9. Fejezet

„�rd�g l�gy, mad�r vagy �tok 1/2”

„"L�tnok!", ny�gtem, "sz�rny� l�tnok! �rd�g l�gy, mad�r vagy �tok!
S�t�n k�ld�tt, vagy vihar vert most e puszta partra b�r,
T�petten is b�szke l�zban, b�s var�zst�l leig�ztan,
Itt e r�mek-j�rta h�zban mondd meg, lelkem sz�dra v�r
Van... van balzsam G�le�dban?... Mondd meg -- lelkem esdve v�r..."
S sz�lt a Holl�: "Soha m�r!"”
Edgar Allan Poe: A holl�

Fagyos h�m�rs�klet honolt a Mardek�r klubhelys�g�ben. Az elvar�zsolt, z�ld sz�n� t�z is csak csendesen, elhal�an pisl�kolt a bar�ts�gtalan, kop�r kandall�ban, amin egy-k�t k�gy�faragv�ny szolg�lt d�sz�t�s gyan�nt. A z�ld �s ez�st, b�v�s, �m �rz�ketlen sz�nei pomp�ztak a falakon, a k�rpiton, a t�rgyakon, ami az eg�sz k�rnyezetre �s az emberekre is kihatott. Az ez�st�s vil�g�t�s k�s�rteties hat�st adott az �jszaka k�zep�n, a k�nyveket b�j�, k�t tizen�ves fi� arc�nak.

- Hah, ez j� – b�k�tt a megfakult pap�rra diadalittasan. – Ja, nem, nem el�g hossz� – tette hozz� csal�dottan.

- Melyik? – hajolt a k�tet f�l� a m�sik fi� is, aki nevezetesen Jack volt.

- Az ott – b�k�tt egy k�pre, ahol egy n�i boszork�ny a k�nt�l eltorzult arccal, vonagl� testtel szenvedett. Parkinsonnak �s kis bar�tj�nak, aki mind�ssze h�rom �vvel volt id�sebb n�la, perverz vigyorra h�z�dott a sz�ja.

- Mi�rt nem j�?

- N�zd – b�k�tt a megcsillagozott apr� bet�s r�szre.

- MICSODA? Akkor egy�ltal�n mi�rt k�s�rleteznek ki ilyen k�nz� �tkot, ha csak huszonh�rom m�sodpercig tart, ut�na pedig meghal a csaj? – kapta fel a vizet Jack. – Az ilyennek azt�n sok �rtelme van… Be k�ne tiltani – tette hozz� fintorogva, m�g barna haj� t�rsa helyesl�en b�logatott.

- Jut eszembe, Piton hol van? – n�zett k�r�l a fi�.

- B�ntet�munk�n, azzal a lib�val – forgatta szemeit Jack. – De, mondtam, hogy err�l neki nem szabad tudnia, mert megint megharagszik, hogy azon a frusk�n akarunk gyakorolni, �s nem mond �j �tkokat – sziszegte d�h�sen.

- Piton b�ntet�munk�n? – vonta �ssze szem�ld�k�t a j�k�p� mardek�ros.

- Ne is eml�tsd – gy�lt ism�t haragra a fi� ac�l szeme. – A k�nyvt�rban t�bbsz�r is t�l hangosan nevettek! �rted, nevettek! Nem hiszem el, hogy az a holl�h�tas ribanc m�g mit nem csin�l Perselusszal. Felh�bor�t� – zs�rt�l�d�tt Parkinson, s haverja is s�t�t pillant�sokat vetett. – �gyhogy most heti h�tszer mehetnek lelt�rozni a k�nyveket – n�zett megsemmis�lten Larryre.

- Am�g ez a – f�jtatott egyet Jack helyes haverja – Black-l�ny nem volt itt, minden sokkal nyugisabb volt. Mardek�r kontra Griffend�l a megszokott �tkokat sz�rta egym�sra, a holl�h�tasok, mint eminensek mindenb�l kimaradtak. A Hugrabug… az meg volt. Most meg mi van? Az eg�sz a feje tetej�re �llt. Nem el�g, hogy a Holl�h�t ellen�nk fordult, de m�g a saj�t H�zunkb�l is maga mell� ford�tja az embereket – fejezte be monol�gj�t a barna haj� Adonis.

- Mindenr�l ez a francia csitri tehet – h�borodott fel Jack is olyan szinten, mintha m�r �vek �ta a Roxfortba j�rna. – Nem baj, most megfizet m�g az�rt a nap�rt is, mikor megsz�letett – esk�dt bossz�t Parkinson.

- Az�m, megmutatjuk neki, hogy megy itt Roxfortban az �let – csillant fel gonoszan Larry szeme a s�t�t szob�ban.

***

- Mennyi van m�g? – ny�sz�tett fel a Holl�h�t loknis haj� sz�ps�ge.

- �gy �rted kupacban, �r�ban vagy napban? – k�rdezett vissza Mardek�r-�-s�t�t j�vend�beli feje.

- Az „M” bet�b�l… – s�hajtott Lilly.

- H�t �… sz�mold meg – forgatta szemeit Perselus.

- Sz�molja a hal�l – n�zett a h�t, torony magas k�nyvkupacra f�szerepl�nk. – De mi�rt pont engem ver az isten ilyen idi�ta feladatokkal? Mi�rt nem lett volna el�g pontokat levonni?

- �n is itt vagyok – pillantott fel a poros lexikonok f�l�l m�mosollyal Piton.

- Tudom, ez az egyetlen megnyugtat� dolog ebben a mocskos… k�nyvt�rban – fintorgott Lilly.

- Szeretem a k�nyveket…

- �n is, nem err�l van sz�. De nem porolgatni selyemkend�vel, nehogy valami baja essen. Sajn�lom, �n nem tudok gyeng�d lenni ilyen iz�khez – lapozott bele az egyik k�nyvbe, majd m�g a szemei is elkerekedtek. – �… ��. Ne-nem tudtam, hogy ilyen k�nyv is van itt – nyelt egyet, s becsukta az „S” bet�s kem�nyfedeles k�tetet.

- Itt minden fajta van – vont v�llat Piton.

- Sexkalauz var�zslatos �tja…

- Mi? – kapta fel a fej�t a mardek�ros.

- Ez a k�nyv c�me – mondta Lilly kiolvashatatlan arccal. – Azt hiszem t�bbet k�ne k�nyvt�rba j�rnom – tette hozz�, mire Piton egy flegma morg�ssal felelt. – Vajon di�koknak is kiadj�k, vagy csak a tan�roknak? – ragadt le a t�m�n�l Lilly.

- Charnelle! – csattant fel Piton.

- Mi van? – esett ki b�dulat�b�l a l�ny.

- Most j�ttem r� mit jelent a neved, te kis k�jenc – r�h�g�tt fel Piton, s Lilly is elmosolyodott.

- H�ha, most azt�n lebuktam.

- De…

- �h – sikkantott fel Lilly, s h�tra pillantott, de csak a k�falat l�tta. – �gas? – sziszegte alig halhat�an, s egy halk nevet�s volt r� a v�lasz.

- Lilly? – n�zett k�rd�n a l�nyra Piton.

- Se-semmi, csak… Csak ki kell mennem a mosd�ban – hazudta.

- �s ehhez mi�rt kell sik�tani? – h�zta fel a szem�ld�k�t.

- Mert megj�tt – j�tt a v�lasz mag�t�l �rtet�d�en, s most Perseluson volt a megh�kken�s.

- Aha – mire kiny�gte a mardek�ros, addigra Lilly m�r ki is rohant a k�nyvt�rb�l.

- James, te �r�lt vagy – sz�lt fennhangon Lilly, mire ki�rt a folyos�ra.

- Tudom – jelent meg a semmib�l Potter.

- Mit akarsz?

- Mi az? Csak nem megvan? – �lt�tt nyelvet a l�nyra a griffend�les, de mikor �szre vette Lilly ideges pillant�s�t, folytatta. – Csak l�tni akartalak, baby – vetette be a lehengerl� mosoly�t.

- Ok�, l�tt�l. Most mehetek vissza?

- Csak nem hi�nyzik Piton? – h�zta �ssze vill�ml� csoki-szemeit James.

- Csak nem f�lt�keny vagy? – forgatta szemeit a holl�h�tas.

- De.

- Csak b�ntet�munka, nem randi…

- De �jszaka �s a k�nyvt�rban! – dobbantott egyet a szeret�.

- T�nyleg nagyon romantikus hely a k�nyvt�r… – s�hajtott Lilly.

- Piton im�dja a k�nyveket, te meg holl�h�tas vagy – mondta kiolvashatatlan arccal.

- Te meg h�lye vagy – l�pett k�zelebb szerelm�hez Lilly, hogy megcs�kolja, de az h�tr�lt egyet. – Na, j� – r�zta meg loknijait a l�ny. – Sz�lj, ha m�r lehet veled norm�lisan besz�lge… Fen�be! – pillantott �t James v�lla f�l�tt a l�ny, s megl�tott k�t csukly�s alakot, amint egy b�b�jon �gyk�dnek. – Ezek megint mit akarnak? – n�zte a k�t sziluettet, de amint felvetette a k�rd�st, egy sesz�n� �tok k�zeledett fel�j�k. A l�ny, n�i reflexeinek h�la, hamar felfogta a helyzetet, �s el�re vet�d�tt, pontosabban Potterre, hogy kit�rjen az �tok el�l.

- Mell� ment, most �n j�v�k – hallott egy ismer�s, sziszeg�s hangot Lilly.

- Vedd el� a p�lc�d, James – hadarta idegesen a sz�ps�g, s fel�lt �gason. A fi� egy vigyort eresztett meg, majd elkezdte leh�zni a slicc�t.

- Nem azt, te szerencs�tlen – fogta fej�t Lilly, �s ink�bb saj�t kez�be vette az ir�ny�t�st. Felt�pte a fi� tal�rj�t �s a bels� zseb�b�l el�vette a magyal vessz�t.

- Most meg mi van? – v�gott fancsali arcot a fi�.

- Serpensortia – hangzott az �tok Lilly sz�j�b�l, s egy k�gy� teljes val�ja r�ppent a t�mad�k fel�. Az egyik�k hangosan felszisszentett, m�g a m�sik p�rszasz�ul elkezdett g�gy�gni a k�gy�hoz. – Gondolhattam volna – fintorodott el Lilly. – Jack, ezt most nem �szod meg… Vipera Ivanesca – hadarta az ellen�tkot Lilly, miel�tt ellene ford�thatta volna a k�gy�t Parkinson.

- Ebublio – j�tt ism�t Jack hangja,

- Protego �s any�d! – csattant fel Lilly. – Hagyj�l m�r Jacko a nyomi kis �tkaiddal.

- Everte Statim – kapcsol�dott be Larry is.

- J�, engedelmeskedik neked a p�lc�m? – d�bbent meg Potter.

- Exfobius – eresztett meg egy �jabb �tkot Jack.

- Protego totalum, de ez nem lesz most kellemes – hunyta le a szem�t Lilly, de a k�nyvt�rb�l kirohan� Piton m�g jobban meger�s�tette a pajzsot, �gy megmentve Lilly�ket egy �ram�t�st�l.

- Protego horribilis.

- Capitulatus – csatlakozott a kisebb csat�ba egy �jabb hang, aki v�get vetett az �tkoz�d�soknak. – Gyerekek, gyerekek – sz�lt Lumpsluck, miut�n az �sszes p�lc�t begy�jt�tte. – Ejnye, ejnye. Az �jszaka k�zep�n egy kis p�rbaj? – k�rdezte cinkosan, majd Lilly�ken is megakadt a szeme. Lilly �pp nagyban gy�l�lk�d� pillant�sokat k�ld�tt Jack fel�, m�g a kedvenc hely�n, azaz Potteren tr�nolt.

- Mademoiselle Charnelle? – vonta fel a szem�ld�k�t a professzor, mire Lilly r�emelte, imm�ron csak m�rges tekintet�t.

- Igen? – k�rdezett vissza.

- Mr. Potter bizony�ra nem szeretne a f�ld�n t�lteni az �jszak�t…

- Ne tess�k agg�dni, j�l elvagyok – n�zett Potter a tan�rra, mire Lilly egy lesajn�l� pillant�st k�ld�tt szerelm�nek.

- Meghiszem azt – hagyta r� Lumpsluck, s Lilly is lek�sz�l�dott kedves�r�l. – Pontokt�l szeretn�tek megv�lni, vagy b�ntet�munka legyen?

- B�ntet�munka – hangzott az egy�ntet� fi� v�lasz, m�g Lilly csak az�rt is az ellenkez�j�t mondta.

- Pont – mondta megvet�en.

- Akkor Miss. Charnelle �s Mr. Piton…

- De mi m�r �gy b�ntet�munk�n vagyunk… egy�tt – sz�lt Piton a h�zvezet� tan�r�nak.

- Igen? – eresztett meg egy vigyort Lumpsluck. – Akkor legyen Mr. Knightley – pillantott a szik�r fi�ra. – Cs�t�rt�k�n jelentkezzetek Hagridn�l.

- Rendben – b�lintott Larry.

- Mr. Parkinson…

- De �n el�z� f�l�vben �lland�an b�ntet�munk�n voltam… Lillyvel – mondta az utols� sz�t beh�zelg�en.

- Tudom, tudom – illegette fej�t a f�rfi. – De mint l�tom, nem siker�lt jobb viszonyt kialak�taniuk, s�t… M�t�l minden szerd�n iskolapszichol�gushoz mennek, egy�tt – d�nt�tt a tan�r, mire Lilly neh�zkesen s�hajtott egyet, �s meg akart fordulni.

- �s Mr. Potter – kezdett bele Lumpsluck.

- De �n nem csin�ltam semmit! – sz�lt k�rlel�en a fi�.

- Dehogynem.

- Mit? – n�zett megr�k�ny�dve a fi�.

- �jszaka m�szk�lt a folyos�kon – mondta mosolyogva. – Miss. Charnelle-lel szombaton a kviddics szert�rat takar�tj�k ki.

- Mi�rt pont velem? – ny�g�tt fel Lilly.

- �gy v�lem, �n az egyetlen, akivel nem jutna �jabb b�ntet�munk�ra a Griffend�l fog�ja – b�lcselkedett a tan�r. – Most pedig, sipirc aludni – terelte a di�kokat a saj�t h�zuk fel� Lumpsluck.

Lilly d�h�sen trappolt a Holl�h�t torny�ba vezet� csigal�pcs�n, de nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy holnap eg�sz nap szerelm�vel kell lennie. Nem mintha, nem szeretn�, de semmi kedve se volt a sz�net ut�ni els� h�t els� szombatj�t v�gig takar�tani. Takar�tani is ut�lt, r�ad�sul az eg�sz h�ten b�ntet�munk�n volt Pitonnal �s m�g a fel�n�l sem j�rnak a munk�nak.

Mihelyst meg�rkezett az ismer�s „el�szob�ba”, kez�be vette az ez�stkopogtat�t �s h�romszor, csendesen r�vert a t�lgyfa ajt�ra. A holl� les�jt�an pillantott a l�nyra.

- Hova-hova ilyen k�s�n? – kr�kogta.

- A szob�mba – v�laszolta Lilly.

- Dr�t v�g�n sz�ndarab, mi az? – nevetett fel saj�t tal�l�s vicc�n a holl�.

- Te, ha nem engedsz fel gyorsan – h�zta el a sz�j�t Charnelle.

- Nem j� v�lasz…

- �s akkor mi van? Kint �jszak�zom vagy mi?

- Mondjuk – k�rogott egyet a mad�r.

- �r�lt sz�rnyas – sziszegte a l�ny �s idegesen sarkon fordult, majd lerobogott a l�pcs�n. – Ilyen egy idi�ta l�nyt – k�romkodott hangosan.

- Lilly? – bukkant fel ism�t a semmib�l James.

- Te meg az �rny�kom lett�l, vagy mi? – pillantott k�zelg� szerelm�re a l�ny.

- Csak f�ltem, nehogy megt�madjon Piton �s a debil haverjai.

- Perselus �pp hogy megv�dett – kelt bar�tja v�delm�re Lilly.

- Egyel�re…

- Most csak az�rt j�tt�l, hogy szapuld �t, vagy seg�teni akarsz?

- Miben k�ne seg�tenem?

- Az a h�lye holl� nem enged be a klubhelys�gbe – mondta Lilly, mire James felkacagott. – Nem vicces, nincs hol aludnom, ha nem j�ssz fel.

- Mi�rt kellen�k pont �n annak a mad�rnak? – k�rdezte, mik�zben Lilly m�r nagyban r�ngatta fel a l�pcs�n.

- Mert csak akkor nyitja ki azt a nyomor�k ajt�t, ha valaki megv�laszolja a k�rd�s�t.

- �s szerinted �n tudni fogom?

- Nem, de lehet seg�teni…

- Aha – v�laszolta, mire fel�rtek a sz�k el�t�rbe.

- Ism�t itthon, kisasszony? – k�rdezte g�nyosan az �llat.

- Haha, de nem egyed�l – fintorodott el.

- Azt hiszed egy griffend�les meg tudja fejteni, zseni�lis k�rd�sem? – vetett g�nyos mosolyt a Holl�h�t kopogtat�ja.

- Pr�b�lkozni m�r csak lehet – v�laszolt James.

- Mikor van a legnagyobb mag�ml�s?

- Ez most… komoly? – pillantott James a led�bbent Lillyre.

- Ez h�lye – t�rta sz�t a karj�t Lilly.

- Ha Lilly is ott van – tippelt James, mire szerelme felny�g�tt.

- Ez most nem nyert – k�rogott fens�bbs�gesen a holl�.

- Most hova m�sz… megy�nk? – futott Lilly ut�n James, mivel a l�ny siet�sen t�vozott a kopogtat� �jabb, ideges�t� k�rd�se el�l.

- Hozz�d – pillantott h�tra mag�t�l �rtet�d�en.

- De…

- Nem v�rhatod el, hogy a folyos�n aludjak… �s aludni fogunk, miel�tt azt hinn�d, hogy ezt a mag�ml�ses dolgot akarom tesztelni – emelte fel mutat�ujj�t Lilly.

- Hmm – �lelte meg a l�nyt h�tulr�l James.

- �gas!

- Igen?

- �lmos vagyok �s f�radt.

- �s?

- �s szeretn�k aludni.

- Akkor nem szeretgethetlek?

- H�t, ha nem akarod, hogy az izmos karjaid k�zt aludjak el – motyogta a l�ny.

- Am�gy hogy akarsz felj�nni a szob�nkba? M�rmint, Sirius nem fog kiakadni?

- Mondjuk, abban a tr�kk�s k�penyedben? – vetett perverz vigyort Charnelle.

- Hmm – b�jt kedves�hez a fi� �s megpuszilta a f�l�t. – Az j�l hangzik.

T�z perccel k�s�bb �s vagy t�z l�pcs�vel maguk ut�n meg�rkeztek a Griffend�l portr�j�hoz – Lilly imm�ron l�thatatlanul.

- K�rem a jelsz�t – sz�lt kim�rten az aludni k�sz�l� f�rt�s haj� portr�.

- Nomen est omen – susogta Lilly l�thatatlan f�l�be, s a l�ny felkuncogott, m�g a portr� felt�rult. James magabiztosan l�pdelt a fi�k h�l�terme fel�, m�g Lilly pr�b�lt min�l kevesebb zajt csapni.

- M�g valamit tudnod kell – fordult h�tra James, amit�l Lilly hanyatt v�g�dott. – Lilly? Itt vagy? – n�zett k�r�l, m�g a leveg�ben tapogatott.

- Igen, de elestem… Neked mentem �s lepattantam – h�zta le mag�r�l a k�penyt k�nny�ztatta szemmel.

- Mi a baj, dr�g�m? – guggolt le mell�.

- Semmi, csak zsibbad az alkarom – r�zta meg a fej�t a l�ny.

- Jaj, kicsim – emelte fel a l�ny kez�t �s megcs�kolta a sebhelyet.

- Ne, ink�bb menj�nk, miel�tt valaki �szrevesz.

- Rendben – b�lintott, s felseg�tette Lillyt.

- Am�gy azt akartam mondani, hogy lehet, hogy m�sik csaj is lesz a szob�ban – suttogta a l�thatatlan szerelme fel�.

- Igen?

- Peter bar�tn�je mostan�ban �lland�an a szob�nkban l�g – forgatta meg szemeit a fi�. – Lehet, hogy ismered. Natalie-nak h�vj�k – tette hozz�, s most Lilly torpant meg, minekut�n James ment neki. – Mi az?

- Se-semmi – dadogta Lilly. – �n, �n ezt nem �rtem. Az a liba mindenkin v�gig megy? – morfond�rozott. – �n azt hittem, Lupinnal j�r – ny�gte ki a l�ny.

- Nem, dehogy – r�zta meg a fej�t James. – De mi�rt?

- �h, csak azt hittem – legyintett semmitmond�an Lilly. – Nah, megy�nk? M�r alig �llok a l�bamon – pillantott h�tra. – Nem most j�n az a r�sz, hogy te h�rom l�bbal �llsz a khm… f�ld�n? – vigyorodott el, �m szerelme mit sem l�tott.

- Ja – mondta, �s megel�zte a l�nyt, hogy l�ssa, merre kell menni.

- Most meg mi van? – vonta �ssze szem�ld�k�t Lilly.

- Mindegy, na most pszt, lehet, hogy m�r alszanak – nyitotta ki az ajt�t a l�ny el�tt, m�g az a vak s�t�tben pr�b�lt nem elesni, �m ez nem siker�lt. Valaki felmordult a szob�ban, �s James addig gyorsan felnyal�bolta Lillyt �s az �gyra dobta, miel�tt m�g a haverjai felfoghatt�k volna mi is t�rt�nt.

- James? – ny�g�tt egyet Sirius, minek hat�s�ra Lilly a p�rn�ba r�h�g�tt.

- Jaja – v�laszolta a k�rdezett. �s pr�b�lt zajmentesen levetk�zni, majd gyorsan beb�jt Lilly mell� �s beh�zta a baldachinos �gy f�gg�ny�t.

- Sirius els� szava mindig az, hogy James? – vigyorodott el Lilly.

- Nem – v�laszolt morcosan.

- Most mi az, kicsim? – b�jt hozz� a l�ny, de James a m�sik oldal�ra fordult. – De – �lt fel Lilly, �s a h�t�ra fektette Jamest. – Na de, mi a baj? – suttogta Potter f�l�be.

- Semmi…

- Igen, azt l�tom – fek�dt mell� �s maga fel� ford�tott. – Mondd dr�g�m.

- �n csak… tudok r�la – ny�gte ki v�g�l a sz�pfi�.

- Kir�l?

- Holds�p.

- Az ki? – vonta fel a szem�ld�k�t.

- Remus.

- Mi�rt? Mi van vele? – k�rdezte, b�r m�r kezdte sejteni, mit akar mondani kedvese.

- Nem akarok r�la besz�lni – fordult hasra a kviddics szt�r.

- De… de �n szeretlek, k�rlek, legal�bb ne fordulj el t�lem – n�zett megsemmis�lten szerelm�re, de az csak mordult egyet. Nem tudott mit tenni, csak a fi� h�t�ra d�lt �s a nyak�t puszilgatta. – Szeretlek. Csak t�ged szeretlek – susogta James f�l�be, de a fi� r� se heder�tett.

Ett�l a t�m�ny elutas�t�st�l Lillyben olyan �rz�sek keringtek, mint m�g soha. Nagyon k�v�nta most a fi�t, nem szexu�lisan, ink�bb csak lelkileg. K�zel volt hozz�, m�gis t�vol �s tudta, hogy err�l egyed�l csak � tehet. B�r nem volt saj�t befoly�sa alatt azalatt az id� alatt, m�g j�tszadozott a fi�val, m�gis b�n�snek �rezte mag�t, �s mint kider�lt, nem is ok n�lk�l.

Nem tudott mit tenni, a m�ltat nem lehet kit�r�lni, �s elfeledni is sok id�be telik. Sz�rnyen �rezte mag�t �s nem tudott mit csin�lni, se ellen�llni a k�nnyeinek. Nem akarta az �gy is megb�ntott fi�t el�ztatni, �s ink�bb fel�lt �s az �gy v�g�be kucorgott, s az �gykeretnek d�lt. L�bait felh�zta �s kezeivel v�dekez�en k�r�l�lelte, s fej�t a t�rd�n nyugtatta, m�g a v�llai r�zk�dtak a n�ma s�r�st�l. Ez �gy ment f�l �r�n kereszt�l, m�g James nem b�rta tov�bb szerelme szenved�s�t �s �lmatlanul fel�lt az �gyban. Sz� n�lk�l mag�hoz �lelte Lillyt.

- K�rlek, bocs�ss meg – szipogta a l�ny k�t sz�vszorongat� �rz�s k�z�tt. James nem felelt, csak eld�lt a puha �gyban, mag�val h�zva Lillyt. A holl�h�tasnak a hallgat�s csak m�g jobban f�jt, mintha b�rmit is mondott volna a szerelme. – Musz�j megbocs�tanod – suttogta k�ny�rg�en a l�ny, de James egy sz�t se sz�lt. – K�rlek, �n szeretlek teljes sz�vemb�l – mondta alig hallhat�an. – Nem voltam magamn�l, mikor… �n nem akartalak megb�ntani, �s… csak bocs�ss meg, k�rlek – ism�telgette a l�ny, m�gnem az �lmok nirv�n�j�ba s�rta mag�t szerelme karjai k�zt. Miut�n elaludt, James egy cs�kot lehelt a l�ny ajk�ra, �s m�g jobban mag�hoz szor�totta.

Egy kop�r, sz�rke felleges, borong�s �szi t�jban, zizeg� avarban l�pdelt egy fekete haj� h�szas �veiben j�r�, loknis haj� gy�ny�r� n�. Fekete tal�rja a f�ldet s�p�rte, m�g s�t�tz�ld maszkja meg-meg csillant a felbukkan� Hold f�ny�t�l.

- K�st�l – hallatsz�dott egy ismer�s, �m m�ly basszus� fekete haj� f�rfi hangja, az egyik obeliszk m�g�l.

- Nem, csak n�iesen eleg�ns vagyok – v�gott vissza a kecses n�, szinte �szva k�zeledett, a felsz�ll� k�d rejtek�b�l.

- Oh, ezt mostan�ban �gy h�vj�k? – l�kte el mag�t a s�rt�l a f�rfi, s az arc�t egy csuklya fedte el. – M�r azt hittem sosem j�ssz – l�pett k�zelebb a n�h�z, �s let�pte r�la a maszkot, s egy k�zeli s�rhoz pr�selte, egy szenved�lyes cs�kkal k�sz�nt�tte. Miut�n elv�ltak ajkaik, a n� szemreh�ny� szemekkel pillantott r�.

- Azt hittem, r�zs�val v�rsz – forgatta a szemeit a k�k szem� n�.

- �n meg azt hittem, a k�jt jobban szereted Charnelle – cs�sztatta be a k�peny al� a kez�t a f�rfi.

- Csak mert az a nevem? – pillantott len�z�en Lilly. – Akkor �n meg k�gy�t vegyek neked? – nevetett fel s�t�ten.

- Minek? Van m�r egy – nyomta k�zelebb cs�p�j�t a n��hez.

- Hm, k�jes k�gy�? – vigyorodott el ism�t Charnelle. – Mikor lesz a randi? – n�zett k�r�l a kietlen t�jon.

- M�g sok� – lehelte a n� ajk�ra, de az nem engedett neki. Piton a messziben f�nyl� torony�r�ra pillantott. – M�g egy �ra �s huszonh�rom perc… Most m�r folytathatjuk? – harapott a l�ny ajk�ba.

- Nem, most nincs kedvem – h�z�dott el t�le Charnelle, �s Piton meg�tk�zten n�zett r�.

- Neked… nincs… kedved? – tagolta a megd�bbent� dolgot.

- Na, j� de, csak sz�vatlak – mosolyodott el ism�t, �s a gall�rj�n�l fogva h�zta mag�hoz a f�rfit. A n� hamar a l�nyegre t�rt, gyorsan kigombolta Piton tal�rj�t �s leh�zta a nadr�gja cipz�rj�t.

- M�g hogy nincs kedve – b�gta elf�l� hangon Lilly nyak�ba, majd felemelte a szokny�j�t. – Rajtad nincs bugyi? – n�zett a n�re.

- Minek az? �gyis veled tal�lkozom – kacsintott kac�ran Charnelle �s szenved�lyes cs�kot v�ltott kedves�vel, m�g jobb l�b�t Piton cs�p�je k�r� fonta, �s a f�rfi akad�lymentesen hatolt a n�be. – Nem morbid egy kicsit a temet�ben? – ny�gte k�jesen a szavakat, minden egyes l�k�s ut�n.

- Mi lenne, ha mostant�l nem besz�ln�l szex k�zben? – �llt le egy pillanatra Piton.

- De… - kezdett volna egy hosszabb magyar�zatba Lilly, �m Piton �j taktik�t eszk�z�lt �s addig cs�kolta szerelm�t, m�g el nem jutottak a cs�csra… majd m�sodj�ra. A harmadik k�zben, m�r Lillynek se volt kedve csevegni.

A t�volban egy �les pukkan�s has�tott a leveg�be.

- Szent Malaz�r, ezek m�r j�nnek – ny�g�tt fel Lilly, mire Piton ut�lkoz�an felmordult. M�g egyszer megcs�kolta Charnelle-t, �s mindketten fel�lt�ztek norm�lis, j�l nevelt hal�lfal� m�dj�ra. – H�! Neked, mi�rt ez�st a maszkod? – sziszegte Lilly Pitonnak.

- Engem jobbam szeret – vigyorodott el Piton.

- H�t kapd be.

- F�j, nem az�rt – h�zta el a sz�j�t.

- H�h? A Nagy�r �l szexu�lis �letet? – k�rdezte perverz hanglejt�ssel.

- Meg ne csalj – k�ld�tt sajn�lkoz� pillant�st.

- Bocs szivi, de az ez�st, jobb mint a z�ld – nyalta meg a sz�ja sz�l�t a n�.

- C�da – emelte az imm�ron csillagos �gre a tekintet�t.

- �h, h�t itt vagytok? – toppant a sz�nt�rre egy szik�r, fekete haj� f�rfi.

- J� est�t Mr. Black – pukedlizett kuzinj�nak Charnelle.

- Lilly? – k�rdezte meglepetten Mr. Black.

- Az�m, Siri baby – b�lintott a maszkos n�.

- Mi az? Az eg�sz rokons�g itt van? – k�pte a szavakat Sirius.

- M�r akik �lnek – v�laszolt c�rna v�kony hangon Lilly �s idegesen belet�rt fekete haj�ba.

- Jaj, nem �gy �rtettem – l�pett k�zelebb a n�h�z, de az csak megr�zta a fej�t, jelezv�n, hogy nincs baj.

- Ezt nem hiszem el, neked is ez�st maszkod van – n�zte meg jobban Siriust, aki megvonta a v�ll�t.

- Kinek m�g? – pillantott a z�ld maszkosra. Lilly, Piton fel� biccentett. – Aha, �s � ki?

- Khm… Perselus…

- Piton? – h�k�lt h�tra Black. – �s mi�rt vagy vele kettesben �s…

- Beca hogy van? – fojtotta bel� a sz�t.

- J�l – b�kte ki, de m�g mindig nem hitte el, hogy Lilly �s Piton egy�tt vannak. – De… Miatta hagytad el Remust? – d�bbent meg Sirius.

- Mi? – kelt ki mag�b�l a fekete. – M�r ne is haragudj, de � hagyott el… �s ez m�r r�g t�rt�nt. Ne bolygassuk a m�ltat – s�hajtott m�lyet.

- Persze… – forrt bel� a sz�, mikor az �gen megjelent a s�t�t jegy, �s sz�lsebesen sz�llt al� a z�ld f�stb�l Voldemort Nagy�r teljes val�j�ban. Eleg�nsan suhant al�, Naginivel az oldal�n. Mikor talajt �rt, az �sszes h�ve meghajolt el�tte, s k�rt form�lva k�r�l�llt�k urukat.

- Mindenki itt van? – n�zett k�rbe. – Bella? – pillantott kedvenc hal�lfal�j�ra.

- Igen, Nagy�r – v�laszolt a n� b�dult hangon, mire Voldemort b�lintott egyet.

- Nagy h�rt hoztam, tisztelt egybegy�ltek.

- Na ne, t�nyleg? – gondolta ironikusan Charnelle.

- Lilly! – sz�lt r� Perselus a legilimenci�t alkalmazva.

- Te meg sz�llj ki a fejemben, b�ven el�g nekem a saj�t perverz gondolataim…

- Egy �j, �m ann�l �rt�kesebb tagunk fontos inform�ci�t hozott, egy hitszeg�, �s �let�nkre t�r� csal�dr�l – folytatta �nim�dattal. – Hogy melyik ez a hitv�ny csal�d? Aki az �letemet akarja venni? De csak akarja, mert nem fogja tudni…

- �s j�n megint, az egoista r�sz – s�hajtott fel mag�ban Charnelle.

- Lilly, ne gondolj ilyeneket. Mi van, ha figyel t�ged? – hallotta agy�ban ism�t Piton hangj�t.

- Szerinted egyszerre tizenh�rom emberke gondolatait lesi �s k�zben m�g itt �radozik mag�r�l? Most pedig t�n�s – vetette be Lilly az okklumenci�t.

- A Potter csal�d… – mondta tov�bb Voldemort.

- Mi? – kerekedett el Lilly szeme.

- Szervez �sszeesk�v�st ellen�nk, �s nem el�g, hogy valamilyen Dumbledore-szekta tagjai, de m�g minket is meg akarnak �lni – haszn�lta a kir�lyi t�bbest. – De most elj�tt egy ifj�, hogy kiadja a senkih�zi cs�rhe lakhely�t.

- Sirius? – d�bbent meg Lilly mag�ban �s lopva a f�rfire n�zett, aki szint�n �t n�zte, majd mikor tal�lkozott pillant�suk, gyorsan visszan�ztek Urukra �s Parancsol�jukra.

- De e mai napon az � l�zad�suk is le lesz tudva. Szem�lyesem int�zem el e dolgot – fejezte be monol�gj�t. Miut�n elk�sz�nt, rep�lve t�vozott, �s amint felemelkedett Lilly r�gt�n Siriushoz rohant.

- Hogy tehetted? – vette le a maszkj�t.

- Te hogy tehetted? – v�dekezett Sirius.

- Mit? �n azt se tudom, hol laknak…

- Ne hazudj… Tudom, hogy j�rt�l n�luk, James mes�lte – n�zett a n�re megvet�en.

- De, f�j, m�r gondolsz? Mindig is az az idi�ta nyomult n�lam – hazudta Lilly. – �s nem �n mondtam el nekik. Am�gy is �n m�r r�gebb �ta vagyok tag… mint te – b�kte meg Sirius mellkas�t.

- De j�, l�gy r� b�szke – h�zta fel az orr�t.

- Erre most nincs id�nk – legyintett Lilly. – Sz�val nem te volt�l?

- M�g sz�p, hogy nem – v�laszolta. – De akkor te se – nyugodott meg n�mik�pp a f�rfi.

- �n most megyek sz�lni neki…

- De m�r, semmit se tehetsz, a Nagy�r elment…

- �s? Lehet, hogy m�g csin�l el�tte valamit. �s amilyen nagy felhajt�ssal t�vozott az biztos lassabb, mintha teleport�ln�k – fejezte be a mondatot �s m�r felvette pomp�s f�nix alakj�t. Majd felr�ppent, �s hallhatatlanul elt�nt, hogy azt�n t�bb ezer m�rf�lddel arr�bb egy takaros kis h�zba r�ppenjen be a Godric’s Hollow-n.

- Fawkes? – pillantott a ber�ppen� mad�rra egy fiatal, j�k�p� �s izmos f�rfi, egy k�nyv f�l�l.

- Nem – v�laszolt az m�r emberi form�ban, minek hat�s�ra James hanyatt v�g�dott a sz�kkel, amin �lt. – M�g mindig idi�ta vagy – eresztett meg egy vigyort.

- Lilly! Mit keresel itt? – n�zett a n�re megr�k�ny�dve. – �s mi�rt fekete a hajad… �s mi ez a maskara rajtad?

- K�s�bb, most nem j�. Az id� fogy… nem lesz el�g – s�hajtott egy m�lyet Lilly, hogy �sszeszedje mag�t �s k�zben James is fel�llt. – Evans… vagyis a nejed hol van?

- Az emeleten, de…

- Nem James, most �n besz�lek �s kev�s az id�m. Sz�val a Nagy�r perceken bel�l itt lesz, hogy meg�lj�n titeket. Nem tudom, hogy mi�rt pont titeket �s hogy honnan tudja, de k�rlek, menek�ljetek – mondta az utols�t szinte hiszt�rikusan.

- Te… ezt honnan veszed? – pillantott Lillyre �s az �pelm�j�s�g�n gondolkodott, mire a n� csak felh�zta az alkarj�n a k�penyt, amin m�r „tinta” verzi�ban is ott d�szelgett a s�t�t jegy. A hat�s nem maradt el, James ism�t hanyatt v�g�dott.

- James, erre nincs id�nk, mindj�rt – szelte �t egy vill�m az eget, s hatalmas robajjal bet�rt a bej�rati ajt� –, itt van – fogta meg vill�mgyorsan a fi� kez�t, de hoppan�l�s g�tl� volt a h�zon. Nem tehetett m�st, mint felvette anim�gus form�j�t �s kir�ppent az ablakon, s k�zben a sz�ve v�rzett, de felsz�llt az emeltre, hogy sz�ljon Evansnek, aki m�r Mrs. Potter.

- Lilly! – sikkantott fel Mrs. Potter.

- Azonnal el kell mennetek, itt egy zsupszkulcs – nyomott egy keresztet a n� kez�be, aki egy gyereket tartott.

- De… – kezdett bele, �m a kulcs m�r hatott �s elt�ntek. Lilly csak rem�nykedett, hogy James m�g �l. Sz�lsebesen lerohant a nappaliba, s csak egy r�ppen� z�ld sz�n� �tkot l�tott, �s f�nix g�njeinek h�la, egy konf�zi�s b�b�jjal h�r�totta azt, amin mindk�t f�rfi meglep�d�tt.

- Nocsak – v�gott fancsali arcot Voldemort. – Azt hittem van eszed, azok ut�n amit az aurorok a csal�doddal m�veltek – sz�lt fagyosan a S�t�ts�g Ura.

- Van, de gy�l�l�m, ha a szeretteimet �lik – v�laszolt �g� szemekkel a n�.

- Nemes �rz�s – merengett a k�gy�pof�j� sz�rnyeteg. – K�r, hogy az utamba �llsz. Er�s harcos volt�l – n�zett csal�dottan Lillyre, aki m�r James mellett �csorgott.

- J� lenne, ha nem besz�lne r�lam m�lt id�ben. Lehet, hogy tartogatok egy kis meglepet�st…

- Te ugyan mit? – vette fel a szok�sos megvet� st�lus�t Voldemort.

- H�t tudod Vold’. Ugye sz�l�thatlak �gy? – n�zett r� neg�desen, m�g James led�bbent Lilly pimaszs�g�n. – Lehet, hogy m�g nem mondtam, de Morgana �s Merlin lesz�rmazottja vagyok – mosolyodott el.

- Kit �rdekel? – sziszegte Voldemort. – �n meg Mardek�r�, �s a kor legs�t�tebb m�gusa…

- N�ha azokat se �rt lecser�lni – kacagott fel �rzelemmentesen Charnelle, amit�l James egy pillanatra megijedt. – Globus Igneo – tette hozz�, mire p�lc�j�b�l t�zgoly�k indultak �tnak.

- Geminio – intett a f�rfi, mire k�tszerannyi goly� rep�lt Lilly�k fel�.

- Protego – sz�llt be James is, miut�n t�l volt az els� sokkon.

- Potter! – csattant fel egyszerre Voldemort �s Lilly.

- Ez az �n harcom most – vetette oda Lilly egykori szerelm�nek.

- Igen? Tudtommal engem akarnak meg�lni…

- Velem is foglalkozna valaki? – n�zett szinte s�rt�d�tten a S�t�t Nagy�r.

- Morsmordre – suttogta el Lilly az �tkot.

- Ez most mire volt j�? – meresztett kerek szemeket James.

- Arra, hogy felt�n�st okozzunk – mondta mag�t�l �rtet�d�en Lilly.

- Na j� – sz�lt Voldemort. – Sectumsempra.

- F�j – k�pzelte el mag�t v�rz� t�d�vel Lilly.

- Protego horribilis – legyintett Potter. – �t�d�tt. Meg�tkoznak, te meg annyit mondasz, hogy f�j?

M�g Lilly �s Potter egym�ssal vitatkoztak a Nagy�r megunta a kisp�ly�s �tkokat �s k�sz�lt a nagy bummra, amit szerinte senki se �lne t�l. Azaz megid�zett egy Nessie-t�zs�rk�nyt, ami arr�l volt nevezetes, hogy t�zb�l �llt.

- Mi a man�? – pillantott Lilly a t�zes �llatra.

- Lilly! – emelte a plafonra a tekintet�t James a n� �rtelmes megjegyz�s�n.

- Most mi van? M�r els�ben is harcoltam egy ilyen ellen, b�r az nem volt ilyen nagy �s nem a kor leger�sebb s�t�t m�gusa id�zte meg, csak az a nyomor�k Parkinson.

- �s hogy v�dekez�nk?

- Neked mindig csak ezen j�r az agyad? – pillantott r� a n� megvet�en.

- Nem Lilly, �n most erre az iz�re gondoltam… Te vagy az, aki mindenben valami perverz dolgot l�tsz – k�sz�r�lte meg a tork�t James.

- Aha – hagyta r�. – Id�zz meg egy h�h�t� pajzsot, �n elint�zem ezt a dr�gas�got – emelte tekintet�t a v�r�s l�ngban izz� l�nyre. – Priorintio – susogta, mire egy t�zvihar keletkezett, �m a s�rk�ny nem akart megsemmis�lni. – Fen�be – ny�gte Lilly, s be�llt a pajzs m�g�, amit James id�zett, �s k�zben latinul verselt, �gy er�s�tve b�b�j�t. Ek�zben szeme pupill�ja v�r�sen izzott fel, m�g a sziv�rv�nyh�rty�ja arany sz�nt �lt�tt.

- Godric – d�bbent meg James, mikor a n�re n�zett. – Lilly neked sz�rnyad van!

- Tudom – �kelte k�t latin mondat k�z� a v�laszt. – Koncentr�lj – sz�lt Potterre hal�los nyugalommal, de a l�ngok m�r �gett�k a b�r�t. – �talakul�s k�zben nagyobb az er�m, csak ilyenkor nehezebb kontroll�lni �s idi�t�n n�zek ki – mondta, miut�n b�b�ja hatott, �s a s�rk�ny megsemmis�lt. – �n azt hiszem, most el�julok – esett �ssze Lilly a f�radts�gt�l.

- Ne csin�ld ezt Charnelle, nem akarok meghalni…

- Sajn�lom – pillantott nosztalgikusan hajdani szeret�j�re, mik�zben a fej�t fogta, ami hihetetlen�l hasogatott.

- Tudnod kell, hogy szeretlek…

- Dehogy szeretsz – kacagott fel keser�en. – Csak az�rt mondod, mert �gyis meghalunk – mondta, de mire befejezte mondat�t, a f�rfi ajka m�r az �v�t k�stolgatta, s nyelveik is �gy j�rtak t�ncot, mintha nem telt volna el �t �v. A n� nem tudta, hogy mit tesz, de ez a hal�l torn�c�n m�g elfogadhat�. Azon kapta mag�t, hogy a sz�v�ben par�zsl� t�z ism�t fellobban, �s mag�hoz h�zza a f�rfit, �s �gy cs�kolja, mint m�g soha senkit.

- �n is szeretlek – m�szott bele James agy�ba, aki elmosolyodott Lilly v�lasz�n, �s tov�bb cs�kolta. A n� egy sziszeg� hangot hallott maga el�l, de nem merte kinyitni a szem�t. Mire felnyitotta m�r csak a becsap�d� z�ld f�nyt l�tta �s egy pillanat alatt f�tyolosodott el a szeme. James m�g lehelt egy cs�kot a l�ny v�r�s ajk�ra, majd az �lettel telt, vid�m csokol�d� barna szemek egy villan�s erej�ig z�ld f�nyben szikr�ztak �s nem maradt m�s, csak az elhalt r�zs�k barna sz�ne. Lilly �lete egy szemvillan�s d�lt �ssze, mint a k�rtyav�r.

Ez volt az a pont az �let�ben, mikor nem tudott se megmozdulni, se gondolkodni. L�legzetet is csak automatikusan vett. Elm�je ki�r�lt �s nem maradt m�s, mint elf�gg�nyz�tt, �res szob�k. Az eg�sz szeme feket�re v�lt, m�g a sz�rnyai is, de ebb�l semmit nem �rz�kelt. Haja k�kes f�nyben pop�zott, de csak �lt �s r�v�lten n�zte holt kedves�t e fagyos, �szid�ben. Voldemort sz�ja mozogott, ezt l�tta, de nem fogta fel, hogy val�j�ban mi t�rt�nt. Az eg�sz �let�t v�gig k�zd�tte. �rezte, hogy ez m�r a v�g szele, az �lek tal�lkoznak, a kapuk megny�lnak, s elj�tt a Hal�lt�nc �r�ja.

- Itt a mese v�ge – sz�lt fagyosan Voldemort. – Avada Kedavra – r�p�lt az �tok, s a holl�nak, csak egy k�nnycseppre futotta.

 Ha id�ig eljutott�l, tess�k v�lem�nyt �rni!!! ... tov�bb >>

FOLYTAT�S