7. Fejezet

„Potter-formula”

„Gyere m�r, �gy r�z a hideg, de
ahogy hozz�m �rsz, �gy sistereg.
S ahogy a fogaidat �rzem a v�llamon
Valami �rkezik l�thatatlan sz�rnyakon.
Eml�kek nincsenek, csak f�nyk�pek a sz�lben
Libegnek valahol, mint z�rejek az �jben.”
Kir�ly Linda: Szerelem utols� v�rig

- Na, Csipker�zsika fel�bredt m�r, vagy m�g v�rja az els� szerelmes cs�kj�t? – l�pett be a k�rterembe Sirius. – Mert ha v�rja, akkor sz�lhatok, v�r egy jelentkez�…

- Sirius! – csattant fel egy sz�k�sbarna haj�, gy�ny�r� l�ny. Szemmel l�that�an csal�di k�tel�kek f�zt�k a k�m�s Lillyhez. Nagyon hasonl�tott r�, csak �ppens�ggel p�r �vvel id�sebb volt, �s z�ld szem�.

- Most mi vaaan? – n�zett r� a griffend�les �rtatlan arccal.

- Fh – emelte a mennyezetre a szem�t a l�ny �s elsz�molt mag�ban t�zig, majd s�hajtott egyet �s lenyelve szemreh�ny�s�t, �jra Lilly �gya fel� siklott tekintete. Alig egy perc telt csak el, mire Sirius �r�lt rohang�l�sba �s ugr�l�sba kezdett, a sz�szi sz�ps�g nagy megr�k�ny�d�s�re.

- Kellett nekem elj�nn�m – fogta a fej�t.

- Dr�ga vagy, Dy – d�nny�gte az �bredez� Lilly. Sirius a l�ny fel� n�zett, mik�zben teljes lend�let�vel az �ppen bel�p� platinasz�ke l�nyba �tk�z�tt.

- Auuuu – sikoltotta az. – Let�rt a k�rmim!

- Any�m – ny�gte Lilly. – Kellett nekem fel�bredni… – morogta, s fel�lt. K�rben�zett, de a rokonokon k�v�l semmi nem volt neki ismer�s. – Dy, most mondd meg �szint�n. Hol vagyunk? – pillantott unokates�j�ra.

- �hm – k�sz�r�lte meg a tork�t. – Nem eml�kszel? A Szent Mung�ban.

- LILLLYY – rohant a l�nyhoz Sirius �s �t�lelte, majd tov�bb ugr�lt, mint egy kisgyerek.

- Ennek meg mi baja? – pillantott Siriusra Lilly.

- Be van zsongva – kezdte Dy, de Sirius l�that�lag cseppet sem t�r�d�tt azzal, hogy Lilly nincs k�pben �s elkezdte �nekelni a „Hull a pelyhes” c�m� dalt.

- Valaki l�je le – n�zett k�ny�rg�en Lilly.

- J�! Kit? – csillant meg a fi� eszel�s, fekete szeme. Lilly egy unott grimaszt v�gott �s elkezdte b�mulni a plafon sark�ban l�v� p�kot.

- Siri… Mondd csak nem unatkozik a kis bar�tod? – pillantott les�jt�an Dy.

- �h – legyintett Sirius. – Elvan Byvel – vigyorodott el.

- Itt van Blake? – somolygott Lilly m�g mindig a p�kra f�ggesztve tekintet�t.

- Ja – vonta meg a v�ll�t Dy. – Lilly j�l vagy? – pillantott r� k�rd� arccal Dy, l�tva hogy a l�ny egy mozdulatlan p�kot bambul.

- Aha – v�laszolt elm�l�zottan, majd megr�zta a fej�t. – Vagyis f�j a fejem egy picit – mondta.

- Na, j�, ez uncsi. �tugrunk a n�gy�gy�szatra Jamie-vel – r�h�gte el mag�t Sirius.

- N�gy�gy�szat? – k�rdezett vissza szinte k�h�gve Dy.

- Jamie? – suttogta Lilly a p�khoz. – Mi?! JAMES?! – esett le a l�nynak, amit a fi� mondott, de az m�r ki is suhant az ajt�n. Lilly Dyhez fordult. – Potter?

- Igen, asszem az a neve – v�laszolta k�szs�gesen Diana.

- �s �… � mit keres itt? – gondolkodott el Lilly, de hangosan hagyta el sz�j�t a k�rd�s.

- Erre se eml�kszel? – mosolyodott eln�z�en.

- Nem igaz�n – r�zta meg fej�t Lilly, �s pr�b�lta felid�zni, de legutols� eml�ke az volt, ahogy felvar�zsol n�h�ny sz�t egy gy�r�tt pergamenre.

- Te h�vtad meg – sz�lt Dy.

- H�t az kiz�rt – nevette el mag�t Lilly, de amint megl�tta, hogy Diana �rdekl�dve figyeli a viselked�s�t abba hagyta.

- Morgana kegyelmezz – l�pett be menek�lve egy barna haj�, k�k szem� fi�.

- Szia, Blake – k�sz�nt oda neki Lilly.

- �h, hello – puszilta meg unokates�j�t a fi�.

- Mi sz�l hozott?

- Az a k�t infantilis – ny�gte. – M�rmint Sirius �s az �r�lt haverja. Nem is �rtem, hogy engedte meg az ap�d, hogy n�latok legyenek. K�l�n-k�l�n m�g eg�sz elviselhet�ek, de �gy egy�tt – borzongott meg.

- �csi, mondd csak, nem tudod, hogy mi�rt Lilly�kn�l lesznek a sz�netben? – fordult Blake-hez Dy.

- Jah, de… Sirius kital�lta, hogy milyen j� lenne, ha James n�luk lenne a sz�netben. De az anyja k�z�lte, hogy sz� sem lehet, hogy m�g egy griffend�les legyen a h�zban. Azt�n Sirius beadta Lilly apj�nak, hogy Lilly �th�vta �t a sz�netre �s m�g az egyik haverj�t, azaz Jamest.

- V�res Pokol! – ny�gte Lilly. – �s ezt hogy? Na, ne, ez kiz�rt – fonta �ssze karjait a l�ny.

- Pedig ez van – t�rta sz�t karj�t By.

- De �n nem b�rok ki f�l percet se amellett a pffff mellett – foglalta �ssze v�lem�ny�t Lilly.

- Dr�g�m, engem is megh�vt�l, nem kell egyed�l sz�vnod – mosolyodott el Diana.

- NEM FOGOM SZ�VNI! M�g csak az k�ne – kapta fel a vizet Lilly.

- ���� – mondt�k egyszerre a testv�rek.

- Lilly… Nem �gy �rtettem – n�zett a l�nyra �rtetlen�l �s enyhe p�rrel az arc�n Dy.

- Nem? – n�zett r� villog� szemmel. – Jah nem… ja, ok� – r�zta meg a haj�t, majd szinte azonnal felsikkantott, amit�l unokatestv�reire a fr�sz j�tt. – A hajam! – ki�ltotta.

- Mi van vele? – n�zett r� Dy.

- H�t... h�t! R�vid! �s ���� mi ez a frufru?! – torzult el a l�ny arca.

- M�r ilyen, mi�ta… Mi�ta is? – gondolkodott el Diana. – �gy november v�ge �ta…

- De ne m�r! Hol a r�gi sz�p hossz� hajam?! – hisztizett Lilly.

- Valami olyasmi volt a „na fene” hogy Jamesnek nagyon tetszett a hossz� hajad, �s te meg az�rt is lev�gattad… De azt�n ez is bej�n neki, szal semmi g�z nem lett bel�le.

- MI VAN?! Mi k�z�m nekem Jameshez? – kelt ki mag�b�l az imm�ron f�lhossz� haj� Lilly.

- H�t j�rtok, nem? – �lt le Dy, mert kezdett besokallni, hogy mindent neki kell elmondani Lillynek.

- �n? Vele? – vonta �ssze szem�ld�k�t Lilly. – De a hajam! – ragadt le a t�m�n�l �s elkezdte taperolni a loknijait, majd �szbe kapott. – Sz�val mi van velem �s Jamievel?

- Jaj, Lilly, mit t’om �n – s�hajtott Dy.

- Ja, j�… De akkor mi volt ez a „�gy is tetszik Jamesnek a hajam, sz�val no para”?

- Hm, a m�ltkor m�g �gy volt, hogy… iz�…

- IZ�? – h�rd�lt fel Lilly.

- Ajj m�r, a perverz mindenit! – csattant fel Diana. – Lilly, tudn�l �gy gondolkodni, hogy ak�r egy percre is hanyagolod a perverzit�sod?

- Hmm… hadd gondolkodjak… Nem! – v�gta r� a l�ny, mire Dy elh�zta a sz�j�t.

- J�, akkor r�viden �sszefoglalom, hogy miket �rt�l nekem m�g suli id� alatt – kezdte Diana, de az ajt� ism�t kiv�g�dott, �s most a Lilly sz�lei l�ptek be rajta.

- Lilly, dr�g�m, �bren vagy – rohant �gy�hoz Elladora Charnelle – Lilly �desanyja –, hogy j�l megszorongassa egyetlen csemet�j�t. Mikor Lilly a kifullad�s sz�l�n �llt, az asszony elengedte, �m azon nyomban az apa – Alphard Black – kit�r� �r�m�t kellett �lvezni a l�nynak.

- Annyira agg�dtunk – simogatta meg l�nya buksij�t Alphard.

- �s? Mes�lj – huppant le Lilly �gy�ra az anyja.

- Most? – h�zta el a sz�j�t Lilly. – Am�gy meg mit? Semmire nem eml�kszem – vigyorodott el. – �s Anya!

- Hmm?

- Mi�rt engedted, hogy lev�gassam a hajam?! – meredt a n�re Lilly.

- Nem mintha sok belesz�l�som lett volna – sz�lt szemreh�ny�an. – �n nem tudtam r�la, csak mikor valami f�nyk�pet k�ldt�l.

- Ja, j� – fintorodott el Lilly. – Jobban szem el�tt k�ne tartanod – �lt�tt nyelvet a l�ny.

- Van nekem �pp el�g dolgom n�lk�led is.

- Na, k�szi – vetett m�mosolyt anyj�ra.

- Mi most l�p�nk megkeresni Sirius�kat – sz�lt Diana, s Blake-kel az oldal�n kisomford�ltak a k�rteremb�l.

- Engem meg keres a Maci – ny�vogta a platinasz�ke rokon, m�g el�kapott egy oda-vissza t�kr�t.

- Ok� Sissa – pillantott fel� a fogait sz�vva Lilly. Majd amint elhagyta a helyis�get Lilly azon nyomban r�k�rdezett. – � meg mit keres itt?

- Lilly – morogta Alphard. – � is a csal�dod r�sze, �s agg�dott �rted.

- H�t, nagyon nem �gy n�zett ki, mint aki b�rmi miatt is agg�dik, a k�rmeit lesz�m�tva – vigyorodott apj�ra, �s � is elnyomott egy f�lmosolyt.

- Sz�val? – n�zett r� v�rakoz�an Elladora.

- Most t�lem k�rdezed? �n semmire se eml�kszem – vont v�llat Lilly. – De az�rt, ugye ez iz�… Nem maradand� meg ilyenek?

- A gy�gy�t� azt mondta, hogy id�vel a m�reg hat�s�nak kezdete �ta a m�ig eltelt id�re, id�vel az eml�kek hatvan sz�zal�k�ra biztosan eml�kezni fogsz – s�hajtott. – De val�sz�n�leg sok dolog teljesen elveszett, ugyanis a m�reg felbontja az agyakban a neutronokat…

- J�, ennyi is el�g – v�gott a szav�ba Lilly, majd er�tlen�l hanyatlott a puha p�rn�kra. – Ez szuper – gondolta. – Nem, nem szuper, hanem r�hejes – h�zta fel mag�t. – Ki az az egyetlen szerencs�tlen kis nyomor�k, aki ilyen h�lyes�gbe b�r keveredni? Na, ki? Persze, hogy �n. Mit is v�rtunk, a „szent s�rnell v�rvonal ifj� �m ann�l tehets�gesebb looser�t�l”? Nem, �n egyesekkel… Jah nem, hanem a Nagy �tlagt�l elt�r�en nem b�rok ki, egy nyomorult hetet… s�t tal�n egy napot sem kih�zni an�lk�l, hogy ne keveredjek valami g�zos �gybe, ami k�zel h�z�dik a fekete m�gi�hoz. Komolyan mondom, hogy �h – r�zta meg idegesen a fej�t. M�g akkor is t�pte az ideg, mikor az anyja k�z�lte vele, hogy elint�zte, hogy Lilly hazamehessen, s �gy �tra keltek. Lilly annyira el volt mag�ban mer�lve, hogy �szre se vette, hogy Sissa �s Blake elk�sz�nt t�l�k. Akkor kezdte �rezni a k�lvil�gban zajl� dolgokat, mikor haza�rtek �s Sirius nagy �r�mk�d�ssel a l�ny nyak�ba ugrott.

- Sirius, sz�llj le r�lam, vagy meg�tkozlak – sziszegte �g� szemekkel. – �s ha megl�tlak m�g egyszer ilyen… infantilis �llapotban, esk�sz�m, megb�nod, mikor az jutott a par�nyi kis s�t�t agyacsk�dba, hogy n�lunk legy�l t�li sz�netben – fejezte be kisel�ad�s�t a l�ny, majd d�h�ngve sarkon fordult, sz�ra se m�ltatva a t�bbieket. Szitkoz�dva szedte a l�pcs�ket �s egy kisebb torn�d� erej�vel szelte �t a n�ma h�zat, m�gnem el�rte a saj�t szob�j�t �s becsapta maga m�g�tt az ajt�t.

A d�ht�l remegve v�g�dott le az �gy�ra �s forr� fejjel n�zett maga el�. Alig l�tott valamit a m�regt�l, ami v�r�s sz�nre festette szob�j�t �s elmosta a kont�rokat. Majd hirtelen egy k�p villant be az agy�ba, amint egy ismer�s illat� fi� mag�hoz �leli, � pedig egy cs�kot lehel a fi� nyak�ra. Az eml�kt�l olyan m�rt�kben megd�bbent, hogy m�g a sz�ja is nyitva maradt.

- Mi a pillanat? – jegyezte meg f�lhangosan. – �n �s Potter? – sz�lt cinikusan. �pphogy elhagyta a sz�j�t a n�v, egy hangos puffan�s sz�r�d�tt be az ajt�n a folyos�r�l. Lilly s�hajtott egyet, majd fel�llt, �s nesztelen�l az ajt�hoz osont. Mire kinyitotta, m�r csak a hom�lyban elt�n�, rohan� Sirius alakj�t l�tta.

- Ez m�r megint mi a hal�lt akart? – f�st�lg�tt. – Nem hiszem, hogy nem tal�l mag�nak el�g nagy teret a h�zban a nyugati sz�rnyon k�v�l.

- Mit motyogsz, baby? – l�kte el mag�t a falt�l Potter.

- �lmodom, vagy ez a val�s�g? – csusszant ki a l�ny sz�j�n.

- Att�l f�gg, mi az �lmod – l�pett a l�ny el� James.

- H�t ez se norm�lis – legyintett egyet �s visszah�tr�lt a szob�j�ba, az ajt�t becsapva maga ut�n.

- De hisz – hallatsz�dott James megt�rt hangja. – Azt mondtad, a rosszfi�k j�nnek be.

- Hogy mit?! – k�rdezte fuldokolva, majd elgondolkodott �s perverz vigyorra h�zta a sz�j�t. – Jah, h�t t�nyleg. De te mit�l is lenn�l rosszfi�, Potter? – k�rdezte kicsit emeltebb hangon, hogy a fi� hallja, amit mond.

- Na, ne csin�ld ezt cica – hallotta James nyugodt hangj�t.

- Hogy �n cica? – fintorodott el. – Potter, te megzakkant�l, vagy mi? Ne cic�zz, mert meg�tkozlak…

- �n cic�zok? Nem tudom, ki nem enged be a szob�j�ba – sz�lt James. – Am�gy is, nem tudom, ki zakkant meg… �n csak… �h mindegy – mondta lemond�an, majd h�ttal az ajt�nak d�lt �s lecs�szott, m�gnem a f�ldre �rt. – M�r vagy egy hete nem volt�l magadn�l, �s �n hal�lra agg�dtam magam, erre te meg se puszi, se p�, felrohansz a szob�dba. M�sok ezt bunk�s�gnak tartan�k – fejezte be Potter. Lilly nem b�rt mag�val, felt�pte az ajt�t, �gy James hanyatt v�g�dott.

- Hogy �n bunk�?! – l�pett f�l� Lilly, szemeit �sszesz�k�tve. – Nem tudom, ki olyan tapl�, hogy csak �gy lesm�rol minden el�zetes n�lk�l �s ahh – f�jtatott a l�ny, �s tombolva hagyta maga m�g�tt a megd�bbent Pottert. Alig haladt p�r m�tert, mire a feje pillanatok alatt elkezdett hasogatni �s r�gt�n ezt k�vet�en egy �jabb eml�k mer�lt fel. �m ez egy j�val f�jdalmasabb k�psorozat volt Lilly sz�m�ra. A d�bbenett�l �s a f�jdalomt�l �sszecsuklott a l�ba, �s a padl�ra esett. Majd �rezte, hogy valaki felemeli �s talpra �ll�tja. Feln�zett. James volt az. Lilly a k�nnyeivel k�szk�dve nyitotta ki a sz�j�t.

- Asszem h�nyni fogok – ny�gte �s elrohant a k�zeli f�rd�be. Alighogy el�rte a mosd�kagyl�t, a gy�gyszerek – �lelem h�j�n – elhagyt�k a gyomr�t. Lilly csak b�mult maga el�, azt�n kimosta a mosd�t �s ki�bl�tette a sz�j�t, de �gy d�nt�tt, hogy egy�ttal fogat is mos. Mikor v�gezt�vel feln�zett a t�k�rbe, kisebb sz�vbajt kapott, att�l, hogy James is bent van.

- Mit akarsz? – k�rdezte rekedt hangon Lilly.

- �n is szeretlek – mosolyodott el James. Ezt nem kellett volna.

- Szar lehet, mert �n meg nem, most pedig menj innen – sziszegte imm�ron a fi� �rtetlen szemeibe.

- Mi a baj? – sim�totta meg a l�ny arc�t, majd a tark�j�n nyugtatta kez�t.

- ��� – l�kte el mag�t�l Lilly. – Mi a nyomort csin�lsz? – fintorodott el. James nem engedett, �s mag�hoz h�zta a tiltakoz� l�nyt. – Engedj el, vagy meg�tkozlak, �r�lt gyerek!

- M�gis mivel, �desem? – n�zett a l�ny szem�be, majd az illatszeres polcra pillantott, ahol a l�ny p�lc�ja volt. Lilly k�vette tekintet�t, majd m�rgesen szuszogott egyet. James elmosolyodott a l�ny reakci�j�n �s megpuszilta az orr�t.

- POTTER! – csattant fel Charnelle. – Engedj m�r el, te kis… f�j m�r mit akarsz csin�lni? – ny�gte, mikor �szrevette a fi� lehunyt szemmel k�zeled� arc�t. – James, ha megint meg mersz cs�ko – akadt a l�nyban a sz�, ugyanis James egy olyan al�val� tettet alkalmazott ami Lillyt gyeng�n �rintett. A fi� meggondolta ugyan az eredeti terv�t, de ha lehet, egy m�g aljasabb h�z�ssal rukkolt el� – legal�bb is Lilly szerint. James a l�ny dereka k�r� fonta izmos karjait �s gyeng�den elkezdte harapd�lni a nyak�t, majd selymesen puha nyelv�vel �zlelgetni a l�ny libab�r�s v�ll�t.

- Aaah, James, ez aaah… ahh… ha-hagyd abbaaa… ahh – lihegte Lilly.

- Sz�vem, �n ismerem a gyenge pontjaidat – susogta a l�ny kulcscsontj�ba, �s gyeng�den meg�lelte, �s nem eresztette. – Sz�val, mi a baj? – suttogta Lilly f�l�be.

- �n csak – csuklott el a l�ny hangja. – Ez olyan ismer�s – gondolta. – �s most olyan biztons�gban �rzem magam, m�gis a gyomromban, mintha k�gy�k tekeregn�nek �s remegek, mint egy kisgyerek. De mit�l? Tal�n t�nyleg j�rtunk… vagy j�runk? Lehets�ges, de… Mondjuk ezek ut�n, amire kezdek eml�kezni, b�rmi lehets�ges. Vagyis ink�bb semmi sem lehetetlen, csak �ppens�ggel kev�sb� val�sz�n� – s�hajtott a l�ny.

- Csak? – n�zett a l�nyra csoki-barna szemeivel a griffend�les.

- Kezdek eml�kezni, csak nem �ppen kellemesek ezek a… gondolatok – fejezte be mondat�t keser� sz�j�zzel Lilly.

- �h, a titokzatos m�lt kezd kibontakozni a hom�ly rejtek�b�l? – somolygott.

- H�lye – mosolyodott el Lilly is �s maga se tudta mi�rt, de a fi� mellkas�ra hajtotta fej�t. – Micsoda sz�kincse van valakinek – motyogta bele a fi� pulcsij�ba.

- Ugye? – hallotta James mosolyg�s hangj�t. – Csod�kat m�vel az olvas�s – mondta, mik�zben megsimogatta a l�ny h�t�t. Lilly meg�tk�zten n�zett fel r�.

- Te? Te tudsz olvasni? – ny�gte.

- Ha-ha-ha – vetett ravasz mosolyt a fi�. – L�tom, vicces kedvedben vagy…

- Nagyon, annyira hogy egy �hes v�rfarkas falk�t is fel b�rn�k vid�tani – mondta ironikusan.

- H�t ez szar volt.

- Igen, �reztem – vigyorodott el Lilly, mire James belek�colt a l�ny imm�ron r�vid haj�ba. – Nah de menj�nk m�r innen, olyan nyomi, hogy itt b�n�zunk a f�rd�ben.

- Hmm, akkor megmutatod a szob�dat? Mit is mondt�l, hogy mekkora az �gyad?

- Gyors a temp�d, kicsi p�nim – b�kte mellkasba a fi�t perverz vigyorral.

- Csak p�ni? – v�gott s�rt�d�tt arcot James.

- H�t tudod, nem eml�kszem khm… egy-k�t dologra, nem tudom, hogy neked mekk…

- Nehogy befejezd! Gusztustalanul perverz vagy – h�tr�lt egy l�p�st James.

- Fel�lem – fordult meg Lilly �s kil�pett a f�lhom�lyban �sz� folyos�ra. Majd h�trapillantott Jamesre – cs�d�r – vigyorodott r� �s pr�b�lt gyorsan olajra l�pni, t�bb, de ink�bb kevesebb sikerrel. Elrugaszkodott a f�ldt�l, egy gyors sprint rem�ny�ben, �m Potter rendk�v�li reflexeinek h�la, szinte azonnal el is kapta h�tulr�l.

- Megvagy – kulcsolta �t kezeit a l�ny mellkasa el�tt. Lilly nyugodtan d�lt neki a fi�nak �s fej�t is h�tra hajtotta, m�g szemeit lehunyta. Pr�b�lta kiverni a fej�b�l azt az eml�ket, amely ennyire felkavarta, �m a p�r perce t�rt�nt dolgok teljesen elfeledtett�k vele.

- De mi�rt? M�gis mi�rt tette ezt Remus… Lupin? – t�rte a fej�t a l�ny. – Hisz szeret, vagyis szeretett, ez sz�zh�sz sz�zal�k. Liba kis Natalie t�nyleg ennyire bev�g�dott n�la vagy mi? De �n m�r… j�rtam Lupinnal vagy nem? – r�ncolta �ssze szem�ld�keit. – De akkor is, ez Lupin hib�ja is, mi az, hogy csak �gy nyalakodik azzal a h�lye pics�val? Komolyan id�ig s�llyedt? �s ha igen mi�rt? Komolyan nem �rtem… Azt�n itt ez a m�sik dolog Potterrel – gondolt arra, hogy most is �ppen a karjaiban �lmodozik.

- Rejt�ly sz�momra, hogy m�gis mikor szerettem bele, mert most nagyon �gy t�nik. B�r ez nagyon elt�r� szeretet, vagy szerelem vagy mi, mint Lupinnal… volt. Vagy tudom is �n mi az a szerelem, mikor nem tapasztaltam m�g ilyet?! Remmyvel mindig nyugodt voltam �s teljes m�rt�kben megb�zom… megb�ztam benne. Jamesben is megb�zn�k �n, de nem tudom, mi t�rt�nt kett�nk k�z�tt, vagy milyen kapcsolat van. De az biztos, hogy mikor vele vagyok, a gyomrom remeg �s nem vagyok olyan h�-de-nagyon-kiegyens�lyozott �s nyugodt mint a kis v�rfarkassal. �h, a hal�l tudja, majd megk�rdem Dyt err�l – z�rta le a t�m�t mag�ban, m�gnem elm�je egy m�sik fele, m�g mindig viaskodott �rz�seivel. – De akkor is! �n �s Potter?! Ez nonszensz!

- Min t�r�d az agyacsk�d ilyen sok�ig �s ilyen… �rzelem teljesen? – hallotta James k�v�ncsi hangj�t, de nem v�laszolt. – Hm? – Semmi. – Bocsi, asszem rosszul hallok, elism�teln�d? – mosolyodott el James. Lilly csak az�rt sem v�laszolt, �gy James hat�sosabb fegyverekhez folyamodott. Kezeit elengedte �s a l�ny oldal�t sim�tva ind�totta �ket d�lebbi t�jnak.

- James! – sziszegte Lilly, mire Potter hirtelen abbahagyta. – Mit csin�lsz?

- Csak a szok�sosat – vigyorodott el s�t�ten, amit Lilly nem l�tott, mivel h�ttal volt a fi�nak. �s tenyerei folytatt�k az �tjukat. Mikor a l�ny cs�p�j�hez �rt, Lilly �gy ugrott el�re egyet, mintha az �ram csapott volna bel� �s m�rgesen r�n�zett.

- Azt hittem van eszed…

- Igen – b�lintott. – De melletted mindig elvesztem – villantotta meg feh�r fogait, �m Lilly csak a szemeit forgatta.

- De legal�bb ne a folyos� k�zep�n…

- Mi? – �tk�z�tt meg James.

- H�t, b�rki megl�that. Mondjuk ap�m, �s akkor... Na, j� azt nem akarod tudni, mi t�rt�nne – nosztalgi�zott el a l�ny, amint arra gondolt, hogy apja l�gpusk�val a kez�ben, d�h�ngve rohang�l a h�zban.

- Te mir�l besz�lsz? – n�zett r� kerek szemekkel.

- H�t… Mi�rt te mir�l?

- Semmir�l!

- De akkor milyen szok�sos? – j�tt zavarba Lilly.

- Csak bl�ff�ltem – ismerte be a fi�, enyhe p�rrel az arc�n.

- Idi�ta – legyintett �s a szob�ja fel� vette az ir�nyt. James m�g egy pillanatig ledermedten �llt, majd a l�ny ut�n eredt.

- Mi�rt, te mire gondolt�l?

- Semmire! – hazudta Lilly.

- Na, Lill – fogta meg a kez�t, de a l�ny kikapta bel�le �s bement a szob�j�ba. James k�vette �s meg�llt a szoba k�zep�n.

Ott kiv�telesen rend volt, m�g az �r�asztal�n sem �lltak hegyekben a f�zetek �s a pergamenek. James k�rben�zett a helyis�gben. K�t �ri�si ablak szabdalta a s�rga falakat – amit s�t�tebb s�rga szivacsos lenyomatok mint�ztak. A padl� frissen lerakott parketta volt. Az ablakokkal szemk�zt volt Lilly �gya �s egy m�sf�l m�teres terr�rium. Az ajt�val szemk�zt egy polcsor volt, illetve ruh�sszekr�nyek. A polcrendszer el�tt egy feh�r huzatos kanap� foglalt helyet.

- Barlangban laksz? – f�rmedt r� Lilly.

- Mi? – k�rdezett vissza, r� se n�zve a fi�. Lilly s�hajtott egyet, majd beljebb h�zta a fi�t �s becsukta m�g�tte az ajt�t. A kilincs kattan�s�ra m�r Potter is felfigyelt.

- Nem, de mi�rt?

- Mi�rt csukom be? Majd r�j�ssz – fintorodott el a l�ny.

- Aha – �llt egyik l�b�r�l a m�sikra James, �s Lillyt n�zte.

- Mi van? – k�rdezte frusztr�ltan Charnelle. Vagy egy percig tartott�k fent ezt az �llapotot, mire Lilly megunta �s egy megsemmis�t� pillant�st l�vellt a fi�ra. – Ne legy�l m�r ilyen looser, �lj m�r le – mondta Lilly. James eleget tett a l�ny k�v�ns�g�nak �s helyet is foglalt… az �gy�n. – Te! Sz�llj m�r le az �gyamr�l! – csattant fel a l�ny.

- Nem sz�llok – n�zett r� bossz�san.

- Mi vagy te? Agressz�v kismalac? – l�pett el� Lilly.

- Nem vagyok looser – sz�lt s�rt�d�tten.

- Most nem mondod komolyan, hogy ez�rt vagy ilyen…

- Pedig de – mondta morcosan, majd egy eszel�s vigyor suhant �t az arc�n �s megragadta a l�ny kezeit �s leh�zta az �gyra.

- Na, h�, most mit csin�lsz? – ny�sz�rg�tt Lilly, mik�zben pr�b�lt felt�p�szkodni.

- Bossz�ra vagyok… �hes… szomjas – r�h�g�tt James �s �tszellem�lt arccal n�zte Lillyt. Ezt az �tmeneti leblokkol�st a l�ny ki is haszn�lta �s a fi�t megd�ntve, diadalittas arccal �lt fel r�.

- Hehe, nyomi vagy – n�zett le vidoran Lilly.

- �s? Te �gy szeretsz – vont v�llat James. Lilly a sz�j�t mozgatta, b�r hangot nem adott ki, csak �rthetetlen szitkoz�d�st, majd hirtelen �jra Jamesre pillantott, ez�ttal pajz�n mosollyal. – Godricra! Ez biztos f�jni fog… Akkor szokt�l ilyen arcot v�gni – n�zett f�jdalmasan a fi�. Lilly hamisk�san elkezdte illegetni a fej�t, m�g mindig James szem�be f�rva tekintet�t, majd el kezdett d�dolni.

- Ez mi? V�rj, nem akarom tudni – eresztett el egy keserves mosolyt, mire Lillynek f�lig �rt a sz�ja. V�g�l vett egy leveg�t �s belekezdett az �nekl�sbe: