6. fejezet

„�rd�gi k�r: T�r-id�csavarban”

„Egyszer egy b�s �jf�lt�jon, m�g borongtam zsongva, f�j�n,
S furcsa k�nyvek altatgattak, holt mes�kb�l v�n baz�r,
Lankadt f�m m�r le-ledobbant, mikor �m valami koppant,
K�nn az ajt�n, mintha roppant halkan roppanna a z�r.
”Vend�g lesz az”, �gy t�n�dtem, ”az�rt roppan k�nn a z�r,
Az lesz, m�s ki lenne m�r?”
Edgar Allan Poe: A holl�

- Parkinson – sziszegte Lilly, mikor megl�tta h�tf�n a gyeng�lked�t elhagyva a Mardek�r J�g-kir�lyfi�t, mik�zben p�r prefektus �pp a folyos�n cirk�lt.

- Oh, Lilly – pillantott fel tettetett kellemes meglep�d�ssel. – H�t fel�p�lt�l? – k�zeledett fel� a fi�.

- Mit akarsz? – f�rmedt r� Lilly.

- No de Miss Charnelle, kicsit t�bb tiszteletet a megment�dnek – villantott gonosz mosolyt Jack.

- Csak nehogy annyira elolvadjak a lovagias ment�akci�dt�l, hogy meg tal�ljalak cs�kolni – somolygott s�t�t perverzs�ggel a l�ny, �s l�pett egyet Parkinson fel�, aki jobbnak l�tta elslisszolni, miel�tt Lilly megval�s�tja aljas terv�t. A l�ny el�gedetten mosolyodott el Jack siet�s t�voz�s�n. – H�h�, legal�bb m�r tudom a gyenge pontj�t – vigyorodott el. – Vajon mi�rt gy�l�lhet ennyire? – merengett el, mik�zben a szob�ja fel� igyekezett.

Mikor a l�pcs�n l�pdelt, egy k�p villant be neki, mikor mad�rt�vlatb�l n�zte egyetlen v�rfarkas�t. Majd megtorpant. – Mi�ta tudok rep�lni? – h�kkent meg. – Meg kell k�rdeznem any�mat… Ez tuti megint valami Charnelle cucc lesz – forgatta meg szemeit. – Elegem van, hogy sose mondja el a csal�di „titkokat”, ahogy � emlegeti… Mintha olyan nagy sz�m lenne, biztos van minden csal�dnak ilyen jelszava, de akkor is – idegeskedett tov�bb a barnahaj� sz�ps�g. T�relmetlen�l belet�rt a haj�ba, �s elhat�rozta, hogy d�lut�n els� dolga lesz �rni az anyj�nak az �ggyel kapcsolatban.

- De addig is, „v�letlen�l” tal�lkoznom k�ne sz�vszerelmemmel – vigyorodott el mag�ban. – Huh�, ha ap�m ezt megtudja, l�gpusk�val fog megint rohang�lni a szob�ban – somolygott. – Mint legut�bb – nosztalgi�zott –, mikor Kar�csony volt, �s egy eg�r el�ugrott a d�szek k�z�l, �s ahelyett, hogy ink�bb valami elfog� b�b�jt id�zett volna, el�kapta a l�gpusk�t �s elkezdett l�v�ld�zni – r�h�g�tt fel mag�ban, az eml�ken. – �s persze a frissen festett falra ker�lt az eg�r v�re – s�hajtott. – �s beh�ztuk Sirivel a v�rfolt el� a hangfalat – nevetett fel ism�t. – B�r nem sok�’, itt is v�r fog folyni… Szerd�n, ha nem is v�rbossz�t, de v�res bossz�t fogok �llni azon az elmebeteg, teny�sztett aranyv�r� fics�r Parkinsonon – monologiz�lt mag�ban f�szerepl�nk, �s a jeges tekintet� sz�pfi�n �gy felh�zta mag�t, hogy m�g akkor is tapintani lehetett a d�h�t, mikor m�r visszafel� baktatott a l�pcs�n a nagyterembe, reggelizni. A terembe l�pve k�rbe n�zett, de nem l�tta sz�ve v�lasztottj�t, �gy a d�hh�z n�mi hi�ny is p�rosult. R�gi-�j bar�tj�t viszont megtal�lta, amint kedvenc elfoglalts�g�t v�gzi, azaz eszik. Ez a cimbora nem volt m�s, mint Harper.

- Szervusz Seamus – huppant le a fi� mell� Lilly.

- ’ia – k�sz�nt teli sz�jjal. – ’e’ ’�’utt�?

- Hogy mondod? – n�zett sz�rakozottan a fi�ra. Harper lenyelt a falatot �s megism�telte k�rd�s�t, �m n�mik�pp tartva a l�nyt�l.

- Meggy�gyult�l?

- Ja-ja, kiheverten az al�val� t�mad�st – h�zta fel az orr�t Charnelle.

- T�mad�s? �n �gy hallottam…

- Hogy megcs�sztam? – v�gott a szav�ba. – �gy is lehet mondani – sz�lt, s r�szletesen elmes�lte, hogy val�j�ban mi is t�rt�nt.

- Nem mondod? �s ezek ut�n, m�g � kapott pontot? – t�totta el a sz�j�t a s�t�tsz�szi.

- Most sz�lj hozz� – t�rta sz�t karj�t Lilly. – �s am�gy veled mi a helyzet? – pillantott a fi� gyerekarc�ba.

- Semmi extra, pr�b�lom kiheverni a fenyeget�sed – eresztett meg egy f�lmosolyt.

- De �n nem is – ellenkezett Lilly, de po�nb�l halkan elkezdett morogni, mire Harper megk�v�lten n�zett r�. Azt�n Lilly �gy tett, mintha harapna egyet fel�, amit�l Seamus h�trah�k�lt. – Nyugi van, H�rpi b�bi – vigyorodott el Lilly.

- Haha, nagyon vicces – nyomott el egy halov�ny mosolyt �s visszat�rt az �tele megsemmis�t�s�hez.

Az �let a Roxfortban gyorsan telt, f�leg ha volt mit csin�lni. Lillynek meg ugye nem volt valami unalmas �lete, kiv�ve, ha �pp bar�tn�ire v�rt. Szerda d�lut�n is �gy volt, hogy egy�tt mennek vacsor�zni, de a l�ny t�bb mint f�l �ra v�rakoz�s ut�n megunta az �csorg�st, �s lesietett a l�pcs�n, mert alig f�l �ra m�lva kezd�d�tt is egyetlen im�dott mardek�ros�val a b�ntet� munka. Mellesleg az elm�lt k�t napban tov�bbi h�rom b�ntet�munk�t kapott h�n szeretett holl�h�tas f�szerepl�nk, amihez nagyon nem f�l�tt a foga.

Remusszal megbesz�lt�k, hogy m�g �sszefutnak el�tte, �gy Lilly a gyors vacsora ut�n kiment az imm�ron holdudvaros �gbolt al�, a „megszokott” fa al�. M�r azt hitte, hogy szerelme elfelejtette a tal�lk�t, de mikor gyeng�den meg�lelte h�tulr�l, ell�gyult a l�ny arca.

- M�r azt hittem, nem j�ssz Re… - harapta el a sz�t, mikor megfordult �s megl�tta, hogy az �lelget�s illet� ugyan griffend�les, de ez egy… – Potter! Engedj el – l�pett h�tra egyet.

- Kit v�rt�l? – n�zett a l�nyra f�rk�sz� arccal.

- Senkit – v�gta r� az.

- Persze… Van bar�tod?

- Nincs – j�tt a t�l gyors v�lasz, amit�l James elh�zta a sz�j�t.

- Ki az? – k�rdezte gy�szos hangon.

- Potter – sziszegte Lilly szikr�z� szemekkel. – Ha lenne iss bar�tom, semmi k�z�d hozz�.

- J� – s�hajtott. – �s mi�rt vagy kinn ilyen k�s�n?

- B�ntet�munk�m lesz, Parkinsonnal – sziszegte a nevet. – �s te mi�rt j�tt�l ki?

- Hmmm – gondolkodott el az �lompasi. – Jah, igen, Remus k�ld�tt, hogy majd azt a valamit odaadja m�skor – dar�lta. – Azt hiszem ezt mondta, de nem igaz�n �rtettem – tette hozz�. Lillynek szerencs�je volt, hogy s�t�t l�v�n nem l�tsz�dott, hogy elpirult. Majd nyelt egyet.

- �s mi�rt nem tud j�nni? – k�rdezte, szinte elhal�n �s rem�nykedett, hogy nem buknak le.

- Asszem, megint Natalie-t „korrepet�lja” – vigyorodott el. Lilly csak megforgatta a szemeit.

- Te figy’, Jamie, nem lehet, hogy csak sim�n korrepet�lja, �s semmi szenved�lyes dolgot nem tesznek? – csengett n�mi bossz�s�g a hangj�ban.

- Most hogy �gy mondod… Van benne valami, mert Remus bar�tom mostan�ban olyan… hogy is mondjam… Elvar�zsolt – morfond�rozott. Lilly sz�ja perverz mosolyra h�z�dott, de semmit se mondott. – �s az a fura, hogy am�gy Natyra r� se heder�t – folytatta.

- Aha – ny�gte Lilly, s tov�bb indult az erd� fel�.

- V�rj m�’ meg – eredt ut�na James.

- Jaj, Potter – s�hajtott Lilly. – Ne f�rassz m�r, tanulj ink�bb… Vagy kviddicsezz, �gyis a h�tv�g�n lesz az els� m�rk�z�s.

- Nem r�zol le ilyen k�nnyen… Am�gy is… Mi�rt nem v�rjuk meg a bar�tod? – vigyorodott a l�nyra.

- Ksz – v�laszolta Lilly.

- Eg�szs�gedre.

- Ez k�romkod�s volt – mondta fens�bbs�gesen. – Jap�nul azt jelenti, hogy a francba.

- Oh – torpant meg James, majd mikor l�tta, hogy a l�ny nem lass�t, futva �rte csak utol.

- Kopj m�r le – fordult fel� Lilly.

- Csak kedvesen, dr�g�m – mosolygott r�.

- Am�gy is, ne vigyorogj, mint a tejbe t�k… – zs�rt�l�d�tt.

- Mi�rt ne? Az �let gy�ny�r�, fiatalok vagyunk, �s a sz�vem h�lgy�vel vagyok – �lmodozott a griffend�les.

- M�g mindig ny�las vagy – fintorodott el Lilly.

- El is felejtettem, hogy durv�n szereted – kapta el egyik kez�vel a csukl�j�t, m�g m�sikkal megragadta a tark�j�t �s mag�hoz h�zta. Lilly fel se fogta, hogy mi t�rt�nik, csak akkor t�rt mag�hoz, mire a fi� sz�ja m�r az � ajk�t ostromolta. Megpr�b�lt kit�rni James szor�t�s�b�l.

- ’otter… ’edd… ki… ’… sz�mb�’… a… nyelve’ – ny�gte a szavakat, m�g a fi� nyelv�vel k�zd�tt. Mivel James, olyan �gyesen �lelte, hogy Lilly gyakorlatilag mozdulni se b�rt, csak nagy er�lk�d�s �r�n tudta el�hal�szni a p�lc�j�t. James olyannyira el volt mer�lve a foglalatoss�g�ban, hogy �szre se vette a l�ny pr�b�lkoz�s�t, �gy Lilly a p�lc�j�t a fi� fel� szegezte, s m�r csak a megfelel� pillanatra v�rt, hogy meg�tkozhassa. �m ahhoz tiszt�n kellett kiejteni a szavakat, ami jelen helyzetben neh�zkesen ment volna neki.

- F�j Jameses lettem, Jameses lettem – gondolta. – Adonisra, ez sose f�rad el? – d�bbent meg a fi� �llhatatoss�g�n. Mintha csak erre v�rt volna James, a kezdeti t�z al�bb hagyott a fi� sz�v�ben �s ezzel egy id�ben gyeng�debben, �m ann�l szenved�lyesebben cs�kolta tov�bb Lillyt. Igaz�n idilli lett volna a helyzet a foldf�nyben, �s a felfokozott v�gyakban, ha a l�ny is viszont szerette volna a fi�t, de ebben a szitu�ci�ban Lillynek csak egy c�lja volt.

- Relaxo – s�hajtott Lilly, �s James vagy egy m�tert rep�lt. – Nesze nekem ny�las… – t�r�lte le a sz�j�t a kez�vel Lilly s k�zben szikr�z� szemekkel pillantott t�mad�j�ra, majd mint a pr�d�j�ra vad�sz� s�lyom k�zeledett Potter fel�. – Ha ezt m�g egyszer meg mer�szeled tenni, komolyan mondom, hogy nem ker�lsz ki az „�lel�semb�l” egy darabban – sziszegte d�h�sen a l�ny.

- H�t nem volt j�? – �lt fel a f�ben James.

- Itt most nem err�l van sz� – dobbantott egyet l�b�val a l�ny.

- �r�l�k, hogy �gy �sszemelegedtetek – l�kte el mag�t egy csukly�s a k�zeli fa rejtek�b�l –, de nem �ll sz�nd�komban eg�sz �jjel ezzel – pillantott megvet�en Lillyre – az erd�ben b�kl�szni – fejezte be �dv�zl�s�t Parkinson. Lilly �sszesz�k�tette szemeit �s �rthetetlen szitkoz�d�sok k�zepette hagyta hoppon a k�t fi�t.

- �ntelt elk�nyeztetett arisztokrata aranyv�r�. Azt hiszi, hogy b�rkit megkaphat… H�t nagyon t�ved. Mit k�pzel, hogy Engem csak �gy b�ntetlen�l lesm�rolhat? – d�h�ng�tt mag�ban Lilly. Majd egy m�sik hang a fej�ben kezdett el vele vitatkozni. – De nem tagadhatom, fens�ges volt – duruzsolt neg�desen. – F�j m�r – v�dekezett n�mileg megt�rve a felettes�n, de m�g �rezte a fi� �z�t a sz�j�ban, �s hozz� tette – Am�gy is, az epret jobban szeretem a marcip�nn�l – z�rta le a vit�t elm�j�ben.

A vad�rlakn�l m�r v�rta Lillyt �s Jacket Hagrid. A biztons�g kedv��rt le kellett adniuk a p�lc�jukat, nehogy megint egym�s tork�nak essenek.

- Bemenni este a Tiltott Rengetegbe, r�ad�sul fegyver n�lk�l… �r�let – f�st�lg�tt Parkinson, mihelyst �tjukra engedte �ket Hagrid.

- A te hib�d. Mi�rt kellett b�jitalokkal dob�l�znod? Mint a ded�ban – replik�zott Charnelle. Jack csak egy megsemmis�t� pillant�st k�ld�tt a l�nynak.

- Mert nem b�rom elviselni az als�bbrend�ek l�tv�ny�t, nem hogy k�zels�g�t.

- J�, �n is pont �gy �rzek – villogtatta szemeit Lilly.

- �s miket is k�ne begy�jteni? – v�ltott t�m�t a mardek�ros.

- Mi az? Tal�n � Fens�bbs�g�nek rossz a mem�ri�ja? – zs�rt�l�d�tt Lilly. – Angyal k�k�rcsin, Macskagy�k�r, Holdharmatja, Unikornis v�r… Unikornis v�r. Basszus m�r, azt honnan sz�ljek? – csattant fel Lilly. – Azt nem �rtem, hogy nekem mi�rt kell veled j�nn�m. B�r… kell egy fel�gyelet sz�modra, nehogy elt�velyedj, vagy valami bajod essen – simogatta meg aljas mosollyal a buksij�t.

Parkinson nagyon nem d�jazta ezt a k�zeli testi kontaktust �s mikor Lilly lehajolt, hogy jobban szem�gyre vegyen egy n�v�nyt, orvul h�tba t�madta egy gallyal. Lilly megvet�en pillantott a jeges szemekbe �s csak a nyelv�t �lt�tte ki, mintegy jelezve, hogy �rtette a b�ntalmaz�st, de ez annyira gyerekes, hogy m�g csak r� se heder�t. Parkinson h�t er�teljesebb eszk�z�kh�z ny�lt. K�vekkel kezdte el dob�lni a l�nyt.

- Parkinson! Ez m�r nevets�ges. Ne viselkedj �gy, mint a magyar mugli cs�rhe korm�nyv�lt�st k�vetelve – csattant fel Lilly.

- Hogy �n? Cs�rhe? Mugli?! – sz�rtak jeges vill�mokat a szemei �s a l�nynak esett.

- Sz�llj le r�lam te mamlasz – ny�gte a s�ly alatt Lilly.

- Nem-vagyok-mamlasz – kulcsolta �ssze a l�ny nyak�n k�l�n�sen jeges ujjait �s �lvezettel n�zte, ahogy Lilly fuldoklik.

- ’aggy – h�r�gte Lilly. �rezte, hogy a feje menten �sszenyom�dik a nyom�s alatt, mivel nem kapott oxig�nt, pupill�i term�szetellenesen kit�gultak. M�r kezdett k�d�sen l�tni, mire a m�g�tt�k lev� fa m�g�l az avarban egy fa�g reccsent meg, �s Parkinson elengedte a l�ny nyak�t.

- Te elmebeteg, h�lyegyerek! – ord�totta Charnelle. – Szadista, aranyv�r�, belteny�sztett, szerencs�tlen gy�k�r – folytatta tov�bb egyre jobban d�hbe gurulva a l�ny, m�g Parkinson megvet�en �llt fel a l�ny mell�l. Lilly meglep� gyorsas�ggal pattant fel, �s vett egy m�ly leveg�t, �s haragj�t kif�jva,elt�nt a grimasz az arc�r�l. Majd jobb kez�t a mellkasa el� felfel�, m�g a balt a has�n lefel� vonta. Jack fagyos �rdekl�d�ssel figyelte a l�ny tev�kenyked�s�t. Lilly lassan a fi�ra emelte tekintet�t, m�g mereven tartotta a p�zt.

- F�nyes l�b� im�dkoz� s�ska p�z – sz�lt lassan �s tiszt�n a k�d�s sz�rk�letbe. – Tudod mit jelent? – n�zett Parkinsonra, mire az tov�bbra is csak lesajn�l�an �llta a l�ny tekintet�t. – A biztos veres�gedet – mondta v�g�l Lilly hal�los nyugalommal. – Bocs�nat�rt k�ny�r�gsz �s k�v�nod a hal�lt p�rn�k k�zt.

- Mi�rt f�nyes l�b�? – b�kte ki Parkinson fej�t oldalra buktatva.

- Mert szoros testi kontaktusba fogsz ker�lni a b�rcsizm�mmal – lend�tette l�b�t, a fi� l�bai k�z�, mire az f�jdalmasan szisszentett fel. Lilly fens�bbs�gesen fordult meg �s hagyta ott a fi�t. M�r vaks�t�t volt, mire megl�tta Hagrid h�z�nak ablak�n kisz�r�d� f�nyt, �m egy ismeretlen, fagyos �rz�s ker�tette hatalm�ban. Mintha figyeln�k.

- Eeeh – ny�sz�tett fel, alig hallhat�an. – F�lek a s�t�tben… F�leg egy erd�ben – gondolta, majd megtorpant. Akkor fogta csak fel, hogy valami idegen �s er�s dolog rejt�zik az erd�ben – aki alatt megreccsent a gally, mikor m�g Parkinson fojtogatta. Egy s�rga szemp�r villan�s�t pillantotta meg, alig k�t m�terrel maga el�tt, mire r�m�lten dermedt meg. – Ez mi? Olyan ismer�s… De nem lehet j� – zakatolt az agya. Majd egy halk besz�lget�s foszl�nyt hallott kisz�r�dni a rengeteg m�lye fel�l. Nem mert h�tra n�zni, f�leg az�rt, nem mert az illet� ember fenyeget� hangon besz�lt. Nem sokan �rthett�k ugyan, mivel nem emberi nyelven sz�nokolt egy m�sik alaknak.

- Grindelwald? Az egy amat�r p�lyakezd� – sziszegte p�rszasz�ul egy m�rhetetlen�l fagyos, �s f�lelmetes m�d �res hang. Lilly m�g �let�ben nem hallott ilyen f�ld�nt�li hangnemet �s ereiben megfagyott a v�r, reszketve somford�lt egy k�zeli f�hoz, �s hozz�simult, megpr�b�lva eggy� olvadni a term�szettel. Sz�vver�se n�ha kihagyott, �m mikor megdobbant, csak rem�nykedhetett abban, hogy az idegenek nem hallj�k meg.

- Pedig olyan gy�ny�r�en, kellemesen, harmonikusan k�nozza a muglikat – hallott egy m�s hangot, amibe �r�let vegy�lt.

- Azt b�rki tudja, nem kell hozz� nagy tehets�g – sz�lt a fagyosan becsm�rl� hang.

- Az egyik kedvenc hobbim – sziszegte szenved�lyesen az �r�lt.

- B�szke is vagyok r�d, Morfin – sziszegte vissza mosolyg�s ajakkal, �m metsz� szemekkel.

- De mondd csak, �cs�m? Mi�rt j�v�nk-e mugli, bolond, s�rv�r� cs�csel�k k�z�? – k�rdezte Morfin. – Megk�nozzuk �ket? – csillant fel a vak s�t�tben eszel�sen a szeme. Lilly szeme kezdett hozz�szokni a s�t�thez, �s a lassan k�zeled� alakok kezdtek kibontakozni az �jszak�ban. Lilly nem l�tott j�l, de �szrevette, hogy az egyik alak, az eszel�s hang� Morfin, g�rnyedt h�ttal, szinte ugr�l egy magas, szik�r �s csukly�s f�rfi mellett.

- Nem, most m�g nem – v�laszolt t�relmesen az ismeretlen. – Mondtam m�r, hogy el kell j�nn�m, az�rt a dolog�rt…

- Mi�rt? – k�rdezte azonnal.

- Amit m�r eml�tettem… Nem mondom el m�g egyszer, itt m�g a f�nak is f�le van, r�ad�sul az erd� tele van Dumbledore lovaival – utalt a kentaur csord�ra sz�nakoz� hangon.

- Jah, hogy az – jutott esz�be Morfinnak, majd m�ni�kusan felvihogott. – Grindelwald legut�bb Belgiumban lem�sz�rolta a belgiumi M�gia�gyi Minisztert �s csal�dj�t – kezdte �jra a t�m�t Morfin.

- Igen, hallottam – nosztalgi�zott p�rszasz�ul. – El�sz�r kiirtotta azokat a sz�nalmas biztons�gi �r�ket, majd egybegy�jt�tte azt a mocskos mugliivad�k csal�dot �s egyenk�nt v�gezte ki �ket, m�g a t�bbire r�parancsolta, hogy n�zz�k v�gig egym�s pusztul�s�t – mosolyodott el, �s Morfin is csettintett egyet gy�ny�r�ben. Lilly l�legezni is alig mert. – B�r ezt nem neh�z, az � P�lc�j�val – tette hozz�.

- Mi�rt? Mi az a P�lca? – pillantott a magas f�rfire Morfin. Egy halk, �m egyre er�s�d� susog�s hatolt az �jszak�ban.

- Tudod… - harapta el az idegen.

- Ember… Ember szag… idegen szag… retteg�s szag… – sziszegte alig �rthet�en egy k�gy�, ezt Lilly j�l tudta. A hanglejt�s�n �s szaggatott sziszeg�s�n – ahogy vill�s nyelv�vel az �jszak�t szagolja – hallotta. – K�zel… Voldemort Uram, Nagini mondja, hogy idegen van k�zel itt erd�ben – sziszegte folytonosan a k�gy�.

- Akkor kapd el, Nagini – paskolta meg a k�gy�t a fagyos hang tulajdonosa. – Ma m�g �gysem ett�l – susogta szinte kedvesen. – Vagy v�rj csak – torpant meg Voldemort. – Ink�bb csak fogd meg, nem kellene felt�n�st okozni… Majd m�dos�tjuk a mem�ri�j�t – fund�lta ki alattomos terv�t a gonosz hang tulajdonosa.

Lilly tudta, hogy r�la sziszegnek. Futni akart, de a fa, mintha gy�kereivel szegezte volna mag�hoz, nem tudott mozdulni. Hallotta amint az �ri�sk�gy� fel� siklik, az avar halkan zizegett �s egy negat�v aura k�zeledett vele. Teste zsibbadt, az agya tomp�n l�ktetett, majd hirtelen �szhez t�rt, mikor m�r maga mellett hallotta a besti�t.

- P�lca… P�lca… Hol a p�lc�m? – gondolkozott. – Basszus, Hagridn�l, ami m�g legal�bb �tven m�ter… Ez a cuki kis k�gy� addig huszonh�romszor megesz – nyelt egyet, azt�n �jra bevillant egy k�p, amint rep�l. – Persze, rep�l�s… �n tudok rep�lni – kattogott az agya. Karj�t kiny�jtotta maga mellett �s er�sen koncentr�lt. – Any�m, hogy kell rep�lni? Nem tudom, hogy kell… �risten, meg fogok halni – has�tott a fej�be a felismer�s, mikor ism�t megpillantotta a nem r�g l�tott narancsos szemp�rt, k�zvetlen maga el�tt.

- Voldemort, Nagini megtal�lni idegen – sziszegte a k�gy�, le sem v�ve szem�t Lillyr�l.

- Helyes, helyes – l�pett a k�gy� mell� a csukly�s �s az eszel�s. – Vigy�zz r�, Nagini – sziszegte Voldemort, m�g a k�gy� a l�ny teste k�r� tekeredett. – �s ne fojtsd meg, most nem akarok inferus sereget – mosolyodott el. – Morfin, te is maradj, nem akarom, hogy leleplez�dj�nk – fordult az eszel�s vigyor� alakhoz, aki Lillyt szeml�lte. – Te se �ld meg – tette hozz�, mikor megl�tta, hogy rokona sz�ja torz mosolyra h�z�dik �s szeme elk�d�s�l. – Hallod? – k�rdezett r� Voldemort, mire a m�sik hanyagul b�lintott. A csukly�s tov�bb�llt, szinte lebegve folytatta �tj�t a kast�ly fel�.

Morfin k�rben�zett, majd mikor megbizonyosodott arr�l, hogy senki se figyeli, el�kapott az ingj�b�l egy h�feh�r, kopony�s nyel� k�st, aminek anyaga r�n�z�sre csontnak tetszett. Majd lassan, neh�zkesen l�pdelt k�zelebb a holtra v�lt l�nyhoz. Nagini a hegyes fogait nyaldosva n�zte a jelenetet, n�mileg Lilly szemmagass�ga f�l�tt lengetve k�gy�-fej�t.

- Nem, nem – suttogta rekedten a l�ny. – Ez csak egy �lom, ez egy rossz �lom, mindj�rt fel�bredek – mondogatta mag�nak. Morfin a k�s �les peng�j�vel lev�gta Lilly bal tal�rj�nak ujj�t, �gy szabadd� t�ve a h�feh�r kart. – Hehe, fura egy �lom, sokat vagyok Parkinsonnal, biztos az�rt besz�l mindenki p�rsza-����� – sikkantott fel, mikor �rezte, hogy a penge a h�s�ba v�j�dik. Az alkarja eleinte jegesen nyilallt, majd a kicsordul� v�re szinte felperzselt az alkarj�t.

Megsz�lalni, se l�legezni nem mert a kett�s arc� f�jdalomt�l, csak lehunyta, majd szorosan �sszeszor�totta szem�t, �gy, hogy a k�nnye is kicsordult. Morfin percekig folytatta kedvenc szenved�ly�t, s mikor Lilly lepillantott a bal alkarj�ra, �gy �rezte, menten el�jul. A h�feh�r karja, ami v�r�sen �gett a v�rt�l. A v�g�sok egy hal�lfej szimb�lumot form�ltak, ami igaz�n m�v�szi lett volna, ha festm�ny volna. Lillyt az �jul�s ker�lgette, mikor �jra b�r�n �rezte a k�s hegy�t, amint Morfin tov�bb folytatta m�v�t.

- Morfin – emelte szem�t a f�rfira Nagini. – Mester mondta, ne �ld meg…

- Ebbe nem hal bele – sziszegte szinte k�jesen.

- De igen – ny�gte Lilly. Morfin nem fogta fel, hogy a l�ny nem p�rszasz�ul besz�lt s mivel esz�t elvette a k�nz�s szadista �lm�nye, �gy azt se furcs�llta, hogy Lilly �rti amit Naginivel besz�lt. Nagini v�delmez�en csattogtatta meg fog�t, Morfin fel�.

- Mester parancsa szent! Nem �lni meg.

- J�l van m�r, hitv�ny bestia – v�gott fancsali k�pet Morfin, �s h�tat ford�tva a k�gy�nak, az erd� m�lye fel� hatolt. Lilly fels�hajtott, meg akart mozdulni, de a k�gy� szorosan tartotta, s a bal kez�t nem �rezte.

- Engedj el – sziszegte Lilly a k�gy�nak. Nagini megr�zta a fej�t.

- Pr�da besz�l p�rszasz�… Nagini mit csin�l? – k�rdezte mag�t�l.

- Parancsolom, hogy engedj el – ism�telte meg Lilly.

- Nagini csak Mesternek engedelmes – ingatta fej�t.

- Ez �gy nem j� – gondolta. – A kezem… most �rzem, de iszonyatosan f�j. Nem akarom, hogy m�dos�ts�k az eml�kezetem… �s ha valamit elrontanak, �s nem lesznek eml�keim? – semmis�lt meg mag�ban. K�rben�zett. Senkit sem l�tott. – Most vagy soha, legk�zelebb nem tudok megsz�kni. – Az �jszak�ba egy �les vis�t�s hatolt a kast�ly fel�l, ahol hirtelen rengeteg ablakb�l f�ny kezdett kisz�r�dni. – Hah, �gy l�tszik az a Voldym� lebukott – mosolyodott el s�t�ten, �m amint a fagyos hang tulajdonos�ra gondolt, az alkarj�ba has�tott egy t�zes �rz�s, �s �rezte, hogy teste felforr�sodik. A h� hat�s�t a k�gy� is tapasztalta pikkelyes b�r�n, majd sziszegve engedte el Lillyt, aki viszont ahelyett, hogy leesett volna, �tv�ltozott �s sz�rnyra kapott.

- Nesze nekem rep�l�s – gondolta egyik szem�t �sszeszor�tva az �les f�jdalomt�l, mik�zben rep�lt. – Jut eszembe, vajon mi vagyok? Na, j� ezt lesz id�m m�skor is kider�teni, de most s�rg�sen le kell sz�llnom, mert iszonyatosan f�j a karom… sz�rnyam… vagy mim? – gondolta, s k�zben ber�ppent a kast�ly egy nyitott, harmadik emeleti ablak�n. Olyan sebesen �rkezett meg, hogy egy �les fordulattal be kellett kanyarodnia egy folyos�ra. – Hogy kell landol-n��������� – vijjogva sik�totta, mik�zben hangos puffan�ssal, emberi form�ban �rt f�ldet, olyan lend�lettel, hogy a f�nyesre sik�lt padl�n m�g j� k�t m�tert cs�szott. – H�t, ezen m�g korrig�lni kell – gondolta, s f�jdalmasan felszisszent.

Az �jabb folyos�n, ahol v�g�l meg�llt, halk l�ptek zaja hallatsz�dott, majd tiszt�n lehetett hallani, hogy az illet� megtorpant, �s megfordul. Lilly arccal a f�ld fel� hason fek�dt – k�ptelen volt ak�r csak megmozd�tani is b�rmely porcik�j�t, mert azonnal belenyilallt a f�jdalom a bal alkarj�ba.

- Ki van ott? – halotta Remus hangj�t a s�t�t folyos�n.

- Eeeee – ny�sz�rg�tt a l�ny a f�ld�n. Remus a hang ir�ny�ba indult, s k�zben el�kapta p�lc�j�t, hogy jobban bevil�g�tsa a folyos�t. Az utols� p�r l�p�st m�r futva tette a l�ny fel�, mivel felismerte.

- Lilly, Lilly mit keresel itt? – guggolt a l�ny mell�, de Charnelle csak ny�g�tt egyet. – Na, mindegy – vont v�llat a fi� –, de le kell menn�nk a Nagyterembe, tudod a riaszt�s…

- Mi? – kapta fel a fej�t Lilly.

- Ne mondd, hogy nem hallottad, az eg�sz kast�ly visszhangzott t�le – n�zett a l�nyra k�d�s arccal.

- Ja, aha – b�lintott Lilly, de csak sejt�se volt, hogy milyen riaszt�s lehetett.

- Na, gyere m�r, mert n�psz�ml�l�s is lesz – fogta meg a l�ny bal karj�t, de az felsikkantott, amin Remus �gy meglep�d�tt, hogy majdnem hanyatt d�lt. – Mi a…?

- Se-se-semmi – dadogta Lilly, �s fel�lt. A fej�t mintha kett�has�tott�k volna, �gy f�jt – a landol�s kem�nyebbre sikeredett, mint amire sz�m�tott –, s a karja fagyosan zsibbadt.

- Mi t�rt�nt? �s mi�rt vagy a f�ld�n? – kezdett gyanakodni a fi�.

- Semmis�g, csak v�letlen elestem �s… �s a karomra estem �s f�j – pr�b�lta p�kerarccal mondani a l�ny, de Remus csak megcs�v�lta a fej�t.

- Ezt m�g gyakorolnod kell, kedves – mosolyodott el. – Sz�val? – pillantott v�rakoz�an.

- Semmi sem t�rt�nt! – csattant fel a l�ny �s fel�llt. – Na, megy�nk m�r? – n�zett szerelm�re.

 - Nem, am�g meg nem mondod, hogy mit csin�lt�l – makacsolta meg mag�t.

- J� – fordult sarkon a l�ny �s elindult a folyos�n.

- Lilly, v�rj meg, az isten szerelm�re – �llt fel Remus is. – Szent Godric! – horkantott fel, mikor megl�tta, hogy a l�ny k�zfeje v�res, s a mutat�ujj�r�l cs�p�g a karmazsin folyad�k. Majd sietve a l�ny ut�n eredt �s megragadta jobb karj�t, �s er�lyesen maga fel� r�ntotta. – Lilly, mit tett�l? – n�zett a l�ny szem�be.

- Alva j�rtam – sziszegte idegesen a holl�h�tas sz�ps�g. Remus m�rgesen megr�zta a fej�t �s v�rakoz�an a l�nyra n�zett. Az pedig egy m�lyet s�hajtott, majd elmondta, hogy mi t�rt�nt. Miut�n v�gzett a besz�mol�val, Lupin gyeng�den meg�lelte �s nyugtat�an j�tszadozott Lilly f�rtjeivel.

- Jaj, kedves – suttogta Lilly f�l�be, s jobb kez�vel megemelte a l�ny �ll�t, hogy a szem�be n�zhessen. Charnelle f�tyolosan emelte fel tekintet�t, �s ahogy a fi�ra pillantott, �rezte, hogy gyomra �sszesz�k�l, �s kellemes melegs�g t�lti el a test�t. – �n… – kezdte Remus. – Te… Mi… – dadogta a fi�, zavartan.

- Sss – susogta Lilly �s k�zelebb h�z�dott hozz�, s lehunyta a szem�t. Remus enyh�n remeg� k�zzel tartotta a l�ny arc�t a kez�ben, majd fej�t lehajtotta �s egy �rtatlan cs�kot lehelt a l�ny ajk�ra, majd mind a ketten zavartan pillantottak egym�sra, de Lilly elmosolyodott. – „M�g, m�g, ennyi nem el�g” – vigyorodott el mag�ban a l�ny, s �jra meg akarta cs�kolni a fi�t, �m egy ismer�s hang kiz�kkentette �ket.

- Jaja, �s ahogy Allan lebukott, az se volt semmi – sz�r�d�tt a nesztelen f�lhom�lyba Sirius hangja. Lilly a mennyezetre emelte ideges tekintet�t, �s Remus arc�n is �tfutott egy „Ezt gondolhattam volna” fintor, �s egy l�p�st h�tr�lt, hogy k�t t�rsa ne vegye �szre a kompromitt�l� helyzet�ket Lillyvel.

- H�t ti? – l�tta meg a p�rocsk�t a folyos�n Black. Lilly v�r�s fejjel ford�tott h�tat a fi�nak �s a p�kerarc� Remust fix�rozta.

- �pp most tal�lkoztunk Lillyvel, � is a Nagyterembe k�sz�l – v�laszolt Lupin mag�t�l �rtet�d�en.

- H�t, majdnem – gondolta Lilly. – Oh, Sirius, hogy iz�…– morfond�rozott. – Mit akartam mondani?

- Lilly j�l vagy? – k�rdezte Beca.

- Mi? – kerekedett el Lilly szeme, mikor bar�tn�j�re n�zett. A vil�g hirtelen megv�ltozott el�tte. – Hol vagyok? – n�zett k�rbe.

- A Nagyteremben… – v�laszolta szinte k�rd�n a l�ny, �s egy furcs�ll� pillant�st bar�tn�j�re. Lilly jobban szem�gyre vette a k�rny�ket. Val�ban a Nagyteremben voltak, �m a hossz� asztalok most sehol se voltak, helyette tucatnyi h�l�zs�k hevert a f�ld�n. A t�rsas�g nagy r�sze m�r aludt, �s fel�gyel�tan�rok cirk�ltak a talpalatnyi szabadon maradt padl�zaton.

- Mi az isten? – ny�gte Lilly.

- Sz�lt�l? – fordult a l�ny fel� Harper mosolyg�s feje.

- Mi t�rt�nt? – n�zett k�rbe �jfent Lilly, de a k�p csak nem akart v�ltozni. – Itt valami nagyon nincs rendben – gondolkodott el. – Az el�bb m�g Remmyvel voltam, most meg…

- H�t szivi, az t�rt�nt, hogy mellettem fekszel, sz�val nem lesz itt alv�s – somolygott Harper, mire a l�ny egy kicsinyl� pillant�ssal jutalmazta a besz�l�st. Lilly lehunyta a szem�t, �m szinte azonnal el kezdett sajogni a bal alkarja.

- Sz�val, akkor �n vagyok a h�lye, �s nem ugr�lok a t�r-id�ben – latolgatott. – Vagy pedig ez is egy csal�di �r�ks�g, amir�l any�m elfelejtett sz�lni? El� k�ne kotorni azokat a holl�h�tas g�njeimet, hogy r�j�hessek a megold�sra, mert egymilli� az egyhez, hogy ennek �gy kell t�rt�nnie… M�g sose hallottam olyanr�l, hogy valaki is a t�r-id�ben mozgott volna. Persze vannak elm�letek, �gynevezett mozaik-t�rr�l, ahol az id�k �s a terek k�z�tt lehet ugr�lni, de ez egy bizony�tatlan elm�let. Sz�val, hol is hagytam abba? – emelte a csillagos �gre a tekintet�t. A felh�tlen, tiszta �gbolton minden csillag – ak�r ezernyi kis f�nylabda – pisl�kolt, a sz�les f�lhold udvara k�r�l. – F�lhold? – �tk�z�tt meg Lilly a Holdat b�mulva. – Ez… de hisz, p�r napja volt csak telihold.

- Mir�l g�gy�gsz m�r megint? – fintorodott a l�nyra Parkinson. – Te mondtad az el�bb, hogy „kevesebb duma, t�bb mel�, mert sose v�gz�nk” – h�zta el a sz�j�t az arisztokrata csemete.

- Mi? – fordult a hang ir�ny�ba olyan gyorsan, hogy a nyakcsigoly�i is megropogtak. – Milyen mel�? Te mit keresel itt? – mondta az utols� sz�t alig hallhat�an, mert akkor vette csak �szre, hogy nem a Nagyteremben vannak, de m�g csak nem is kast�lyban, hanem a Tiltott Rengetegben. – Mit keresek �n itt? – helyesb�tett a l�ny, szinte susogva.

- Tudod – utalgatott Parkinson.

- Mit? – n�zett r� Lilly zavaros tekintettel.

- H�t a m�ltkori „p�rbajozzunk a holdf�nyes Nagyteremben, mik�zben prefektusok cirk�lj�k a kast�lyt” incidens ut�n kiszabott b�ntet�munk�t.

- Hogy mi? – vonta �ssze szem�ld�k�t Lilly. – Fen�be, azt hiszem megint kimaradt p�r… dolog.

- Ha nem tudn�m, hogy holl�h�tas vagy, teljesen biztos lenn�k abban, hogy te be vagy csavarodva…

- Valami olyasmi – suttogta Lilly sz�rny�lk�dve. – Szent Szalamandra, mozaik-t�r elvetve… Ezek szerint, mik�zben �n n�ha feleszm�lek, megy tov�bb az �let, �s �n is jelen vagyok benne. Vagy az lenne a val�s�g? – pillantott a fagyos tekintet� Parkinsonra. Azt�n valami sz�get �t�tt a fej�ben. – Te mondd csak, Jack… Te m�gis hova t�nt�l az ���… – kereste a szavakat – m�ltkori b�ntet�munka ut�n?

- M�gis melyikr�l? �n mindig itt maradok, m�g te elkezdesz valami�rt nyafogni �s elh�zol – mondta les�jt�an.

- Remek, ezek szerint ez nem a m�sodik Rengeteges b�ntet�munk�m Jackkel – morfond�rozott. – De basszus m�r! – fakadt ki. – Nem hiszem el, hogy �gy telik az id�, hogy �n nem �szlelem, �s �gy �lem le az �letem, mintha… mintha, valaki egy „k�vetkez� jelenet” gombbal p�rgetn� az esem�nyeket! – �llt a kiakad�s sz�l�n Charnelle, �m felforr�sod� alkarja hamar v�get vetett kiborul�s�nak. Olyannyira �gette karj�t a seb, hogy f�jdalm�ban m�g a k�nny is kicsordult a l�ny szem�b�l. Felh�zta tal�rja ujj�t, hogy megn�zze a seb�t. Az tiszt�n kirajzol�dott a megalvadt v�rlemezk�kb�l. Borzongva eml�kezett vissza a Morfinnal t�lt�tt maradand� �lm�nyt hagy� tal�lk�j�ra.

- Arr�l a b�ntet�munk�r�l, amikor valaki bet�rt a kast�lyba – pillantott fel Lilly.

- Kihez besz�lsz? – hallotta maga m�g�l Cameron hangj�t.

- H�t ezt nem hiszem el! – dobbantott egyet Lilly, miut�n k�rben�zett. A csillagvizsg�l�ban volt, �jjel. – Sz�val cs�t�rt�k van – fintorodott el. – De m�gis melyik cs�t�rt�k? Ha megk�rdezn�k valakit, tuti s�ltbolondnak n�zne – vett egy m�ly leveg�t. – Ez biztos nem lehet a val�s�g… Nem ugr�lhatok az id�ben �s t�rben, �gy, hogy k�zben valaki m�s… vagy �n ott maradok a m�ltban… jelenben vagy mit tudom �n hol – kezdett d�hbe gurulni. – Holl�h�tas g�nek, k�rlek, seg�tsetek m�r – pillantott f�jdalmas arccal Cameron fel�.

- Nah, vegy�k sorba – gondolkodott. – Minden akkor �jjel kezd�d�tt, mikor az a Voldym� bet�rt a Roxfortba. El�sz�r Parkinson majdnem megfojtott, j� az m�g a val�s�g volt, az sz�z… Azt�n meg Morfin – pillantott az alkarj�ra. – Igen, az is el�g val�s�gh� volt – mer�lt el eml�keiben, majd hirtelen a fej�re csapott, majd szinte azonnal megk�v�lten meredt maga el�. – Ezt nem hiszem el… Annak a Voldym�rnak az volta a terve, hogy engem �letben hagy, de m�dos�tja az eml�kezetem. Most pedig olyan mintha ugr�ln�k az id�ben, de k�zben lehet, hogy csak manipul�l… Imperio? – k�rdezte mag�t�l. – Az illene erre, f�leg, hogy megmaradok a „jelenben”, de n�ha „magamhoz t�rek” – vezette le felt�telez�s�t a l�ny. – Persze az is lehet, hogy valami eg�szen m�s dolog t�rt�nik velem, viszont… De, nem! Hisz megsz�ktem, nem haszn�lta rajtam az �tkot… Vagy m�dos�totta a mem�ri�m �s haszn�lja? – t�rte az agy�t. – De mi�rt pont engem? Mi�rt kellen�k pont �n neki? Tal�n egy k�mnek? De minek? Azt se tudom kicsoda, csak azt, hogy valamit el akart vinni…

- Cameron – fordult meg, hogy megk�rdezze az illet� nev�t. Meg is l�tta nem sokkal maga m�g�tt a l�nyt, �m egy m�sik helysz�nen. Az �triumos folyos�n s�t�ltak, oldal�n Bec�val. A napf�ny a metsz� hidegben lanyha melegs�get sug�rzott. – H�t, ilyen nincs – t�rta sz�t a karj�t �s az �gnek emelte tekintet�t.

- Igen? – n�zett r� Cameron.

- Gondolom, a hetes k�rd�st akarod megk�rdezni – csacsogta Beca. – Szerintem az olyan egyszer� volt, a Kopt M�gusok Sz�vets�g�nek alap�t�sa… - kezdte a l�ny, de Lilly bel�fojtotta a sz�t.

- Mi is volt annak az illet�nek a neve, aki a m�ltkor be akart t�rni a Roxfortba?

- Akart? Be is t�rt, hisz tudod… �s mi az, hogy a m�ltkor? Kicsit b� az id� asszoci�ci�d – vigyorodott el Cameron.

- Jah, az m�r olyan r�g volt? – eresztett meg egy m�-mosolyt. – Olyan mintha tegnap lett volna – tette hozz� keser� �llel.

- �n mondjuk nem nevezn�m a k�t h�napot m�ltkornak – vont v�llat a l�ny.

- K�t h�napja? – ism�telte meg, szinte sikoltva Lilly, majd megr�zta a fej�t. – Sz�val mi is a neve? – k�rdezte kisz�radt sz�jjal.

- Voldemort – mondta Cameron furcs�ll� n�z�ssel.

- Vol de mort? – k�rdezett vissza Lilly, francia akcentussal. – A hal�lt lop�… H�t, az �n esetemben mondjuk Voldevie lenne… Nekem az �letem lopja el, ha nem j�v�k r� r�vid id�n bel�l arra, hogy mi t�rt�nik – gondolkodott el. A leveg� annyira leh�lt, hogy a lehelete is megl�tsz�dott, �gy bedugta a kez�t tal�rja zseb�be, �m ott m�r volt valami. K�v�ncsian h�zta el�. Egy meggy�r�d�tt lev�l volt az. Lilly megny�jtotta a l�pteit, �s az egyik k�zeli, �m nem t�l forgalmas, erk�llyel fedett sarkon elhelyezked� padra �lt le, s elkezdte olvasni a levelet.

„Dr�ga Lillym,

�r�mmel olvasom, hogy v�g�l is meglett Oszi �s nem kell egy pitont venn�nk helyette.

A k�rd�sedre v�laszolva… Ez igaz�b�l nem lev�l-t�ma, de mivel ilyen m�rt�k� az �tv�ltoz�sod, k�nytelen vagyok megmagyar�zni a jelen k�r�lm�nyeket.

Mint azt te is j�l tudod, Morgana lesz�rmazottjai vagyunk �s Morgana volt idej�ben a legnagyobb boszork�ny �s rendk�v�li tehets�ge volt a gy�gy�t�sban, mint azt m�giat�rt�netb�l is tudhatod. �m van egy m�sik dolog, amit a k�nyvek nem jegyeztek le, m�gpedig az, hogy Morgan le Fay az �sszes mad�r alakj�t fel tudta venni anim�gus form�j�ban. Im�dott a hegyi leveg�n, a b�rcek h�g�ja felett rep�lni… Visszat�rve hozz�d. Nem tudtam, hogy te is rendelkezel az anim�gus g�nekkel, ugyanis se ap�d, se �n nem tudunk �tv�ltozni. A legut�bb, h�rom gener�ci�val kor�bban volt egy Charnelle, aki a holl� alakot tudta felvenni.

Ezeknek szoros kapcsolata van ahhoz, hogy mint azt is �rtad, hogy „megj�ttek a havi bajok”. Sz�val, csak egy bizonyos kor felett tudnak �tv�ltozni a var�zsl�k, mikor m�r el�g �rett a szervezet�k ehhez az �talakul�shoz. �szint�n sz�lva, fogalmam sincs, hogy te hogy tudsz minden er�lk�d�s �s el�z�leges pr�ba n�lk�l �tv�ltozni, b�r mint eml�tetted, nem tudod m�g ir�ny�tani ezeket az alkalmakat.

Azokb�l a dolgokb�l, amiket el�z� leveledb�l megtudtam, szerintem te egy f�nix alakj�t vetted fel – gondolok itt a v�r�s-arany tollazatra, �s arra, hogy m�g kisgyerekkorodban is rendk�v�l gyorsan gy�gyultak be a legm�lyebb sebeid is. Akkor ezt m�g nem tudtuk, csak felt�telezhett�k, de most nagyon �r�l�k ennek. Id�vel az �tv�ltoz�sokat is fogod tudni ir�ny�tani, �s szem�lyes v�lem�nyem szerint, jelenleg akkor v�ltozol �t, ha �gymond a „f�nix-g�njeid” �gy akarj�k, mint p�ld�ul hal�los fenyegetetts�g eset�ben – ez persze egy el�g t�lz� p�lda.

�m egy dologgal nagyon vigy�zz. A f�nixek sebei ugyan nagyon hamar be tudnak gy�gyulni, �m a m�rgekkel nem b�nnak el, teszem azt k�gy�m�reggel – ezen bel�l is a viper�k m�rg�vel. M�g a kutat�k se tudj�k, hogy mit�l, de a f�nixek idegrendszere ezek hat�s�ra s�lyosan megs�r�l �s eleinte csak a hossz� t�v� eml�keit vesztik el (olyasmi mint a muglikn�l az Alzheimer-k�r). Majd fokozatosan mindent, majd egy id� m�lva k�ptelen ir�ny�tani az �let�t �s azt, hogy mikor „teleport�l” milyen helyre �rkezzen.

�ltal�ban abban pusztulnak el ezek az �llatok, hogy mikor egyik helyr�l a m�sikra akarnak „ugrani” elfelejtik, hova is igyekeznek �s elt�nnek az �terben. Az �ter alatt ne az �rben lev� v�kuumra gondolj, hanem a fekete, �res �terre. Persze ezek is csak felt�telez�sek, mert ugye eddig m�g nem tal�ltak megfelel� magyar�zatot a f�nixek nyom n�lk�li elt�n�s�re – b�r n�ha valami mozaik-t�rr�l besz�lnek.

Rem�lem tudtam seg�teni, �s nem esik semmi bajod!

�lel:

Szeret� Any�d!”

Lilly percekig csak a pergament b�multa. �sszel nem fogta m�g fel teljesen, sem azt, hogy anim�gus, sem azt hogy f�nix, m�g kev�sb� azt, hogy val�sz�n�leg � is valamilyen m�reg hat�sa alatt �llhat, vagy Imperio? Mikor �jra felpillantott, apr� szem� h�pih�k kavarogtak a csendes, v�r�s alkonyban. A l�ny m�r meg se lep�d�tt ezen. Az alkarj�ban felnyilall� f�jdalom z�kkentette ki mereng�s�b�l. Elm�l�zva h�zta fel ism�t a tal�rja ujj�t �s t�n�d�tt el a seb�n.

- De… hisz ez! Megvan, a megold�s – csillant fel a l�ny szeme. A karj�n ugyanolyan tiszt�n, �lesen rajzol�dott ki a k�gy�val k�r�l�lelt koponya, mint p�r h�nappal kor�bban. Lilly jobban szem�gyre vette a k�gy�t, �s l�m az val�ban egy vipera volt. Majd m�g k�zelebb h�zta mag�hoz a karj�t �s akkor vette csak �szre, hogy a k�gy�nak ki van t�tva a sz�ja, �s a k�t m�regfoga hegye befeketedett. – Ilyen nincs – ny�gte. – Ott m�rgezett meg az a s�t�t �llatja? – t�n�d�tt el, n�mileg megk�nnyebb�lve.

- H�t persze, minden egybev�g. Morfin t�rje viperav�rrel volt bevonva… Biztos az volt az el�z� �ldozata – h�zta el a sz�j�t Lilly. – �s egy id�be telt, m�g elkezdett hatni a m�reg, �s akkor… n�ha „magamhoz” t�rtem, vagyis ink�bb… Akkor nem voltam magamn�l, mert �gy t�bb mint egy h�napot elvesztettem – n�zett k�rbe. – Vagy m�g t�bbet – pillantott a plafonra, ahol magyal d�szelgett. – December? – fintorodott. – Ez remek… M�r csak sz�lni k�ne valakinek – �llt fel a l�ny, �m egy �tok pont mellbe v�gta �s tehetetlen�l v�g�dott hanyatt.

- Charnelle, most megfizetsz – k�zeledett suhog� tal�rral Parkinson. – Mocskos v�r�rul�! – d�h�ng�tt tov�bb a fi�. Lilly �rtetlen�l �lt fel a folyos� fagyos k�v�n.

- �n is szeretlek, Jack – h�zta el a sz�j�t.

- Mit k�pzelsz, ki vagy te, hogy itt j�tszod a kir�lykisasszonyt? Hah? Most mondd meg, ism�teld meg a kis test�rjeid n�lk�l! �s m�gis mit k�pzelsz? El akarod cs�b�tani a bar�taimat? Sose fogom hagyni, hogy bemocskold �ket.

- M�gis mir�l zagyv�lsz Parkinson? – n�zte megr�k�ny�dve a mindig hideg, kisz�m�thatatlan, �rz�sek n�lk�li fi�t.

- M�g van k�pe megk�rdezni, hogy mir�l besz�lek! – ord�totta a v�r�sen �sz� t�jba.

- N�zd, Jack, nem tudom, mit tettem, ez most bonyolult. Nem tudom elmagyar�zni, de most hadd menjek el! Esk�sz�m, legk�zelebb ki�lheted rajtam a szadista perverzi�dat, de most nem �rek r� – ford�tott h�tat a l�ny �s siet�s l�ptekkel akart t�vozni, de Jack egy �jabb �tka ism�t a f�ldre ter�tette. – V�g�l is, oly’ mindegy, hogy mit csin�l, �gyis mindj�rt felp�r�g az id�.

- Most nem menek�lsz, te pimasz kis senkih�zi – folytatta mit sem t�r�dve a l�ny kisebb monol�gj�val. – �n nem fogok bed�lni a kis var�zslataidnak, b�rhogy is, vagy b�rmivel is pr�b�lkozol – sziszegte Jack. Lilly �rtetlen�l n�zett a fi�ra, majd csak azt �rezte, hogy elkezd r�ngat�zni a bal h�velyk ujja, majd az eg�sz keze. V�g�l a sz�v�be mart egy jegesen-t�zes �rz�s.

- Remek, a m�regnek is most kell elkezdenie hatni – ny�sz�rg�tt.

- Milyen m�reg? – esett ki a szerep�b�l Jack. Lilly kihaszn�lta a fi� pillanatnyi leblokkol�s�t �s gyorsan elillant. Egy darabig m�g hallotta maga m�g�tt Jack zih�l�s�t, de a t�j ism�t v�ltozni kezdett. Hirtelen l�pni se tudott, a t�rdig �r� h�ban.

- H� – �llap�totta meg Lilly, ism�t a csillagos �gbolt alatt. K�rbe pillantott, de nem sokat l�tott, �s f�k h�j�n arra tippelt, hogy a t�parton van, ugyanis a telihold t�kr�z�d�se pomp�san pisl�kolt p�r m�terrel a l�ny mellett. – Ne m�r, hogy telihold – pislantott �jra k�rbe a l�ny. F�lelme nem volt alaptalan, ugyanis alighogy meg�rkezett, egy veszedelmes morg�st hallott meg maga el�tt. – Jaj, Remmy – s�hajtott Lilly. �pphogy megl�tta kibontakozni a v�rfarkas alakj�t, akarata n�lk�l is, de �tv�ltozott f�nixsz�.

- Legal�bb �gy gyorsabban halok meg – futott �t a l�ny agy�n. Fel akart r�ppeni, de a sz�rny�ba a f�jdalmasan ismer�s �rz�s has�tott �s �gy k�ptelen volt ak�rcsak megmozd�tani is azt.

A v�rfarkas fenyeget�en k�zeledett az esetlen mad�r fel�. L�bai alatt ropogva s�ppedt be a h�. Hihetetlen lass�s�ggal somford�lt a f�nixhez, majd megszagl�szta. Az illata ugyan ismer�s volt, de �szt�nein nem tudott uralkodni. A pr�da �s pred�tor. Finom gyeng�ds�ggel, szinte t�r�d�ssel vette a sz�j�ba a madarat, majd egy hat�rozott mozdulattal r�harapott. Lilly csontjai keservesen reccsentek meg. Majd egy pukkan�ssal elt�nt az �terbe.

A bestia zavarodva pillantott k�rbe, hogy hova t�nhetett a mad�r. Eg�sz �jjel kereste, mindhi�ba. Mikor m�r �rezte a k�zelg� napsugarak megment� el�bukkan�s�t, Lillyt is megpillantotta, majd visszanyerte eredeti emberi form�j�t. �m azt k�v�nta b�rcsak meg se tal�lta volna a l�nyt. Lilly k�r�l a h� piroslott a v�r�t�l, s a l�ny tal�rja szinte �szott a v�r�s ned�ben.

Remus a hideglel�s hat�r�n volt, mikor megl�tta a l�ny lil�san sz�nben tetsz� ajk�t. L�legzett ugyan, de csak alig pihegett. Lupin meglep�d�tt, mikor megl�tta a l�ny kez�ben a p�lc�t, majd hogy nem sokkal a test mellett egy gy�r�tt, a v�rt�l �s h�t�l �zott nedves pergament. A fi� k�v�ncsian futotta �t a sorokat. Az egyik oldal�n az a sz�veg volt, amit m�g Lilly �desanyja �rt, a m�sik oldal�n, csak p�r, v�r�sen izz� sz� �llt, ami b�b�jjal volt r�var�zsolva: „Voldemort – Morfin – balkar – sebhely – k�gy�m�reg – f�nix – memoria nihil.” Lupin zsebre v�gta a pap�rt, majd felkapta a l�nyt �s alig f�l – f�lelemmel teli – perc alatt vitte fel az Ispot�lyba.