*

- Na végre itt vagytok ti is! –mosolygott Vicky a kanapéban üldögélve az újonnan érkezett Dracoékra. –Tudjátok… Chaset nem engedte be a ház… - vette halkabbra a hangját a lány.

- Mert csak mi jöhetünk be. Muszáj volt nagyon magas színvonalú védelmi bűbájt kreálnom, így is kérdéses, hogy elég- e.

- Miért vagy megint szellem George baba? –kérdezte csípősen Fred.

- Jó kérdés… - morogta a fiú.

- Mi van Willow-val? –érdeklődött Judy.

- Az meg ki? –kotyogott közbe Sophie.

- Már jobban van, ott maradt vele Lilly és Perselus. –felelte Fred.

- Na, szóval… azért gyűltünk ma itt össze…

- Hogy egyesítsük eme párt! –mutatott George Sophiera és Dracora. –Csókoljátok meg egymást!

- Vic tudtad, hogy mi rokonok vagyunk? –játszotta ki az aduászt Judy, hogy végre mindenki elhallgasson –Igaz elég távoliak, de mindenesetre ez a könyv azt állítja…

- De jó! –csillant fel a lány szeme.

- Mutasd! –kérte őt Fred.

- Sajnos ezt ti nem láthatjátok, csak azok, akik leszármazottai annak a két embernek, akik ezt a könyvet írták. –vont vállat a lány, s elkezdte magyarázni azt, amit olvasott.

- Szóval ezért vannak néha látomásaim? –gondolta magában Sophie. –Mert nagyon kusza ágon, de leszármazottja vagyok a híres jósnak Samantha Davisnek, akinek csak a monogramja maradt fenn?

- De szuper, rokonok vagyunk. –érezte Vicky gondolatai a fejében Sophie –És most már én is tudom hova tenni azokat a víziókat, és tuti nem vagyok bolond… annyira. –tette hozzá önmagában Vic.

- Akkor esetleg lennél kedves felolvasni nekünk az állítólagosan írottakat? – röppent Judy elé George vigyorogva.
- Ezt meg hogy érted? Szerinted én csak szívatlak titeket, és nincs is benne semmi?
- Hát, már legalább öt perce dumálsz arról a nyamvadt könyvről, de még senkinek se mutattad meg…
Judy ellenséges pillantást vetett a szellemre, majd elővett egy könyvet a talárja alól, és Vic orra alá nyomta.
- Juj, de csúnyán nézett rám a néni! Féljek? A végén még elővarázsol egy korbácsot és szado-mazozni fogunk! – tettette a rémültet George.
- Részemről marad inkább simán szado… – nézett rá kéjesen Judy. George arcán ezúttal valódi félelem jelent meg.
- Na, van benne valami, vagy csak a kishölgy van valamitől vicces kedvében? – szólt közbe Fred, a könyvet vizsgálgató Vickynek címezve szavait.
- Hát… benne van, mitől van jókedve a kishölgynek titulált személynek – Vic döbbenten tartotta maga előtt a kötetet.
- Mi, miről beszélsz? –nézett rá értetlenkedve Judy. Ő bizony nem vette észre, hogy őt is említenék a könyvben.
- Idézem: - szólt fennhangon Vic. – Kétezer-hét, december másodika. Eszméletlen jó napom volt! Nem elfelejteni: szellemmel szexszelni jobb, mint élővel… vagy élőhalottal…
Judy arca lángba borult, Vichez ugrott, és kikapta a kezéből a könyvet.
- Te naplót vezetsz? –vigyorgott büszkén George. A többiek felváltva bámultak a szellemfiúra, és a szégyenkező Davis lányra.
- Hol van a könyv? – próbálta menteni nővére helyzetét Sophie.
- Azt hiszem a gyengélkedőn hagytam, a párnám alatt…
- Majd én elmegyek érte – ajánlotta fel Vic, és már el is a zöld lángok közt.
A főhadiszálláson kínos csend állt be, melyet csak George elfojtott nevetése tört meg.

*

- Talán nem szereted a hideget? –simított végig Spike hófehér ujjával Amy vállán.
- Hát nem t’om, te hogy vagy vele, de én nem szeretek fagyoskodni – a lány nem tudta eldönteni, hogy a hideg miatt borzongott meg, vagy a férfi vészjósló tekintete érte el ezt a hatást.
- Fagyoskodni? De hiszen szikrázik körülöttünk a levegő – fogta meg a vámpírlány derekát.
- Őőő… Lehet, hogy egy kicsit régimódi vagyok, de nekem az az alap, hogy legyen ágy… -próbált Amy egy csábító mosolyt erőltetni az arcára.
- Lesöpörjük az egyik húsmentes lényt a fekvőhelyéről –Spike a csontvázakhoz lépett, és felemelt egy varázspálcát.
- Azzal mit akarsz? –hátrált remegve Amy, a talárja alá nyúlva. –Hol a… ?
- A varázspálcád? Szép darab… Botorság az övednél tartani, könnyedén elemelhető… Avada Kedavra!

*

Vic mit sem sejtve lépett be a gyengélkedő ajtaján.
- Iiiiiij! – hallatszott egy beazonosíthatatlan kiáltás, és egyszerre 3 ember ugrott a lányra.
-Hé! Kik vagytok? Megfulladok! – mászott ki alóluk Vic.
- Hello, szépségem! – mosolygott rá egy világosbarna, pár centis, tépett hajú fiatal srác. Még a talárján keresztül is látni lehetett, milyen jó teste van.
- Szépséged? Azt hittem, én vagyok a te szépséged! – szólt sértődötten egy sötétbarna hajú, magas fiú.
- Ne buzuljatok már folyton! – vetett rájuk egy lenéző pillantást a harmadik fiú, neki göndör barna haja, és legalább olyan jó felsőteste volt, mint a világosbarna hajúnak. – Szia Vicky!
- Juj, Peter! De jó, olyan rég találkoztunk! – ölelte meg őt a lány.
- Khm, velem is pont ugyanolyan rég találkoztál!
- Bance, muszáj neked mindig akadékoskodnod? –lépett oda hozzá Vic. Már épp megölelte volna, mikor közéjük ugrott a másik srác.
- Kötelességemnek érzem, hogy megvédjelek a felesleges szexuális zaklatástól! – jelentette ki határozottan.
- Basszus Richie, milyen szexuális zaklatás? Csak a hátsóját akartam megfogni! – Bance arrébb taszította a Richienek nevezettet, és megölelte Vicet, aki még időben elhárította a tapizó kezeket.
- Van nem felesleges szexuális zaklatás is? – Victoria mosolyogva üdvözölte Richiet is.
- Hát, mikor leszedem a melledről Pete hajszálát – nyújtotta a kezét Bance.
- Nana! – ugrott hátrébb a boszorkány, jobb mutatóujját feltartva. – Egyébként mit kerestek itt?
- Jack megsérült, és a KMD jelenleg gyógyító hiányban szenved, ezért idehoztuk – mutatott az egyik ágyon fekvő, szőke fiúra Peter.
- Szegény… Miatta vagytok itt hárman?
- Hát, szolidaritásból – válaszolt Richie.
- Jaja… Drukkolunk neki – tette hozzá Pete.
- Hogy meghaljon – egészítette ki Bance.
- Hú, de gonosz vagy – vigyorgott rá Vic. – Egyébként mi történt vele, focilabdának nézte az ellenfél?
- Hát, ha focilabda alatt célpontot, az ellenfél alatt pedig Tudjukki valamelyik csatlósát érted, akkor igen – bólintott Richie.
- Ti felvettétek a harcot? – nézett rájuk döbbenten a lány.
- Hát, naná! Talán azt hitted, az egész életünket idióta muglisportokra pazaroljuk? – nevetett Peter.
- Hát, Chase-nek határozottan ez volt a meggyőződése… Márpedig ő jól ismert titeket, megszámlálhatatlan alkalommal végeztétek a gyengélkedőn egy-egy durvább kosár vagy focimeccs után… Bár azt még mindig nem értem, hogy kajakozás közben hogy lehet heti rendszerességgel lesérülni…
- Simán… Próbáltad már? – vigyorgott rá Richie.
- Ezzel most arra akarsz célozni, mennyivel tapasztalatlanabb vagyok nálad? – húzta fel a szemöldökét Vic.
- Nem szégyen az, majd én megmutatok neked mindent! El kell majd hozzá pár éjszaka… –Bance végigmérte a lányt – Tudod mit? Majd gyakorolunk nappal is!
- Mit gyakoroltok? – nyöszörgött az ébredező Jack.
- Élsz még, haver? – szólt lemondó hangsúllyal Bance. Gyomorszája hirtelen találkozott Vic könyökével.
-Na akkor tűnjünk innen, még kell keresnünk valami jó kis rejtekhelyet –Pete felsegítette a szőke fiút az ágyról.
-Rejtekhelyet? –nézett rájuk értetlenkedve Vicky.
-Tudod, hely, ahol elrejtőzhetsz! –magyarázta okosan csillogó szemekkel Richie.
-Már egy helyen voltunk, valahol a várnál, hagytunk is valami üzenetet a falon… úgy tűnt, ott az a divat –magyarázta Peter.
-Azt a helyet ismerem… -mondta keserűen Vic. -Van egy hely, ahol elrejtőzhettek… Csak még beszélnem kell előtte Judyval…
- Tényleg? Hát az nagyszerű lenne! –mosolygott rá Richie.
- Megyek is…
- Öhm, nem kéne előtte elintézned, amiért jöttél? Vagy csak épp erre sétáltál? – fordult hozzá Pete.
- Oh, jó hogy szólsz! – elemelte egy párna alól a könyvet, majd búcsút intett a fiúknak, és eltűnt.

*

- Hol késik ennyit Vicky? – Judy azt remélte, a könyv érkezése feloldja a feszültséget.
- Biztos összefutott valami másik ex-pasival – mondta sötéten Fred.
- Mit is írtál a naplódba, hányadika van? – kérdezte merengve Sophie.
- December másodika. – George agyában éles nyomot hagyott a szöveg.
- De az még tegnap volt – tette hozzá Judy.
- Hmm… Kétezer-hét, december harmadik… Miért ismerős nekem ez a dátum? – töprengett tovább Sophie.
- Megjöttem! – Vic Sophie ölébe dobta a könyvet.
- Hol maradtál eddig? – nézett rá Draco.
- Összefutottam néhány régi ismerősre… Rejtekhelyre lenne szükségük, a mi oldalunkon állnak… Jöhetnek ide? – nézett kérlelően Judyra.
- Nem! – hangzott a határozott válasz.
- Ne már! Pedig te is ismered őket…
- Akkor sem!
- Kik azok? – kérdezte érdeklődve Sophie.
- Richie, Jack, Pete és Bance…
- JÖHETNEK! – kiáltott fel Judy, és már el is kezdte átalakítani a védőbűbájokat, hogy beengedje a fiúkat.
- Köszi –vigyorgott Vic, és ismét eltűnt. Egy perc se telt bele, és négy eszméletlen jóképű pasival az oldalán jelent meg. – Mindenki, ez itt többi mindenki! –intézte el gyorsan a bemutatást.
- Oh, ezeknek is milyen szadista szüleik voltak! Ilyen nevet adni… - röhögött George.
A négy srác bemutatkozott a számukra ismeretleneknek, Sophie, Judy és Vic olvadozva figyelte őket.
- Na, csajok, mi a szitu? – mosolygott rájuk Bance.
- Unjátok már a harcot? – csatlakozott hozzá Richie.
- Abszolút – hangzott a válasz három női szájból.
- Akkor csináljunk mást! – vetette fel Jack.
- Vetkőzős póker? – kérdezte reménykedve Bance.
- Vizes póló verseny! – tódította Richie.
- Inkább oktatok nektek sztriptízt! – vigyorgott Jack.
-Mi lenne, ha inkább csak simán lazulnánk? – szólt bele Peter.
- Ah, ünneprontó… -csapott a hátára Bance.
- De ők attól még igazán vetkőzős pókerezhetnének! –súgta Judy fülébe Sophie.
Draco, Fred és George fintorogva figyelték a jelenetet.

*

Spike ellenőrizte, hogy Amy tényleg meghalt-e, mikor egy hosszú, hullámos, szőkés hajú, mélyen dekoltált egyenruhájú lány lépett a terembe.
- Mi ez itt? Gyilkosság! –kiáltott fel.
Azon nyomban feltűnt mellette három tagbaszakadt varázsló, és Spikera szegezték a pálcájukat.
- Magyarázatot! – mennydörögte a legmagasabb.
- Halálfaló volt – vont vállat Spike.
-Nem volt az, ismertem ezt a lányt, Amanda McBlue, Tudjukki híres-hírhedt ellenfele! – a lány szeméből könnyek csorogtak.
-Akkor viszont te vagy a halálfaló! Avada Kedavra! – az egyik izomagyú túlságosan megerőltetőnek érezte a további eszmecserét, így rövidre zárta a beszélgetést. Spike holtan rogyott össze.
- Kösz, fiúk!
- Bármikor, Marta kisasszony!

*

A főhadiszálláson üvöltött a zene, Sophie és Draco egy sarokban ülve nyalták-falták egymást, Vic Richievel, Peterrel és Bance-szal beszélgetett, Fred és George mogorván figyelte őket. A szoba másik felén Jack fűzte a Bacardi-kólát szürcsölgető Judyt.
- A KMD-ben úgy éreztem, túl nagy a korkülönbség… De mostanra már változott a véleményem! – súgta a lány fülébe Jack. – Igyál még!
- Menj már, így is el vagyok ázva – vihogott idétlenül Judy. – Még pár korty, és képtelen leszek varázsolni…
- Juj, basszus, erről jut eszembe! – csapott a homlokára a szőke srác. – Volt még egy lány velünk mielőtt megsérültem, nem tudnád bevarázsolni ide?
- Nem, nem, nem…
- Te is ismered, ő is KMD-s volt, Martának hívják. Tudod, ő az, aki fele olyan jól se néz ki, mint te…
- Na jó, esetleg ő is bejöhet… - Judy már emelte is a pálcáját.
Másnap reggel mindenki kómásan ébredt.

- Minek kellett annyit piálnom? – dörzsölgette homlokát Judy.
- Jól kiütötted magad! – mosolygott rá Jack.
- Történt valami különleges?
- Beájultál pár perccel azután, hogy a Weasley ikrek nyugovóra tértek. És pár másodperccel azelőtt, hogy Draco és Sophie Bance felszólítására elvonultak az egyik szobába…
- Ah, ez a fejfájás! – szédelgett oda hozzájuk Richie. – Mi volt abban a viszkiben?
- Viszki –válaszolta meg a kérdését az odabotorkáló Peter. – Mondtam én, hogy hülyeség a viszkisakk.
- Hogy micsoda? – nézett rájuk kérdőn Judy.
- Tudod, bábuk helyett viszkivel teli poharak, és nem leütöd őket, hanem kiiszod… és aztán ütöd le… - magyarázta Richie.
- Aha… nagyon érdekes…
- Hello mindenki! – érkezett vigyorogva Vic, egy tálca szendviccsel a kezében.
- Oh, istennő vagy! – csapott a fenekére Richie, Vic csak vigyorgott. Judy értetlenkedve nézte a jelenetet: nem ilyen reakciót szokott meg Vickytől.
- Jack, üzeneted érkezett, Bance vár rád a Népligetben!
- Miért, Bance nincs itt? –kérdezte Vicet Judy.
- Nem, éjjel elment… Valami dolga akadt… Ne tőlem kérdezd, hogy mi…
Jack elhoppanált.
-Jó reggelt mindenkinek! –Sophie Draco oldalán lépett ki az egyik szobából egy ásítást elfojtva.
- Na, Judy, megírtad már a mai naplóbejegyzésed? –lebegett át a másik szoba falán George.
- Majd én diktálom! Kétezer-hét, december 4ngyedike – Fred a szoba ajtaján át érkezett.
- Basszus! Megvan! –csapott a homlokára Sophie. –A nagy összecsapás időpontja!
Draco, Fred, George és Judy döbbenten nézett a lányra. Vic változatlan arckifejezéssel majszolta szendvicsét. Bance alakja pörögve tűnt fel a szoba közepén.
- Rossz hírem van, skacok! Egy nagy csomó halálfaló vár minket odakinn! – mondta halálra váltan.
- Biztos vagy benne, hogy odakinn? – hallatszott Voldemort metsző hangja.
Judy védővarázsai hatástalanok voltak a Nagyúrral szemben, könnyedén bejutott a főhadiszállásra, de csatlósait nem tudta behozni. Meglendítette pálcáját, és robbanást idézett elő. Mindenki fejvesztve menekült kifelé, a halálfalók tömegébe futva. Megkezdődött a harc, Sophiék ügyesen irtották a halálfalókat. Ám Vic egyszer csak halálos átkot szórt Fredre, ám George beröppenő alakja megmentette ikertestvérét a haláltól.