8. Fejezet

„Szerelem, levelek, bossz�”

„H�ny dal? Mennyi id�? H�ny hang? H�ny sz�?
H�ny csel? H�ny csal�s? Mennyi j�?
H�ny mosoly? Mennyi sz�nlel�s? �s h�ny t�ved�s?
Ha hozz�m�rsz, am�g hozz�m el�rsz...”

Kir�ly Linda: K�t sz�v

- Oh mein Gott – ny�g�tt fel Lilly, minekut�n hulla k�m�san �bredt fel az el�z�, �jszak�ba ny�l� „felelsz vagy mersz” ut�n. – Mi az isten ez a fo-ooh – t�totta el sz�j�t Lilly, mivel egy ismeretlen eredet� foltot pillantott meg a paplanj�n. – Ugye ez nem James… volt, vagyis… ��HH – ord�totta el mag�t idegesen. – Kiher�lem ezt a f�lesz�, beteg l�nyt. �s akkor m�g �n vagyok a perverz?! De na, m�r! – akadt ki v�gleg a k�cos haj� sz�ps�g.

- Lilly? – �lt fel a f�ldr�l �lomittas szemmel James, Lilly nem kis meglepet�s�re.

- Te! Te mit keresel itt? – r�k�ny�d�tt meg a l�ny.

- H�t, nem engedted, hogy veled aludjak…

- M�g sz�p, hogy nem! – csattant fel Lilly.

- J�l van, na, most mit kell �gy pattognod kora reggel? – n�zett r� morcosan a fi�.

- �n nem pattogok – n�zett r� szemreh�ny�an, de mikor jobban szem�gyre vette Jamest, r�j�tt, hogy t�nyleg nem k�ne kiab�lnia hajnalban. No meg szerelme is eszm�letlen vonz� volt, m�g �gy csapzott hajjal is. Persze, mikor nem az? V�g�l is belek�colt a fi� haj�ba, mintegy jelezve, hogy nincs harag.

- Mellesleg, j� reggelt – lehelt egy puszit a l�ny ajk�ra.

- Neked is – nyelt egyet Lilly.

- Az eny�m m�r az – n�zett v�gig bujk�l� mosollyal a l�nyon. – F�zom – �llap�totta meg James.

- Na, j�. Gyere – h�z�dott h�tr�bb az �gy�ban Lilly. James megh�kkenten �llt az esem�nyek el�tt, de bizakodva m�szott a l�ny mell�.

- Minek k�sz�nhetem eme nagylelk�s�gedet? – pillantott Lillyre, imm�ron a paplan al�l.

- Ma j�t�kony hangulatomban vagyok – susogta a fi� f�l�be.

- B�rcsak mindig ilyen lenn�l – s�hajtott James.

- De akkor olyan lenn�k, mint az �tlagos kis lib�k �s a v�g�n m�g t�ls�gosan is elb�zn�d magad – vigyorodott el.

- K�sz, hogy meghagyod nekem a k�tked�st.

- Nagyon sz�vesen – b�jt a fi�hoz.

- �s ma mit csin�lunk?

- H�t, azt nem – sziszegte halkan a l�ny.

- Lill! Nem arra gondoltam – forgatta meg szemeit James. – Nem hiszem el, hogy neked m�r kor�n reggel Ezen j�r az agyad – f�st�lg�tt a sz�pfi�.

- M�r megszokhattad volna – kacsintott – p n�lk�l – tette hozz� vidoran.

- Lilly-Lilly – ciccegett Mr. Potter.

- Lilly Potter…

- H�? – n�zett a l�nyra �rtetlen�l.

- El�g h�ly�n hangzik – mondta tettetett szenvtelens�ggel.

- Szerintem men� – v�lekedett Potter.

- Ja persze, de, csak mert a Potter sz� is benne van – �lt�tte ki nyelv�t a l�ny.

- Meg mert a Lilly is – mosolyodott el a fi�. – Huh, most �gy megcs�koln�lak – mondta, minden �tvezet�s n�lk�l.

- Mivel most�l fogat? – h�zta pajz�n mosolyra a sz�j�t Lilly.

- Colgate…? – v�gott k�rd� arcot James.

- Az j�, akkor lekaphatsz – nevetett fel perverzen.

- Ism�telten k�sz�n�m – lehelte a l�ny arc�ba a szavakat – a – h�zta v�gig k�zfej�t a l�ny cs�p�j�t�l a nyak�ig, majd a tark�j�t megfogva h�zta mag�hoz.

- Aaaah – s�hajtott Lilly.

- Lehet�s�get – �rezte ajkain a fi� szav�t.

- ’Reggelt! Nem l�ttad Jaame… – v�g�dott ki az ajt�, amin Sirius trappolt �s megd�bben�s�t�l m�g a pupill�i is kit�gultak. - …sszt – sziszegte el a nevet, mintha eresztene a feje. James egy pillanat erej�ig n�zett csak az ajt� fel�, �s mikor felfogta, hogy csak Sirius az, folytatta Lilly cs�b�t�s�t.

- H�! – ki�ltott fel a s�t�t griffend�les.

- Ha zavar, menj ki – susogta James Lilly arc�ba. Siriusnak, ez m�r sok volt, �s odarohant az �gyhoz, hogy kir�ngassa t�zes hangulat� bar�tj�t Lilly mell�l.

- Sirius! – csattant fel a sz�ps�g. Az eml�tett gyerek fagyos szemekkel n�zte rokon�t, majd Jamesre emelte tekintet�t.

- Te most velem j�ssz – morogta oda neki �s a karj�n�l fogva r�ngatta ki Pottert a szob�b�l.

- Hogy ez mekkora egy aljas d�g – sziszegte Lilly maga el�, majd hanyatt v�g�dott az �gyban.

�pp kezdte volna szidalmazni Sirius bosszant� viselked�s�t, mikor egy k�p villant be neki, amit egy levelet �r. Majd r�gt�n ut�na egy m�sik, amint �rkezik egy �s azt beteszi az asztala fi�kj�ba. Amint �jra mag��nak tudhatta a saj�t agy�t, felpattant �s elkezdett kutatni a fi�kban.

Ott megannyi k�p, lev�l, pergamen, tinta �s toll volt. Lilly egyes�vel n�zte v�gig az �sszes levelet. Az els� p�r, hagyom�nyos besz�mol� volt az anyj�nak, amiknek a h�toldal�ra v�laszolt sz�l�je. Azt�n az egyik lev�len megakadt a szeme. Arra m�s k�z�r�ssal v�laszoltak. Dy volt az. Lilly k�v�ncsian hajtotta sz�t a pergament, �s megh�kkenve kezdte olvasni saj�t �r�s�t.

„Hell�sz Dr�g�m,

Nem fogod elhinni mi t�rt�nt velem… Megl�ttam �s azt hittem r�m j�n a fr�sz, vagyis r�m is j�tt, de akkor is. Na, j�, most pr�b�lom nem felh�zni magam, m�g meg�rom neked, hogy mi is t�rt�nt.

Sz�val az volt, hogy Beckyvel sz�p nyugisan megy�nk a kviddicsp�lya fel�. Nem is fogtam fel mit l�ttam, csak egy ismer�s �rz�s ker�tett hatalm�ba, majd h�tra fordultam, hogy megn�zzem, mit�l j�tt ez a v�ratlan… dolog. �s megl�ttam �letem eddig legnagyobb meglepet�s�t, term�szetesen a rosszabbik fajt�b�l. Remus �s Natalie cs�kol�znak.

Mondom: „Mi van? Ez biztos csak egy rossz tr�fa.” De nem az volt. K�zelebb mentem, hogy jobban szem�gyre vegyem a dolgot, de els�re is j�l l�ttam. Azt�n otthagytam �ket, hogy fulladjanak meg egym�sban. �s az�ta nem besz�lt�nk. Mondjuk ez tegnap d�lut�n volt, ma meg reggel van. Majd megl�tjuk, de h�t ezen nincs nagyon mit megbesz�lni. L�ttam, amit l�ttam, �s erre nincs ments�g.

Pussza:

Okt. 24., Lilly”

- H�t j�l eml�kszem, �s nem csak egy r�m�lom eml�kk�pe volt – s�hajtott Lilly. – B�r az a furcsa, hogy most nem �rzek gy�l�letet Re… Lupin ir�nt, b�r ezek ut�n nem is t�l sok a szeretet – t�n�d�tt el a lev�len Lilly, majd n�mi h�nyinger k�s�ret�ben letette az asztalra a levelet �s vette egy m�ly leveg�t. Ut�na, folytatta a k�vetkez�vel, ami a kez�be ker�lt.

„Szija,

De mondom, hogy ez volt Dy! Itt nincs semmi f�lre �rt�s, vagy hasonl�.

Most persze akar valamit, �gy p�r hetes f�zisk�s�ssel, de nan� hogy nem foglalkozom vele. Gondolkodjon m�r, hogy erre nincs bocs�nat” – olvasta a sorokat teljes megd�bben�ssel a l�ny. Nem �rtette, hogy �rhatott ilyet, hisz nagyon is �rdekelte a t�ma. Hogy csalhatta meg Natalie-val? Tov�bb futott a sz�veget, �s megbotr�nkozva gy�rte �ssze, majd haj�totta a sarokba.

- Ilyet… ilyeneket hogy �rhattam? Teljesen megzakkantam, vagy mi? Ilyesmit, m�g sosem gondoltam Remusr�l. Az egy dolog, hogy megcsalt �s ut�ltam, de hogy ilyen jelz�kkel illetem m�sf�l oldalon kereszt�l, az… az valami gyal�zatos. �s akkor �n pattogok itt, hogy m�sok milyenek? – kezdett undorodni saj�t mag�t�l. – Na, j� – vette er�t mag�n �s tov�bb olvasta a k�vetkez� levelet.

„Egyetlen Dym,

El tudod k�pzelni, milyen zseni�lis vagyok? J� h�t, mondjuk ezzel nem mondtam �jat *s�t�ni kacaj*. Sz�val kital�ltam Lupinka m�lt� b�ntet�s�t – falta a sorokat, egyre nagyobb megr�k�ny�d�ssel, g�nyos mosollyal az arc�n Lilly. – Egyik �jjel �t�tt sz�get a fejemben, ez a fantasztikus �tlet, amit m�snapra – ami „v�letlen�l” pont Hugrabug - Griffend�l m�rk�z�s volt – meg is val�s�tottam. Na de mir�l is besz�lek?

A meccs ut�n, amit term�szetesen a Griffi nyert meg voltam h�vva a buliba, ami a Griffend�l torny�ban volt. Ott persze mindenki James k�r�l rajongott – m�g a fi�k is… De mikor megl�tott, akkor valahogy siker�lt mindenkit�l megszabadulnia, �s m�r csak ut�nam loholt.

Azt�n mikor siker�lt valahogy Lupin k�zel�be ker�ln�m, James is utol�rt. Ott b�jcsevegt�nk egy keveset, azt�n mondtam neki, hogy sajnos mennem kell, mert m�r k�s� van. V�g�l nagy nehezen elengedett, �s adtam neki egy j� �jt cs�kot – dermedt meg az �melyg�st�l Lilly. – Na, az�ta persze nem tudom levakarni magamr�l. De az�rt n�ha megpr�b�lok a szerepemnek megfelel�en sz�n�szkedni, hogy milyen hal�losan bele vagyok szerelmesedve…”

Lilly �gy dobta el a pap�rt, mintha �getn�, de val�j�ban jeges d�r �lt sz�v�re. Az elm�je leblokkolt, �s nem tudott gondolkodni. Egy �rtelmes �tlet se jutott esz�be, csak annyi, hogy ez �gy nem mehet tov�bb.

Agya elkezdett l�ktetni �s hasogat� f�jdalom nyilallt a fej�be. Fel�llt, s tompa �rz�keivel kit�ntorgott a folyos�ra. Neh�zkesen l�pkedett, s azt se tudta merre megy. Egy olyan k�s�rt�s ejtette hatalm�ba, amivel nem tudott mit kezdeni, csak k�vetni, amit �szt�nei, de legal�bb is valami m�s ir�ny�t.

- Jobbra – hallott egy ismer�s sziszeg�st a fej�ben. Benyitott, s a f�rd� volt az, b�r nem l�tta, csak a h�t �s a szagokat �rz�kelte. Szeme sziv�rv�nyh�rty�j�t �s pupill�j�t sz�rke h�rtya fedte, amit nem vett �szre, pedig saj�t mag�t b�multa a t�k�rben. Ism�t a hang k�sztette arra, hogy kutasson valami f�nyes „j�t�kszer” ut�n, ahogy Az mondta. V�g�l egy borotva akadt kezei �gy�be, amivel r�gt�n els� �rint�sre el is v�gta az ujjait.

- Haszn�ld – visszhangzott elm�j�ben a f�rfi hangja. Lilly akarat�n k�v�l, v�gta fel �jra r�gi sebeit, mit m�g Morfint�l sz�rmaztak. K�jes lass�s�ggal m�lyesztette a peng�t karj�ba. A forr� v�re felperzselte j�ghideg b�r�t. A karmazsin ned� kicsordul�s�t�l, a f�rfi gonosz kacajt hallatott, ami a l�ny sz�j�t hagyta el. Miut�n v�gzett m�ve restaur�l�s�val, ha lehet, m�g �rd�gibb nevet�sbe kezdett.

- Mi a…? – sz�r�d�tt be az ajt�n egy meglepett hang. Lilly, vagyis az �t ir�ny�t� Morfin v�get akart vetni ennek a remekm�v�nek a tulajdonos�nak, �gy meg�lni Lillyt. M�r �pp kezdte volna felv�gni az �t�er�t, mikor Dy nyitott be, s megr�k�ny�dve pillantott a k�padl�n �l�, v�rben �sz� Lillyre.

- Lilly! – sikkantott fel.

- Semmi k�z�d hozz�! T�nj innen – sziszegte p�rszasz�ul Lilly, amin Diana m�g jobban megr�m�lt.

- Mi-mit csin�lsz? – dadogta a l�ny remegve. Lilly felemelte a James peng�t, hogy v�gig h�zza a csukl�j�n. De Diana amint megl�tta, hogy Lilly szem�vel sincs minden rendben. Odaugrott el� �s kikapta a kez�b�l, miel�tt m�g valami v�resebbet tehetett volna. Lilly/Morfin d�h�sen pillantott fel.

- Ezzel m�g nincs v�ge – sziszegte Lilly rekedt hangon, majd egy villan�s k�s�ret�ben Morfin t�vozott a l�ny elm�j�b�l, s a f�nix eszm�letlen�l hanyatlott a f�ldre.

***

- �s ut�na mi t�rt�nt? – vonta �ssze szem�ld�k�t Lilly.

- Ut�na sz�ltam any�dnak. Nagyon megijedt�nk, Lilly! Azt hitt�k… meghalsz – mondta Diana, s m�g mindig �rz�d�tt a hangj�n a f�lelem.

- Aha – s�hajtott Lilly. – �s, �hm… Lehet tudni, hogy mi miatt… pr�b�ltam magam meg�lni? – k�rdezte, b�r a v�laszt sejtette.

- Ez m�g azzal volt �sszef�gg�sben, ami miatt sok mindenre nem eml�kszel – v�laszolt Diana, b�r Lilly nem �ppen erre gondolt. Sokkal ink�bb �ngyilkos hajlam�ra. – Sz�val ez a Morfin m�g szeptemberben �gy k�nzott meg, hogy fekete m�gi�t haszn�lt, aminek a nyomai megmaradnak…

- Meddig? – v�gott a szav�ba Lilly.

- Ezt nem lehet tudni – felelt lemond�an Diana. – Sz�val �gy valami kapcsolat �ll fenn k�ztetek, vagy mi, mert erre az is r�j�tszik, hogy te f�nix vagy, Morfin meg ugye k�gy�m�reggel vagdosott meg.

- Nem v�letlen Morfin a neve – nevette el mag�t keser�en Lilly. – Morfium…

- H�t igen – b�lintott Dy.

- �s hogyhogy nem a Szent Mung�ban vagyok? – n�zett k�rbe Lilly a szob�j�ban.

- �hm – kr�kogott egyet Diana somolyogva.

- Na?

- Valami olyasmi van, hogy megtelt.

- Megtelt. Megtelt? – lep�d�tt meg Lilly.

- H�t, ja, �gy k�t �nnep k�z�tt. Sokan olyan aj�nd�kot kaptak, amit nem megfelel�en t�roltak, �s a gazd�j�ra t�madt. �s csal�di perpatvarokban is rengetegen megs�r�ltek.

- Aha – hagyta r� a l�ny.

- De anyuk�d is szerette volna, ha nem k�ne az �nnepek alatt az ispot�lyban lenned, mert az m�gis csak lehangol�.

- �s mi lett Morfinnal? – k�rdezte Lilly.

- �jra Azkabanba vitt�k.

- �jra?

- M�r nem az els� alkalom, hogy megk�noz embereket. B�r eddig nagyr�szt �llatk�nz�s�rt �s mugli ellenes tev�kenyked�s�rt �lt – v�laszolt Diana. – Lilly j�l vagy? – n�zett falfeh�r unokatestv�r�re.

- Mi? Ja, igen – v�laszolt leverten. – Kicsit f�j a fejem, �s szomjas is vagyok.

- Hozzak inni? – k�rdezte kedvesen Diana.

- Igen, vagyis nem – mondta zavartan Lilly. – M�g szeretn�k el�tte besz�lni veled valamir�l.

- Mir�l? – pillantott fel� agg�dva.

- James, meg Rem… Lupin – b�kte ki.

- Gondoltam, hogy erre is sor ker�l – vett egy m�ly leveg�t Dy. – Nem eml�kszel r� ugye?

- Nem, de tegnap tal�ltam p�r levelet.

- Tegnap? �gy �rted miel�tt… megt�madtak? Az m�r h�rom napja volt.

- Mi? – szisszent fel a l�ny. – Holnap lesz szilveszter? Na, j�, ez most r�szletk�rd�s – r�zta meg fej�t a l�ny, m�g Diana eln�z�en mosolygott. – Sz�val… t�nyleg ilyen ribanc voltam?

- Nem Lilly, dehogy! – ellenkedett a l�ny. – Nem volt�l az, cseppet sem. Ez teljesen �rthet� – pr�b�lkozott Dy.

- Dy, tudok olvasni – n�zett r� sz�r�s szemmel. – �s meg is �rtettem, amit �rtam.

- De tudat m�dos�t� hat�sa alatt volt�l.

- Ez most nem sz�m�t! – ki�ltotta idegesen Lilly �s a haj�ba t�rt.

- Dehogynem, nagyon is…

- De nem. Az hogy k�pes voltam olyanokat le�rni �s tenni. Ki tudja miket m�veltem m�g, ha neked ezeket le�rtam. �s amiket nem osztottam meg veled, mert mondjuk t�ls�gosan is becstelen? – esett k�ts�gbe a barna haj� l�ny.

- Lilly, nyugodj meg – n�zett szenved� rokon�ra Diana. – Nem tehetsz r�la, ez m�r a m�lt, nem �rdemes foglalkozni vele.

- Mi az, hogy nem �rdemes?! – csattant fel a l�ny, de csak mag�ra volt d�h�s. – De hogy tehettem ezt? Nem engedtem, hogy megmagyar�zhassa, mi�rt csalt meg… �s azt�n ez a James dolog is. M�g j� hogy nem �rtettem, hogy mit keres az ispot�lyban, mikor magamhoz t�rtem. Most m�r term�szetesen m�s a helyzet. Azt hittem az�rt j�ttem vele �ssze, mert valahogy, valami isteni sugallat hat�s�ra beleszerettem, de nem! Csak egy kis cafka voltam, �s kihaszn�ltam azt, hogy szeret, �s hogy Remusnak f�jdalmat okozzak, j�ttem vele csak �ssze – hadarta el a probl�m�it a kis f�nix. – Most meg szeretem, de nem �rdemlem meg, �s nem tudom, hogy mondjam el neki.

- Csak hagyd, hogy szeressen – l�pett be az ajt�n a csal�dott arc� Sirius.

- Si-si-Sirius! – sziszegte Lilly meglepetten. Diana is h�tra fordult, hogy megn�zze Siriust.

- Igen, mindent hallottam, �s igen a legelej�t�l – v�laszolt a fel sem tett k�rd�sre. – N�zd, Lilly…

- Te… Te k�mkedsz ut�nam? – k�rdezte felb�sz�lten Lilly.

- Nem, vagyis igen – vallotta be Sirius.

- H�t kapd be – h�zta �ssze sz�j�t Lilly �s k�nnybe l�badt szemmel kezdte fix�rozni a f�ldet. – Sz�val te tudt�l mindenr�l? – k�rdezte, de nem n�zett a szem�be. – Akkor ez�rt nem engedted, hogy cs�kol�zzam Jamesszel – mondta ink�bb mag�nak.

- Nincs mit, igen �s igen – felelt Sirius. – �s szerintem ribanc volt�l, ez�rt nem engedtem.

- Hah, k�szi – pillantott a fi�ra, s egy k�nnycsepp g�rd�lt v�gig arc�n.

- Ajj, ez nem �r – �lt le Lilly �gy�ra Sirius. – Te itt s�rsz, �n meg nem tudom elmondani milyen volt�l, an�lk�l, hogy ne �rezzem magam tusk�nak.

- Megnyugtat� – szipogta Lilly. – Na, de – t�r�lte le a s�s vizet az arc�r�l a l�ny – mondd, mit kell m�g tudnom.

- Igaz�b�l szerintem mindent tudsz – mondta, de nem vitte le a hangs�lyt.

- De?

- Mindegy, ha nem teszed fel a k�rd�st, nem t�r�m magam, a hi�ba val� fecseg�ssel – vont v�llat a fekete haj� Adonis.

- �s… Lupin mi�rt csalt meg?

- Ez szerintem nem r�tok tartozik, de elmondhatom, b�r ett�l nem leszel jobban. Sz�val eddig ezt a k�rd�st nem tetted fel, mivel holtra nem �rdekelt, hogy val�j�ba mi t�rt�nt. Ugye amit te l�tt�l, az alapj�ban v�ve nagyon feld�h�t�, �s ez nem kifejez�s. De igaz�b�l nem Remus hib�ja…

- Egy cs�k nem lehet egy valaki hib�ja – eml�tette meg csendesen Lilly.

- Igen, t�nyleg nem. Mert ketten kellenek hozz�, de nem Remus akarta. Natalie rohanta le �t, de az�ta sz�ba se �ll a l�nnyal. Ezt el akarta neked mondani, de el�sz�r t�ls�gosan f�lt elmondani, mert r� se n�zt�l �s ember sz�mba se vetted. Azt�n meg, miut�n elkezdt�l Jamesszel kavarni, m�r nem akarta elmondani – fejezte be a t�rt�netet Sirius.

- Oh – ny�gte Lilly, s mag�hoz �lelte takar�j�t, majd beletemette arc�t �s a k�nnyeivel k�zd�tt.

- Na, j�, nekem most dolgom van… Megkeresem Jamest, azt hiszem elt�vedt – hagyta magukra a l�nyokat, miel�tt Lilly v�gk�pp kiborulhatott volna.

- Lilly, ne em�szd magad. Ezen m�r nem �rdemes – sz�lt Dy.

- De – suttogta a paplannak Lilly.

- Jaj, dr�g�m, nem tudom, mit mondjak. Id�vel jobb lesz.

- Ja – motyogta.

- Ha nem baj, akkor �n most megyek – szegezte szem�t a padl�ra Dy.

- Itt hagysz k�t idi�t�val? – n�zett r� hitetlenkedve. – Na, j�, csak eggyel.

- T�nyleg, te nem is tudod – h�zta mosolyra a sz�j�t Diana. – Megh�vtad p�r oszt�lyt�rsad szilveszterre.

- H�h? – n�zett a l�nyra. – �s kiket?

- Honnan tudjam? Te h�vtad meg – vigyorodott el Dy.

- De j�, hogy �n ilyenekr�l sose tudok – fintorodott el. – Auu – ny�sz�tette fel, mikor kiny�jtotta karj�t. – Nem, ehhez most semmi kedvem…

***

A nap v�rv�r�s, sebzett csillagk�nt bukott al� a horizonton. Egy-k�t holl� �s varj� r�ppent fel, a sz�rk�l� �gbe. A sz�z, porhany�s havat a sz�l k�nnyed�n kapta fel, s kisebb forg�sz�lben s�p�rte arr�bb. Lilly a f�t�testnek simulva figyelte a fagyos t�jat egy m�ves ablakon kereszt�l �s az eml�kein merengett. Az elm�lt f�l �vben olyan probl�m�i akadtak, ami valakinek m�g eg�sz �let�ben sem, olyanokat �llt ki, amin m�s elv�rzett volna, de m�g �l. Egyel�re meghagyta a sors, neki ezt a keskeny kis �sv�nyt, amin rejtekben lehet az �let m�g zordabb �rnyai el�l.

De ez itt most a jelen. B�rmi t�rt�nt is a m�ltban, az m�r nem sz�m�t. Hazudhatunk, tombolhatunk, letargi�ba eshet�nk, de nem lehet megv�ltoztatni, se kit�r�lni, mintha meg se t�rt�nt volna. Mindennek oka van �s a vil�g tart egy c�l fel�, ami m�g a j�v� hom�ly�ba burkol�zik.

Sokszor mondjuk �tlagosnak, vagy mindennapinak, egy m�rce szerint. De mi ez az �ltal�nos, �s mi az egyedi? Ez mind addig b�r jelent�s�ggel, m�g c�lunk van… tartunk valahova. Az �let p�rszor tartogat fordulatokat, legyen az j� vagy rossz, ki minek �rzi, de folyamatosan halad �s ezzel �lland�. Ha c�lba �r, mindennek v�ge �s j�n a Nagy Bumm, ami m�r egy m�sik val�s�g kezdete. De az energi�k megmaradnak, a szenved�ly, ami hajtja az �rz� l�nyeket, a f�ny �s s�t�t jelen�sek. A sors nem mindig azt adja, amit akarunk, de ki kell tartanunk. Ha van t�rsunk, ez k�nny�, de a mag�ny, az gyilkos dolog. Senki sem �rdemli.

- Lillyl�! – ugrott Harper Lilly nyak�ba, amit�l a l�nyra egy kisebb fr�sz j�tt.

- Te-te te mit keresel itt? – makogta Lilly.

- Megj�tt�nk, any�d�k most l�ptek le – �lelte meg a l�nyt.

- Hah – f�jtatott egyet –, j� hogy sz�ltak.

- T�bbiek?

- �k is itt vannak. A nappaliban – vigyorgott a sz�ke.

- Melyikben?

- H�t � – vakarta meg a fej�t. – Itt t�bb is van?

- Aha. Na, j�, v�rj – mondta Lilly, majd a legk�zelebbi griffes szobrokhoz fordult, amik az �sszes ajt� mellett a falon f�ggtek egy-egy f�kly�t tartva. – Nos? – k�rdezte.

- Keleti sz�rny, hetes el�gaz�s, harmadik ajt� – v�laszolt az �rzelemmentes hangon.

- Ja, bocs – ny�gte Harper.

- A sz�d t�tva maradt, Seamus – mosolyodott el, e nap el�sz�r, s elindult a folyos�n.

- Bocs, eddig nem l�ttam besz�l� szobrot.

- L�tn�d, mikor mozognak. �gy �rtem m�szk�lnak – helyesb�tett a l�ny.

- H�h� – r�h�g�tt fel Harper, majd v�gigm�rte Lillyt. – H�zhatn�l egy kicsit – karolta k�r�l a l�ny derek�t.

- Harper! – sikkantott fel Lilly. – Vedd le r�lam a kezed – l�kte el mag�t�l �s gyilkos pillant�sokat l�vellt fel�.

- Nyugi van, szivi, a lovagod most nem l�t – villantott egy mosolyt a l�nyra.

- F�j Seamus, te mi�ta lett�l ilyen khm – k�sz�r�lte meg a tork�t –, gy�k?

- Ah, dr�g�m, megsebezt�l – kapott a sz�v�hez a fi�.

- Eah – ny�g�tt egyet Lilly. – Ha tudtam volna, hogy �gy megv�ltozol, el se h�vlak.

- �n is szeretlek – n�zett r�. – Mit csin�lt�l a kezeddel? – pillantott Lilly f�slij�ra.

- Megh�ztam – legyintett a l�ny.

- Aha – b�lintott Harper.

- Meg�rkezt�nk – t�rt sz�t a fi� el�tt egy k�tsz�rny� ajt�t. A szob�ban m�r az emberek bezsongva v�rt�k a h�zigazd�t. Cameron szinte lerohanta Lillyt, m�g Beca s�rt�d�tt pillant�sokkal t�zdelve ugyan, de k�sz�nt�tte bar�tn�j�t.

- Ennek meg mi baja? – suttogta Lilly Cameronnak.

- Vesztett a kedvenc kviddics csapat – forgatta meg szemeit a l�ny.

- Eh – ny�g�tt fel Lilly. – Mi�rt? Melyik az?

- Ferranus – v�laszolt.

- �s most eg�sz este ilyen lesz? – pillantott a durc�s Bec�ra.

- Nagyon �gy t�nik.

- H�, csajszik, ti mit sugdol�ztok itt? – ugr�lt el�j�k Sirius.

- Nem sugdol�zunk, csak halkan besz�lget�nk – sz�lt Lilly. – Am�gy is, mit mondtam az infantilis viselked�sedr�l? – szuszogott a l�ny.

- Igenis, Charnelle ezredes – szalut�lt Black.

- Neked csak admir�lis – eresztett meg egy len�z� mosolyt.

Miel�tt Sirius �jabb kirohan�s�t kellett volna elviselnie, Lilly ink�bb egy nyugodtabb sarkot keresett. Bord� b�rsony kanap�ra huppant le �s onnan figyelte a t�bbiek bolondoz�s�t. �m volt egy olyan �rz�se, mintha valami hi�nyozna.

- Zene? – hallgatott. – Az meg van, b�r el�g �rdekes – r�zta meg a fej�t. – Na, mindegy. Kaja? Pia? – n�zett k�r�l. – D�givel. Emberek? Beca, Cameron, Sirius, Harper, James… James? James hol van? – pillantott k�rbe a f�lhom�lyos helys�gben. – Ajj James – ny�sz�tett fel Lilly idegesen.

- Igen Egyetlenem? – susogta a l�ny f�l�be.

- ��h – sikoltott fel, ma m�r t�bbsz�ri alkalommal Lilly. – Te bolond vagy, megijesztett�l – fordult James fel�.

- Bocsi – puszilta meg a l�ny orr�t.

- Na, j�, most az egyszer – s�hajtott.

- �s mi�rt punnyadsz itt, �jnek �vadj�n, m�g a t�bbiek… – n�zett a szoba k�zep�re, ahol az �sszn�pess�g egym�s hegy�n-h�t�n verg�dtek – twistereznek?

- Az ott… Beca �s… �s Sirius? – esett le az �lla.

- Twister – hagyta r� James. – Na, de ne terelj.

- De az ott a legjobb bar�tom �s az unokates�m!

- Szerinted � mit �rez? – vigyorodott el James.

- J�, de az m�s – legyintett a l�ny.

- Nagyon – m�szott bele Lilly arc�ba.

- De t�nyleg m�s! �n mindj�rt tizenh�rom vagyok Beca meg m�g kicsi – tiltakozott a l�ny. – �s am�gy is, zavarod a szem�lyes szf�r�m.

- T�nyleg �gy gondolod? – hajolt a l�ny ajkaihoz.

- H�t �, iz� – lehelte Lilly, de James aljasul fel�llt �s h�tr�bb l�pett a d�v�ny m�g�tt.

- Ok�, nem akarom, hogy feljelents k�zeli testi aktus�rt… Vagy valami m�s�rt – gondolkodott el a sz�pfi�.

- Gonosz vagy – mondta maga el�.

- De az j�, nem? – hajolt ism�t Lilly v�ll�ra James.

- Att�l f�gg mikor – fintorgott.

- Jaj, most �pp nem j� a rosszfi�? Sosem ismerem ki magam rajtad – puszilta meg a nyak�t.

- Nah – ny�g�tt fel. – Itt m�sok is vannak…

- Akkor arr�bb megy�nk egy szob�val – cs�kolt a f�l�be.

- Sz�, ih – sziszegte Lilly.

- Am�g m�g tudok menni – susogta a fi�, majd beleszippantott a l�ny haj�ba.

- Nem, James – mondta a f�j� szavakat. – Sajn�lom – �rintette meg a fi� ajk�t, s fel�llt a kanap�r�l, hogy Harper fel� vegye �tj�t. Alig l�pett p�r l�p�st, �m James elkapta a kez�t �s h�tulr�l meg�lelte.

- Szeretlek – sz�lt szenved�lyesen.

- �n is… �gas – kuncogott fel, s megpuszilta James karj�t.

- Mi? Milyen �gas?

- H��t, tudod – cs�sztatta le Lilly a kez�t.

- Jaj, de Lill! Azta, milyen perverz vagy ma – l�pett egyet h�tra.

- Na, mi az? Csak nem beijedt�l? – fordult meg, hogy szemben legyen Jamesszel. – Jamie-baby, im�dom, mikor ilyen arcot v�gsz – h�zta mag�hoz a fi�t a gall�rj�n�l fogva. – Mi van nyuszi, csak nem nagy a sz�nk? – vetett kac�r pillant�st �gasra.

- Eh, ah, oh…

- Zavarok? – l�pett mell�j�k Harper.

- Aha, el�gg� – v�laszolt r� se n�zve James.

- H�, te. Ez itt egy buli, ne saj�t�tsd el a h�zigazd�t – fogta meg Lilly kez�t, aki v�llat vont, majd k�vette Seamust. James olyan pillant�sokat vetett Harperre, hogy ha szemmel �lni lehetne, a fi� a k�nok k�nja k�zt jutna a pokolra. Lilly Harper mellett �csorgott �s onnan leste, hogy v�g�l ki fogja nyerni a twistert. V�g�l Cameron nyert, mivel Sirius r�esett Bec�ra, �gy mindkett� kiesett.

- �s most mit csin�ljunk? – tette fel a k�rd�st Lilly.

- Nekem mindegy, �gyis nyerek – vigyorodott el Cameron.

- Gyilkosos? – n�zett villog� szemekkel Camre Beca.

- Jaj, ne j�tszunk m�r olyat, mint a gy�k�r Griffend�lesek – forgatta a szemeit Lilly, majd esz�be jutott, hogy a jelenl�v�k k�zt k�t Griffend�les is van.

- K�szi, kedves – �llt a l�ny m�g� James.

- Persze nem r�tok �rtettem… B�r Sirius – harapta el a mondatot �s ink�bb elmosolyodott.

- �vegez�s? – pillantott Bec�ra Sirius.

- Kicsik is jelen vannak – tette meg a f�lhangos megjegyz�st Lilly.

- Valakinek, de keser� a m�z – pillantott sz�nakoz� szemekkel Sirius.

- Marcip�n �s nem keser� – replik�zta Lilly.

- J� – s�hajtott James, miel�tt m�g a k�t csal�dtag egym�s tork�nak eshetett volna. – Felelsz vagy mersz?

- M�r megint – ny�gte Lilly, de a t�bbiek egy�ntet�en b�logattak. – Meg�llek – suttogta Jamesnek.

- �gy se tenn�d – mosolyodott el.

- Egyszer valaki �gyis megteszi – �lt�tte ki a nyelv�t. K�rbe �ltek, �gy Lilly Beca �s Harper k�z� ker�lt. El�sz�r Sirius p�rgetett, �s sikeresen mag�ra, �gy azt a zseni�lis �tletet tal�lta ki, hogy „mer” �s k�rberep�li a h�zat, m�ghozz� az ablakb�l startol. Lilly Beca mell� ment, hogy kicsit kifaggassa a l�nyt.

- �s mi van veled? Mi�rt vagy morci?

- Nem vagyok morci – n�zett fintorg� arccal a l�nyra.

- Hallom, vesztett a Ferranus.

- Nem vesztett, csak nem nyert – csillant fel a l�ny szem�ben a d�h az eml�k hat�s�ra. – Az a szerencs�tlen Harrilton a gurk� helyett Mazza fej�t tal�lta el – zs�rt�l�d�tt Beca.

- Aha – hagyta r� Lilly.

- R�ad�sul Alfonso k�r�lbel�l a t�zedik percben kiesett, mert fejbe tal�lta a kvaff – mondta szomor�an, mire Lilly felr�h�g�tt. Ennek az lett az eredm�nye, hogy Beca s�rt�d�tten vonult az ablak m�sik v�g�be, Harper mell�.

- H�t ez k�sz – emelte a plafonra Lilly a tekintet�t.

- �n megmondtam – vigyorodott gonoszan Cameron.

- De nem hittem, hogy ennyire s�lyos – ny�sz�rg�tt Lilly. – N�zd, m�r j�n is Siri – mutatott a csillagos �gre, ahol a Hold fel�l egy rep�l� alak k�zeledett. – Ajaj – mondta, s m�r le is bukott, mivel Sirius nem igen lass�tott �s neki rep�lt a mogorva Bec�nak, aki �pp s�rt�d�tten b�mult a m�sik ir�nyba.

- Ezt nem hiszem el – sz�lt Lilly. – Sirius, olyan vagy mint az oviban. Mi van? Ezent�l megh�zod annak a l�nynak a copfj�t, aki tetszik? – sziszegte a l�ny.

- Csak nem azt akarod mondani, hogy nem tetszik az udvarl�si szok�som? – n�zett k�rd� tekintettel Charnelle-re.

- Pontosan erre c�loztam.

- Hagyd – n�zett r� Cameron.

- Nehogy m�r megv�dd – pillantott ki�br�ndultan bar�tn�j�re.

- Nem v�dem, de ne kezdd el most itt csin�lni a… veszekedni – gondolta meg mag�t Cam.

- De – kezdett bele egy igen hossz� �s durva mondatba, amire Cameron nem is figyelt, hanem ink�bb Jameshez fordult.

- Csin�lj vele valamit – n�zett r� k�ny�rg�en.

- Hehe – nevetett fel halkan James. – Nem lesz k�nny�, de megpr�b�lom – kacsintott a gy�ny�r�, barna haj� l�nyra, majd Lilly mell� l�pett.

Szerelme olyan bele�l�ssel sz�vegelt a r� se heder�t� Cameron fel�, hogy nem vette �szre, mikor James mell� somford�lt. Majd, mikor egy hosszabb r�sz ut�n leveg�t vett, James kihaszn�lta az alkalmat �s lesm�rolta a l�nyt. Lilly ezen �gy meglep�d�tt, hogy miut�n felf�ggesztett�k – Harper k�zbenj�r�s�nak hat�s�ra – el is felejtette mir�l besz�lt Cameronnal.

- Most akkor megint �n p�rgetek? – csillant fel Sirius fekete szeme.

- Igen – v�laszolt �lmodoz� hangon Becky.

- Na, Lilly dr�ga – vigyorodott el s�t�ten Sirius. Lilly �rtetlen�l n�zett a fi�ra, aki az �vegre mutatott, ami pedig Lillyre.

- Jaj, ne – s�hajtott a l�ny.

- De-de – mondta aljasul Sirius. – Felelsz vagy mersz?

- H�t… Vetk�zni nem lehet? – k�rdezett vissza, mire mindenki meg�tk�z�en n�zett r�. – Jah, ti nem �gy szokt�tok j�tszani.

- Nem, Lilly, az egy m�s j�t�k – mondta James perverz vigyorral.

- De, �n… J� mindegy, akkor mondjuk, felelek.

- Ne m�r, nyuszi vagy? – v�gott csal�dott arcot Sirius.

- Nem… k�gy� – eresztett meg egy m�mosolyt.

- K�gy�? Hmm – gondolkodott el. – Kit ut�lsz a legjobban a Mardek�rb�l?

- Olyan nincs, hogy mindenkit? – rebegtette szempill�it Lilly, majd esz�be jutott Piton. – Na, j�, nem. Nem ut�lok mindenkit.

- Nem… NEM?! – ki�ltott fel Sirius.

- Jack… Jack Parkinsont ut�lom a legjobban.

- Nem is Larryt? – n�zett r� megd�bbenten Cameron.

- B�r b�rom, mikor azt hiszi, hogy � olyan nagyon kisz�m�thatatlan �s rossz fi�.

- Lilly? – pillantott r� zavartan James.

- Milyen Larry? – zavarodott meg Lilly is.

- Ajaj, azt hiszem ez a r�sz kimaradt – n�zett �ssze Bec�val Cam, aki szint�n meglep�d�tt.

- Az valami �llat? Egy majom? – n�zett r�juk, mire a l�nyok felnevettek.

- H�t, �llatnak �llat, de ember… Vagyis annak l�tszik.

- Akkor ki az?

- Egy negyedikes Mardek�ros, Parkinson haverja. Jah �s azaz �di Valentin Knightley b�tyja – t�j�koztatta Cameron.

- Aha, �s mi�rt �llat?

- Szimpl�n meg akarnak �lni Jackkel egy�tt. Egym�ssal gyakorolnak, hogy min�l jobban form�ban legyenek, ha esetleg sz�nn�l r�juk id�t, hogy p�rbajozzatok.

- Ez szuper – v�gott fancsali k�pet Lilly. – De hogy lehet egy gyereket Larrynek nevezni? – ragadt le a neki �rdekes r�szn�l. �m ink�bb nem t�rte rajta sz�p fej�t, hanem folytatta a j�t�kot. – No, j�, most �n j�v�k – p�rgette meg az �veget, ami Cameronn�l �llt meg.

- Felelek – mondta, miel�tt m�g Lilly valami perverz dolgon j�rathatta volna az agy�t.

- Na, az uncsi – h�zta fel az orr�t. – Ok�, ez most szar lesz… Mi akarsz lenni?

- Gy�gy�t� – v�gta r�. – Vagy �nekes.

- Esetleg �nekl� doki n�ni? – vigyorgott Harper. – T�nyleg Lilly, neked nincs testv�red? – pillantott izgatottan a l�nyra.

- H�la Merlinnek nincs. M�g csak az k�ne – h�zta �ssze szem�ld�k�t Lilly.

- �s mindig ilyen sok baleset �r?

- Csak ami�ta a Roxfortba j�rok.

- �s…

- Ha m�g egy k�rd�st felteszel, meg�tkozlak – emelte fel mutat�ujj�t a l�ny. Kintr�l durrog� hangok sz�r�dtek be. – M�ris �jf�l? – lep�d�tt meg Lilly.

- De j�, nem is mondtad, hogy t�zij�t�k is lesz – ujjongott Harper.

- Nem tudtam. Biztos a szomsz�d az – vont v�llat. – A La Fontaine kast�ly van ott.

- Az mi? – n�zett r� Harper.

- Egy hotel.

- De j�, menj�nk ki megn�zni – pattant fel Sirius �s kivezette a t�bbieket a szob�b�l az udvarra, k�t ember kiv�tel�vel.

- Lilly, te nem j�ssz? – n�zett a l�nyra James.

- Ny�ron szinte minden h�tv�g�n esk�v�t szerveznek oda �s m�r vagy h�sszor l�ttam. De neked mi a ments�ged?

- Harper…

- Seamus? – vonta fel a szem�ld�k�t.

- Mindig megzavar – csillant fel a szem�ben egy pillanatra a d�h.

- Sz�val ez a helyzet Mr. Potter? – m�szott a fi�hoz Lilly, mire � b�lintott. – Akkor most nem haszn�lja ki az alkalmat? – hajolt k�zelebb Jameshez.

- H��t – lehelte a fi�, s nem tudott ellen�llni Lilly vonzerej�nek. B�r nem is nagyon akart. Lilly a fi� nyaka k�r� fonta karjait.

- Most akkor mi van? – susogta. – Kiss me? – nevetett bele szinte a fi� sz�j�ba, majd h�tra r�zta a m�r valamivel hosszabb haj�t. – Na cs�kolj m�’ meg – hunyta le a szemeit, s hagyta, hogy a fi� gyeng�den harapd�lja az ajk�t.

- Hmm – ny�gte James. – Vattacukor – vigyorodott el.

- Kapd be – mondta lesajn�l�an Lilly.

- Csak ne besz�lj – �zlelgette Lilly vattacukor �z� cs�kj�t a fi�. Hosszan �s szenved�lyesen cs�kol�ztak, s n�ha Lilly bele-bele harapott Jamie ajk�ba, mire az abba hagyta a kellemes id�t�lt�st, hogy visszav�gjon a l�nynak. Az egyik ilyen alkalommal Lilly f�jdalmasan sik�tott fel.

- Mi… mi az? – ijedt meg James, �s kim�szott a l�ny sz�j�b�l.

- Ah, a sebem – pillantott az alkarj�ra Lilly, ahol a k�t�sen a v�r m�r �t�zott.

***

- De j�, m�g sose l�ttam ilyen szuper t�zij�t�kot – �mult el a l�tv�nyt Harper.

- Tudt�tok, hogy a t�zij�t�kot Harry Hammilton fejlesztette ki? – term�szetesen Beca volt az.

- Azta, n�zz�tek – mutatott az �gre, ahol egy z�ld sz�n� k�p bontakozott ki.

El�sz�r egy koponya k�rvonala rajzol�dott ki, majd egy k�gy� k�szott ki a sz�j�b�l, hogy azt�n k�rbe�lelje a hal�lfejet. Eme fura esem�nnyel p�rhuzamosan egyre vastagabb felh�k gy�ltek az �gen �s neh�zkes, fagyos k�d sz�llt al� a k�s�rtetien havas t�jra.

Ha id�ig eljutott�l, tess�k v�lem�nyt �rni!!! ... tov�bb >>