***

Vak�t� f�ny �s meghitt csend. Lillynek hasogatott a feje mikor mag�hoz t�rt.

-  J� reggelt, Csipker�zsika – hajolt f�l� Remus �s ajakon puszilta. A l�ny nem eg�szen �rtette, mi t�rt�nik, de fel�lt a h�feh�r �gyban, s k�rben�zett. A gyeng�lked�n volt. Hirtelen esz�be jutott, mi t�rt�nt, �s azonnal felh�zta mag�t �s pofon csapta Remust, aki megh�kkenten �llt az esem�nyek el�tt.

- Te utols�, aljas sz�vtipr� – sziszegte Lilly rekedt hangon.

- Hogy? – pillantott a l�nyra �rtetlen�l.

- Mi�rt nem j�tt�l a partra? – vetett ellens�ges pillant�sokat a meglep�d�tt fi�ra.

- �n mentem, de akkor m�r nem volt�l, azt�n m�r csak itt l�ttalak – v�laszolt. Lillynek megenyh�lt az arca, de mikor esz�be jutott a reggeli kis frusk�s jelenet, azonnal felment a v�rnyom�sa.

- �s am�gy is. Ki az a Natalie? – k�pte a sz�t. Remus megvonta a v�ll�t.

- Eggyel alattam j�r, seg�tettem tegnap neki tanulni.

- Persze-persze… „Tanulni” mi? – k�rdezte d�h�sen, majd mikor felfogta mit mondott a fi�, hozz�tette. – Tegnap?

- Igen, tanulni. H�t, ja, tegnap… Persze, most t�rt�l magadhoz. Igaz�b�l m�r vas�rnap van – sz�lt szel�den.

- Aha – b�lintott Lilly. – De James �s Sirius m�st mondott, arr�l a Natalie l�nyr�l.

- No, igen. Sirius mindig f�lre �rti az ilyen dolgokat – gondolkodott el. Majd esz�be jutott, hogy mit is mondott. – Jaj, Lilly, semmi nem t�rt�nt. Ez�rt vagy ilyen… morcos? – cir�gatta a l�ny arc�n �s a haj�val kezdett el j�tszani.

- Ja, j� – mondta l�nyos zavar�ban Lilly, h�tra d�lt �s elkezdte a szob�t szeml�lni. D�lel�tt t�z �ra volt. – Am�gy, hogy ker�ltem ide?

- Az a Parkinson gyerek sz�lt Lumpsluck profnak – felelte gyeng�den Remus.

- Mi? – h�rd�lt fel Lilly �s �jra a fi�ra pillantott. – �s mit mondott, mi t�rt�nt?

- Azt, hogy vizes volt a l�bad �s megcs�szt�l – felelte lassan a fi�.

- Ezt nem hiszem el – �lt fel ism�t a l�ny, de azon nyomban visszazuhant a puha p�rn�kba, mivel sz�d�t�en hasogatott a feje.

- Tal�n nem �gy t�rt�nt?

- �ppens�ggel nem – sziszegte a l�ny. – V�letlen neki mentem, �s az a s�ltbolond meg�tkozott valami k�b�t� �tokkal, �n meg leestem a l�pcs�n. Azt�n nem eml�kszem mi t�rt�nt – morogott d�h�sen Lilly. – Ezt nagyon megkeser�li.

- Pedig el�g meggy�z�en alak�tott – bizonygatta Lupin.

- �s te neki hiszel vagy nekem?

- Lilly, k�rlek. Megs�rtesz – pillantott a l�nyra, s �jra elkezdett j�tszani a haj�val. – Persze, hogy neked hiszek. Akkor gondolom, nem k�ne elmondanom, hogy kapott m�g a gyors seg�ts�g�rt h�sz pontot – folytatta halkan, mire Lilly �jfent felhorkantott.

- Kikaparom a szemeit annak a sunyi k�gy�nak – morgott a l�ny.

- Nyugodj meg, dr�g�m, m�g r��rsz ezzel szerd�ig.

- Mi�rt pont szerd�ig? A fene, el is felejtettem… Gomb�szni megyek azzal a f�l�r�lttel a Tiltott Rengetegbe – v�laszolt saj�t k�rd�s�re.

- Veled mehetek, ha akarod – somolygott a fi�.

- Meg tudom v�deni magam – h�zta fel az orr�t. – F�leg att�l a kis mitugr�szt�l.

- Pedig most nem �gy n�zel ki, kicsim – sim�tott v�gig a l�ny bek�t�tt fej�n, Lilly s�rt�d�tt arcot v�gott.

- H�t igen, ha �gy �tkoznak meg, hogy el�tte majd kiesik a szeme, akkor az t�nyleg v�ratlanul �r – h�zta el a sz�j�t.

- Hogy tudn�nak r�d n�zni m�sk�pp? – somolygott a fi�, s Lilly is elmosolyodott. – Sz�val, szent a b�ke, dr�g�m?

- Eddig se t�lem f�gg�tt – t�rt bele szerelme k�v�natos haj�ba. – Kis v�rfarkasom – puszilta meg, majd meg�lelte a fejf�j�son fel�l kerekedve.