boszorka társaságában van. A tanulók elkezdték tippelgetni, hogy ki lehet az újonnan érkezett hölgyemény. Többen is hangoztatták, hogy azt hallották megbízható forrásból, a nő Piton egyik rokona, mi több a húga. Bár aki szemfülesebb és eszesebb volt, észre vehette, hogy a két személy egyáltalán nem hasonlított egymásra. Senkiben sem merült fel olyan lehetőség, hogy a nő esetleg a barátnője legyen. Ámbár több felsőbb évfolyamos lány Piton el-elmosolyodása után hangoztatta, hogy a bájital tanár, nem is olyan rosszképű, amilyennek mutatja magát.
-De megmondtam, hogy addig nem… nem kerülök veled közelebbi testi kontaktusba – suttogta felháborodva Lilly -, amíg meg nem ígéred, hogy benne vagy a holnapi játékban.
-Játékban? Ez neked játék? Tök megalázó… - vetett ellent Perselus.
-Jaj ne rinyálj már, legalább legálisan ijeszgetheted a tanítványaidat.
-Jó mondjuk ilyen oldalról, tényleg jó ötletnek hangzik – morfondírozott a denevér.
-Juj tényleg, jut eszembe ezt már múltkor is akartam mondani. A patrónusodról jutott eszembe egy vicc.
-És pedig?
-Mi lesz a denevérből, ha neki megy a falnak? – vigyorgott Lilly, Perselus pedig kérdőn nézett rá. – Televér!
-Ez igazán… szellemes – jött a lesújtó válasz.
-Mért vagy mindig ilyen morci?
-Nem vagyok… morci – utolsó szót szinte köpte.
-Hát jó – válaszolt a lány és tüntetőleg elfordult a másik irányba, és Hagriddal elegyedett beszélgetésbe a kimérákról és acromantulákról.

-Egy dupla nulla negatívat, de jó félét… de jó félét, ne valami tetves orángutánt – tette hozzá Spike.
Egy londoni vámpír bárban üldögélt. Az üzlet kihalt volt, rajta kívül, csak Razumihin a pultos tartózkodott a bárban.
-Szerelmi ügy? – kérdezte Razumihin.
-Olyasmi…
-És pedig?
-Tegnap halt meg a… az egyik volt szerelmem.
-De ha volt, akkor miért bánkódsz?
-Mert ő volt életem nagy szerelme… Drusilla után.
-És vámpír volt?
-Áh, a Vadász – felelte a szőkeség csüggedten.
-A Vadász? Szent Salamandra. Mondjuk, az ellenségekből lesznek a legjobb szeretők – elmélkedett Razumihin.
-Hát igen, én is így voltam ezzel. Esküdt ellenségek voltuk, míg nem az egyik nap odáig fajult a verekedésünk, miután őt feltámasztották három hónapnyi koporsó-lét után… Szóval verekedtünk, aztán a verekedés, valahogy vad szexbe fordult… másnap a ház szinte össze dőlt, mikor elhagytuk – nosztalgiázott Adonis.
Ekkor kinyílt az ajtó és belépett rajta Constantine. Meglátta Spike-ot és odaült mellé.
-Részt vétem öregem – szólt Constantine, majd rendelt magának egy uzót. – Igyunk egyet Blade-re és Buffyra.
-Úgy legyen – emelte poharát a szőke. – Lassan mennem kell, találkozóm van Willowval.
- Hehe, csak nem egy kis csata utáni szex? – vigyorgott haverjára Consty.
- De… valami olyasmi – válaszolt perverz mosollyal az arcán Spike.

*

Vacsora után együtt hagyták el a Nagytermet Lilly és Perselus. Menet közben Piton a kezét, a lány dereka köré fonta, nem kis köhögő rohamot okozva az elszörnyedő, félre nyelő diákoknak.
- Pers, lehet ezt nem kéne – konstatálta Lilly a közvéleményt. – Még a végén valamelyikük szívrohamot kap – nevetett a lány.
- Kit érdekel? Egyel kevesebb dolgozatot kell majd javítanom – és még közelebb húzta magához a lányt, hogy indokát még jobban megerősítse.
Mire a lakosztályra értek, Lilly már nagyokat ásított és laposakat pislogott. A szoba épp olyan hideg maradt, ahogy hagyták. Mikor belépett, érezte, hogy valami szőrös súrolja a lábát, és ettől a frász jött rá. Meg is torpant, s Perselus nem figyelt a lány hirtelen reakciójától és neki ment.
- Mi az? – zsörtölődött a férfi.
- Nem tudom, valami nekiment a lábamnak.
- Ja, az csak Teszkó.
- Mi? – nem hitt a fülének a lány.
- Hát Teszkó, a macska – felelte mit sem törődve a lány megütköző arcát látva.
- De hogy kerül hozzád?
- Annak idején még Foreman itt hagyta és nem kérte vissza.
- És te? Merlinre, te képes voltál megtartani?
- Miért is ne?
- Hát… csak mert nem tudlak úgy elképzelni, hogy megsimogatod ezt a macskát.
- Pedig igenis törődöm vele – felelte sértődötten Piton.
- Hát… aha… az jó… - Lilly nem talált szavakat erre a meghökkentő dologra. – És miért Teszkó a neve?
- Mert Foreman a Fogarasi úti Tesco mellett találta meg. Utóbb derült csak ki, hogy régen a Tescoban dolgozott.
- Foreman?
- Nem, a macska…
- A macska… mik ki nem derülnek, a macskák tudnak állást szerezni, de neked nincs…
-Mondtam, hogy jelentkezz ide tanárnak. Amúgy meg a Tesco pékségében dolgozott. Egereket irtott, csak mikor jött az ÁNTSZ vizsgálatra, és az egyik beszívott pék elkotyogta az ÁNTSZ-esnek, hogy a macska néha belevizel a lisztbe, azonnali hatállyal felfüggesztették a cicát… meg a péket is.
- És te ezt meg honnan tudod? – csodálkozott Lilly.
- G.M. mesélte, meg írt is erről valami könyvet, mármint hogy Magyarországon hogy bassza át a vevők agyát a Tesco, azt hiszem Tesco Titok a neve.
- Hmm érdekes, lehet, hogy elolvasom – gondolkozott a lány, majd ásított. – De én most szépen aludni megyek, mert állva elalszom… nem nem, úgy – tette hozzá mikor látta, hogy Perselus arcán egy pajzán mosoly suhan át.
Ennek eleget téve, gyorsan át is öltözött a Victoria’s secret-es szexi kis hálóingébe, és bebújt a takaró alá.
- Hallod Lill, az ilyen hálóingeket be kéne tiltani – szólt szórakozottan Persi.
- És miért?
- Mert ha ilyen hacuka van rajtad, nem fogok tudni aludni – vigyorgott Piton perverzen.
Erre a beszólásra, kapott is egy tockost Lillytől, de a lány azért mosolygott. Eltelt öt perc, majd tíz, de Lilly nem tudott elaludni, mert olyan problémái akadtak, hogy mindjárt meg fogy. Dühében felült és felkeltette a már alvó szerelmét.
- Mi van?
- Az van, hogy rohadt hideg van – méltatlankodott a lány.
- Jól van kicsim, akkor gyere apucihoz, majd felmelegít – mondta immár minden álmosság nélkül a férfi. S lám csodák csodájára, a nő hozzábújt. Perselus ezt egyetértő jelnek vette, és meg akarta csókolni kedvesét, de az, hirtelen elfordult.
- Mi a baj?
- Mondtam, hogy nem kerülök veled addig közeli testi kontaktusba, míg meg nem ígéred, a holnapi napot.
- Ehh… -sóhajtott lemondóan. – Jó, ígérem – mondta, és újra meg akarta csókolni barátnőjét, de az csak nem engedte. – Jó, és most megint mi van? – kezdte elveszíteni türelmét.
-Az van, hogy nem hiszek neked… szóval majd csak holnap – öltött nyelve Lilly szerelmére, aki vetett még egy dühös pillantást felé. – Na jóéjszakát – puszilta meg a lány Perselust, s átölelt, majd el is aludt.

*

- Mi hír? – kérdezte aggódva Sophie.
- Semmi jó… de rossz sem – tette hozzá Chase, mikor a lány besietett a kórterembe.
- Lehet már valamit tudni? Hogy mi találta el, és hogy… gyógyítható-e? – folytatta megszeppenve a lány, s közben megszorította Draco kezét.
- Hát egyszer felébredt – válaszolt vonakodva Robert.
- És? – kérdezte élesen a lány.
- És nem emlékszik, és nagyon meg van zavarodva.
- Mire nem emlékszik?
- Semmire. Azt mondja, hogy egy lila villanás maradt meg az emlékeiben, de másra nem. A másba az emberek értetendők – mondta lemondóan a férfi.
- Hogy… hogy mi? – hitetlenkedett Sophie.
- Dr. House szerint egy rosszul kivitelezett emlék-törlést hajtottak végre rajta. Ez által az összes ember, akit eddig ismert, arra nem emlékszik. Azt tudja, hogy boszorkány, sőt a varázslatokat is tudja, de az emlékei elvesztek.
- És… de… egyáltalán tudja, hogy háborúban állunk?
- Nem… sőt a tegnapi harca sem emlékszik. És ami még egy furcsaság, hogy álmában arról beszél, hogy meg kell találnia valami Horusz-t, vagy horux-ot. És csak ritkán van eszméleténél, de akkor is nagyon zavarosan beszél – tette hozzá szomorúan a fiatal gyógyító.
- Ez szörnyű – nyögött fel Sophie és szerelme karjaiba borult.

*

Másnap Lilly arra ébredt, hogy rettenetes fázik, és hogy valaki az arcát nyalogatja. Egy perverz dolog jutott eszébe, ám mikor felpillantott, meglepően konstatálta, hogy Teszkó ébresztette ilyen kedves gesztussal. Meg is simogatta a szén-fekete macskát, ami elkezdett hálásan dorombolni.
-Na Teszkó, tudok neked egy dögös kis macát – ült fel az ágyban Lilly, miközben a cicát az ölébe vette és megvakargatta a füle tövét. – Mrs. Norris a neve, elég undok tud lenni az emberekkel, de ha téged megismer, tuti megváltozik, és nem néz mindenkire olyan megvetően, mint… mint Pers – szólalt lemondóan a lány.
Szerte nézett, s nem lelé szerelmét a szobában. Gondolt egyet, majd kiugrott az ágyból és elővette, az új piros-fehér télanyó jelmezét, majd felvette. A ruha pontosan passzolt rá, pedig nem mondta Albusnak, hogy hányas a mérete. A felsője egy fehér ing volt, s felette egy piros plüss mellény, fehér plüss szegéllyel. Hozzá, egy ugyancsak piros plüss szoknya, s annak és fehér plüss szegélye volt. Felvette még a fekete, hasított bőr, harisnya csizmáját, és egy mikulás-sapkát. Így indult neki a reggelinek a nagyterembe.
Kevesen tartózkodtak, mert még korán volt, és szombat lévén a diákok későn keltek. Az tanári asztalnál is csak a Télapónak öltözött Dumbledore és a krampusz jelmezben feszítő McGalagony és Sinistra professzor ültek. Lilly, mivel kedvesét nem találta, oda ült az igazgató mellé.
- Boldog mikulást! – köszöntötte őt Albus. A lány mosolygott és visszaköszönt neki. – Láttam, sikerült rábeszélni Perselust, hogy beöltözzön – somolygott az öreg varázsló.
- Hát igen, nem volt könnyű rávenni – húzta ki magát büszkén Lill.
- Nem rég ment el, nagyon megviseli őt ez a kis herce-hurca – mosolyodott el jobban Albus.
- Megértem, szörnyű lehet neki törvényesen ijesztgetni a gyerekeket – nevetett Lilly.
- És még valamit említett nekem a kedves Perselus.
- Igen? És mit? – gyanakodott a Télanyó.
- Arról mesélt, hogy épp munkát keres kegyed. És hogy jártas… nagyon is jártas, és sok tapasztalata és nagy érzéke van a bűbájokhoz.
- Tényleg ezt mondta? – pirult el a lány.
- Igen – mosolygott tovább Télapó. – És meg szeretnélek kérdezni, hogy nem lenne-e kedved és időd az iskolának szentelni ezt a nagy tehetséget. Lennél-e bűbájtan tanár?
- Hát… - tétovázott a lány. – Végül is lehet róla szó – egyezett bele végül.
- Ez pompás, akkor azonnali hatállyal felveszlek – lelkendezett az igazgató. – Ha nem lenne nagy gond, akkor akár hétfőn is kezdheted a tanítást.
- Nem, nem gond. Szívesen kezdek akkor hétfőn – felelte a lány.
Az érkező diákok, főleg a Mardekárosok, megrökönyödve tapasztalták, hogy a bolondos igazgatójuk, ma igen szokatlan… sőt az egész tanári kar igen különösen öltözött fel. A többi házban, nem volt ilyen nagy meglepettség, sőt, többeken volt mikulás süveg és piros talárban mászkálták.
Lilly a reggeli után, haza ugrott pár dologért, az ünnepeket illetően, meg persze a kígyójáért Severusért, illetve a ruháiért, mivel hogy ismét visszatér a Roxfortba. Sietve összepakolta a dolgait, mivel még Perselus előtt akart visszaérni és feldíszíteni a lakosztályát. Ezen a gondolaton el is vigyorgott, mert el tudta, milyen fejet fog vágni kedvese, ha meglátja, milyen felfordulást csinált a lakosztályán.
Alig telt el huszonhárom perc, ismét a Roxfortban volt és neki kezdett a díszítésnek, illetve a berendezkedésnek. A lakást megtöltötte élettel, rengeteg fényképet helyezett el, és a kopár falra óriás mikulás zoknikat tett, illetve zöld, műfenyőből készített boát, amit zöld és ezüst díszek, lógtak. Sev terráriumát az nappaliba helyezte el, egy sötétebb sarokba, mert a kígyó, így télen, pár hónapra téli álmot alszik, és ilyenkor hidegebb helyen kell tartani és ritkábban kell csak megetetni. Mikor látta, hogy Teszkó elkezd a pitonra fújni, rá is szólt a macsekra.
- Nya, Teszkó. Szépen viselkedj az új szobatáraddal – adta ki az utasítást a lány. – Őt Severusnak hívják, de a barátainak csak Sev, Sev ő itt Teszkó, beceneve nincs, mert így is muris a neve – somolygott a lány. Az állatok érdeklődve szemlélték egymást, majd Sev barátságosan kiöltötte nyelvét a macskára, ami erre dorombolni kezdett. Lilly ezen nevetett is egy jót. A nagy nevetését az ajtó nyikordulása zavarta meg, amin egy feketébe öltözött, sí maszkos férfi lépett be, kezében egy törött seprűnyéllel.
- Szent Malazár – döbbent meg Perselus. – Lilly, mit vétettem, hogy ezt csináltad?
- Mit?
- Hát ezt – mutatott körbe az új díszeken és közben kétkedő arcot vágott.
- Mivel beköltözöm, gondoltam jobb lesz, ha egy kis életet lehelek ebbe a sivár szobába.
- Muszáj? – húzta el a száját a férfi.
- Eh… azért ennél egy kicsit több lelkesedésre számítottam – sóhajtott a lány.
- Jaj, nem úgy értettem – magyarázta. – Csak… Merlinre! Ez itt te vagy és Black? – kiáltott fel a férfi egy fényképre pillantva, ahogy egy fekete hajú és szemű Adonis mosolygott, karját átvetve egy barna hajú, hollóhátas talárú szépség vállán.
- Ha nem tudnád, a kuzinom volt – felelte megrovóan a lány.
- Képzeld, tudom, miattad törte be az orrom…
- Jé, tényleg – nosztalgiázott Lilly. – Azért mert, miért is?
- Nem emlékszel? – kérdezte megdöbbenve a férfi.
- De, csak szívatlak – nevetett a lány, s közben begyújtott a kandallót. – Harmadikos voltam, te meg hatodikos. Azért mert azt akarta, hogy annak a nagyképű Potter haverjának legyek a barátnője… de már akkor szerettelek, el is mondtam neki, és erre volt olyan forrófejű, hogy neked ment – pironkodott a lány.
- Valóban, és egy évre rá, novemberben tizenharmadikán kezdtünk el járni… nagyot nézett, mikor megtudta – vigyorodott el, s közben lehúzta magáról a sí maszkot.
- Huszonharmadikán – vetette oda sértődötten Lilly.
- Hát akkor-akkor, nekem mindegy… ja vagyis nem... – húzódott közelebb a lányhoz, hogy megcsókolja, és ezúttal sikerült is neki. El is dobta a kezében lévő seprűnyelet, és a lány dereka köré fonta a karjait, hogy jobban magához húzza. Így tevékenykedtek vagy öt percig, mígnem egy rénszarvas-bőgés meg nem szakította a románcukat.
-Az meg mi a halál volt? – kérdezte őszinte meglepődéssel Perselus.
-Egy rénszarvas? De jó, az az egyik kedvenc állatom, a kígyók után – virult el Lilly, és otthagyta a meghökkent szerelmét. Az még egy fél percig állt ott, és nem tudta eldönteni, hogy mit tegyen, hogy csak így itt hagyta őt Lilly, egy rénszarvas miatt. Végül felvette a sí maszkot és magához vette a seprűnyelet és a lány után eredt, hogy megharcoljon érte Rudolffal.
A lány ujjongva ugrálta körbe a szelíd, mikulás sapkásos rénszarvasokat, amik egy hatalmas szán elé voltak befogva.
- Szervusz Lilly – köszönt a Mikulás. – Ők itt – mutatott a rénszarvasok felé Dumbledore – Rose és Detlef, Rudolf és Szofi, Andrej és Dunya illetve Biff és Mari.
A lány nagyon örült a rénszarvasoknak és mindegyiket megsimogatta és adott nekik kockacukrokat is. A nap folyamán Lilly szaloncukrokat dobált a járókelő diákoknak és elénekeltette velük a Roxfort himnuszát és a Hull a pelyhest, egy-egy elvarázsolt csoki-mikulás és krampusz fejében. A rosszalkodóknak virgácsot osztogatott. Ez alatt Perselus kiélvezte azon örömök egyikét, hogy a frászt hozhatja a diákjaira egy-egy sötét sarokból előugorva és kifossza őket a szaloncukrokból és egyéb dolgokból amit Lilly adott nekik. A rendetlenkedésben Hóborc is besegített és obszcén szavakkal teli tűzdelt télapós nótákat zengett. A krampuszok még a hálókörletekben is zaklatták a diákokat, nagy felfordulást hagyva maguk után. A folyosókon lévő páncélok sisakjára pedig mikulás-sapka volt húzva és el voltak varázsolva, hogyha elhalad mellette valaki, elkezdjenek egy-egy karácsonyi dalt énekelni. Járőröztek a kastélyban még kertitörpék is, amikből három fajta volt. Az első akik piros-fehér szerkós mikulás utánzat volt. Voltak még a krampusz jelmezesek is, sőt a harmadik csoport fehér ruhában volt, hátukra angyalszárny volt rögzítve és fejük felett elvarázsolt glória lebegett.
Délután a tanárok a diákok ellen hó csatát indítottak. Az utóbbiak győztek hatszázhatvanhat-huszonháromra. Végezetül, az esti lakomán az ünneplésre való tekintettel, az asztalok roskadoztak a különféle ételek alatt. A vacsora után, mielőtt még végezhettek volna a diákok, Dumbledore szólásra emelte a kezét, mire mindenki elcsendesedett és érdeklődve pillantottak az igazgató felé.
- Be kell jelentenem egy a tanári karban történt cserét. A napokban elhunyt Flitwick professzor helyét, hétfőn Lilly Charnelle professzor fogja átvenni – fejezte be rövid mondandóját a Télapó, majd leült.
Lilly mosolyogva integetett a diákok felé, akik tapsoltak neki, mivel már délután sok-sok csokit kaptak a nőtől. Egyből elkezdődött a pusmogás, majd a diákok kisebb csoportokba verődve hagyták el a nagytermet.
Charnelle prof elköszönt kollégáitól, majd Piton prof társaságában elhagyta a nagytermet. A lakosztályra érve, Lilly örömmel tapasztalta, hogy a kandallóban ropogó tűz nem aludt ki és így kellemes hőmérsékletet teremtett a lakásban. A lány holtfáradtan vetette le magát a kandalló előtti kanapéra. Szerelme is kicsit kimerülve huppant le mellé. Néhány perces békés csend után, Perselus nem bírta ki hogy meg ne kérdezzen valamit Lillytől, amin már hetek óta rágódik.
- Te figyelj, Lill.
- Hm? – kérdezte a lány elmélázva.
- Mióta vagyunk együtt?
- Őőő… miért kérded? – felelte kitérően a lány.
- Hát csak úgy…
- Aha, tizenhárom éve…
- Sssz – szisszent fel Perselus, mire Lilly kérdőn ránézett. – Olyan rég?
- Ja, jól megöregedtél – szemtelenkedett játékosan a lány.
- Persze, te meg semmit sem változtál – forgatta a szemeit az óriásdenevér. – Azon gondolkoztam – kezdett bele, de meggondolta magát, és inkább csendben maradt. Pár percig így ücsörögtek tovább, majd Lilly elkezdett fészkelődni a helyén.
- Min?
- Hát hogy… te nem gondolkoztál még a házasságon? – hadarta el Piton és szégyenlősen lesütötte szemét. Lilly látta kedvese zavarát, és megpuszilta.
- Dehogynem, csak hát… régebben mindig emlegetted, hogy te sose akarsz majd megnősülni.
- Igaz is… - fogott bele a férfi, és nonverbálisan elővarázsolt egy kis ékszerdobozt, amit Lilly nem vett észre. – És mondd csak… Hozzám jönnél?
- Hogy mi? – kérdezte elkerekedett szemekkel a lány.
- Lennél a feleségem? – ismételte meg kérdését a krampusz bá’. És elővette a dobozból egy aranygyűrűt, ami egy kígyót formált.
- Oh… - sóhajtott elérzékenyülve Lilly. – Én… persze, nagyon is szeretnék – válaszolt a lány és Perselus nyakába vetette magát. A férfi közben felhúzta a nő ujjára a gyűrűt és sóhajtott egyet megkönnyebbülve. A férfi szelíden cirógatta kedvese… jegyese világosbarna hullámos fürtjeit. Majd maga felé fordította a lány arcát, hogy a szemébe nézhessen. Gyengéden megcsókolta, s elkezdte lehámozni róla csókolózás közben a ruhákat. A lány kicsit feszengve nézett körül és észrevette, hogy Sev és Teszkó is őket nézi… így megragadta kedvese kezét és átvonszolta a hálóba, maga után gondosan becsukta, a kíváncsi állatok elől. Az ágynak esve Lilly került alulra. Perselus olyan gyengéd volt a lánnyal, mint mikor először feküdtek le. Lillyben is felmerült ez a hasonlóság és már tervezte is, hogy szabotálni fogja, hogy ismét úgy csinálják. A lány olyan hevesen csókolta, szerelmét, hogy bele-bele harapott a szájába. Egy-egy nagyobb harapásra, a férfi fel is szisszent, de nem vetett ellent, mert élvezte ezt az új helyzetet. A lány kikecmergett a férfi alól, majd diadalittas arccal kerekedett felül rajta. Elővette pálcáját és egy legyintésére, a fekete szaténtakaróhoz illő fekete szatén kötelek tekeredtek a férfi csuklóira. Egy ideig megütközve nézett a lányra, majd ismét fellángolt szemében a mindent elsöprő tűz. Lilly kéjes lassúsággal kezdte el simogatni kedve izmos hasát, majd körmét belemélyesztve húzta lefelé a mutatóujját, mi után enyhén kicsordult a vér. Közben elkezdte csókolgatni szerelmét néha szinte harapdálta. Majd mikor mindketten eléggé felajzott állapotba kerültek, Lilly vetett még egy perverz pillantást párjára, majd lassan, elmélyedve egyesültek. Majd lassú táncukat, kéjes sóhajokkal tűzdelték. A nő lassan és szenvedélyesen mozgatta csípőjét, miben elég nagy gyakorlata volt, tekintve hogy néha hastáncórákat adott… Majd egyre gyorsuló tempóba váltottak, olyan könnyedén mintha csak egy Kawasaki Ninján váltanának. A nő már-már önkívületi állapotba került mire elérték a Nirvánát, s fáradtan a szerelmére dőlt. A kikötő varázs megszűnésével a férfi, átölelte őt és szenvedélyesen megcsókolt, majd mély, álomtalan, nyugodt álomba merültek.