4. fejezet

„V�r a s�t�t”

„Mert a mi rend�nk a k�osz,
Nincs m�s csak puszt�t�s.
�s addig sarkanty�z a v�gy,
M�g te is ordass� v�lsz.”
V�mp�rok b�lja: Carpe Noctem

Az elm�l� telihold magasan j�rt fent a Roxfort tava felett. Az ezerarc� �gitest szipork�zva vil�g�tott be a t�partot. Egy hatalmas fa �rny�k�ban csak k�t, szinte teljesen �sszeolvadt sziluett bontakozott ki. Egy hull�mos hajzuhatag �s egy k�ts�gtelen�l sem emberi l�tforma, g�rnyedt h�t� l�ny.

A v�rfarkas morogva k�zeledett pr�d�ja fel�, aki f�ldbe gy�kerezett l�bakkal n�zte a besti�t. A l�ny elm�j�ben fel�tl�tt az a lehet�s�g, hogy az eg�szet csak k�pzeli �s nem val�s�g. De mikor meg�rezte a v�rfarkas nedves lehelet�t, ezt hamar elvetette. Mikor a szem�be n�zett, l�tta, ahogy a Hold visszat�kr�z�dik a kit�gult pupill�j� l�nyen. Lillynek esz�be jutott, hogy az „�llat” szeme sz�ne pont ugyanolyan, mint Lupin�.

Ez n�mik�pp lelohasztotta adrenalin t�lteng�s�t. Majd ami ezut�n t�rt�nt, az szinte maga volt a csoda. A bestia a l�ny f�l� tornyosult �s megnyalta a holtra r�m�lt Lilly arc�t. A l�ny k�ts�gbeesetten ny�g�tt fel, majd a v�rfarkas meg�lelte. Szinte ugyanabban a pillanatban �tv�ltozott a sz�rny egy j�k�p�, ismer�s fi�v� – Remus Lupinn�.

Lilly, ha lehet, m�g jobban megijedt, de a fi� szel�den h�zta k�zelebb mag�hoz �s gyeng�den �lelte meg a r�m�lt l�nyt. A sz�ve �gy zakatolt, hogy azt hitte, menten kiugrik a hely�b�l �s �rezte, hogy a fi� sz�vver�se is felgyorsul. Remus sem �rtette mi t�rt�nik, de tudta, hogy nem helyes, amit csin�l, �m nem tudott uralkodni a v�gy�n. Lilly felemelte a kez�t, �s meg�rintette a helyes arcot, hogy biztos legyen, hogy ez nem valami tr�kk. A fi� �rezte a sebes, horzsolt k�zfej v�r�nek k�jes illat�t �s nem b�rt ellen�llni az �szt�n�nek �s lenyalta a sziv�rg� v�rt arr�l. Majd beleharapott Lilly kez�be.

A l�ny f�jdalmasan felszisszenve simult hozz� a felgyorsult sz�vritmus� fi�hoz. Nem �rtette mi�rt, de visszafoghatatlan v�gyat �rzett arra, hogy megk�stolja a fi� sz�j�t. Mikor belem�lyesztette kiss� hegyes fogait a fi� als�ajk�ba, az szenved�lyesen fels�hajtott. Az �ze olyan volt Lilly sz�m�ra, mintha epret enne, puha, piros �s zamatos.

Mire a l�ny �szbe kaphatott volna, hogy mit csin�l, �rezte, hogy teste kezd �talakulni. A bels� szervei �trendez�dnek, a pofacsontja f�jdalmasan ny�lni kezdett �s egy �si �szt�n ker�tette hatalm�ba. T�pni, z�zni, �lni akarat. Azt is �rezte, mikor a sz�ve megnagyobbodva kezdett nyilallni �s kez�be is �les f�jdalom has�tott, amit�l felord�tott.

A szemeibe k�nnyek sz�ktek �s sik�tva �bredt fel, f�lig �nk�v�leti �llapotban r�zta a zokog�s.

- Lilly?! – rohant oda �gy�hoz r�m�lten Cameron. Lillyt r�zta a hideg �s az �g� kez�t markol�szta. A k�t�s �t�zott a v�rt�l �s hihetetlen f�jdalom hasogatta a harap�snyomot.

- A kezem – pr�selte ki a szavakat a l�ny �sszeszor�tott fogain �t. – Ezt nem �rtem. Mit keresek itt? �s mi a val�s? Ugye nem vagyok v�rfarkas? – kattogott az agya. – Ha ez �lom volt… De a kezem... Most mi van? Semmit sem �rtek – esett k�ts�gbe a l�ny.

- Mi t�rt�nt? – pillantott bar�tn�j�re f�szerepl�nk.

- Sik�tva �bredt�l. R�m�lmod lehetett – felelte az megszeppenten.

- Nem �gy �rtem. El�tte mi t�rt�nt? – n�zett r� fesz�lten.

- H�t – kezdte Cameron. – Este James el�gg� megt�p�zott �llapotban hozott fel – h�zta �ssze szem�ld�k�t a l�ny.

- Ah – s�hajtott fel a l�ny. – Ezek szerint nem voltam teljesen �r�lt �s nem t�madtam le vagy meg vagy mi… Remust – tette hozz� mag�ban. – De felmer�l a k�rd�s, hogy mi�rt pont vele �lmodtam. Annak a v�rfarkasnak, t�nyleg olyan volt a szeme, mint Lupinnak – t�n�d�tt el.

- Szent Szalmandra – sikkantott fel Cameron. Lilly meg�tk�zve n�zett a l�nyra. – A sebeid – n�zett a l�ny arc�ra –, m�r alig l�tszanak.

- Ezt nem �rtem – ny�g�tt fel a l�ny. Teljesen kipihentnek tal�lta mag�t az els� sokkos esem�nyek ut�n, de a keze elviselhetetlen�l f�jt. Az arc�n is �rezte m�g a karmol�s nyomokat �s a sz�j�ban egy �desk�s, epres �zt k�stolt. – Na, j�, ez nekem sok – pattant ki az �gyb�l, s felr�ngatta mag�ra a ruh�it. – Besz�lnem kell Remmyvel – �t�tt sz�get a fej�ben a gondolat, de amint visszaeml�kezett arra az enyh�n sz�lva szenved�lyes, m�gis perverz v�rfarkasos harapd�l�sra, ejtette az �tletet.

Bar�tn�it meg sem v�rva viharzott le a klubhelys�gen �t, eg�szen a Nagyteremig, majd ott lef�kezte l�pteit, ugyanis ismer�s arcokat pillantott meg. Nem akarta, hogy �szrevegy�k, f�leg mivel m�g l�tsz�dtak a sebei. Egy k�zeli oszlopot tal�lt rejtek�l mag�nak. Semmik�pp sem �llt sz�nd�k�ban kihallgatni a besz�lget�st, de f�le �n�ll� �letet �lt �s r�hangol�dott a fi�k besz�lget�s�re.

- Zuhantak? – hallotta Jack meg�tk�z�tt hangj�t.

- Mondom, hogy zuhantak, mindk�t mad�r. Olyan volt, mintha az egyik a m�sikat pr�b�ln� elkapni – j�tt Piton izgatott v�lasza, majd elhaladva Lilly nem hallhatta a folytat�st. A l�ny semmit sem �rtett. �s nagyon rem�lte, hogy csak f�lrehallotta, amit az im�nt mondott Piton. Majd a legjobbakat rem�lve l�pett be a Nagyterembe. Az szinte vak�t�an ver�f�nyes volt, b�ntotta a l�ny szem�t. Egy percig alig l�tott, majd kezdett hozz�szokni a szeme a f�nyhez �s odatal�lt a hely�re. M�g kor�n volt, �gy a di�kok t�bbs�ge az igazak �lm�t aludta, alig p�ran voltak a teremben.

Lilly farkas �hes volt. Majd mikor r�n�zett a sonk�ra, undorodva elh�zta a sz�j�t �s ink�bb zabpelyhet �nt�tt a t�ny�rj�ba. �pphogy hozz�kezdett volna a reggelihez, Sirius hahot�z�s�t hallotta az ajt� fel�l. Pr�b�lt az �telre koncentr�lni, �s nem oda n�zni, �gy a t�ny�rja f�l� hajolt, hogy haja eltakarja arc�t. De Black minden�ron k�sz�nteni akarta dr�ga unokah�g�t.

- Szia Lilly, mizujs? – k�rdezte felett�bb j� kedvvel. A l�ny nem akart feln�zni �s megr�m�lt, hogy mi lesz, ha megl�tj�k. Igaz, a sebei t�nyleg felt�n�en gyorsan gy�gyultak, de m�g mindig l�tsz�dott a karmol�sok nyomai.

- Szia – s�hajtotta az �tel�nek a l�ny. Sirius nem vette �szre, hogy a l�ny nem akar vele besz�lgetni. Lilly �rezte, hogy m�g p�ran le�lnek az asztalhoz. – Ez remek! Mi�rt nem b�rnak a Griffend�l asztal�n�l reggelizni?

- Mi t�rt�nt a kezeddel? – hallotta Lupin hangj�t a l�ny �s megr�m�lt. De m�r k�s� volt, nem rejthette el, mert azzal csak m�g felt�n�bb lenne a fi�k sz�m�ra a dolog.

- Semmi – legyintett. �s felpillantott, amit nem kellett volna. Amint Remus szem�be n�zett, megr�k�ny�d�tt, hogy a v�rfarkas szeme t�nyleg ugyanolyan sz�n�, mint a fi��, ami nem jelenthet m�st, minthogy � a v�rfarkas.

Lupin szem�ben f�lelem csillant, mikor �szrevette a l�ny arc�n a karmol�s nyomot, majd a kez�re pillantott, ahol a k�t�sen �t ism�t kezdett sziv�rogni a v�r. Lilly kez�b�l kiesett a kan�l, mihelyst megl�tta, hogy a fi� sz�ja sebes volt �s f�lre is nyelt. Ezzel el�g nagy felt�n�st keltett, mert m�r James is kezdett felfigyelni a furcsa k�r�lm�nyekre �s Sirius is abba hagyta a nevet�st, �s �rdekl�dve szeml�lte a f�lig t�tott sz�j� Remust �s a fulladoz� Lillyt. Meg akarta �t�getni a l�ny h�t�t, hogy seg�tsen, de a l�ny f�jdalmasan felsikkantott, mikor Sirius hozz��rt a h�t�n l�v� egyik karmol�s nyomhoz.

- Lilly? – n�zett k�rd�n r� Sirius. – Minden rendben?

- Persze – sz�lt, miut�n lenyelte az �telt. – Csak tudod, a tegnapi p�rbaj – hazudta a l�ny. Sirius �nel�g�lten kih�zta mag�t, hogy az � kis unokah�ga milyen sz�pen leal�zott egy mardek�rost �s ezt fennhangon el is mes�lte Remusnak, aki v�gig a l�nyt figyelte. A Mardek�r asztal�t�l hirtelen nagy cs�r�mp�l�s hallatsz�dott, majd egy �tok tal�lta el Lillyt, aki hanyatt v�g�dott �s a padl�n k�t�tt ki.

Sirius azon nyomban felpattant �s lefegyverezte a t�mad� Jacket, m�g Lilly a f�ld�n ny�sz�rg�tt. James pr�b�lta megsz�ntetni az �tkot, de semmilyen b�b�j nem hatott a l�nyra, akinek pokolian f�jt minden idegv�gz�d�se. �gy �rezte, menten el�jul a jeges f�jdalomt�l. Sirius ek�zben a f�ld�n fekv� Lillyhez r�ncig�lta Parkinsont.

- Mivel �tkoztad meg? – r�zta meg a fi�t Black, fekete szemei szikr�kat sz�rtak.

- K�z�d? – k�rdezte nyersen az els�s.

- Ha nem mondod el, meg�tkozlak – j�tt Black fagyos hangja.

- �s �n is – csatlakozott James.

- Nem tudtam, hogy test�reid is vannak Charnelle – r�gott a l�nyba a fi�. Lupin olyan hirtelen kapta el� a p�lc�j�t, hogy m�r csak a rep�l� �tok sz�n�t lehetett l�tni, �s hogy Parkinsonnak a f�jdalomt�l kit�gul a pupill�ja.

- Ha ezt m�g egyszer megteszed, azon nyomban kipr�b�lom rajtad az �sszes �ltalunk kifejlesztett b�b�jt – villant meg eszel�sen Black szeme.

- Engedjetek, k�l�nben nem sz�ntetem meg a var�zslatot – k�pte a szavakat Parkinson. Sirius engedett a fi� szor�t�s�n �s az egy �rthetetlen nyelven suttogta el az �tkot �s �ntelten n�zte Lillyt.

A l�ny azt hitte, azon nyomban megfullad, nem kapott leveg�t �s alig l�tott. Majd �rezte, hogy valami selymes hagyja el a sz�j�t, ami eltartott vagy t�z m�sodpercig. K�zben �sszeszor�totta a szem�t �s pr�b�lt nem a fullad�sra koncentr�lni. Majd mikor m�r kapott leveg�t, r�gt�n fel�lt �s kinyitotta a szem�t. Mellette vagy egy hetven centis vipera f�jtatott.

- Ez ugye nem bel�lem j�tt ki? – ny�g�tt fel. De a fi�k vill�ml� arc�t tekintve, nagyon �gy n�zett ki. – Asszem el�julok – suttogta.

- Harapd meg – sziszegte fens�bbs�gesen Jack. A k�gy� ellens�gesen �gaskodott fel a leveg�ben Lilly szemmagass�g�ba.

- �t k�stold meg – sziszegte alig hallhat�an a l�ny. Oly annyira suttogott, hogy csak a sz�ja mozg�s�t lehetett l�tni, de senki nem a l�ny ajk�t figyelte. Csak Jack pillantott meglepetten, mikor a k�gy� fel� vette az ir�ny�t.

- Mit mondtam? Parancsolom, hogy azonnal t�madd meg – sz�lt p�rszasz�ul a fi� a k�gy�nak. A h�ll� zavarodottan ingatta fej�t a k�t gyerek k�z�tt, majd v�g�l a l�ny mellett d�nt�tt. Mikor r�emelte tekintet�t, r�m�lten csusszant h�tr�bb. A l�ny szeme ism�t v�r�s-arany sz�nben izzott fel �s a k�gy� nem b�rta elviselni a l�tv�nyt. Az �llaton k�v�l senki sem l�tta ezt a kis k�zj�t�kot, majd McGalagony l�pett be a terembe �s kesely�tart�ssal iramodott a kis csapat fel�. Ek�zben a k�gy� �sszetekeredett �s pr�b�lt nem Lillyre n�zni.

- Mit k�pzelnek magukr�l? – k�rdezte felb�sz�lten a n�.

- Parkinson kezdte, professzor – sz�lt komoly hangon Remus.

- De akkor is, h�rman egy ellen! Ez felh�bor�t�. Charnelle kisasszony, maga meg mi�rt a f�ld�n �l? – n�zett le a l�nyra, aki m�g mindig a k�gy�ra szegezte a tekintet�t, majd �rdekl�dve pillantott fel.

- Parkinson meg�tkozta – felelt helyette Lupin.

- Vagy �gy – m�regette a k�t els�st az asszony. – Akkor a kisasszonyon k�v�l mindenkit�l levonok fejenk�nt hm – gondolkodott el a n�. – T�z pontot – b�kte ki v�g�l �s elviharzott, de el�tte m�g Parkinsont visszak�ldte a saj�t asztal�hoz.

- Ezt nem hiszem el – csattant fel Sirius, miut�n McGalagony elt�nt. Lilly felpattant �s kirohant a teremb�l. A fi�k meglepetten n�ztek ut�na, majd mikor l�tt�k, hogy Jack is pr�b�l �szrev�tlen�l kisurranni, James alig �szre vehet�en egy g�ncsol� �tkot k�ld�tt r�, m�g Lupin a l�ny ut�n eredt. Sirius megvonta a v�ll�t �s Peter k�s�ret�ben �lt le a Griffend�l asztal�hoz.

Lilly ki akarta �r�teni a fej�t. T�l sok minden t�rt�nt az els� h�ten vele. Nem figyelt, hogy merre megy, de mikor felpillantott egy t�lont�l is ismer�s helyen tal�lta mag�t. Az �lm�ban szerepl� hatalmas fa mellett, a t�parton. A leveg� meleg volt, a nap szikr�zott az �gbolton. Lilly kimer�lten v�g�dott le a fa t�v�be, �s a fodroz�d� vizet szeml�lte. A keze ism�t nyilallni kezdett, de most egy ismer�s �rz�s is k�s�rte. Fokozatosan kezdett fell�ngolni a harap�s �s Lilly kapkodva vette le a k�t�st.

Elviselhetetlen�l �gett a keze �s a t�hoz rohant, hogy a hideg v�zbe dugja. Ott n�mileg lanyhult a f�jdalom, de tov�bbra is perzselte.  Ahogy a v�z f�l� hajolt, egy �rny�k vet�d�tt r�, amit�l annyira megijedt, hogy a v�zbe esett. Harper meglep�d�tt a l�ny reakci�j�n, de k�szs�gesen seg�tette fel Lillyt. Majd mikor megl�tta a l�ny arc�n a karmol�st �s a kez�n a harap�st, r�m�lten h�k�lt h�tra.

E k�zben Lupin �llt meg a fa m�g�tt – nem akarta kihallgatni a k�t holl�h�tast, de vigy�zni akart a l�nyra, nehogy Parkinson ism�t valami s�t�t var�zslatot k�ldj�n r�.

- Lilly! – ki�ltott fel Harper. Az ijedt hangra Remus elkezdte hegyezni a f�l�t.

- Seamus – ny�gte Lilly f�jdalmasan.

- Ugye… ugye ez nem az aminek l�tszik? – dadogta a fi�.

- Att�l f�gg, mire gondolsz – h�zta el keser�en a sz�j�t.

- Megharapott a v�rfarkas? – k�rdezte alig hallhat�an, de nem el�gg�, mert Lupin is hallotta. A griffend�les sz�ve kihagyott egy dobban�st.

- Nagyon �gy n�z ki – sz�lt a f�ldet fix�rozva a l�ny.

- De te ugye… ugye nem leszel olyan? – j�tt Harper r�m�lt hangja.

- Nem tudom – szipogta a l�ny.

- Sz�lni kell a javasasszonynak, h�tha tud r� valami gy�gy�rt – rem�nykedett a fi�. De Lilly �s Remus is lehangoltan n�zett.

- Erre? Seamus, ebb�l nem lehet kigy�gyulni – mondta a l�ny.

- Akkor most mi lesz? Lilly, musz�j sz�lnod valakinek! – emelte fel a hangj�t a fi�. Charnelle-nek semmi kedve sem volt veszekedni. Egyed�l akart lenni, �gy egy igen alattomos h�z�s jutott esz�be. Seamusre emelte tekintet�t �s s�t�ten elmosolyodott, a szeme v�szesen villogott, majd halkan �s fenyeget�en felmorgott. Harper ijedten n�zett a l�nyra. Majd Lilly ellens�gesen l�pett fel�, amit�l a fi� �gy megr�m�lt, hogy h�tra sem n�zve rohant vissza a kast�lyba.

Mikor el�g messze volt, Lilly keser�en felnevetett. Majd a fa fel� l�pett, de egy csillog� dolgon megakadt a szeme. A f� be volt s�ppedve azon helyen �s p�r v�r�s-arany toll volt n�mi v�rrel. A l�ny leguggolt, hogy jobban megn�zze. Eml�kezett, hogy szinte ugyanezen a helyen t�madta meg a v�rfarkas �s ugyanitt j�tsz�dott az �lma is. R�m�lten d�lt el a f�be, majd fel�lt. A fa m�g�l egy fi� l�pett el�. Lilly el�sz�r nem l�tta, mivel a nap, a j�vev�ny m�g�tt volt �s elvak�totta a l�nyt, de mikor be tudott f�kusz�lni a szeme, csak f�jdalmasan elmosolyodott.

- Szia Remmy – k�sz�nt halkan.

- Le�lhetek? – n�zett a l�nyra kiolvashatatlan arccal.

- Nem – �lt�tt nyelvet a l�ny, majd elmosolyodott �s b�lintott.  Remus fels�hajtott �s mell� �lt. A szemei alatt enyhe karik�k h�z�dtak, de �gy is kellemes �lm�nyt ny�jtott a l�tv�nya. – Vajon t�nyleg eper �z�? – pillantott Remmy puha ajkaira Lilly, majd mikor r�j�tt, mire gondol, azon nyomban �rezte, hogy elv�r�s�dik �s elfordult a fi� fel�l.

- Lilly – kezdte Lupin.

- Hm? – v�laszolt a l�ny m�g mindig az ellenkez� ir�nyba ford�tva fej�t. �rezte, hogy a sz�ve dobog�sa felgyorsul �s mintha az el�z� vipera a gyomr�ban tekergett volna. Tudta, hogy a fi� �t figyeli �s azt is, hogy mit akar t�le k�rdezni. De azt nem tudhatta, hogy Remusnak ez nehezebb volt, mint azt sejtette. L�tva a l�nyt nem tudta megfogalmazni a mondand�j�t.

Nem eml�kezett ugyan arra, hogy megt�madta volna Lillyt, de az arc�n lev� karmol�snyom �s a furcsa viselked�se, illetve amit Harpernek mondott… R�ad�sul ott van az a v�r�ztatta k�t�s a bal kez�n. Remus a l�ny kez�re pillantott, majd megijedt. A k�t�s nem volt rajta. Tiszt�n kirajzol�dott a harap�s, ami m�r ugyan kezdett gy�gyulni, de m�g mindig �l�nk r�zsasz�nnek tetszett, ami nagyon el�t�tt a l�ny h�feh�r b�r�t�l.

A fi� felemelte a kez�t, �s Lilly�hez ny�lt. A l�ny �sszerezzent a gyeng�d �rint�st�l, �s Lupin fel� fordult. A fi� elt�n�dve n�zte a l�ny kacs�j�t, majd a kez�ben tartva Lillyre pillantott. Charnelle nem kicsit, de nagyon zavarba j�tt �s mondhatni a reszket�s hat�r�n volt.

- Ezt hol szerezted? – ny�gte ki v�g�l Remus, b�r kiss� durv�ra sikeredett a k�rd�se.

- Mi�rt �rdekel? – h�r�tott a l�ny.

- Jaj, Lilly – s�hajtott a fi�. A l�nynak siker�lt egy fancsali mosolyt er�ltetni az arc�ra.

- Mit�l s�r�lt meg a sz�d? – cs�szott ki Lilly ajk�n a k�rd�s, de mire �szbe kapott m�r k�s� volt. Remus elgondolkodva n�zett a l�nyra.

- Azt hiszem r�haraptam – mondta a fi�. A l�ny k�telkedett a v�lasz val�s�galapj�n, de nem sz�lt. – Most te j�ssz – noszogatta Remus.

- Tegnap p�rbajoztam Parkinsonnal – vont v�llat a l�ny.

- �s?

- Kicsit eldurvultak a dolgok – felelte. – V�g�l is nem hazudok. Azt ugyan nem mondtam, hogy nem ott szereztem – gondolta.

- �s ut�na hol volt�l? – k�rdezte a fi�.

- H���t – h�zta el a sz�j�t, majd megr�zta a fej�t. – Tudom, mit akarsz k�rdezni – v�ltott hangnemet a l�ny �s a fi� szem�be n�zett. – �n nem vagyok benne teljesen biztos, de te ugye… v�rfarkas vagy? – mondta ki hangosan a l�ny �s zavarodottan a megsemmis�lt fi�ra n�zett. – Jaj, de �des ilyen k�ts�gbeesett arccal – gondolta v�gyakoz�an Lilly.

- �n… igen – sz�lt a f�ldet n�zve. Lilly megsajn�lta a fi�t �s v�gigsim�tott a tetszet�s arcon. A gesztust�l a fi� m�g jobban zavarba j�tt �s a l�nyra n�zett, aki mosolyogva figyelte Lupin reakci�it.

- Figyelj, �n nem eml�kszem pontosan mi t�rt�nt – sz�lt alig hallhat�an Lilly. – N�ha fura dolgok t�rt�nnek velem – folytatta a l�ny egyre halkabban. – Tegnap p�ld�ul nem tudom, hogy, de a kast�ly tetej�re ker�ltem �s lezuhantam, �s t�l�ltem. Azt�n meg j�tt�l te, �s… �s nem tudom, �n nem �rtem mi t�rt�nt, egyszer csak a t�parton k�r�lbel�l itt bukkantam fel – m�l�zott el a l�ny. – Mondtam is neked, hogy milyen gyors kutyuli vagy – tette hozz� vigyorogva. Egy �lm�ny volt figyelni Lupin arc�t, a „kutyuli” megnevez�st�l, �s el is nevette mag�t Lilly. M�g Remus is elmosolyodott. – Azut�n nem tudom mi t�rt�nt… B�r… nos… iz� – kereste a szavakat a l�ny.

- Igen? – mosolyodott el a v�rfarkas.

- Volt egy, nos… k�l�n�s �lmom.

- T�nyleg? – n�zett r� a fi� �rdekl�dve.

- Biztos nem m�s miatt s�r�lt meg a sz�d? – n�zett a l�ny.

- H�t � – kezdte a fi�. – Nekem is kiesnek a dolgok n�ha – kezdte. – De azt hiszem �jszaka t�rt�nhetett, gondolom �sszeverekedtem valamivel – mondta undorral a hangj�ban.

- Aha – hagyta r� a l�ny.

- Sz�val, mit �lmodt�l?

- Furcsa volt. Olyan t�ls�gosan is �leth�, de mindegy. Veled �lmodtam – ny�gte ki v�g�l.

- Komolyan? – n�zett r� Remus meglepetten.

- Aha – v�laszolt bizonytalanul. – Szent Adonis, mi�rt mondom el ezt neki? – suhant �t a l�ny agy�n a gondolat. – Sz�val, volt�l te, meg �n – folytatta a l�ny k�nyszer�tve mag�t, hogy a kompromitt�l� r�szeket kihagyja. – �s �… Megharapt�l – mondta v�g�l. – M�rmint nem v�rfarkask�nt, de el�tte az volt�l, csak visszav�ltozt�l – kezdett teljesen zavarba j�nni a l�ny.

- Oh – figyelte a l�nyt.

- Azt�n t�rt�nt m�g valami – mondta a l�ny, f�lig mag�nak, de �szrevette, hogy ez a mondat hangosan is elhagyta a sz�j�t. Ett�l m�r teljes m�rt�kben �ssze lettek kusz�lva az �rz�sei.

- Mi? – pillantott k�v�ncsian Remus.

- Ezt nem tudom elmondani – ny�gte. – De megmutathatom – tette hozz�, b�r nem akarta. K�zelebb hajolt a fi�hoz.

- Igen? – hajolt � is k�zelebb a l�nyhoz, mit sem sejtve.

Lilly nem igaz�n volt benne biztos, hogy ezt k�ne csin�lni, de valami, a lelk�ben eszeveszetten k�v�nta a fi� k�zels�g�t. Sosem �rzett m�g ilyet, de sz�ve hevesen vert �s az adrenalin szintje is a magasban sz�rnyalt, mindez �szt�n�zve a l�nyt a tetteire.

- Szeretem az epret – gondolt, mikor m�r olyan k�zel volt az arca Remus�hoz, hogy �rezte a test�b�l �rad� h�t �s a szinte visszafojtott l�legzet�t. Elmosolyodott mag�ban, amint l�tta, hogy Lupin szem�ben hogy v�ltja fel a k�v�ncsis�got a csod�lkoz�s, majd a pupill�ja kit�gul a megd�bben�st�l. Szinte �rezte az ajk�n a fi� l�legzet�t.

- Khm – k�sz�r�lte meg tork�t Lara. Lilly megsemmis�lten merevedett le �s Remus is felett�bb nagy zavarban adta fel a k�zeled�st. Lilly s�hajtva fordult szobat�rs�hoz.

- Igen? – n�zett fel Lar�ra.

- Nah�t, ti j�rtok? – pislogott kid�llesztett szemekkel Lufkin.

- Mi? – ny�g�tt fel Lilly.

- H�t, merthogy cs�kol�ztok – sz�lt kerekded szemekkel a l�ny.

- Mi nem – kezdte Lilly. – Rossz strat�gia – gondolta. – Mi�rt j�tt�l? – k�rdezte ink�bb.

- H�����t – h�zta el a sz�t a l�ny, majd a m�g mindig led�bbent Remusra pillantott. – Az a helyes fi� a griffend�lb�l mondta…

- Melyik? – forgatta szemeit Lilly.

- H�t olyan magas, �s sz�ke �s valami prefem�n.

- Prefektus? – n�zett f�jdalmas arccal szobat�rs�ra.

- T�nyleg, az – emeltre �jra Lillyre a tekintet�t. – Azt mondta, hogy ma �t �rakor le kell menj�l a b�jital terembe, Panrikosszal elv�gezni a b�ntet� munk�t.

- Parkinson? – ny�g�tt fel Lilly.

- Huh. Honnan tudtad? – k�rdezte megd�bbenten a l�ny.

- �s mit kell csin�lnunk? – hagyta figyelmen a beteg k�rd�st.

- Lombigy�kat tiszt�tani var�zslat n�lk�l – mondta �s a kez�t lengette maga mellett. Vagy egy percig n�zte Lillyt, mire a l�ny megunta a szemez�st.

- K�sz�n�m, most elmenn�l, k�rlek? Besz�lnem kell vele – biccentett a m�g mindig mozdulatlan Remus fel�. Lara b�lintott, majd tovalibegett a ver�f�nyes naps�t�sben.

- �rdekes �lom – ny�sz�rg�tt Remus.

- Nos, igen – somolygott a l�ny.

- Nekem most mennem kell – �llt fel a fi� �s siet�s l�ptekkel t�vozott. Lilly elkedvtelenedve b�multa a f�ldet, majd r�n�zett az �r�j�ra. M�g volt b� f�l �ra a becseng�ig.

- Hogy lehettem ilyen s�g�r? – elm�lkedett a l�ny szomork�san. – Ilyen egy h�lye, �rz�ketlen big�t – szapulta mag�t tov�bb. – M�gis mit v�rtam? De… Nem, biztos nem. Teljesen led�bbent Remmy, mikor �risten! Ekkora lib�t, mint �n… Nem is �rtem, hogy juthatott eszembe. Egyszer�en… Nonszensz, amit itt m�velek. De m�gis… Az eper finom – suhant �t az agy�n, majd hitetlenkedve megr�zta a fej�t. – �s m�g mindig ilyen agybeteg dolgokon j�ratom a fejem! Most ha ez nem a v�rfarkass� v�l�s folyamata lenne, teljesen megijedn�k magamt�l – pr�b�lta nyugtatni �nn�nmag�t. – Komolyan, mit gondolhat r�lam? Pedig �n nem ezt akartam. Jaj, �n ezt nem �rtem – s�hajtott megad�an �s eld�lt a f�ben.

Hossz� ideig csak b�multa a szikr�z�an k�k eget, �s gondolkodott, hogy mi legyen. Nem tudott mit kezdeni a dologgal, hogy majdnem megcs�kolta a griffend�les fi�t. R�ad�sul, hogy k�v�nta a fi�t, �s nagyon. De Lara – nagyon ut�lta most a l�nyt, de m�gis. Olyan csal�dotts�got �rzett, mint m�g soha, r�ad�sul sz�gyellte is a dolgot, nem kicsit.

Az eg�sz nap csak teng�d�tt az iskol�ban, ker�lve a griffend�leseket, nem ment m�g eb�delni se, nehogy �sszefusson Sirius�kkal. Ak�rh�nyszor esz�be jutott az �lma, �s ami majdnem t�rt�nt a reggel a t�parton, kett�s �rz�s ker�lgette. A boldogs�g �s a b�nat. Nagyon f�jt neki, hogy a fi� csak �gy otthagyta, b�r meg is tudta �rteni. Neki sem j�tt volna be, ha egy pasi ennyire r�men�s lett volna.

- De akkor is – csattant fel mag�ba. Majd hosszas veszeked�s ut�n, meg�llapodott mag�val, ha m�skor nem, este �gy is tal�lkoznak. D�lut�n m�ly letargi�ban m�szott ki az �gy�b�l. Ugyanis �r�k ut�n r�gt�n felment a szob�jukba �s az �gy�ba vet�d�tt, csokitengerrel k�r�lv�ve mag�t, hogy n�mik�pp felvigye a hangulata szintj�t. R�ad�sul Harper is eg�sz nap ker�lte – m�ly benyom�st tett benne, a l�ny reggeli viselked�se. �t �ra el�tt p�r perccel ut�lva a vil�got indult el a b�ntet�munk�ra. Kereken �tkor �rt le a B�jitaltan terem el�.

- Pontos vagyok, mint a hal�l – mosolyodott el s�t�ten. Bekopogott, majd benyitott a terembe. Ott m�r Lumpsluck professzor v�rta, Parkinsonnal besz�lgetett.

- Charnelle kisasszony – k�sz�nt a professzor. Jack csak a tan�r jelenl�te miatt biccentett a l�nynak. Lara helyesen mondta el a b�ntet� feladatot, b�r p�r dolgot nem eml�tett. Val�ban var�zslat n�lk�l kellett megtiszt�taniuk az �vegcs�ket, de ABC szerint sorba is kell azokat rendezni a hatalmas vitrinben. A biztons�g kedv��rt elvette a p�lc�jukat, mondv�n, hogy a b�ntet�munka ut�n majd visszaadja. Amint a professzor mag�ra hagyta a k�t tanul�t, Jack le�lt a legk�zelebbi pad tetej�re �s jeges pillant�st k�ld�tt a l�ny fel�.

- Ha nem seg�tesz, itt �jszak�zunk – k�ld�tt les�jt� pillant�st Lilly.

- Hogy �n? P�lca n�lk�l? – fintorodott el.

- Jah, persze, mert am�gy nincs p�lc�d – forgatta meg a szemeit Lilly.

- Perverz – suhant �t a fagyos arcon egy mosoly �rnya.

- Akkor csin�ljuk?

- Mit? – n�zett r� Jack meg�tk�zve.

- M�gis mit? � Mardek�r Isten�nek Dics� Agya – emelte a plafonra a tekintet�t a l�ny k�ny�rg�en, mik�zben el�vette egy m�retes rekeszt, ami dugig volt fiol�kkal.

- Ja hogy azt – �llt a l�ny mell�.

- Nem is azt, amir�l te �lmodozol, nyuszi – pr�b�lta cukkolni a fi�t.

- Hogy �n egy ilyen als�bbrend�vel, mint te? – grimaszolt Jack Lillyre n�zve. A l�ny ett�l olyan m�rt�kben felh�zta mag�t, hogy f�jtatva kezdte el tiszt�tani az ed�nyeket.

- M�g hogy als�bbrend� – dohogott mag�ban. – H�lye arisztokrata fics�r – szitkoz�dott tov�bb. – Azt hiszi, mindenkin�l jobb, de m�g egy nyomor�k t�zs�rk�nyt sem b�r ir�ny�tani.

- De tudok – jegyezte meg �rzelemmentesen.

- T�nyleg? Akkor arr�l a r�szr�l lemaradtam – f�st�lg�tt a l�ny.

- Honnan tudsz p�rszasz�ul? – k�rdezte hirtelen a fi�.

- Nem tudok – v�gta r� a l�ny.

- De m�r tegnap is, �s reggel is besz�lt�l a k�gy�val – jegyezte meg a fi� kim�rten.

- Biztos az „als�bbrend� �seim” egyike tudott �s megmaradt a v�rvonalban ez a k�pess�g – vont v�llat Lilly fel sem n�zve a t�r�lget�sb�l.

- Hm – hallatsz�dott Jack elgondolkod� hangja. – Pedig ez nagyon ritka �s nemes tulajdons�g – zengte a n�mas�gba.

- Nem �rdekel – mondta a l�ny, r� sem heder�tve. – �nel�g�lt kis j�gkir�lyfi – gondolta.

- M�rpedig k�ne…

- �s ugyan mi�rt? – n�zett a l�ny a mardek�ros szem�be. Most l�tta csak, hogy a fi� szeme mik�nt csillog. Mint a s�t�t �jszak�ban a vak�t� feh�r h�vihar.

- Mert ez egy �rt�kes �s fels�bbrend� jellemre vall.

- Te most m�g a p�rszasz�r�l, vagy magadr�l besz�lsz? – bukott ki a nevet�s Lillyb�l.

- Term�szetesen, a p�rszasz�r�l, b�r visszagondolva, r�m is teljes m�rt�kben illik.

- Aha… Szerintem ez cseppet sem olyan nagy dolog, mint be�ll�tj�k. Visszafel� haladunk az evol�ci�ban. Mert ha sokat besz�lsz k�gy�ul, m�r szinte el is felejtesz emberk�nt l�tezni. Eluralkodnak rajtad az �szt�n�k, �s megsz�nik l�tezni, az �gymond „fels�bbrend�s�ged” mint ahogy te ezt emlegeted – felelt a l�ny teljes bele�l�ssel. Jack elgondolkodott a szavain.

- �rdekes szemsz�gb�l n�zed, a dolgot, de van benne valami – mondta.

- De mi lenne, ha �rdemben is seg�ten�l? Nem szeretn�k holnap reggelig itt rostokolni – folytatta Lilly, �s Parkinson is belevetette mag�t a munk�ba. J� k�t �ra eltelt�vel �s Lillyt�l megannyi szitkoz�d�s ut�n elk�sz�ltek a tisztogat�ssal.

- Ez k�sz, most j�het a sorba rendez�s – s�hajtott Lilly.

- Fel�lem, �n most pihenek – d�lt h�tra a sz�kben Parkinson.

- De sosem k�sz�l�nk el – d�rrent r� Lilly.

- Nem tehetek r�la, hogy egyesek nem tudj�k az ABC-t – n�zett jelent�s�g teljesen a l�nyra Jack.

- Magadr�l besz�lsz? – mosolygott neg�desen Lilly.

- R�lad, pimasz kis s�rv�r� – sz�lt ridegen Parkinson.

- Mondtam m�r, hogy nem-vagyok-s�rv�r�! – kiab�lta Lilly. – Mondd csak, az aranyv�r�ek belteny�szete miatt az agyad nem b�rt kifejl�dni, vagy mi?! – l�pett a padja el� a l�ny szikr�z� szemekkel.

- Pedig nagyon �gy viselkedsz – mondta lekezel�en.

- T�nyleg? Ha nem tudn�m, azt hinn�m, hogy te gy�zt�l a p�rbajban. Csak mert ilyen nagy a sz�d, �s f�rtelmes a st�lusod – tette hozz� a l�ny hihetetlen�l d�h�sen. Parkinsonon nem l�tszott, de � is felkapta a vizet a megjegyz�sen. M�g hogy � vesztett egy holl�h�task�t�l. A Mardek�r b�szkes�ge.

- Visszav�g�t akarsz? – pattant fel a hely�r�l vill�ml� szemekkel.

- Nekem? Ugyan mi�rt k�ne? Te vagy a vesztes, nem �n – hajolt k�zelebb a l�ny hozz� szenved�lyesen a f�l�be suttogva. T�bb se kellett Parkinsonnak, megh�zta a l�ny haj�t �s nem engedte el, Lilly felszisszentett f�jdalm�ban. – Te beteg vagy? Most komolyan, olyan, mint az oviban!

- Mi az az ovi? – k�rdezte fenyeget�en Jack. Lilly erre csak r�h�g�tt, de a fi� m�g jobban el kezdte h�zni a haj�t. A l�ny nem tal�lt jobb megold�st, �gy �tm�szott az asztalon, ahogy a haja engedte, �s m�r Jack mellett �llt.

- Tudod az ovi, az olyan hely, ahol a sok kis embernek megtan�tj�k a j� modor alapjait – sziszegte a l�ny.

- �s szerinted nekem hi�nyom van j� modorb�l? – pillantott a v�szesen villog� szem� Lillyre. – Tudod, kedves vagyok azzal, aki meg�rdemli.

F�szerepl�nkn�l kezdett betelni a poh�r. Nem el�g, hogy les�rv�r�zi ez a semmirekell� mardek�ros, de m�g a haj�t is h�zza. Jobb megold�s h�j�n �gy bok�n r�gta a fi�t, hogy az hanyatt v�g�dott, �s a l�nyt a haj�n�l fogva mag�val h�zta.

- Engedj el te szerencs�tlen idi�ta – �lt Charnelle a fi� has�ra, azt a f�ldnek sz�gezve.

- Akkor sz�llj le r�lam – n�zett d�h�sen a l�nyra, mire az megvet�en len�zett r�.

- Sz�nalmas vagy Parkinson. Nem el�g, hogy legy�ztelek p�rbajban, de m�g fizikailag is alul maradt�l – villantott egy eszel�s vigyort a l�ny.

- Csak szeretn�d – mondta a helyzet�vel mit sem t�r�dve.

- Ohm – s�hajtott a l�ny. – Ha a mardek�rosoknak �szt osztottak volna – mondta lekezel� st�lusban. Parkinson egy hat�rozott mozdulattal fel�lt �s lel�kte mag�r�l a l�nyt. Lilly feje f�jdalmasan koppant az asztal sark�ban. Charnelle �gy �rezte, kett�hasadt a feje, �s mag�ban �tkoz�dva �llt fel, kiss� sz�d�lve. Farkasszemet n�ztek a fi�val, majd a mardek�ros odarohant a b�jitalos szekr�nyhez, �s ahelyett, hogy elkezdte volna sorrendbe rakni, a l�ny fel� dob�lta azokat.

Lilly led�bbenten n�zte Parkinsont, azt�n r�j�tt, hogy t�zkeresztben �ll �s lehajolt, pr�b�lt kisz�kni a helyis�gb�l. �m egy-egy �vegcs�t szerencs�sen elkapott �s azokat visszadob�lta a t�mad�j�nak. Majd mikor el�rte az ajt�t, h�ttal kinyitotta �s kil�pett rajta. Ugyanazzal a mozdulattal el is esett �s elter�lt a folyos� k�zep�n. Lumpsluck professzor �pp akkor �rkezett, hogy sz�ljon a k�t di�knak, hogy el�g lesz m�ra a munka, de mikor megl�tta a folyos�ra vet�d� Lillyt, megtorpant.

- Ezt most megkeser�l�d Parkinson – d�h�ng�tt Lilly �s a fel� rep�l� fiol�kkal mit sem t�r�dve pattant fel a f�ldr�l �s visszaront a terembe. – H������ – ki�ltotta fut�s k�zben, majd egy „Ja” kurjant�ssal �rt c�lba, azaz orrba v�gta a mardek�rost. Az elsz�rny�lk�dve l�pett h�tra �s az orr�t markolta, amib�l �ml�tt a v�r. Lilly �nel�g�lten vigyorodott el a m�v�n.

- Uram Teremt�m! – ki�ltott fel elsz�rnyedve Lumpsluck professzor, mikor bel�pett a terembe. Az szinte minden sz�nben pomp�zott, n�h�ny asztal f�st�lg�tt, megint p�r olvadozott, de olyan is volt, amelyik vih�ncolt.

V�g�l jobbnak l�tta ott maradni, �s fel�gyelni a k�t tanul�t, miel�tt �jra hajba kapnak. M�r f�l nyolc t�j�n j�rtak, mikor v�gre elengedte �ket a tan�r. Nem kellett ugyan �b�c� szerint rendezni a fiol�kat, viszont rendbe kellett hozni a k�rokat, �s �jabb b�ntet�munk�ra s�jtotta �ket. 

- Hogy az Isten vern� meg azt az �tkozott mardek�rost – d�h�ng�tt Lilly m�g akkor is, mikor a torony fel� indult, azt�n kin�zve az egyik ablakon, hirtelen megtorpant. A nap m�r alacsonyan j�rt a horizonton, majdnem lebukott a k�zeli hegy b�rc�n. – Merlin! Ha �n v�rfarkas vagyok, vagy mi… Teliholdkor, el�tte �s ut�ni napon, ami ma van… M�rmint ut�ni, mindj�rt �tv�ltozok �s azt nem a kast�lyban k�ne – gondolta megr�k�ny�dve. Agya hihetetlen sebess�ggel p�rg�tt, hogy mit k�ne tennie. Ugyanis nem k�rdezte meg Lupint, hogy � mit szokott csin�lni, vagy valami. Elkezdett rohanni a folyos�n a kij�rat fel�, de az egyik sarkon bele�tk�z�tt egy ismer�s dologba.

- Szia Lilly – n�zett le a l�nyra James. Lilly kisgyerek tekintettel pillantott vissza r�, szemei kit�gultak �s sz�ja leg�rb�lt.

- Szia – k�sz�nt bizonytalanul. – Ezt most nagyon nem kellett volna – szitkoz�dott mag�ban.

- Mit keresel erre? – k�rdezte gyanakv�an.

- �n csak b�ntet�munk�n voltam – vont v�llat a l�ny.

- Hehe – nevetett fel James. – El�bb vagy b�ntet�munk�n, mint mi – mondta mosolyogva.

- Kac-kac – h�zta el a sz�j�t Lilly. – �s te mit csin�lsz a folyos�kon? – vonta fel szem�ld�k�t a l�ny, s a k�zelben egy farkas vony�t�s hallatsz�dott. – Id� van – gondolta.

- �h, semmit, most megyek picim, de vigy�zz magadra – puszilta meg a l�ny homlok�t �s elvonult a folyos� s�t�tj�be. Lilly megk�v�lten �llt egy helyben.

- Ez igaz�n remek. Mi vagyok, hogy csak �gy puszilgat? Pl�ssmaci, vagy mi? – t�rt mag�hoz, s m�r szedte is a l�pcs�ket a roppant nagy ajt� fel� �s kisurrant rajta. – Bezzeg Lupin meg olyan nyomor�k, hogy egy kis cs�kt�l megijed – kapta fel a vizet. – Nem hiszem el, hogy nekem is ilyen pasikat kell kifognom. Komolyan mondom, z�rd�ba vonulok… na j� ink�bb nem – kapott �szbe �s elmosolyodott. Az eg�sz t�jon sz�rk�let honolt m�r.

- �s most hova? – n�zett k�rbe. – Jobb h�j�n marad a Tiltott Rengeteg… Csak rem�lhetem, hogy nem akadok �ssze egy kentaurral sem, vagy valami m�s �llattal. Igaz�n senkit sem akarok meg�lni… Kiv�ve azt a bolond Parkinsont. F�, most olyan sz�vesen megn�zn�m, hogy reag�lna arra, ha l�tna �tv�ltozni – mosolyodott el mag�ban.

Nesztelen�l osont az erd� fel�. M�r vagy t�z perce rohant, mikor m�g mindig nem t�rt�nt semmi, �s ezt kezdte is furcs�llni, azt�n egy z�rejt hallott nem messze maga el�tt, de a rengetegben m�r olyan s�t�ts�g honolt, hogy nem l�tta mi az. Csak mikor k�zelebb l�pett, vette �szre, hogy egy ismer�s alakba botlott.

- Szia Remmy – pr�b�lt mosolyogni a l�ny, de nem nagyon ment neki. – J� kis kutyus – tette hozz�, mikor a v�rfarkas r�emelte villog� szemeit. – Ezt nem �rtem. Ha m�r � is �tv�ltozott, nem kellett volna nekem is? Akkor ez azt jelenti, hogy… nem fert�z�dtem meg? – t�prengett, de ism�t nem b�rt moccanni sem, �s a bestia v�szesen k�zeledett fel�, mik�zben d�h�sen morgott. – H�t ez mondjuk m�r mindegy, mert ha eddig nem is, most me… – akadt el a gondolat menete.

�jra egy furcsa �rz�s ker�tette hatalm�ba. Teste felperzsel�d�tt, �s �rezte, hogy megv�ltozik a kin�zete. �m most nem olyan m�d, mint �lm�ban. Teljesen m�sk�pp. �s kiss� „Dej� vu” be�t�ssel, mintha m�r megt�rt�nt volna ez vele. Szeme v�r�sen felizzott, majd a pupill�ja teljesen kit�gult, az eg�sz szem�t feket�be festve, m�gis mindent arany sz�nben l�tott. Tudta, hogy alkata kisebb lesz, mivel a k�rnyezet�t egyre nagyobban l�tta. Dac�ra a s�t�tnek �lesen l�tott, minden egyes levelet �s a rajta m�sz� bogarakat is. Azt�n mikor a v�rfarkas �rdekl�dve szimatolta meg, kit�rta karjait �s felreppent.

- Rep�l�s? A v�rfarkasok, nem tudnak rep�lni – gondolta a l�ny, mik�zben sz�rnyra kapott. – Itt valami nagyon nincs rendben – esett k�ts�gbe, �s �rezte, hogy az ordas elkapja a fark�t �s j� n�h�ny pihe toll�t kit�pi. – A��� – pr�b�lt sik�tani, de eg�szen m�s hang j�tt ki a tork�n. – Remmy, ha visszav�ltozol, ez�rt m�g kapsz – pillantott h�tra, a m�r t�voli v�rfarkasra, amit hanyagolhatott volna. Mire el�re n�zett, m�r k�s� volt man�verezni, egyenesen egy �gnak rep�lt. A feje ism�t hangos koppan�ssal csap�dott egy f�ba, �s elvesztve eszm�let�t – r�zuhant az egyik m�retes �gra.

M�g s�t�t volt, mikor Lilly mag�hoz t�rt, de a rengeteg lak�i m�r �bredezni kezdtek. A rem�nytelen p�r nem akart kibontakozni, �gy teret hagyott az �jszakai �llatoknak m�g egy-egy utols� zs�km�ny szerz�s�re. Lillynek borzaszt�an f�jt a feje, �s amint megmozdult, vagy k�t m�tert zuhant �s egy nyikkan�ssal �rt f�ldet.

- Neked is j� reggelt – ny�g�tt fel, mik�zben pr�b�lt norm�lis p�zba verg�dni. A kopony�ja �gy �rezte, mintha kett�hasadt volna, �s nem igaz�n tudta, hogy mi is t�rt�nt az �jszaka. – Aha, akkor most v�rfarkas vagyok, vagy nem? – �lt fel a nyirkos f�ben a l�ny. Csak annyira eml�kezett, hogy Jamesszel besz�lgetnek, azt�n m�sra semmit.

- Oh, Istenem! Hol vagyok? – mondta bele a vak n�mas�gba a l�ny. Majd fel�llt, de azon nyomban vissza is huppant a f�ldre, mert az �benfa egyik �ga t�l alacsonyan volt �s szerencs�tlen�l lefejelte. – Mi�rt sz�vat engem az Univerzum? – tekintett a csillagos �gre a l�ny. Az Androm�da Galaxis sz�pen l�tsz�dott a tiszta, �szi id�ben, �s Lilly beleborzongott e l�tv�nyba.

A k�zelben egy bagoly r�ppent el, �s csapott le egy eg�rre, majd sz�rnyalt fel. Ett�l a k�pt�l Lillyben is felmer�lt, egy eml�kk�p, amint rep�l.

- Hisz ez lehetetlen – n�zte a tovasz�ll� madarat. – Legal�bb a p�lc�m lenne n�lam – morgott a l�ny. De a p�lc�ja Lumpsluck professzorn�l maradt, mert olyan siet�sen hagyta el a termet, hogy el is felejtette visszak�rni. Elindult h�t a n�i �szt�neire hagyatkozva, no meg a hatodik �rz�k�re. Az erd� id�vel ritkulni is kezdett, de Lilly lelk�re v�gtelen m�lys�g nehezedett. Nem tudta mire v�lni ezt, �gy tov�bb ment. Hirtelen egy gally reccsent meg m�g�tte, de mire h�trapillantott, m�r semmi sem volt ott.

- Nyugi Lill, biztos csak egy m�kuska volt – nyugtatta mag�t a l�ny �s megny�jtotta l�pteit. Alig telt el egy f�l perc, egy �jabb reccsen�st hallott, de mire megfordult, megint nem l�tott semmit. – H�t ez nagyon j� – s�hajtott �s tov�bbment. �rezte, hogy figyeli valaki �s nem messze t�le jobbra meg is villant egy szemp�r.

- Jaj, ne – ny�sz�rg�tt a l�ny, mikor az alakot is megl�tta a szemekhez. Esz�be jutott, hogy este is l�tta a v�rfarkast. – Remek, m�g nem vagyok v�rfarkas, de mindj�rt v�lthatok magamnak els� oszt�ly� harapd�l�s sorsjegyet – mosolyodott el f�jdalmasan �s megfordult. �gy tett, mintha nem l�tott volna semmit, h�tha akkor b�k�n hagyja az ordas. De a rem�nye hamar hamv�ba holt, mid�n hallotta, ahogyan a v�rfarkas k�veti. Azt�n teljesen v�ratlanul �rte a t�mad�s. A bestia r�vetette mag�t a holtra r�m�lt Lillyre, aki a s�ly alatt �sszecsuklott �s hasra esett, majd gyorsan a h�t�ra fordult.

- Szembe akarok n�zni a v�gzetemmel – suhant �t az agy�n. A v�rfarkason l�tszott, hogy k�zd az emberi �s a d�moni er�, de az �szt�n�k kerekedtek fel�l az �szen. – Nem akarok kaja lenni – ny�sz�tett a l�ny. A farkas morogva szimatolta meg Lillyt �s k�zben fenyeget�en villogtatta szemeit �s fogait, majd a ledermedt l�ny f�l� tornyosult. Hatalmas mancs�t felemelte, majd egy suhint�ssal a l�ny karj�ba m�lyesztette.

Lilly olyan m�rt�kben meg volt r�m�lve, hogy a l�legz�sen k�v�l, megnyikkanni is elfelejtett. Mikor �jra felemelte �les karmait, arra a l�ny m�r felny�g�tt �s amint lecsapott, a sz�j�ba harapott. Lilly �les fogaival �gy fels�rtette az als� ajk�t, hogy elkezdett bel�le folyni a v�r. A v�rfarkas felfigyelt a l�ny �ncsonk�t� szenved�s�re, �s ki�hezett szem�t a l�ny ajk�ra szegezte.

- Ugye, nem most akarsz lesm�rolni… lenyalni? – k�rdezte az eszel�s tekintet� farkast�l Lilly. – H�t, Piroska, ez nem az �n napom – gondolta r�m�lten. A v�rfarkas pof�ja hihetetlen lassan k�zel�tette Lillyt. A hajnali p�r r�v�n v�r�s f�nyben �szott az eg�sz t�j, �s a mozdulat k�zben a farkas emberr� v�lt. A fi� pupill�ja kit�gult a meglepet�st�l �s �talakul�s k�zben sikeresen le is fejelte a l�nyt. Lilly kezdett kett�t l�tni a sok buksij�ra m�rt csap�st�l. A l�ny lehunyta a szem�t, hogy ne kelljen Remus szenved�s�t l�tnia, �gy is �pp el�g volt a hangokat hallani, ahogy a teste visszav�ltozik.

A fi� nem b�rta tartani mag�t a f�jdalomt�l �s Lillyre esett, aki a hirtelen j�tt s�lyt�l neh�zkesen felny�g�tt. Mire a v�rfarkas teljesen mag�hoz t�rt, �rezte, hogy k�t kar �leli �t �s egy selymes nyakon pihentette a fej�t. Hirtelen azt sem tudta, hogy hol van �s f�leg azt nem, hogy ki a tulajdonosa a h�feh�r b�rnek. Felemelte a fej�t �s a fr�sz j�tt r� mikor megl�tta, hogy egy teljesen k�ts�gbeesett �s k�nnyez� Lillyn fekszik.

- Jaj, Remmy – s�hajtott a l�ny a s�r�st�l rekedt hangon �s szorosabbra vonta az �lel�st. Lupin nem igaz�n �rtette mi t�rt�nik, de az�rt j�l esett neki egy ilyen „�breszt�s”.

- Lilly, mi a baj? – pillantott a l�ny k�nnyes szem�be, majd lesz�llt r�la, �s felseg�tette.

- Olyan sz�rny� volt – �lelte meg ism�t a fi�t �s a v�ll�ba f�rta az arc�t. Remus is �tkarolta a l�nyt, �s a haj�t simogatta. – �n – kezdte a l�ny, majd elharapta a mondatot. – Nem harapt�l meg – helyesb�tett.

- Nem vagy v�rfarkas? – d�bbent meg a fi�. – Az hogy lehet? Hisz a kezed – t�n�d�tt el Remus.

- �n nem tudom, de – kezdte a l�ny, majd k�nnyes szemmel, �s v�rz� sz�jjal a fi�ra emelte tekintet�t – sajn�lom.

- Mit? – k�rdezte szel�den Remmy.

- Ezt – kezdte a l�ny �s l�bujjhegyre �llt, hogy egy magass�gban legyen a fi�val. Majd megpuszilta Remus ajk�t. A fi�nak megd�bbeni sem volt ideje, Lilly olyan gyors volt �s mire feleszm�lt, a l�ny m�r a mellkas�nak d�lt �s a sz�vver�s�t hallgatta.

- Oh – hagyta el a fi� sz�j�t. – Hmm, vattacukor �z� a v�red – mondta a fi� boldogan megnyalva a sz�j�t, mire Lilly k�rd�n felpillantott r�. – A sz�d… M�g mindig v�rzik – mosolyodott el a fi�.

- Perverz – mondta a fi� tal�rj�ba a l�ny �s m�lyen s�hajtott.

- Am�gy – kezdte Remus, mire Lilly �jra r�n�zett. – Semmi baj – somolygott �s gyeng�den megpuszilta a l�ny arc�n a m�r alig l�that� karmol�s nyomot. – Nekem k�ne bocs�natot k�rnem – d�rm�gte tov�bb a fi� Lilly haj�val j�tszadozva. – �s nem csak az �jszakai farkasos dolgok miatt, hanem ahogy reggel viselkedtem. �n csak nem tudtam, hogy mi t�rt�nik, �s hogy… Sz�val �rted.

 Lilly b�lintott �s l�ngol� arc�t a fi� tal�rj�ba rejtette. �rezte, hogy a fi� sz�ve nyugodtan verdes �s ett�l � is megnyugodott.

- Szeretn�k minden reggel �gy �bredni – sz�lt �lmodoz� hangon Remus, mire Lilly elnevette mag�t.

- H�t �n az�rt nem. Vagyis az elm�lt p�r perc t�nyleg kellemes volt – mosolygott boldogan a fi�ra, �s kibontakozott az �lel�sb�l, majd elindultak a kast�ly fel�.

- Na, mes�lj, mi t�rt�nt – mondta Remus �rdekl�d�en.

- Mint mondtam, fura dolgok t�rt�nnek velem. T�bbek k�z�tt ma reggel az egyik fa tetej�n �bredtem – mondta r� sem n�zve a fi�ra.

- Az se rossz – mosolyodott el.

- Na, kicsit t�bb egy�tt�rz�st, ha k�rhetn�k – bosszankodott a l�ny. A fi�ra n�zve megakadt a szeme egy tollpih�n, ami a fi� tal�rj�hoz volt ragadva. Lilly leszedte az arany tollat, �s elt�n�dve n�zegette.

- Az mi?

- Honnan tudjam? Rajtad volt – �lt�tt nyelvet a l�ny �s megfogta a fi� kez�t. Gondtalan csendben andalogtak egym�s mellett a kast�lyig, majd Remus elk�s�rte a l�nyt a Holl�h�t ajtaj�ig. Lilly megtorpant a l�pcs�n �s visszafordult, hogy Remus szem�be n�zzen.

- Igen? – k�rdezte a fi�.

- Mondd csak, mit csin�lsz ma? – k�rdezte Lilly.

- Kipihenem az �jszakai f�radalmakat – felelte hamisk�san.

- �s mondd csak, lenne kedved a t�parton pihenni velem, meg a t�bbiekkel?

- Van v�laszt�som? – vigyorodott el a v�rfarkas.

- Nem igaz�n – sim�totta v�gig bal kez�t a fi� arc�n. – Akkor egy k�r�l a tudod melyik f�n�l?

- Olyan sok�’? – villantotta feh�r fogait a fi�.

- Addig alszom – �lt�tt nyelvet a l�ny.

- Na, j�, nem b�nom, fel�rom valahova, hogy el ne feledjem – hajolt oda a l�nyhoz �s megpuszilta, majd lement a l�pcs�n. Lilly elvar�zsolt arccal osont fel a h�l�szob�ba �s d�lt be ruh�st�l az �gyba.